Fotó: MTI/Sándor-palota/Bartos Gyula
Hirdetés

A köztársasági elnök gyertyagyújtással emlékezett a Délvidéki Magyar Szövetség elhunyt tagjaira, valamint az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, majd koszorút helyezett el az 1944-es Délvidéki Magyar Mártírok emléktáblája előtt.

Novák Katalin köszöntő beszédében kiemelte: ezen a napon a délvidéki vérengzésre emlékeznek, egy tragikus eseményre, amikor azért kellett embereknek meghalniuk, mert magyarok voltak, vállalták a magyarságukat. Mindez most különös értelmet nyer – mutatott rá, hozzátéve: különös értelmet nyer akkor, amikor Magyarország közvetlen szomszédjában, Ukrajnában háború zajlik, és akkor, amikor Izraelben is békétlenség van. Amikor embereket ölnek meg csak azért, mert mások, mert megvallják hitüket, vallásukat, nemzeti hovatartozásukat.

Novák Katalin a délvidéki vérengzés áldozatai mellett a halottakra való emlékezés fontosságáról is beszélt, valamint megemlékezett a napokban elhunyt Pásztor Istvánról, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökéről. Elmondta: Pásztor István sokat tett azért, hogy a vajdasági magyarság úgy élhessen, ahogy most él, aki mérhetetlenül sokat tett azért, hogy összetartó magyar közösség éljen ott, aki szavakkal, tettekkel harcolt, mindenkor kiállt a magyarok jogaiért és érdekeiért.

A köztársasági elnök kiemelte: ma már végre békességben élhetnek együtt magyarok és szerbek a Délvidéken, ma már büszkén vállalhatják a magyar kisebbség tagjai magyarságukat, és mára sikerült olyan történelmi jó kapcsolatot kialakítani a két ország között, amelynek köszönhetően magyarok és szerbek együtt támogatják a magyar kisebbség tagjait a Vajdaságban, Délvidéken, Szerbia területén is.

Korábban írtuk

„Az, hogy ma együtt lehetünk, annak is köszönhető, hogy végre nap mint nap megélhetjük az összetartozásunkat” – hangsúlyozta Novák Katalin, kiemelve: megélhetjük a magyar nemzet magától értetődő összetartozását a Kárpát-medencében, távol a diaszpórában, az Egyesült Államokban, Kanadában vagy éppen Dél-Amerikában és itt Ausztráliában.

Novák Katalin elmondta, hogy ez ausztráliai látogatásának utolsó napja. Kiemelte: újra és újra rácsodálkozhat arra, hogy a magyar emberek hogyan találtak második otthonra itt, 15 ezer kilométerrel távolabb szülőhazájuktól. Mint mondta, ez egy olyan ország, amelyben elismerik a hozzáadott értéket, ahol örömmel látják azt, ha valaki őrzi a magyarságát, ápolja a magyar kultúrát, használja az anyanyelvét, és közben magától értetődő módon hozzájárul Ausztrália gyarapodásához és fejlődéséhez.