Bár a spártai katonaállam és hazánk viszonyai közt merész dolog volna párhuzamot vonni, vannak pillanatok, amikor az ember igazságérzete eszébe juttatja tanulmányait… Például amikor az ember elolvassa a Századvég Alapítvány és a Political Capital Policy Research and Consulting Institute (mely kacifántos nevével ellentétben hazai közéleti szereplő) javaslatait a népszavazás intézményének „újragondolását” illetően.

E két, főleg politikai elemzéssel, tanácsadással foglalatoskodó társaság ugyanis nem egyebet kezdeményez közös közleményükben, mint hogy a törvényhozás szűkítse a népfelség elvének közvetlen módon történő megnyilatkozási lehetőségeit. Hogy világos legyen, miben sántikál a Századvég és a Political Capital, idézzük közös közleményük legfontosabb részleteit:

„A népszavazás olyan legitim alkotmányos-demokratikus eszköz, amelynek alkalmazása számos problémára világított rá az elmúlt években. […] Mi azt látjuk, hogy az eddigi tapasztalatok fényében fennáll a veszélye annak, hogy a népszavazási kezdeményezések a pártok kampányeszközeivé válnak, vagyis a rövid távú, haszonmaximalizáló politikai logikának alárendelten érvényesülhetnek. Másfelől azt látjuk, hogy mára a demokratikus politikai versengés végletekig vitt zérus összegű játszmává egyszerűsödött, amelynek beláthatatlanok a következményei, elsősorban a gazdasági és társadalmi életre nézve. Ezért a Political Capital Institute és a Századvég Alapítvány közösen kezdeményezik a népszavazás intézményének újragondolását, az erről szóló szakértői-társadalmi párbeszéd megindítását. […] A népszavazási kezdeményezés legitim alkotmányos-demokratikus eszköz, aki viszont a politikai cselekvés egyetlen mentsvárát látja ebben, az a parlamentáris demokrácia erejét gyengíti. […] A népszavazási kezdeményezés legitim alkotmányos-demokratikus eszköz, amely azonban még akkor is, ha az alkotmány passzusai megengedik, nem elsősorban a kormány és a pártok, hanem a pártokon kívüli civil társadalom számára »fenntartott« jogintézmény. A népszavazás intézményének fennállása óta civil aktorok által kezdeményezett és önállóan végigvitt érvényes és eredményes népszavazásra viszont még nem került sor. A népszavazási kezdeményezés legitim alkotmányos-demokratikus eszköz, de nem megengedhető, hogy politikai játszmák tétjévé és terepévé válva az alkotmányos intézmények kiüresedésének és lejáratódásának (Alkotmánybíróság, OVB) a veszélye álljon fenn. […] Az országos ügydöntő népszavazás érvényességi küszöbével kapcsolatban helyre kell állítani a többségi elvet. Az országos ügydöntő népszavazás akkor legyen érvényes, ha a szavazásra jogosult állampolgárok több mint fele részt vesz a népszavazáson. A lokális civil kezdeményezések erősítése érdekében ugyanakkor a helyi népszavazásra indokolt alkalmazni a jelenlegi országos referendumra vonatkozó szabályozást. A helyi népszavazás tehát legyen érvényes akkor, ha a szavazásra jogosultak több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. A népszavazás mindennemű költségét az államnak kell állnia. Azaz az állam alapvető kötelezettsége, hogy minden releváns információ (érvek-ellenérvek) megjelenését biztosítsa. A népszavazással kapcsolatos költségekkel a kezdeményező szervezet, valamint az állami támogatásban részesülő pártok és a kormány kötelesek a nyilvánosság előtt elszámolni. Az aláírásgyűjtés megkezdésének időpontjától a népszavazás napjáig terjedő időszakra vonatkozóan a felsorolt szervezetek – az ÁSZ ellenőrzése mellett – honlapjukon tegyék közzé elszámolásukat. Az elszámolás érinti a fizetett hirdetéseket, szóróanyagokat, rendezvényeket, valamint a kampánnyal kapcsolatos szervezeti kiadásokat (kampányszervezés, fizetett kampánymunkatársak bére) – mindent, ami az itt meghatározott időszakban megjelenik és történik. Le kell rövidíteni a népszavazási kezdeményezés benyújtása és a népszavazás megtartása közötti időszakot. Erre lehetőséget kínál egyes ésszerűtlenül hosszú határidők megváltoztatása. Ideális esetben a jogszabályoknak megfelelő népszavazási kezdeményezés fél éven, háromnegyed éven belül a szavazók elé kell, hogy jusson. A népszavazási folyamat felgyorsítása érdekében tehermentesíteni kell az OVB-t a nyilvánvalóan komolytalan kezdeményezések elbírálása alól. Ez nem tiltást vagy törvényi szűkítést kell hogy jelentsen, hanem kaució bevezetését, amelyet minden olyan kezdeményező visszakap, amelynek, vagy akinek népszavazási kezdeményezésével kapcsolatban az OVB hitelesítette az aláírásgyűjtő íveket. A kaució kérdésenként értendő. Egyértelművé kell tenni a kapcsolatot a sikeres népszavazási eredmény és az arról szóló parlamenti döntés között. A Parlamentnek a népszavazás eredményéről néhány, maximum három hónapon belül törvényt kell alkotnia, tartalmi változtatások nélkül. Az eredményes és sikeres népszavazás esetén öt évben kell meghatározni azt az időintervallumot, amely után a népszavazásból eredeztethető parlamenti döntés a jövőre vonatkozóan már nem érvényes.”

A közlemény számos megfontolandó gondolatot tartalmaz. Ilyen például a kampányokat rendre kísérő törvénysértések, visszásságok sokaságának visszaszorítását célzó fölvetés. Cservák Csaba alkotmányjogász is úgy véli, a népszavazás intézményének törvényi pontosítása indokolt. Ám mint a Demokratának elmondta, az egyik legfontosabb alkotmányos alapjogról van szó, így a körülötte tapasztalható rendellenességek kiküszöbölése nem történhet a népszavazás-kezdeményezés lehetőségének szigorításával.

Újragombolni a kabátot

Az alkotmányjogász szakmai mottója az „in dubio pro plebs”, azaz a „mindig a nép javára” elv. Annál inkább, hiszen mint elmondta, egy alkotmánybírósági határozat értelmében rendkívüli esetekben a közvetlen hatalomgyakorlás elsőbbséget élvez a közvetettel szemben. Ezért a szakértő úgy véli, helyes lenne, hogy akár az alkotmányról is lehessen népszavazást tartani. Ugyanakkor célszerű lenne külön kezelni a politikai pártok által kezdeményezett referendumokat és a civilek által kezdeményezetteket. Cservák Csaba szerint az nem érv a szigorítás mellett, hogy az Országos Választási Bizottság nehezen tud megküzdeni a komolytalan kezdeményezésekkel. Az OVB-nek ugyanis az a dolga, hogy minden beadványt elbíráljon, ha pedig ezzel gondja van, akkor a testület működését kell újraszabályozni, nem pedig a népfelség elvének érvényesülését korlátozni.

A Századvég és a Political Capital kezdeményezésének időzítése sokatmondó. Március 9-én ugyanis a Fidesz kétségtelenül jelentős diadalt aratott a kormánypártok fölött. Ez még akkor is tény, ha egyelőre kérdés, mihez kezd e győzelemmel az ellenzéki párt. A Századvég és a Political Capital a népszavazás politikai pártok játékszerévé silányítását felhánytorgató gondolatfűzése valójában ezen elsöprő erejű akaratnyilvánítás súlyát kérdőjelezi meg, azt sugallva, hogy politikai szemfényvesztés áldozata volt az a több mint hárommillió ember, aki az egyik álláspontot nyolcvan százalékot meghaladó arányban támogatta.

E sugalmazás veszélyesen hasonlít a két kormánypárt és a Magyar Demokrata Fórum vonatkozó nézeteihez. A parlamenti acsarkodással torkig lévő tömegeknek nyilván rokonszenves pártellenes érvelés egyébként közvetve a népfelség elvének megcsúfolása, hiszen elvitatja a választópolgárok azon jogát, hogy eldönthessék, támogatják-e bármely politikai erő népszavazási kezdeményezését.

A helyenként nyakatekerten megfogalmazott szöveg első pillantásra persze tetszetős lehet, hiszen a népszavazás intézményét ki akarja vonni az elkeseredett politikai adok-kapok területéről, s erősíteni akarja a civil társadalmat. Csakhogy épp ez a közlemény legérzékenyebb pontja. A két elemző-tanácsadó szervezet által javasolt kaució intézménye ugyanis épp a civil kezdeményezéseket lehetetleníti el. Köztudott ugyanis, hogy ezek a szervezetek igen szűkös költségvetésből gazdálkodnak, így a letét nem bátorítást, hanem fenyegetést jelent számukra.

Pedig a népfelség elve, mely ugyebár minden demokrácia alapja, amúgy is igen nehezen tud csak érvényesülni Magyarországon. Egészen pontosan – egyes helyi népszavazásokat leszámítva – sehogyan sem tud diadalmaskodni. A rendszerváltási kísérlet óta ugyanis mindeddig egyetlen alulról jött kezdeményezéssel sem sikerült rákényszeríteni az államhatalmi szerveket a népakarat figyelembevételére. 1990 óta csak három népszavazás volt érvényes, a március 9-i, valamint a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló referendumok. Ezeket azonban egytől-egyig a politikai osztály valamely szereplője, jellemzően a kormány kezdeményezte. S ezek is úgy voltak csak érvényesek, hogy különböző trükköket vetett be a hatalom.

Hátrányban a civilek

A népfelség elvén alapuló demokráciának két alapvető típusa van, a képviseleti és a közvetlen demokrácia. Hazánkban az első fajta berendezkedés van érvényben, az alkotmány szerint a hatalmat a nép választott képviselői útján gyakorolja. Hogy miképpen, abba jobb, ha bele sem gondolunk. Témánk szempontjából az a lényeg, hogy 1989-ben meglepően megengedő szabályozás született a népszavazásról és a népi kezdeményezésről (1989. évi XVII. törvény). E rendelkezés szerint elegendő volt ötvenezer, bármilyen hosszú ideig gyűjtött hiteles aláírás ahhoz, hogy számos, amúgy az országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben népszavazás döntsön. E lehetőséggel élve számos kezdeményezésnek lehettünk tanúi az 1990-es évek első felében, köztük olyan is volt, amely 1993-ban az akkori országgyűlés feloszlatását és új választások kiírását célozta.

Igaz, ez a törvény az érvényesség és az eredményesség tekintetében szigorúbb volt, mint a jelenleg hatályos, mert azt írta elő, hogy „az országos népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha a) az ország összes választópolgárának több mint a fele érvényesen szavazott; és b) az érvényesen szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre (kérdésekre) azonos választ (válaszokat) adott.” Ezt a kitételt 1997-ben módosították oly módon, hogy „az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint negyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.” Vagyis egy népszavazás korábban csak akkor volt érvényes, ha a szavazásra jogosultak legalább 50 százaléka részt vett rajta, és ezeknek legalább fele azonos választ adott, míg ma nem szükséges az ötvenszázalékos részvétel, ha az összes szavazópolgárnak csak a negyede megy el és mind azonos választ ad, akkor érvényes és eredményes a referendum.

Az 1998. évi III. törvény fölemelte a népszavazás kiírásához szükséges hiteles aláírások számát kétszázezerre s ezek összegyűjtésére mindössze négy hónapot engedélyezett. Ezzel meglehetősen nehéz helyzetbe hozta a civil társadalmat, melynek szereplői pénz, paripa, fegyver híján csak kínkeservesen tudnak eleget tenni az előírásoknak.

A Századvég és a Political Capital kezdeményezése valójában ellehetetleníti az ilyen közvetlen véleménynyilvánításokat. Valóban megeshet (volt is már példa ilyesmire), hogy egyesek meghökkentő ügyekben kérnék ki az emberek véleményét. Sajnos a demokrácia már csak olyan, hogy ha komolyan vesszük, akkor komolytalan nekirugaszkodásoknak is helyük van. Persze ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy mi komoly és mi komolytalan. Manapság például az azonos neműek házassága komoly dolognak számít. Lehet, hogy eljön az idő, amikor kedvenc háziállatával is házasságra léphet, aki erre érez hajlandóságot. A szodómia ugyanis legalább olyan ősi perverzió mint a homoszexualitás.

A demokrácia logikája azt követeli, hogy akár jelentéktelen ügyekben is a közvetlen népfelség elve érvényesüljön. Ha sorsdöntő országos ügyekben, például egy országgyűlési választáson dönthet a nép, akkor minden demokratának bízni kell az emberek kollektív bölcsességében az egyes komoly vagy komolytalan kezdeményezések megítélését és támogatását vagy elvetését illetően is. Aki nem így tesz, az bizony megkérdőjelezi a népuralom rendszerét.

Boros Bánk Levente politológus a Századvég és a Political Capital kezdeményezéséről a Demokratának azt mondta, lehet és kell is beszélni a népszavazás intézményének helyéről, szerepéről, de nem lehet korlátozni a közvetlen véleménynyilvánítás ezen módját. A politológus úgy véli, a referendum kiírásához jelenleg szükséges kétszázezer aláírás elégséges garancia arra, hogy csak a társadalmat valóban foglalkoztató ügyekben kerül sor szavazásra. Az ötvenszázalékos részvételi küszöb visszaállításának ötlete is aggályos, mert eszerint 49,9 százalékos részvétel esetén nem legitim, 50,1 százalékos részvétel mellett viszont legitim egy népszavazás eredménye. Ez nyilvánvaló képtelenség, mondta lapunknak a szakértő. A március 9-i népszavazásról Boros Bánk Levente azt mondta, nem érzi azt a politikai pártok játékának, hiszen az urnákhoz járuló több mint négymillió ember egyértelműen véleményt akart mondani a föltett kérdésekben.

A svájci példa

Vannak olyan országok, ahol rendszeresek a népszavazások. Svájcban bevett szokás a közvetlen demokráciának ilyen formájú gyakorlása, amely arra is lehetőséget ad, hogy a polgárok saját kezdeményezésükre beavatkozzanak egy, a parlament által már elfogadott törvény jóváhagyásába, vagy törvényt kezdeményezzenek, alkotmányt módosítsanak. Az alpesi kantonállamban évente négy-öt népszavazást is tartanak. Ehhez ott országos szinten százezer aláírás szükséges, helyben pedig az adott közösség tíz százalékának támogatását kell felmutatni a kiíráshoz. Svájcban létező fogalom az úgynevezett „népi vétó”, amellyel – mindössze ötvenezer aláírás nyomán kiírt népszavazáson – a polgárok megerősíthetik vagy elutasíthatják bármely törvény életbe lépését. Ráadásul nincs kötelező legalacsonyabb részvételi arány, így mindig minden népszavazás érvényes és eredményes.

Ha tehát Svájcban, a demokrácia hazájában lehetséges igencsak megengedő keretek közt bármilyen témában akárhány népszavazást kiírni, akkor legalábbis indokolatlan a hazai szabályozás további szigorítása. Annál inkább sem, hiszen a balatonőszödi Gyurcsány-beszéd kipattanása óta világos, hogy a demokráciát kijátszó hazug, önkényeskedő kormányzat elleni törvényes fellépésnek gyakorlatilag ez az egyetlen, vékony szalmaszálnak tekinthető módja.

Ágoston Balázs

Szembetűnően a pártok javára torzítja a népfelség egy és oszthatatlan elvét a népszavazások és az országgyűlési választások közti különbség. Utóbbiak esetén ugyanis elégtelen részvételkor második fordulót tartanak, ahol korrigálni lehet az első forduló hiányosságait. Ezáltal még egy esélyt kapnak a politikai pártok, míg egy népszavazás esetén az azt kezdeményező csak egyszer futhat neki a kérdéseknek. A diszkriminatív szabályozás hátrányai világosan megmutatkoztak a 2004-es kétigenes népszavazás során, amikor mind a kórházak állami kézben tartására, mind elszakított véreink magyar állampolgárságának visszaadására igent mondott a szavazók többsége, ám az alacsony részvétel miatt érvénytelen volt a referendum.

A Századvég Alapítvány a Fidesz liberális szárnyához közelálló intézmény. Eleinte lap- és könyvkiadással foglalkozott, majd tevékenységét kiterjesztette a politikatudományi képzésre is. Jelenleg öt nagy pilléren nyugszik: a Századvég Politikai Elemzések Központja, a Századvég Politikai Iskola, a Századvég Kiadó, a Századvég Civil Akadémia és a Századvég Közigazgatási Akadémia működésének területei. Az alapítvány elnöke Stumpf István, az Orbán-kormány volt kancellária-minisztere, ügyvezető igazgatója Giró-Szász András politológus. A Századvég honlapján az alapítvány történetét taglaló fejezetben egyebek mellett azt olvashatjuk, hogy egyes rendezvényeiken „olyan neves előadók tartották meg előadásaikat, mint Csepeli György, Gazsó Ferenc, Gombár Csaba, Kéri László, Sólyom László, Schlett István, Baló György vagy Levendel Ádám.”

A Political Capital Policy Research & Consulting Institute saját hitvallása szerint „a gazdasági-politikai döntéshozók számára kínál nélkülözhetetlen szolgáltatásokat”. A cég tehát elemző, tanácsadó tevékenységet folytat. Bár minden politikai szervezettől független intézménynek mondja magát, a Political Capital erősen kötődik az SZDSZ-hez. Két ügyvezető igazgatója közül Somogyi Zoltán alapító tagja a hitvallása szerint az egyén szabadságáért küzdő Hayek Társaságnak, s a társaság honlapján található információk szerint „többek között Tamás Gáspár Miklós, Szabó Miklós, Gerő András könyveinek szerkesztője.” Ugyancsak ügyvezető igazgató Szabados Krisztián, az SZDSZ elnöki kabinetének egykori tagja, a párt volt sajtófőnöke. A Political Capital 2003 óta a Dávid Ibolya vezette Magyar Demokrata Fórum stratégiai tanácsadója. Azóta az MDF markánsan balliberális érdekeket szolgál és képvisel.