Népszámlálásból hitvita

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) múlt héten ismertette a népszámlálás végleges, részletes adatait. A balliberális sajtót különösen megmozgatták a vallási hovatartozásra adott válaszok, amelyek szerint a vallásosak száma csökkenést mutat a legutóbbi, 2011. évi cenzus adatai­hoz viszonyítva. A helyzet azonban bonyolultabb, világtendenciáktól és a nem válaszolás jogára ráébredők növekvő számától is árnyalt.

Vakfoltok

De nézzük a főbb adatokat! A vallási hovatartozásról szóló, önkéntesen megválaszolható kérdésre a lakosság mindössze 60 százaléka felelt. A válaszadók több mint fele, csaknem 2,9 millió fő katolikus (elsősorban római, kisebb részt görögkatolikus), 944 ezer fő református, 177 ezer fő evangélikus. További 1,55 millió fő nem vallásosként jelölte meg magát, ezt figyelembe véve tehát a válaszadók összesen 73 százaléka mondta magát valamilyen vallás követőjének. Ezzel szemben 2011-ben 3,9 millió fő vallotta magát katolikusnak, és 1,15 millióan voltak a reformátusok. Eszerint az előbbi egyház tíz év alatt hívei negyedét, utóbbi majdnem minden ötödik hívét elveszítette.

Ez valóban jelentős csökkenés, ugyanakkor a nem kötelezően megválaszolandó kérdések közé tartozó vallási hovatartozásról 40 százaléknyi, több mint 3,8 millió állampolgár nem nyilatkozott. Fontos adalék, hogy egy évtizede 2,7 millióan tagadták meg a válaszadást, 2001-ben pedig csak 1,1 millió állampolgár. A nem válaszolás mindenkinek joga – noha több más európai országban a kötelezően megválaszolandó kérdések közé tartozott a vallási, felekezeti hovatartozás.

Valójában a KSH sem kommunikálta a legszerencsésebben a fejleményeket. Az adatsor ismertetése előtt pár nappal a HVG ugyanis leközölt egy cikket, amelyben „információikra hivatkozva” azt írták: „Magyarországon – először a népszámlálások történetében – kisebbségbe kerültek a magukat valamelyik egyház tagjaként meghatározók.” A Magyar Nemzet az adatokat ismertető sajtótájékoztatón rákérdezett erre, mire Kovács Marcell, a népszámlálás projektvezetője a következőt válaszolta: „A vallási kérdés elég magas nemválaszolási aránnyal működött. Az, hogy a lakosság 40 százaléka nem válaszolt erre a kérdésre, kicsit megnehezíti az adatok értékelését, a válaszolók 73 százaléka vallásosnak mondta magát. Ha a teljes lakosságot nézzük, amibe a nem válaszolók is beletartoznak, akkor a vallásosak aránya valóban egy 50 százalék alatti érték.”

Az eredmények alapján valójában azonban csak azt lehet biztosan kijelenteni, hogy a válaszadó lakosság 73 százaléka vallásos. Az ominózus 40 százalékról ellenben semmit nem tudunk. Persze a válaszuk kihagyása azt is jelentheti, hogy tényleg nem érdeklődnek a vallások iránt, ám jobban belegondolva éppúgy lehetnek olyan katolikusok, reformátusok, zsidók, muszlimok stb., akik ezt a tényt valamilyen oknál fogva nem kívánták megje­lölni.

Helyesen állapította meg a Magyarországi Református Egyház, hogy „az adatok értékelésekor ezért a válaszadókon belüli számokra és arányokra érdemes támaszkodni”. Hasonlóan érvelt Gulyás Gergely is a legutóbbi Kormányinfón. Arra a (balos) újságírói kérdésre, hogy a katolikusok számának jelentős csökkenése mellett mi indokolja, hogy a kormány százmilliárdos értékben ad át ingatlanokat, azt mondta: a KSH által közölt adatok alapján 60 százalékos volt azok aránya, akik a népszámláláson nyilatkoztak ebben a kérdésben. Akik válaszoltak, azok nagy részben hívőnek és felekezethez tartozónak tartották magukat. A Miniszterelnökséget vezető miniszter hangsúlyozta, hogy továbbra is csaknem hárommillió a katolikus vallásúak száma, „a reformátusok sem állnak rosszul”, és a többi egyháznak is sok híve van. Az egyházak által biztosított közszolgáltatásokhoz azok is szívesen férnek hozzá, akik adott esetben nem egy egyház hívei, jegyezte meg.

Vallásgyalázás éjjel-nappal

Érdemes még néhány körülményre kitérni. Sokan most a fideszes kormányzat túlzott közeledését kárhoztatják a keresztény egyházakhoz, s ezzel igyekeznek magyarázni a vallásukat felvállalók számának komoly csökkenését. Ők azonban nem vesznek tudomást arról, hogy 2001 és 2011 között a mostaninál jóval nagyobb arányú volt a vallásosság visszaesése. Az alatt az évtized alatt ugyanis a vállaltan katolikusok csaknem 1,7 millióval (most „csak” mintegy egymillióval), a reformátusok 470 ezerrel (most 210 ezerrel) lettek kevesebben, ami mindkét egyház esetében mintegy harmincszázalékos csökkenést jelentett. Emlékezzünk vissza, hogy akkoriban a sajtó is totális balliberális túlsúllyal működött, a már említett vallásellenes, sőt olykor kifejezetten vallásgyalázó attitűddel. Sőt az ország akkori vezetői is durva vallásellenes megnyilvánulásokkal borzolták az idegeket. A „rendszeresen bérmálkozó” Gyurcsány Ferenc 2004 elején, még sportminiszterként például a következőt találta mondani: „Lehet, hogy ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni…” Helyesebb tehát azt mondani, hogy a Fidesz-kormányok nem felerősítették, hanem éppen hogy inkább mérsékelték a vallástalanság mai modern világunkban szinte feltartóztathatatlannak tűnő, rohamos terjedését.

Érdekes megfigyelni az adófelajánlásokat is. Ha csak a legnagyobb magyarországi egyház, a Magyar Katolikus Egyház számait nézzük, míg 2003-ban 417 ezren, ebben az évben csaknem kétszer annyian, 803 ezren ajánlották fel számukra személyi jövedelemadójuk egy százalékát. Noha a bővülésnek számos itt ki nem fejtendő oka lehet (többek között az, hogy 2010 óta csaknem egymillióval nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon), a tény ettől tény: a munkaképes korú felnőtt lakosság egyre nagyobb arányban támogatja a Magyar Katolikus Egyházat – ahogy a reformátusokat és az evangélikusokat is.

Nagy jólét, kevés hívő

Noha szó sincs arról, hogy hazánkban kisebbségbe kerültek volna a vallásosak, a mérséklődő számokból az egyházaknak is le kell szűrniük a tanulságokat. „A nemzetközi tendenciák a népszámlálás adataiban is megfigyelhetőek, amelyek alól hazánk és ezen belül katolikus közösségeink sem képeznek kivételt. Ez feladatot jelent a Magyar Katolikus Egyház számára is” – írták az eredmények ismeretében a katolikusok. A Magyarországi Református Egyház úgy reagált, hogy „a nem válaszolók közé visszahúzódókat vagy a református identitásukat elvesztők növekvő számát látva ugyanaz marad a feladatunk, mint eddig: hiteles élettel vonzóvá tenni a keresztyén hitet”. Hozzátették, hogy gyülekezeteik, közösségeik nyitva állnak azok előtt, akik növekvő számban Istent keresik. „Az okokat magunkban, a saját működésünkben kell keresnünk, bűnvallással, őszinte szembenézéssel. A népszámlálás üzenete pedig legyen világos mindannyiunknak: a magyarországi keresztény közösségek csakis alázattal, hiteles élettel és társadalmi szolgálattal tehetik vonzóvá mások számára Jézus Krisztus ügyét” – ez pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsának állásfoglalása.

Valóban, különböző okok miatt világszerte megfigyelhető az elvallástalanodás jelensége, különösen a fejlett országokban. A Pew Research kutatóközpont már egy 2017-es kutatásában kimutatta, hogy Nyugat-Európa egyre vallástalanabb, noha az emberek nagy része meg van keresztelve. A felmérés szerint a vallásukat nem gyakorló keresztények még többen vannak, mint a magukat valláshoz nem tartozónak, ateistának tartók, de például Hollandiában vagy Norvégiában már 2017-ben is utóbbiak tették ki a relatív többséget. A felmérés szerint az amúgy megkereszteltek nagy része egyszerűen fokozatosan eltávolodott az egyháztól. Sokan nem értettek egyet az egyház társadalmi kérdésekben elfoglalt álláspontjával, mások nem hittek többé a hittételekben, a negyedik legfontosabb ok pedig a nyilvánosságra került egyházi botrányokban keresendő. Az Egyesült Államokban sem jobb a helyzet, ahol a Pew 2020-as kutatása szerint a magukat kereszténynek vallók aránya, a gyerekeket is beleértve, 64 százalékra csökkent az 1990-es évek eleji 90-ről. Eközben azok aránya, akik magukat a vallás szempontjából el nem kötelezettnek mondták, a 2007-es 16-ról 2020-ra 29 százalékra ugrott. A kutatás szerint növekszik azon fiatal felnőttek száma, akik elhagyják a vallást, és ha a trend folytatódik, a kereszténység 2045-re kisebbségi hitté válik.