Nyert a visegrádiak egységes fellépése

–  Ursula von der Leyen a V4-ek támogatásával lesz az Európai Bizottság elnöke, ugyanakkor föderalista és migrációpárti politikusról van szó, akit gyakran emlegetnek Merkel embereként. CDU-s német politikusról lévén szó, nem kell-e tartani valamifajta politikai bosszútól Manfred Weber megbuktatása miatt?

–  Ursula von der Leyen esély egy jobb, normálisabb Európára. Jobb karakter, mint az eddig komolyan szóba kerülő szereplők. Az esély ugyanakkor önmagában kevés, élni kellene vele. Kétségtelen, hogy az új elnök egyértelműen Merkel embere, 2005 óta minden Merkel-kormány tagja. Tetszik, nem tetszik, ez a német kancellár európai befolyását mindenképp növeli.

–  Várható-e változás az Európai Bizottságot az elmúlt ciklusban jellemző hatáskörtúllépő politikában?

–  Nagyon sok múlik azon, hogy Von der Leyen mennyiben képes és hajlandó megváltoztatni a bizottság működését. Juncker ugyanis teljesen a saját képére formálta. Hiába a vezetőváltás, az intézményrendszerben van egy tehetetlenségi erő. Az alsóbb szinteken nem azonnal jelentkezik a szemléletváltás. Van erre egy jó amerikai kifejezés is, a deep state, azaz a mélyállam, árnyékállam. Egy biztos, Von der Leyennel mindenképp nagyobb az esély a változásra, mint azzal a Manfred Weberrel, aki vállaltan Juncker követője akart lenni, vagy azzal a Frans Timmermansszal, aki még Junckernél is szélsőségesebb volt.

–  Mit várhatunk a belga Charles Micheltől, az Európai Tanács új elnökétől és a spanyol Josep Borrell külügyi főképviselőtől?

–  Nem érdemes szépíteni, Charles Michel bevándorláspárti politikus. Azért választották meg, mert a liberálisoknak is akartak valamit adni, illetve mert Michel éppen ráér. Belga miniszterelnökként ugyanis megbukott. Személye jelentős kockázat, de fontos tudni, hogy az állam- és kormányfők testületének munkáját nem irányítja, őket nem vezeti. Így nem könnyen, de kordában lehet tartani. Borrell a szocialistáknak és a spanyoloknak tett engedmény. A spanyolok ugyanis már egy ideje követelőztek, hogy végre ők is kapjanak valamilyen kulcspozíciót. Borrell ugyanakkor tapasztalt diplomata; ha szakmai keretek között tartja magát, kifejezetten jó külügyi képviselő is lehet. Az egyes szereplők tevékenysége azon múlik, hogy lesz-e valamilyen szellemiségváltás Brüsszelben. Ha pozitív irányba változik a gondolkodás az EU-központban, akkor az az egyes szereplők viselkedésén is meg fog látszani. És ne feledkezzünk meg Christine Lagarde-ról se, aki az IMF éléről érkezik az Európai Központi Bank elnöki székébe. Ő ismert szereplő komoly kapcsolatrendszerrel. Biztonsági játék, hogy őt választották. Pontosan tudni lehet, mire számíthatunk tőle.

–  Mire?

–  Kőkeményen fogja képviselni az eurózóna tagjainak érdekeit. A kérdés, hogy a francia befolyás érvényesül-e rajta keresztül, vagy a németek nagyon szigorú elvárásainak végrehajtója lesz.

–  Az új csúcsvezetők politikai hovatartozása és földrajzi gyökereik ismeretében miként alakulhatnak Közép-Európa pozíciói?

–  Az egyezkedési folyamat során többször felmerült, hogy kaphatna a mi régiónk valamilyen fontos pozíciót. Ehhez képest talán vannak olyanok, akik csalódással tekintetnek a létrejött „stábra”. Leginkább a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői posztot emlegették sokan a V4-ekkel kapcsolatban. Ugyanakkor a négy vezető jó döntést hozott, amikor az egységükben rejlő erőt és politikai befolyást nem ennek a pozíciónak a megszerzésére vetették be, hanem arra használták, hogy elsősorban a bizottság elnökének személyében érvényesüljön az akaratuk. Óriási teljesítmény, hogy a régióval szemben kritikus Webert és a régió esküdt ellenségének számító Timmersmanst sikerült megbuktatni. Ráadásul az Európai Tanács előző elnökét ez a régió adta Donald Tusk személyében, így nem feltétlenül meglepő, hogy a többség úgy érezte, most olyan következik, aki eddig kimaradt – ezért is került a spanyolokra a sor.

–  Az új felállás képes-e, akar-e érdemben változtatni az eddigi migrációs politikán?

–  Ezen a téren újabb harcos időszak következik. De a küzdelem most már láthatóan nem arról szól, hogy a migráció veszélyes-e vagy sem. Ezt a csatát a magyar miniszterelnök európai szinten megnyerte. A következő időszakban a harc azért folyik majd, hogy sikerüljön a migráció kérdését napirenden tartani és kezdeni vele valamit. Ugyanis már az uniós választási kampányban meglátszott a bevándorláspártiak új stratégiája, a tagadás. Letagadni, hogy a probléma egyáltalán létezik, úgy tenni, mintha nem is lenne aktuális. Eközben pedig a bevándorlók száma újra a 2014-es szintre, a migrá­ciós válság közvetlen kirobbanása előttire nőtt. A következő évtizedekben ez minimum fennmarad, sőt, akár jelentősen növekedni is fog. A kihívást most leginkább a bevándorláspártiak alattomos tagadási stratégiájának kivédése jelenti majd. Arra építenek, hogy nagyon sok szó esett a bevándorlásról, és fárasztóvá, unalmassá akarják tenni a témát, hogy ne érdekelje az embereket, hogy szépen lassan hozzászokjanak, természetesnek vegyék a migrációt.

–  A fideszes Járóka Lívia európai parlamenti alelnöki tisztsége a Fidesz és az Európai Néppárt viszonyának rendeződését jelzi, vagy továbbra is marad a feszültség, a magyar kormánypárt felfüggesztett néppárti tagsága?

–  Járóka Lívia ismételt megválasztása nagy büszkeség hazánknak, hiszen ő az Európai Parlament első és egyetlen roma alelnöke. Ez jól mutatja hazánk hozzáállását a kisebbségek ügyéhez, pontosabban a valódi kisebbségek ügyéhez. A közelmúltban ugyanis sokat támadták a magyar kormányt azzal, hogy nem tesz semmit a különböző, egyébként kreált, mesterséges kisebbségek érdekében. Azt hiszem, ez jó válasz ezekre a támadásokra. A Néppártnak alapvető érdeke a választáson, majd a csúcspozíciók körüli harcokban megerősödött Fideszt a tagjai között tudni. De itt visszatérhetünk Weberre. Ő minden valószínűség szerint bosszút forral. Járóka Lívia megválasztása fontos előrelépés a kapcsolatokban, de itt azért még jöhet ellentámadás, „baráti tűz” a sértett szereplők részéről.

–  Akár a Webert korábban jelölő CDU-t képviselő Ursula von der Leyentől is?

–  A CDU szerintem örül, hogy ők adhatják a bizottsági elnököt, ezért Weber esetleges személyes bosszújába butaság lenne beszállniuk. Ez Von der Leyenre is igaz.

–  A migráció ügyén túl milyen lényegi irányváltások várhatók, miként alakulhat át az Európai Unió?

–  Ezekből egyelőre még nem látni egyértelműen, merre halad majd tovább az unió. Arra mindenképpen fel kell készülni, hogy a küzdelmes időszak folytatódik, sőt, szerintem a viták még keményebbek lesznek. Nem fogunk unatkozni a következő években sem.