Nemzetpolitika ellenszélben

Különös aktualitást adott a Magyar Diaszpóra Tanács és a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) idei ülésének, hogy száz évvel ezelőtt, november 11-én írták alá az első világháborút lezáró, az ország feldarabolását előkészítő fegyverszüneti egyezményt. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt a tanácskozás eredményeiről, tanulságairól kérdeztük.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– Vezető európai politikusok utóbbi hónapokban elhangzott nyilatkozataiból úgy tűnik, komoly nemzetközi ellenszélre számíthatnak azok, akiknek nemzetépítő törekvéseik vannak. Az ország trianoni szétdarabolását üdvözlő megnyilatkozások nem befolyásolták a Magyar Állandó Értekezlet és a Magyar Diaszpóra Tanács résztvevőinek hangulatát?

– Egyáltalán nem. A Magyar Diaszpóra Tanács ülésére például minden korábbinál többen jöttek el, a déli és az északi félteke több mint száz magyar szervezete küldte el képviselőjét a tanácskozásra, amelyet első alkalommal 2011-ben hívtunk össze. Ezek az alkalmak komoly segítséget jelentenek, hogy külhoni nemzettársaink eleven kapcsolatokat ápoljanak egymással és az anyaországgal. Ahogyan a miniszterelnök mondta, ezek a találkozók is igazolják, véget ért a magyarság számára a száz év magány, mindannyian tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, számíthatunk egymásra. Ennek az összetartozásnak az erősítését szolgálja az is, hogy 2010-hez képest megtízszereztük a külhoni magyarságnak nyújtott anyaországi támogatást.

– Hogyan értékelték a küldöttek mindazt, ami a nemzetpolitikában történt az elmúlt időszakban?

– Mind a Magyar Diaszpóra Tanács, mind a Magyar Állandó Értekezlet résztvevői örömmel fogadták a választójogi szabályok egyszerűsítését és a tervezett további módosításokat. Hasonlóan kedvező a fogadtatása annak, hogy a magyarországi lakhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is szavazhatnak majd a májusi európai uniós parlamenti választásokon.

– Nem tart attól, hogy ez kiveri a biztosítékot az európai politikusoknál?

– Ez a jogszabály-módosítás egy uniós ajánlás alapján történt. Az uniós országok többségében eddig is működött ez a gyakorlat, a kérdés tehát nagyon sok EU-tagországot érint. Minden uniós állampolgár számára fontos, hogy éljen szavazati jogával egy olyan lényeges kérdésben, mint az új Európai Parlament összetétele. Ez a jog természetesen megilleti a határokon kívül élő magyar állampolgárokat is.

– Hogyan értékelték a résztvevők az egyszerűsített honosítási eljárás tapasztalatait?

– A küldöttek sikeresnek ítélték e folyamatot, amelynek köszönhetően több mint egymillió – mintegy egymillió-ötvenezer – külhoni magyar ember vált közjogilag is a nemzet részévé. Az a feladatunk, hogy minden segítséget megadjunk az ország határain kívül élőknek identitásuk megőrzéséhez, szervezeteik, iskoláik megerősítéséhez. Arról sem mondhatunk le, hogy támogassuk a politikai érdekérvényesítésben fontos szerepet játszó szervezeteiket.

– A Magyar Diaszpóra Tanács ülésén sok küldött panaszolta, hogy az új nemzedék tagjai már kevésbé kötődnek magyarságukhoz, mint a szüleik, nagyszüleik.

– Azt tapasztaltam, hogy az anyaországi erőfeszítések visszhangra találtak a külhoni magyarság körében. Egyre nagyobb az érdeklődés a hétvégi iskolák iránt, ahol a magyar nyelvi kurzusok mellett a gyerekek megismerkedhetnek a magyar néptáncokkal, szokásokkal, a magyar kultúrával. Számukra fontos, hogy ellátjuk őket tankönyvekkel, hangzóanyagokkal és olyan taneszközökkel, amelyek megkönnyítik a tanítást. Abban is segítséget nyújtunk, hogy az ezekben az iskolákban tanítók módszertani segítséget is kapjanak hazai pedagógusoktól. Ám vannak közösségek, ahol elkel a pénzbeli támogatás is a bérleti díjak kifizetéséhez, a magyar házak, az iskolák és a templomok felújításához, újak építéséhez.

– Ez segíti a magyar szervezetek tagságának fiatalítását is?

– Külhoni közösségeink belső élete gyakran attól függ, mennyire agilisak a vezetői. Vannak olyan szervezetek, amelyek rendkívül aktív, pezsgő életet élnek. Mások időlegesen elfáradnak, akár „alvó” szervezetekké is válhatnak. A Kőrösi Csoma Sándor-program, amelynek keretében fiatalokat küldünk a diaszpórába, változásokat hozott e tekintetben is, az ösztöndíjasaink új életet leheltek a külhoni közösségekbe. Emellett a lelkesedésüknek köszönhetően számos országban új szervezetek is alakultak Macedóniától Torontóig. Közöttük vannak olyanok is, amelyeknek tagjai már alig vagy egyáltalán nem beszélnek magyarul, most mégis rászánták magukat a nyelvtanulásra, és szívesen jönnek egyéb programokra is. Mindezek mellett nem felejtkezhetünk el a cserkészet jelentőségéről sem. Ahol eleven és vonzó közösségként működik a cserkészcsapat, ott nem kell attól tartani, hogy a gyerekek felnőve elszakadnak magyarságuktól. Ezek munkáját is segítik azok az ösztöndíjasaink, akik kifejezetten egyházi feladatok ellátására érkeznek a magyar gyülekezetekhez.

– Az utóbbi nyolc évben jelentősen javultak kapcsolataink a szomszédos országokkal, ami az ott élő magyarság életére is hatással van. Ám továbbra is fájó seb a Kárpátalján élő honfitársaink keserves sorsa.

– A MÁÉRT és a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén zárónyilatkozatot fogalmaztak meg a küldöttek, amelyben kiálltak a kárpátaljai magyarság mellett, kinyilvánították szolidaritásukat. Ez azonban nem pusztán szólam. A világ magyarsága és az anyaország polgárai pénzbeli és természetbeli adományokkal igyekeznek segíteni. A magyar kormány is komoly erőfeszítéseket tesz, hogy enyhüljön a helyzet. Ezt a célt szolgálja, hogy jövőre megduplázzuk a kárpátaljai magyarságnak nyújtott támogatás keretösszegét, amelyből a magyar pedagógusoktól kezdve az orvosokon át a színészekig, egyházi területen dolgozókig gyakorlatilag a kárpátaljai magyarság minden rétege részesül. Emellett nagy összegekkel folytatjuk a gazdaságfejlesztési programokat, amelyek révén a külhoni magyar vállalkozásokat támogatjuk, ezzel magyar családok ezreit segítjük. Erősebb külhoni magyarsággal egész Magyarország és az egész magyarság erősödik. Reméljük, hogy a kárpátaljai nemzet helyzete nem rosszabbodik, és a tavaszi ukrajnai választások nyomán esetleg pozícióba kerülő új elnök és a felálló új kormány normálisabban viszonyul majd a kisebbségekhez, ezen belül az ott élő magyarsághoz is.

– Többször elhangzott a tanácskozásokon, az ukrán kormány arra törekszik, hogy elüldözze a szülőföldjéről a kárpátaljai magyar lakosságot. A hírekből úgy tűnik, nem teljesen sikertelenek e törekvések.

– Ha Ukrajnában járunk, lépten-nyomon találkozunk annak jeleivel, hogy ez az ország gyakorlatilag nem működik. Ennek egyenes következménye, hogy az emberek nagy számban költöznek külföldre a normális élet reményében. Ukrajna lakóinak száma a 90-es évek elején 54 millió volt. Ma a becslések szerint legfeljebb 32 milliós a lélekszám. Az elvándorlás nyilván érintette a magyarságot is, a 200 ezerből 130-140 ezren maradtak a szülőföldjükön. Ám míg az ukránok általában családostól kerekednek fel, és azt is el akarják felejteni, hogy valaha ukránok voltak, addig a magyarok körében más a helyzet. Többnyire a fiatal férfiak indulnak el egyrészt munkát keresni, másrészt azért, hogy elkerüljék a frontszolgálatot. Nem kell messzire menniük, hiszen csak átkelnek a Tiszán, és néhány száz méterre ott van Magyarország. Nem kell feltétlenül hosszú időre elhagyniuk a szülőfalujukat vagy -városukat.

– Romániában béke van, ám ott is gyakran előhúzzák a magyarkártyát a gazdasági, politikai problémák leplezésére. Az oktatás helyzete, a nyelvhasználat arrafelé is gyakran komoly konfliktusok kiváltója. Erdély autonómiája sem mozdul előre egy jottányit sem.

– Ez sajnos mind igaz. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy folytassuk a korábban elindított programjainkat. Folytatódik az óvodák, iskolák, szakképző intézmények, kollégiumok és árvaházak fejlesztése mindenütt, ahol a külhoni nemzettestvéreink élnek. Mindez különösen fontos, hiszen ma már a határokon kívül 230 ezer gyermek tanul a magyar intézményekben. A gazdaságfejlesztési programok, a vállalkozók támogatása pedig azt a célt szolgálja, hogy javítsuk a Kárpát-medencében élő magyarok helyzetét, hogy ne kelljen elhagyniuk a szülőföldjüket csak azért, hogy meg tudjanak élni. Eddig 50 milliárd forintot fordítottunk 33 ezer külhoni vállalkozás támogatására. Ez azonban nem csak a magyar közösségeket segíti. Mérhető GDP-növekedést hoz az utódállamoknak és Magyarországnak is.

– Kedvező fogadtatásra talált a Köldökzsinór program: az anyasági támogatás és babakötvény kiterjesztése a határon túli magyar családokra. Ezek a támogatások valóban képesek javítani a szomorú demográfiai adatokat?

– E tekintetben bizakodó vagyok. A 2018-as évben a családok támogatása állt a nemzetpolitika fókuszában. E gondolkodás jegyében, annak folytatásaként hirdetjük meg 2019-re – a MÁÉRT egyetértésével – a külhoni magyar gyermekek évét. Szándékaink szerint ezzel ráirányíthatjuk a figyelmet a családokra, és segíthetünk abban, hogy enyhüljenek a tömbben és szórványban élő magyarság népesedési problémái is, amelyek térségünk egészét érintik. Tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor lesz jövőnk a Kárpát-medencében, ha a családok támogatása és a közhangulat megváltoztatása révén elérjük, hogy növekedjék a magyarság gyermekvállalási hajlandósága. Hiszen enélkül a magyarság egyre gyengül, végül elfogy. A közép-európai térség és Magyarország kiemelkedő gazdasági erősödése viszont lehetővé teszi, hogy az anyaország és a külhoni magyar területek gazdaságát, kultúráját, családjait is erősítsük, ezzel az egész magyarság erősödik.