Novák Katalin: A rendszerváltoztatók örökösei vagyunk
A mai politikusnemzedék a rendszerváltoztatók örököse – hangsúlyozta Novák Katalin köztársasági elnök hétfőn, a Beszélgetések a Sándor-palotában című rendezvénysorozat hétfői eseményén, hozzátéve: „tiszteljük és szeretjük az előttünk lévő nagy generációt”.
Az államfő Kónya Imre egykori belügyminiszter Rendszerváltozás belülről című könyvének bemutatóján a ma politikusainak felelősségeként említette, hogy elherdálják, megőrzik vagy gyarapítják ezt az örökséget.
Kiemelte: széles körben ismertek a rendszerváltoztatás eseményei, ám fontos, hogy Kónya Imre 33 év távlatában hogyan emlékszik vissza, hogyan látja az akkor történteket, mi az, amit utólag is fontosnak tart, amit kiemel, és mindez mit üzen nekünk.
Felidézte: saját politikusi nemzedéke „készen kapta a demokráciát”, hiszen a rendszerváltoztatás után léptek be a közéletbe, így „a rendszerváltók gyermekeiként” még értik, mi történt 1989-ben és az azt követő években, de már elég távol vannak az akkori történésektől, hogy kritikus látásmóddal, „kívülről nézzünk mindenre, és hogy tanuljunk is belőle”.
Novák Katalin arról beszélt: a most bemutatott kötet is azt erősíti meg, milyen fontos volt a demokratikus működés alapjainak megteremtése, akárcsak az a tény, hogy a demokrácia és a nemzet fogalma egyszerre lehet jelen életünkben.
A köztársasági elnök köszönetet mondott annak megértetéséért is, hogy mi a különbség „az erőszak és az ösztönzők, a kényszer és a késztetés, az elhallgattatás és a lecsendesítés, a választás látszata és a valódi választás, az elnyomás és a határozott vezetés, lényegében a diktatúra és a demokrácia között”.
A Sándor-palota elsősorban nem egy hivatal, hanem a találkozások helyszíne – fogalmazott az államfő a rendezvény helyszínére utalva. Mint mondta, hivatalának falai között emberek, gondolatok, érzelmek találkozhatnak.
Az eseményen tartott pódiumbeszélgetésen Kónya Imre arról beszélt: a nemzeti elkötelezettség volt a legfontosabb elem, amely a pártjához, az MDF-hez vitte, akárcsak a vezetők felelősségteljes gondolkodása, az, hogy felmérték a helyzetet, nem vaktában mentek bele helyzetekbe, hanem „érezték az egésznek a súlyát”.
Úgy emlékezett: az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásakor érezte azt, hogy van egy olyan politikai erő, amely rákényszerítheti a hatalmat a változtatásokra. Ez volt szerinte az a pillanat, amikor a hatalom „kénytelen volt velünk, a mezítlábas ellenzékkel leülni” tárgyalni, hogy megegyezzenek a változások szabályairól.
Kónya Imre elmondta: az 1980-as évek végén nem volt egyértelmű, hogy a politikusi pályára lépés sikerrel kecsegtet, az viszont igen, hogy változás nélkül „Magyarország végképp leszakad a fejlődés menetétől” és egy „semmibe vezető útra” lép.
Próbáltak bennünket megosztani – emlékezett a kommunista hatalommal folytatott tárgyalásokra, hangsúlyozva, a fontos ellenzéki pártokban „elég tudatosság és önmérséklet volt”, hogy a saját érdekeiken felül tudjanak emelkedni és össze tudjanak fogni.
Kónya Imre arról beszélt az eseményen: noha jó könyvek jelentek meg e témában, nagyon sok munka van még a rendszerváltozás feltárásával.
A játékfilm mindennél többet jelent – jegyezte meg, majd arról beszélt: egyértelműen pozitív véleménnyel vannak a Blokád című filmről azok az egykori résztvevők, akik megnézték. Úgy fogalmazott, a film „nemcsak Antall Józsefnek állít méltó emléket, de Göncz Árpádnak is”.
