Nincs gáz, mert van gáz!

Európa nagyon kényes helyzetben lavíroz gázellátás szempontjából, nyilatkozta Jack Sharples energiakutató a Guardiannek. A kijelentés nem most, hanem még egy évvel ezelőtt hangzott el, amikor nem volt háború Ukrajnában, az európai gáztározók pedig fel voltak töltve hatvan százalékra. A helyzet azóta drámaian romlott. A háború okozta energiaválság ellátási nehézségeket eredményez Európa-szerte, ráadásul Németország felfüggesztette az Északi Áramlat-2 üzembe helyezésének folyamatát, Oroszország pedig júliusban karbantartási munkálatok miatt tíz napra leállította az Északi Áramlat-1-et, zavart okozva ezzel a kontinens gázellátásában. Magyarország azonban továbbra is kényelmes helyzetben van, hiszen tavaly ősz óta a Törökországon, Bulgárián és Szerbián áthaladó Balkáni Áramlat vezetéken kapja gázellátásának mintegy felét, ami mellett a Testvériség két mellékvezetékén is érkezik energia a Gazpromtól Szlovákia felől. Ezeket persze tárolni kell annak érdekében, hogy a lakosság ütemesen férjen hozzá a földgázhoz.

Élen a tárolásban

Hazánkban öt föld alatti gáztároló működik, kapacitásuk együttesen közel hatmilliárd köbmétert (ebből 4,4 milliárd köbméter kereskedelmi, 1,45 milliárd stratégiai kapacitás) tesz ki, ami az éves fogyasztás 60 százalékára elegendő (lásd keretes írásunkat). Úgy néz ki, hogy a töltöttségük miatt nem kell aggódnunk: a márciusi 19,7 százalékos szint óta gyors ütemben telítődnek a tárolók, jelenleg összességében 48,8 százalékon állnak, és a jelek szerint hasonló ütemű növekedéssel lehet számolni ősszel is. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ugyanis nemrég bejelentette, a hosszú távú szerződésekben rögzített mennyiségen felüli 700 millió köbméter pluszföldgáz beszerzéséről állapodott meg orosz kollégájával, Szergej Lavrovval. A magyar tárcavezető elmondta, menetrend szerint zajlik a gáztározók feltöltése, ennek szintje jelenleg az éves fogyasztás 27,3 százalékán áll, míg az európai átlag 17,3 százalék. „A következő hetekben pedig napi mintegy húszmillió köbméternyi beszállítási kapacitás áll majd rendelkezésre erre a célra a déli útvonalon, illetve a Szlovákia és Ausztria felőli interkonnektoron” – tette hozzá a miniszter.

Vagyis a közel ötvenszázalékos feltöltöttségi szint tovább emelkedik, így Magyarország – felkészülve a hideg telekre – akár három-négy hónapon keresztül is elláthatja földgázzal a lakosságot fenn­akadás nélkül. Összehasonlításképp: Steiner Attila energia- és klímapolitikáért felelős államtitkár 2021 őszén még arról számolt be, hogy a fűtési szezon megnövekedett felhasználásával számolva legkevesebb 109 napig lenne elég gáz a teljes gazdaság ellátására. Ráadásul a fogyasztási mennyiség 2022 végén akár csökkenhet is tavalyhoz képest, hiszen a rezsiárak emelkedése energiaspórolásra ösztönözheti a lakosságot, például hőszigetelés kiépítésével vagy a hazánkban is egyre népszerűbb, kevés földgázt igénylő norvég panelek használatával.

Vissza állami kézbe

Hogy Magyarországon akadálytalanul folyhat a lakosság földgázellátása, leginkább annak köszönhető, hogy 2010 után megtörtént a stratégiai ágazatok visszavásárlása. Az 1992-től jellemző neoliberális politika nyomán a baloldali–liberális kormányzatok teret engedtek a külföldi energiacégeknek, és nemhogy tulajdonosi, de még csak szabályozási szinten sem ellenőrizték ezeknek a lakosság életszínvonalát meghatározó vállalatoknak a működését. Bár a Horn-kormány első évében életbe lépett a nemzeti hatáskörű szabályozást lehetővé tevő gáztörvény, az 1995 májusában elfogadott privatizációs törvény jelentősen csökkentette az állami befolyást az energetikai társaságokban, azon belül is a gázszolgáltatókban. Az akkor még külön-külön működő dél-dunántúli gázszolgáltatónak, azaz a Ddgáznak, a Főgáznak és a közép-dunántúli Kögáznak német, az alföldi Dégáznak és az Égáznak francia, a Tigáznak olasz tulajdonosa lett. A francia GDF Suez (ma Engie) energiaipari vállalat kezében lévő Égáz-Dégáz Magyarország hat megyéjében működött. A legjobban a német energiavállalatok jártak a privatizációval, a kétezres évek elején a Ruhrgas, majd az E.On vált Magyarország fő energiaszolgáltatójává. Az állami tulajdonú Magyar Villamosművek (MVM) egészen a szocialista kormány 2010-es bukásáig labdába sem rúghatott az energetikai piacon, legfeljebb az önkormányzatok és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) szereztek egy-egy százalékos részesedést a német és olasz többségű szolgáltatóknál, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy befolyásuk legyen a céget érintő döntésekre.

A kilencvenes évek első feléig még nemzeti olaj- és gáztársaságnak számító Mol állami részvénycsomagja a kétezres évekre 25 százalékossá zsugorodott, ebből 2004-ben 13 százalékot eladott a Medgyessy-kormány, majd a maradék 12-t Gyurcsány Ferenc játszotta át főleg az E.On kezére. Ezzel a német vállalat nemcsak a gázszolgáltatókat, hanem az ország föld alatti gáztárolóit is megszerezte. A Mol eladása különösen azért volt fájó, mert annak gázüzletága kizárólagos szerepet töltött be a lakosság földgázellátásában, sőt befolyásolta a villany- és a távhőpiacot is. Ráadásul az ügylet lebonyolítása után a külföldi tulajdonosok folyamatosan kényszerítették az MSZP–SZDSZ-kormányt az árak megemelésére a világpiaci helyzetre hivatkozva. A történet ismert: Medgyessy Péter 2002-től két lépcsőben 45, Gyurcsány Ferenc 2006 nyarán további 30 százalékkal emelte meg a gázárakat, 2010-re pedig már minden negyedik háztartás küzdött a rezsiárak kifizetésével. Időközben a gázszolgáltatók is megsínylették a szocialista kormányzást, az E.On kereskedőcége, a Földgáz Trade 2006-ban ugyan még nyereséges volt, de a következő évben már 46 milliárd forintos veszteséget könyvelt el.

A 2010-es jobboldali fordulat után a kormánynak elsődleges céljává vált a külföldi kezekbe került, korábbi állami tulajdonú vállalatokat visszavásárolni, így az E.On-nal is egyeztetésbe kezdett. Az állam tárgyalási pozíciója jelentősen javult, amikor 2012-ben törvénybe iktatták, hogy a jövőben kizárólag állami tulajdonban működhet biztonsági földgáztároló. 2013 márciusában a kormány és az MVM 264 milliárd forint értékben kötött szerződést az E.On cégeinek megvásárlására, így a teljes gázszolgáltatás és a kereskedelmi gáztárolók ismét állami kézbe kerültek, megnövelve az ellátásbiztonságot. Megkezdődhetett a rezsicsökkentés, azaz a hatósági ár bevezetése a szabadpiaci helyett, amely több tíz milliárd forintos spórolást jelentett és jelent most is a fogyasztóknak évente.

Kiemelkedő biztonság

Magyarország 109 napos gáztartaléka átlag felettinek számít Európában. Bár Németországnak van a legnagyobb földgáztároló kapacitása – a világon a negyedik –, a 23 milliárd köbméteres kapacitás jelenleg az egész országot átlagosan csupán 80 napig tudná ellátni. Az Egyesült Királyság jelenleg nagyon rosszul áll a földgázellátásban, az évi 80 milliárd köbméteres fogyasztáshoz képest mindössze alig egymilliárd köbméter gázt tartalékol, azaz mindössze 45 napig képes biztosítani lakossága szükségleteit. Hasonló helyzetben van Lengyelország is, amely a közel 38 millió fős lakosságát csupán másfél hónapig tudja ellátni, igaz, dinamikusan tölti fel kapacitását a balti és a skandináv csővezetéken érkező gázzal, és a tengeri kikötőknek köszönhetően gyors ütemben szerez be cseppfolyósított természetes gázt (LNG) az Egyesült Államoktól. Minderre azért is van szüksége, mert a tárolói majdnem száz százalékban megteltek. Apropó töltöttség: Magyarország mostani 48,8 százalékos szintje elmarad ugyan az uniós átlag 66 százaléktól, de gyors ütemben emelkedik majd a folyamatos, több irányból érkező szállításnak köszönhetően. Az Európai Parlament rendeletjavaslatában legalább 80 százalékra feltöltetné a gáztározókat november elsejéig. Erre jelen helyzetben kevés tagállam képes, csupán Portugália, Lengyelország és Görögország teljesítette a célt, ezen kívül még Franciaországnak, Spanyolországnak és Csehországnak van esélye elérni a kívánt szintet három hónapon belül.

A mi helyzetünket ugyanakkor javítja, hogy minimum három hónapig el tudjuk látni a lakosságot az itthon tárolt földgázzal minden probléma nélkül. Az orosz gázról szóló megállapodás pedig akár az év végéig megoldhatja hazánk lakossági energiaellátását.