A nevelőszülőség vállalásával érzelmileg olyan mértékben gazdagodtunk, hogy az messze túlszárnyalta a kezdeti várakozásainkat – nyilatkozta lapunknak Kakstedterné Kustos Tünde, aki örökbe fogadott és saját gyermekei mellett nevelőszülőként további négy kicsi gyermekről gondoskodik férjével.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

Kakstedterék a főváros egyik külső kerületében, kertes családi házban élnek. Az udvaron heverő gyermekjátékok már messziről kijelölik a hozzájuk vezető utat. József, a családfő főállásban a MÁV-nál dolgozik több műszakban forgalmistaként, másodállásban pedig üzletkötő az egyik nagy múltú biztosítótársaságnál. Tünde, a felesége főállású édesanya és nevelőszülő, aki nap mint nap odaadóan gondoskodik a rá bízott gyerekekről. Otthonuk meghitt és barátságos hangulatot áraszt, nappalijukba belépve különleges életkép fogad. Bizony beletelik egy kis időbe, amíg kibogozzuk a családtagok között fennálló kötelékeket.

A szobában először két egymás mellett ülő, mosolygós kisbabát pillantunk meg, ők az egyéves ikrek. Mellettük testvérük, egy hároméves kislány hintázik, miközben egy ötéves csöppség a babaétkészletéből származó pohárkákból kínálgat bennünket kedvesen.

Ők négyen átmeneti nevelésben részesülnek Kakstedteréknél, vagyis Tünde és József a kicsik nevelőszülei. A család azonban ennél sokkal népesebb. A házaspárnak a négy nevelt mellett négy saját és egy örökbe fogadott gyermeke is van. Bár közülük ketten már külön háztartásban élnek, ha látogatóba hazatérnek, a szülőkkel együtt 11-en ülik körbe az asztalt.

Míg a házaspárral beszélgetünk, nagylányaik, a 24 éves Imola és a 18 éves Naómi foglalkoznak a kicsikkel. Kamaszkorú öccsük, Salamon iskolai elfoglaltságai miatt éppen nem tartózkodik otthon.

Tünde és József hat évvel ezelőtt döntötték el, hogy nevelőszülők lesznek.

– Bár főként én vagyok itthon a gyerekekkel, a munkából mindenki kiveszi a részét – meséli a családanya. – A saját gyerekeink szó szerint belenőttek ebbe a nagycsaládos életbe, így számukra természetes, hogy nevelőszülők is vagyunk. Amikor délután hazaérnek a munkából vagy az iskolából, automatikusan tudják, hogy mi a dolguk, nagyon sokat segítenek. Szükség is van rá, hiszen különböző családi hátterű, eltérő személyiségű gyerekek mindennapjait kell összehangolnunk. A gyermeknevelés 24 órás szolgálat, de szívesen csináljuk, hiszen erre tettük fel az életünket.

József úgy véli, a nevelőszülőségben az a legnehezebb, hogy a vér szerinti szülőkkel úgy kell tartani a kapcsolatot, hogy a gyerekek lehetőleg ne sérüljenek a láthatások során. Ez senkinek sem könnyű feladat. Ilyenkor ugyanis a biológiai szülők is szenvednek, hiszen előbb-utóbb szembe kell nézniük saját helyzetükkel. Gyakran szégyellik magukat, lelkiismeret-furdalásuk van. Ezek a szülők számos esetben azért kérik gyermekük számára az állami gondoskodást, mert maguk nem tudnak megfelelő családi hátteret biztosítani. Ennek ellenére reménykednek abban, hogy egyszer majd újra magukhoz vehetik gyermekeiket. A nevelőszülők ebben az átmeneti időszakban nyújtanak segítséget.

József elmeséli, hogy tőlük már három gyermek került vissza saját, illetve örökbe fogadó családokhoz. Bár nevelőszülőkként ezt sikertörténetnek tartják, az elszakadás mindig nehéz, a gyerekekkel pedig a mai napig tartják a kapcsolatot. Ha megkérdezik tőlük, hány gyerekük van, a jelenlegi kilenchez mindig odasorolják azokat a kicsiket is, akik ugyan már nem élnek velük, de egykor családtagoknak számítottak.

Előfordul azonban az is, hogy a gyerekek – a feltételek hiánya miatt – sem a vér szerinti szüleikhez, sem örökbe fogadókhoz nem kerülnek. Ezekben az esetekben 18 éves korukig a nevelőszülők gondoskodnak róluk. József azt is hangsúlyozza, hogy a nagykorúság elérésekor még több állami támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy a fiatalok eséllyel kezdhessék el önálló életüket.

– Visszagondolva az elmúlt évekre, úgy érezzük, hogy a nevelőszülőség vállalásával érzelmileg olyan mértékben gazdagodtunk, hogy az messze túlszárnyalta a kezdeti várakozásainkat. – Pontosan emlékszem arra a hat évvel ezelőtti pillanatra, amikor felfigyeltem egy újsághirdetésre, amelyben nevelőszülőket kerestek. Egymásra néztünk a feleségemmel, és azonnal tudtuk, hogy ez lesz a hivatásunk. Így kezdődött. A gyerekek kisbaba koruktól a családunk tagjai, egyformán szeretjük őket, nem teszünk köztük különbséget.

Kakstedterék szerint a társadalom nem becsüli meg kellőképpen az általuk választott hivatást. Tapasztalataik szerint sokan – főként tudatlanságból – úgy gondolják, hogy a nevelőszülők anyagi haszonszerzés céljából veszik magukhoz az állami gondoskodásban részesülő gyermekeket. Ők maguk is voltak már céltáblái ilyen jellegű bírálatoknak. Nem tudják, és nem is akarják folyamatosan bizonygatni ennek az ellenkezőjét, azt viszont határozottan kijelentik, hogy egyetlen pillanatra sem bánták meg elhatározásukat. Úgy vélik, hogy nevelt gyermekeik egészséges fejlődése, magabiztossága és őszinte kötődése őket igazolja. 

Kampány a nevelőszülői hálózat megerősítéséért
Lehetetlen nincs

A nevelőszülői hálózat erősítését célzó kampányt indított az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Nagyon fontos, hogy a társadalomban olyan kép alakuljon ki a nevelőszülői hivatásról, amely megfelelő módon és elismertséggel kezeli azt a közösségi felelősségvállalást, amit a nevelőszülők tudnak nyújtani – nyilatkozta lapunknak a program kapcsán Fülöp Attila szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár.

– Miért van szükség nevelőszülői kampányra?
– Amikor egy gyermeket kiemelnek a vér szerinti családjából, és bekerül a gyermekvédelem rendszerébe, akkor vagy gyermekotthonba kerül, vagy nevelőszülőkhöz. A gyermek­otthoni intézményi lét, a nevelőszülőknél élő gyermekek viszont családias légkörben fejlődhetnek. Éppen ezért a nevelőszülői kampánynak az egyik legfontosabb üzenete, hogy azok a gyermekek, akik elhelyezhetők lennének nevelőszülőknél, lehetőség szerint kerüljenek is hozzájuk. Örülnénk, ha Magyarországon minél többen választanák ezt a hivatást, ezért is tartjuk fontosnak, hogy országjáró kampányunk során felhívjuk a társadalom figyelmét arra, hogy mit is jelent valójában nevelőszülőnek lenni.

– Szükség van tehát a presztízs megerősítésére?
– Nagyon fontos, hogy a társadalomban olyan kép alakuljon ki a nevelőszülői hivatásról, amely megfelelő módon és elismertséggel kezeli azt a közösségi felelősségvállalást, amit a nevelőszülők nyújtanak. A nevelőszülők ugyanis – a gyermeknevelés mellett – segítenek a vér szerinti szülőknek is, és az őket körülvevő közösségnek, hogy rendezhessék problémáikat, és újraegyesíthessék családjukat.

– Hazánkban jelenleg 23 ezer gyermek részesül állami gondoskodásban, közülük 15 ezer gyermekről mintegy 5200 nevelőszülő gondoskodik. Ideális esetben mennyi nevelőszülőre lenne szükség?
– Mi nem egy konkrét szám elérését tűztük ki célul. Mivel ezen a területen is megfigyelhető az elöregedés, azt szeretnénk, ha a fiatalok is vállalkoznának a nevelőszülőségre, hogy az intézményi elhelyezéssel szemben valódi alternatívát kínálhassunk a családjukból kiemelt gyermekeknek.

– Szeptemberben indult a kampány, mik az eddigi tapasztalatok?
– A kampány első állomását Debrecenben rendeztük, a másodikat Szegeden, és néhány napja Pest megyében volt a harmadik helyszín, ahol az egész napos családi rendezvényen mintegy háromezer érdeklődő vett részt, közülük pedig csaknem százötvenen jelentkeztek, hogy komolyan érdekli őket a nevelőszülői hivatás. Az a tapasztalatunk, ahogy egyre több megyében személyesen is beszélünk róla, hogy sokan kíváncsiak erre a hivatásra, és vannak, akik komolyan fontolgatják, hogy a nevelőszülői munkával mentsenek meg gyerekeket.

– Meddig tart az országjárás?
– Május 18-ára tervezzük a zárórendezvényt, amelynek helyszíne Budapest lesz. Ezen az eseményen hirdetjük majd ki a „Lehetetlen nincs” rajz- és kisfilmpályázat országos győzteseit. Az Emmi által meghirdetett versenyre mintegy háromezer pályamű érkezett, amelyeket olyan gyermekek és fiatal felnőttek készítettek, akikről a gyermekvédelmi szakellátás keretében gondoskodnak. A rajzok a fiatalok álmairól, vágyairól szólnak, és a Kowalksy meg a Vega zenekartól kölcsönöztük a mottóját, egyébként a zenekar személyesen is támogatja a kampányt.

– Mennyi esélyük van az állami gondoskodásban részesülő gyermekeknek arra, hogy kikerüljenek az átmeneti nevelésből?
– Rengetegen dolgoznak azon, hogy ez az esély folyamatosan növekedjen, de ez egy igen nehéz és összetett folyamat. A számok ugyan nem adnak teljes képet, de a legutóbbi adatok azt mutatják, hogy a gyerekek kicsivel több, mint tíz százaléka kerül vissza a gyermekvédelmi gondozásból a saját családjába. Nevelőszülőktől összesen 552 gyermeket fogadtak örökbe, gyermekotthonokból és lakásotthonokból pedig 73 gyermek került örökbe fogadó családokhoz.

– A kormány célja az is, hogy felszámolja a nagy létszámú, elavult gyermekotthonokat. Hol tart most ez a munka?
– A folyamat 2020-ra zárul le. A 12 éven aluli gyermekek egyébként, ha nincsenek speciális igényeik, ma már nem kerülnek be ilyen jellegű intézményekbe, hanem nevelőszülői gondoskodásban vesznek részt. Gyermekotthonokba kerül jellemzően a 12 év feletti korosztály, a sajátos szükségletű gyerekek, köztük a fogyatékossággal élők, illetve a pszichés kezelésre szorulók, valamint a testvérek, ha nem tudják őket együtt elhelyezni.

– Ők kerülnek majd az elavult intézményeket felváltó lakóotthonokba?
– Igen. A nevelőszülői hálózathoz hasonlóan ennek az ellátási formának is az a célja, hogy a gyermekek minél kisebb közösségekben és családias légkörben sajátíthassák el a beilleszkedés, illetve a kapcsolatteremtés képességét.

– Ugyan kirívó példa, de nem mehetünk el annak a friss hírnek a megemlítése mellett, hogy szexuális visszaélések miatt, nem jogerősen nyolc év fegyházbüntetésre ítélték a bicskei gyermekotthon volt igazgatóját. Hogyan lehet hatékonyan leleplezni az ilyen eseteket?
– Nagyon fontos, hogy már eleve feddhetetlen emberek kerüljenek be a rendszerbe, ezért pedig a legtöbbet a kiválasztás és a képzések során lehet tenni. Az elmúlt években már történtek jogi lépések, jelenleg az Országgyűlés előtt van az a szociális törvény, amely még szigorúbban szabályozza az összeférhetetlenséget a foglalkoztatási jogviszony létesítése és a korábban elkövetett cselekedetek között.

– A jövő évi költségvetés szerint 850 millió forinttal több jut majd a nevelőszülői hálózat fejlesztésére. Ez a pénz mire lesz elég?
– Az állam a hálózat működtetésére évente 20,5 milliárd forintot költ. A nevelőszülők 2014 óta foglalkoztatási jogviszony keretében gyakorolják ezt a hivatást. Ezt a díjazást fedezi a 20,5 milliárd forint. Ez az összeg jövőre 850 millió forinttal fog emelkedni. Fontos megjegyezni, hogy a nevelőszülők fizetése ma körülbelül a háromszorosa a 2014 előtti díjazásnak. Ezen túlmenően egyéb támogatási formák is vannak, például a kiégést megelőző programok, fejlesztő- és háztartási eszközök beszerzésének támogatása, illetve képzési lehetőségek.

– A nevelőszülőségnek nyilván vannak nehézségei is…
– Tisztában kell lenni azzal, hogy a gyerekek sokszor traumatizált élethelyzetekből kerülnek a családokhoz. Ezekről még a kiválasztás és a képzés előtt beszélni kell. Egy leendő nevelőszülőnek mindezeknek a szempontoknak a figyelembevételével, felelősségteljesen kell eldöntenie, hogy vállalható-e számára ez a feladat, amelyhez nagymértékű elhivatottság szükséges.