Azzal aligha árulunk el titkot, hogy a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő magyarországi önkormányzatok elsősorban ingatlanaik, tulajdonaik felélése árán tudnak csak külön bevételekre szert tenni. Ebben a helyzetben a határon túli, felújításra szoruló ingatlanok megtartására még kevesebb az esély. Az alábbi történetben, mint cseppben a tenger, jellegzetesen megjelenik Erdély hányattatása, az ottani magyarság folyamatos térvesztése, a trianoni határon belül maradtak kapcsolattartása az országon kívül rekedt véreikkel. Pedig jó szándékban esetünkben sem volt és talán most sincs hiány.

1996. november 25-i előterjesztésében Kovács Attila polgármester (MDF) a következőkről tájékoztatta a képviselőket. A kerület pedagógusai és közoktatási vezetői kapcsolatteremtő, erdélyi kiutazása idején megerősödött a szándék, hogy az önkormányzat a Romániában beindított magánosítási eljárás keretében Székelyföldön ingatlant vásároljon. A törvények szerint az első árverésen csak romániai természetes vagy jogi személy, míg a másodikon már külföldi is részt vehetett. A szóba jöhető két volt szakszervezeti üdülő közül – amelyet több képviselővel együtt két jövőbeni alpolgármester (Kovács Raymund és Asztalos Lajos) választott ki – az olcsóbbikra szavazott a testület, mégpedig 20 igen és 3 tartózkodás mellett. Ellenszavazat nem volt. A döntés akkor 7 millió forintjába került az önkormányzatnak.

– Az ötletet az adta, hogy a kerületünkben rendkívül népszerű erdei iskolai hetet a tanárok és diákok olyan környezetben szeretik eltölteni, amely leginkább kötődik a tanultakhoz. Ez az épület tökéletesnek látszott arra, hogy felújítása után a májusban, júniusban oda utazó tanulókat helybéli történelemtanárok ismertessék meg Hargita és Kovászna megye földrajzi, kulturális és történelmi nevezetességeivel. Úgy gondoltuk, hogy a közben szerzett élmények és benyomások következtében talán soha többé nem felejtik el a látottakat, hallottakat, a határon túli és inneni magyarság összetartozását. A gyerekek utaztatása érdekében még egy nemzetközi forgalomra alkalmas autóbuszt is vásároltunk – emlékezik a kezdetekre Kovács Attila.

A nemes elképzeléssel lényegében az egész képviselő-testület egyetértett, és dr. Kincses Előd ügyvédet bízta meg az ügylet lebonyolításával. A nemzeti öntudattól sem mentes döntés után a kerületi honatyák akár hátra is dőlhettek volna székükben, csakhogy mindez túl szép volt ahhoz, hogy a folytatás igaz legyen.

– Az egykori üdülő alagsora és földszintje kőből, míg a felső szintje és padlástere fából épült. Amikor a román állam megbízásából eladták, az addigi üzemeltető felhagyott minden korábbi tevékenységével és megkezdődött a berendezés és az épület mozdítható részeinek széthordása. A beázások megszüntetése céljából vettünk néhány száz cserepet és ismerősök segítségével egy hét alatt átléceztük, becserepeztük, a felső ablakokat pedig hézagosan szegeztük be, hogy a levegő átjárja a szobákat, így akadályozva a faszerkezet további gombásodását. Ezzel együtt láttuk, hogy a tetőt és a felső szintet a későbbiekben mindenképp el kell bontani – tájékoztat Lacsny Balázs (MDF), akit akkoriban alpolgármesterként bíztak meg a helyreállítás megszervezésével. Épületgépészi szemmel áttekintve a teendőket azonnal felismerte, hogy az elszállásolható 40-45 gyermek számára egy tűzvész esetén is biztonságos menekülési útvonalat nyújtó vasbeton lépcsőházra, valamint minden szinten megfelelő számú mosdó és mellékhelyiség kialakítására is szükség van. Úgy 30 millió forint értékben már árajánlatot is kapott a kivitelezésre egy csíkszeredai vállalkozótól, a terveket pedig engedélyeztetés céljából benyújtotta az illetékes építési hatósághoz. Ekkor azonban váratlan dolog történt.

– Amikor a választások után 1998 novemberében alpolgármester lettem, utánajártam annak a szóbeszédnek, hogy hatósági felülvizsgálat miatt visszavonták az építési engedélyünket. Mint kiderült, ennek alapja az volt, hogy előkerült egy román állampolgár, aki az államtól szerette volna visszaperelni egykori, állítólagos tulajdonát – folytatja a történetet Kovács Raymund (Fidesz), aki bár igyekezett megoldást találni a birtokvita mielőbbi lezárására, ám Magyarországról nem volt lehetősége hatékonyan beavatkozni az ügy kimenetelébe. Márpedig ennek következtében az önkormányzat a pert se lezárni, se gyorsítani nem tudta, hiszen a román fél nem a magyar intézményt, hanem az eladót, azaz a román államot perelte a román bíróságon.

Mivel Kincses Előd az RMDSZ-ben betöltött és sok elfoglaltságot jelentő vezető szerepe mellett csak az adásvételt intézte, Kovács Raymund a helybeli Czegő Mihállyal is felvette a kapcsolatot, aki hely- és személyi ismerete révén végül két év alatt sikeresen lezáratta a tulajdonjogi vitát, egyben elintézte a földterület száz évre szóló bérleti szerződését is. Az alpolgármester 2000 végén már arról tájékoztathatta a képviselőket, hogy az építési engedély is jogerőssé vált, elkezdődhet a felújítás. Az azóta történteket az érintettek egymástól eltérő módon értékelik. Kovács Attila és Lacsny Balázs szerint a későbbi testületi vezetés nem foglalkozott megfelelő érdeklődéssel ezzel a feladattal, míg Kovács Raymund és Asztalos Lajos (MSZP) – utóbbi a jelenlegi alpolgármester – úgy látják, hogy az egész testület, magukat is beleértve, együttesen nem fektetett kellő súlyt az épület felújítására.

– Idén augusztusban egy építész munkatárssal megtekintettük az épületet, amelynek állaga az elmúlt hét év alatt a komolyabb ráfordítás elmaradása miatt veszélyes mértékben leromlott. Az alagsorba beköltözött hajléktalanok eltávolításáról is nekünk kellett gondoskodnunk, miközben eredménytelenül igyekeztünk lépéseket tenni az augusztus 5-én lejárt építési engedély meghosszabbítása érdekében. Jövőre lejár az önkormányzat autóbuszának engedélye is, tehát nem lesz mivel szállítani a gyerekeket, az ingatlan bekerítetlensége miatt pedig állandó veszélyt jelent a tanulók számára a közeli vasút, autóút és az Olt folyó – ecseteli a nem túl örömteli jelent Asztalos Lajos.

Mindezek alapján úgy látja, hogy érdemes lenne kihasználni a terület iránt megnövekedett román újgazdagok érdeklődését és a becslések szerint az ingatlant legalább a korábbi vételár szintjén eladva a bevételt a bevezetőben említett, saját tulajdonú dunakeszi üdülő felújítására fordítani. A tanulókat a már meglévő székelyföldi szálláshelyekre is elvihetik, ezzel kedvezően befolyásolva a cserekapcsolatok alakulását, és más önkormányzatokkal együttműködve javíthatnák azok ingatlanainak kihasználtságát is.

Mint Asztalos Lajos elmondta, a két MDF-es képviselő, Kovács Attila és Gillyén Ince a tusnádfürdői ingatlan megtartása mellett hangoztatott érveire való tekintettel még a költségvetési vita előtt külön napirendként a testület elé terjeszti annak megtárgyalását. Ki tudja, talán egyszer végre az is megtörténhet, hogy nem a magyaroknak kell kivonulniuk Erdélyből.