Nincs ára a gabonának

– Túl vagyunk az év felén. Milyen esztendeje van a magyar mezőgazdaságnak?

– Tavaly a történelmi mértékű aszálytól szenvedett az agrárium, ami jelentősen visszavetette a teljesítményt. Az időjárás az idén kedvezőbb volt, az év első felében az átlagosnál jóval több eső esett, de a tavaszi fagyok jelentős károkat okoztak például a kajsziültetvényekben. Ugyanakkor, hogy jó hírt is mondjak, dinnyéből jó a termés, remény van az exportpiacok visszaszerzésére. Általánosságban elmondható, hogy az ukrajnai háború és az elhibázott brüsszeli szankciók hatásai rányomták a bélyegüket az ágazatra is, elég, ha csak a termeléshez szükséges eszközök, anyagok áraira, a növekvő energiaköltségekre gondolunk.

Ha az egész mezőgazdaságot nézzük, elmondható, hogy vegyes a kép, de nehézségek mindenütt vannak.

– Mi a helyzet a gabonával?

– Az aratás rendben zajlik, bár az őszi árpa betakarítását sok helyen hátráltatta a csapadékos időjárás. Azt már látjuk, hogy a kalászosok sajnos nem adnak annyit idén, mint amennyit ígértek. A gazdák a termelési költségek jelentős növekedése miatt kevesebb műtrágyát használtak, sokan kényszerűen visszafogták a növényvédelmet, ami meglátszik a mennyiségen és a minőségen egyaránt. Emiatt már eladási gondok is érzékelhetők az árpa esetében. A búzát illetően még korai lenne mérleget vonni, az biztos, hogy bőven lesz annyi termés, ami fedezi Magyarország kenyérszükségletét. A tavaszi kapásnövények piacán sok a kérdőjel, a felvásárlási ár a tavalyi felére esett vissza.

– Miért?

– Sajnos az ukrajnai háború a magyar mezőgazdaságra is rendkívül rossz hatással van. Magyarország tárolókapacitása nagyjából 22 millió tonna, ami jóval meghaladja a hazai termelés szükségleteit. Ez a tény mágnesként vonzotta az Ukrajnából érkező gabonát, ráadásul a magyar termelők nagy része is kivárt az importdömping miatt lezuhant alacsony árak láttán. A magyar árakat az elmúlt évtizedekben döntően meghatározó párizsi árutőzsdén 85 ezer forint a tonnánkénti ár, míg idehaza júliusban csak 61 ezer forint körüli összegért lehetett eladni ugyanannyi búzát. Ez a tavalyi árhoz képest 55 százalékos csökkenés. A takarmánykukorica tonnája most nagyjából 66 ezer forint, 41 százalékkal olcsóbb a tavalyinál. A napraforgómag termelői ára 134 ezer forint tonnánként, ez 49 százalékot esett az egy évvel korábbihoz viszonyítva. A túlkínálat logisztikai gondokat okoz, és alacsonyan tartja a piaci árakat. És most már szükség volna a tárolóhelyekre az idei aratás után.

– A piacok, a boltok árain nem látszik meg az alacsony felvásárlási ár.

– Meg kell érteni, hogy általánosságban a termelés, de a termés szárítása, fagyasztása, szállítása, feldolgozása egyaránt sok energiát igényel, annak az ára pedig meghatározza a termék ellenértékét. Nincsenek csodák, az elképesztő többletköltségek szükségszerűen megjelentek a fogyasztói árakban. A haszon érdemben nem növekedett. Szerencsére most lassult az élelmiszerárak emelkedése, bár az árstop kivezetése után megint emelkedés várható. De ez kétélű eszköz volt, nem gazdasági, hanem egy rendkívüli helyzetben alkalmazott szociális beavatkozás. Jó ideje szorgalmaztuk a megszüntetését, mert piaci alapon jól működő üzleti kapcsolatokat feszített szét, és ez közepes vagy hosszú távon sem a piacnak, sem a fogyasztóknak nem érdeke. Emellett megjelentek a nagyobb haszonnal eladható importtermékek a piacokon és a boltokban. Ez a kitettség krízishelyzetben veszélyeztetheti az élelmezésbiztonságot.

– Hogy került az ukrajnai gabona a magyarországi tárolókba a hazánkon csupán átmenő tranzitszállítmányokból?

– A háború kezdetén orosz kézre került mintegy tízmillió tonna ukrajnai gabona, aminek eredményeként az ukránok igyekeztek kimenekíteni, amit csak lehet. Reális becslések szerint legalább ötmillió tonna ukrajnai gabona nyomja a magyar piacot. De pontos számot senki sem tud.

– Hogyhogy?

– Azt tudható, hogy az ukrán–magyar határon mennyi gabona érkezik be. Az is látható, hogy hány kamion lépi át a magyar–román határt, ahol, uniós szomszédokról lévén szó, nincs vámolás, így gyakorlatilag nem követhető nyomon, mit szállítanak. A szlovák–magyar határon pedig semmilyen ellenőrzés nincs, így még a belépő szállítójárművek mennyisége sem ismert. Ezért összességében csak becslésekre hagyatkozhatunk. De még ez se volna baj, hiszen eredetileg arról volt szó, hogy az ukrán búza más országokon, így hazánkon keresztül jut el a célpiacokra, főleg Afrikába és az arab világba. Így most, az aratás idején gyakorlatilag üresnek kellene lenni a raktárainknak, de félig vannak. Vagyis valahogy itt ragadt az ukrajnai gabona. Sokan az élelmes kereskedőket sejtik mögötte, de én nem vagyok meggyőződve arról, hogy az Ukrajnából jött gabona egyáltalán gazdát cserélt. Nem lepődnék meg, ha az onnan származó termény többsége ma is ukrán tulajdonban lenne.

– Vagy amerikaiban…

– Kétségtelen, hogy jelentős amerikai érdekeltségek vannak az ukrajnai mezőgazdaságban. A több százezer hektáron gazdálkodó vállalatok jelentős részében meghatározó a nyugati, főleg amerikai tőkeháttér. Az ukrajnai feketeföld Európa legjobb termőterületeinek egyike. Az még magyarázatra vár, hogy ezek ismeretében miért védik annyira Brüsszelben az ukrajnai agrárérdekeltségeket, miért erőltetik be vám- és kvótaszabályok nélkül az Európai Unió piacaira a bármiféle uniós termelési előírás betartása nélkül előállított ukrajnai termékeket. Nem csak a gabonát egyébként, jön onnan liszt, tojás, baromfihús, méz és még sok más. Ezek tönkreteszik az európai piacot, mert olyan termelési módszerekkel állítják elő őket, amelyeket az Európai Unióban rég betiltottak, bizonyos növényvédő szerektől egyes állattartási technológiákig. Brüsszel rendkívül szigorú feltételekhez köti az élelmiszer-előállítást, miközben az EU-ba érkező importnak nem kell megfelelnie ezeknek a szabályoknak. Ez nem fair, ilyen versenyben nem nyerhetünk. A vesztesek pedig az európai fogyasztók lesznek, akik az átlagjövedelemhez viszonyítva egyre csökkenő árú és jó minőségű élelmiszerhez szoktak hozzá. És persze a termelők, mert ez az öngyilkos brüsszeli agrárpolitika össze fogja dönteni azt a piacot, ami eddig, egyébként jelentős támogatásokkal ugyan, de egyensúlyban volt. Ugyanez igaz az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő Dél-amerikai Közös Piaccal, a Mercosurral kötött szabadkereskedelmi egyezményre. Saját piacainkon tesznek tönkre minket a brüsszeli bürokraták miatt.

– A V4-országok gazdái nem véletlenül tüntettek közösen Brüsszelben. Van foganatja a demonstrációnak?

– A szántóföldi növénytermesztés meghatározó ágazat, döntően befolyásolja egy ország gazdálkodóinak hangulatát. Ahogy mondtam, az Ukrajnából beömlő gabona tönkretette az európai piacokat, leverte az árakat, és azok is elméleti árakká váltak, mert megszűnt a kereslet. Ez különösen az Ukrajnával szomszédos országoknak ártott, de Brüsszel nem foglalkozott a problémával. A lengyeleknek elegük lett, uniós jog ide vagy oda, elsőként ők tiltották ki az ukrajnai gabonát.

– Végül is a bizottság és az unió más intézményei is rendre fittyet hánynak a jogra…

– Számunkra a magyar gazdálkodók érdeke a legfontosabb szempont. Ezért a lengyeleket követően Magyarország is hasonló intézkedést hozott. Az unió végül elfogadta az átmeneti tilalmat, jelenleg szeptember 15-ig van érvényben. Mi azt kértük a V4-es országok agrárkamaráival közösen, hogy az év végéig tartsuk fenn ezt, és találjunk olyan megoldást, ami biztosítja, hogy az ukrajnai gabona eljusson Európán kívüli rendeltetési helyére. Erről a témáról hosszú megbeszélést folytattunk az Európai Bizottság (EB) mezőgazdasági biztosával, Janusz Wojciechowskival.

– Nyitott volt az érveikre?

– Wojciechowski úr lengyel, hazájában ősszel választások lesznek, a lengyel kormánypárt szeretné megtartani a gazdák támogatását. Úgy érzékeltük, hogy a biztos szeretne megoldást találni a lengyel termelők problémájára, de végső soron a bizottság egésze dönt a moratórium sorsáról. Ha nem hosszabbítják meg, elképzelhetőnek tartom, hogy mi megtesszük nemzeti hatáskörben. Megjegyzem, ezzel is szembemennénk az uniós joggal, de nem lesz más választásunk. Az ukrajnai importdömping ugyanakkor csak egy eleme a Brüsszellel folytatott vitáinknak. Az elmúlt hónapokban számtalanszor felemeltük a szavunkat a legjelentősebb európai érdekvédelmi szervezettel, a több mint 23 millió termelőt és 22 ezer szövetkezetet tömörítő COPA-Cogecával együtt az úgynevezett Európai zöldmegállapodás, illetve a Termőföldtől az asztalig stratégia átgondolatlan, megalapozatlanul kitűzött céljai ellen. Sikerként értékeljük, hogy az Európai Parlament nemrég elfogadta az európai élelmezésbiztonság és az európai mezőgazdaság hosszú távú ellenálló képességéről szóló, szakmai alapokon nyugvó jelentést, ami az összes alapvető problémával foglalkozik, és olyan kezdeményezéseket mutat be, amelyek nem szerepelnek az EB mezőgazdasággal kapcsolatos stratégiájában. Ennél is fontosabb, hogy a jelentés kimondja: a hatástanulmányokkal nem megalapozott zöldmegállapodás finanszírozása, fenntarthatósága a jelenlegi költségvetési keretek között nem biztosítható. A jelentés a megvalósíthatatlan sötétzöld álmoknál értelmesebb és fenntarthatóbb keretet javasol az európai mezőgazdasági ágazat számára. A tét ugyanis nem kicsi; ha az Európai Bizottság továbbra is ragaszkodik a termelést nehezítő, alaptalan környezetvédelmi elvárásaihoz, az EU a saját agráriumát teszi tönkre.