Nemzetségfő Badacsonyban

Az 1940-ben Budapesten született Szeremley Huba teológiát tanult, majd az orvosi egyetemet célozta meg, de osztályidegenként nem vették fel. 1967-ben regénybe illően kalandos körülmények között családjával elhagyta Magyarországot, egy kismotoros géppel egy Sopron környéki országútról felszállva átrepült a határon. Bécsben gépészmérnöki diplomát szerzett, közreműködött az osztrák főváros egyik metróvonalának építésében. Élt Svájcban is, majd éveket töltött Nigériában, nevéhez fűződik több törzsi terület elektromos hálózatának kiépítése, részt vett gyárak tervezésében, de iskolát, malmot, tejüzemet, baromfifarmokat is létrehozott. Az 1970-es években Iránban élt több évig, ott is számos infrastruktúra-fejlesztésben működött közre.

A rendszerváltozáskor gazdag emberként tért haza, szőlőterületeket, pincét vásárolt Badacsonyban, és a kommunizmusban szinte kiirtott régi magyar fajtákat, kéknyelűt, budai zöldet, bakatort, illetve a Király Ferenc által nemesített zeuszt telepített. Alapítója volt a minőségi termelőket elsőként tömörítő Pannon Bormíves Céhnek. Főszereplője, úttörője az egykor híres badacsonyi bor kommunizmusban megtépázott hírneve helyreállításának. Szorgalmazta a hagyományos, több lábon álló, állattartással is foglalkozó birtokrendszer újraépítését, egy időben ebbéli törekvései okán kapcsolódott az akkor még meglévő Független Kisgazdapárthoz, később saját gazdapárt szervezésével próbálkozott. A 2010-es évek második felére többek között a devizahitelek miatt vagyona jelentős részét elveszítette, méltatlan helyzetbe került. Borászatát fia, László viszi tovább.

A Demeter Ervin volt titkosszolgálati miniszter, tokaj-hegyaljai borosgazda köszöntőjével indult esten Kardos Gábor, a Balatoni Kör alapítója, Szeremley Huba egykori munkatársa a 2021-ben eltávozott borász személyiségjegyei közül a bátorságot emelte ki, hangsúlyozva, hogy ma szellemileg gyáva korban élünk.

A badacsonyi pályatárs, Laposa József arra emlékeztetett, hogy Szeremley Huba utat mutatott, képessége volt átlépni a hétköznapokon. Az emlékkóstolón elhangzott, hogy Szeremley Hubának szívügye volt a badacsonyi bor és a magyar gasztronómia becsületének helyreállítása, a „mívelt torok” kimunkálása, mindez azonban nem önmagáért való, hanem célja a tájban élő ember megőrzése.

Szeremley Huba badacsonyi munkásságának az esten feltárult feledhetetlen, maradandó emlékei közül kiemelendő a katartikus élményt adó 2000-es évjáratú kéknyelű, a 26 év után is élettel telten ragyogó 1997-es szürkebarát, valamint az 1995-ös kéknyelű.

Az emlékezők által fölelevenített történetekből hitelesen rajzolódott ki a mindig aktív, terveket kovácsoló, a borászkodás mellett a vitorlázást, a sakkot és a bridzset is szenvedéllyel űző Szeremley Huba portréja. Kései nemzetségfő volt, fogalmazott a Magyar Bor Intézetet képviselő Krizmanits József. Valóban, Szeremley Huba alkatában volt valami a hétköznapok megkötő korlátait figyelmen kívül hagyó ködlovagokból, jellemző volt rá a végtelen nagyvonalúság, de leginkább a szerethető dzsentri gyakran virtusig menő vakmerősége, amellyel 81 év alatt többször annyit élt. Öröksége velünk marad.