A magyar elme, a magyar tudás diadala
Nemzetegyesítő küldetés
Negyvenöt év után ismét magyar űrhajós végez kísérleteket a világűrben. Kapu Tibor munkája a Nemzetközi Űrállomáson nem csupán szakmai siker, de egy nemzeti vállalás teljesülése is, amely mögött hosszú mérhetetlen munka és talán még annál is több hit és hazaszeretet áll. Dr. Ferencz Orsolya, a Hunor program vezetője, űrkutatásért felelős miniszteri biztos őszintén mesélt lapunknak a felbocsátás előtti drámai időszakról, a szakmai kihívásokról és a higgadt kitartásról.
– Amikor beszélgetünk, Kapu Tibor éppen egy hete tartózkodik a világűrben. Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az elmúlt hét napból?
– Egyértelműen az, amikor beindultak a hajtóművek Tiborék rakétája alatt, és felemelkedtek az indítóállványról.
– Erre azonban végtelenül hosszú időt kellett várni, hiszen többször is elhalasztották a felbocsátás időpontját. Mennyire nevezhető szokatlannak az ilyen?
– A várakozás az űrtevékenységben megszokott dolog. Sokszor történnek módosítások, és a felbocsátás időpontja mindig csúszhat. De itt ez egy picit annál is hosszabb volt és tovább kellett várnunk, mint amire számítottunk. Persze amiatt, hogy egy magyar űrhajós is részese ennek a küldetésnek, természetesen fokozott volt a várakozás izgalma minden magyar ember szívében.
– Hétköznapi nyelven el lehet magyarázni azokat a technikai problémákat, amelyek miatt heteken át izgultunk, Kapu Tibor pedig benn ragadt a floridai karanténban?
– Vadonatúj űrhajóról van szó, a tesztelésére ezért érthetően nagy figyelmet fordítottak. Olyannyira új, hogy láthattuk, az Ax–4 legénysége a felbocsátás után árulta el először, milyen névre keresztelték: a Grace, vagyis kegyelem nevet kapta. A másik fontos szereplő maga a rakéta, ami egy újrafelhasználható típus: a Falcon 9-es. Többek között ez a technikai megoldás – maga az ismételt felhasználás – teszi lehetővé, hogy az indítási költségek az elmúlt években lényegesen lecsökkenjenek. Vagyis a SpaceX ezen újítása forradalmi változásokat hozott a felbocsátás körülményeit tekintve, ugyanakkor ez azzal jár, hogy ha egy már az űrben használt rakétát újra kilőnének, akkor további ellenőrzésekre van szükség, ami több időt vehet igénybe. Harmadsorban pedig a Nemzetközi Űrállomás kapcsán felmerült egy olyan kérdés, amit az orosz Roszkoszmosznak és az amerikai NASA-nak közösen – rendkívül magas szinten, teljes harmóniában dolgozó szakemberek munkájával – kellett megoldani. Az úgynevezett Zvezda modulban immár évek óta tapasztalható szivárgás, ennek az elhárításán, javításán folyamatosan dolgoznak az orosz partnerek, ám most, mielőtt az Ax–4 legénységét felbocsátották volna, a legalaposabban ki kellett vizsgálni az egyik szenzornál tapasztalt anomáliát.
– Felbocsátás után mikor tudott először beszélni Kapu Tiborral?
– Az első kapcsolatom vele nem beszélgetés volt: én is meghatódva hallgattam, amikor azt a felejthetetlen, szívhez szóló és nemes lelkületű üzenetet küldte 15 millió magyar embernek… Azt gondolom, Tibor szavai könnyeket csaltak mindannyiunk szemébe, akik szeretjük a hazánkat. Azóta a csapat más tagjai és én is beszéltünk vele, és amiről csak lehet, be is számolunk, mert tudjuk, látjuk, mennyire izgul érte sok millió ember.
– Mi teszi Kapu Tibort olyan különlegessé, hogy ő kaphatta meg ezt a történelmi feladatot?
– Elképesztően sok tehetség van a hazánkban, és a Hunor program éveken át tartó kiválasztási és kiképzési folyamata során nagyon sok különleges embert ismerhettünk meg. Kapu Tiborban sok minden ötvöződik olyan szerencsésen, hogy végül is őrá esett a hazai és nemzetközi szakemberek konszenzusos választása. Túl a szakmai felkészültségen, fizikai állóképességen, megfelelő kondíción és azokon a pszichés tulajdonságokon, amelyek elengedhetetlenek, az ő személyiségét olyan pozitivitás, végtelen derű, humor, vidámság, optimizmus és az a fajta bátorság jellemzi, ami túllendíti a nehézségeken. Ő mindig felfelé és előre tekint, és valódi csapatjátékosként akár a többieknek is segít egy-egy bonyolult helyzetet leküzdeni.
– Hogyan volt lehetséges a semmiből néhány év alatt életre hívni ezt a csodát?
– Megfeszített munkával, nagyon sok bátor, kitartó, hazaszerető szakember elszánt segítségével. Vállt vállnak vetve küzdünk. Akadt rengeteg nehézség, voltak a csapatban is szükségszerű változtatások, mert az évek alatt derült ki, hogy ténylegesen ki mire képes, ki hogyan tud a programban helytállni. Bennünket a töretlen hit, az elszántság vezet, az a biztos tudat, hogy ennek a hazának egy ilyen történelmi, nemzetegyesítő programra és sikerélményre igenis szüksége van, mert a magyar elme, a magyar tudás megérdemli, hogy a nemzetközi színtéren is elismerjék. Ehhez dolgozni és küzdeni kell, és azoknak, akiknek lehetőségük van arra, hogy a Hunor programban részt vegyenek és végigvigyék, mindent meg kell tenniük a sikeréért. Úgy érzem, az egész csapatban van egyfajta küldetéstudat. A Hunor program mostanra összeállt, végső tagságáról tényleg azt tudom mondani, hogy mindenki teljes elszántsággal és elkötelezettséggel dolgozik.
– A felbocsátás előtti percekben is, az azt megelőző években meg főleg sokan szentül meg voltak róla győződve, hogy ez lehetetlen küldetés. Magában hogyan tudja helyretenni a támadásokat?
– Amikor az ember ilyen nagy és nemes célokat tűz ki maga elé, mint amilyen a Hunor program is, akkor tényleg kizárólag előre és magasra szabad tekinteni, nem lehet az apróságokon rágódni – például azon, hogy vannak fanyalgók. És még politikai jelzőt sem tennék ide. Ez a program a magyar nemzet jóérzésű, teljes szívvel-lélekkel a hazáját szerető nagy többségét egyesíti. Az, hogy vannak fanyalgók, vannak cinikusok, és ki merem mondani, vannak akár rosszakarói is a programnak, az velejárója minden nagy küldetésnek. Ezekkel nem kell törődni, mert a cél nemes, és mint látjuk, boldoggá is teszi az embereket az, ha a magyar tudomány csodálatos eredményeit megmutathatják a világnak. Ez egy nemzetegyesítő, történelmi küldetés. Az igaz, hogy kaptam és kaptunk gáncsoskodást, támadást – néha meglepő, nem várt helyekről is. De ez úgy általában minden ilyen űrprogram esetében világszerte előfordul, ismerjük akár a Holdra szállást megcélzó Apollo-küldetés körüli disputákat is a történelemkönyvekből. Ezekkel nem kell foglalkozni; a cél felemelő, a munkát beletettük, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. Ez az ország és ez a nemzet sokra képes, sokra hivatott, és a mi dolgunk, hogy ezt meg is mutassuk az embereknek.
– Kapu Tibor most elvégez rengeteg kísérletet fönt, a Nemzetközi Űrállomáson, utána pedig reményeink szerint rendben visszaérkezik a Földre. Mikor indul a következő magyar űrhajós?
– Most, hogy létrehoztuk ezt a képességet Magyarországon, és egy több száz főből álló szakértői team alakult a Hunor programnak köszönhetően, mindenképpen szeretnénk ezt egyben tartani és folytatni, hiszen most fordul termőre igazán a program. Az a célunk, hogy ne kelljen újabb negyvenöt évet várni és megint a semmiből, elölről elkezdeni. Amikor egyre növekvő nemzetközi igény mutatkozik arra, hogy az űrtevékenységben és azon belül az emberes repülésben jelen lehessenek az egyes országok, különösen fontos, hogy Magyarország hasznosítani tudja az itt és most megszerzett tudást és tapasztalatokat. Határozott célunk, hogy Magyarország továbbra is részt vegyen az emberes űrtevékenységben. Ez magas szintű politikai döntést igényel. Én egyet tudok tenni: a szakmai javaslatomat el fogom készíteni azoknak, akiknek ez a döntés a kompetenciájuk.
