Nyílik az olló, eltűnt az ellenzék

Az utóbbi hónapban nem sokat lehet hallani az ellenzéki politikusokról. Ősztől már minden az EP-választásokról fog szólni, és az ellenzéknek is aktivizálnia kellene magát. Jól látszik, hogy egyre nagyobbra nyílik az olló a kormánypártok és az ellenzék között – hangzott el a Kossuth Rádió Ütköző délben című műsorában.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

Négy településen tartottak időközi polgármester-választást az elmúlt vasárnap: Balmazújvárosban, Felcsúton, Sorkikápolnán és Pásztón. Utóbbi helyen képviselőket is választottak. Felcsúton és Pásztón a Fidesz–KDNP jelöltjei nyertek, Balmazújvárosban és Sorkikápolnán független jelölteké lett a győzelem. E két településen a kormánypártok nem indultak. Április 8. óta minden olyan település, ahol a kormánypártok jelöltet indítottak, a győzelmükkel ért véget.

A júliusi közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy négy intézet méréseinek átlaga alapján 53 százalékon állnak, ami hat százalékkal magasabb mint amit a legutóbbi országgyűlési választáson értek el a kormánypártok.

A Jobbik ötszázalékos népszerűségvesztést szenvedett, jelenleg 15 százalékos a párt támogatottsága, az MSZP, illetve a Párbeszéd 13 százalékon áll, ez egyszázalékos növekedést jelent, a DK tartja pozícióját, 6 százalékon áll, míg az LMP népszerűsége 7-ről 5 százalékra csökkent.

Az olló tehát még nagyobbra nyílt a kormánypártok és az ellenzék között – hangzott el a Kossuth Rádió Ütköző délben című műsorában. Deák Dániel politológus arról beszélt, hogy 2006 óta, 12 éve a Fidesz–KDNP vezeti a népszerűségi listát. Úgy vélekedett, annak ellenére, hogy ilyen rég óta kormányoznak a kormánypártok, meg tudnak újulni, és olyan politikai üzeneteket közvetítenek, amelyek szimpatikusak a választók széles rétegének. Hozzátette, ezzel szemben úgy tűnik, hogy az ellenzéki pártok teljes mértékben feladták a küzdelmet, hiszen az időközi választásokon nem is indítottak jelöltet.

Farkas Örs politikai elemző erre úgy reagált: a fordulópont az ellenzéki pártok népszerűségében az őszödi beszéd lehetett – 2006. május 26. –, és októberben az önkormányzati választásokon már a Fidesz–KDNP jelöltjei nyertek. 2010-ben nagy sokkot jelentett az ellenzéki pártoknak a kormánypártok kétharmados győzelme, és a politológus szavai szerint azóta próbálják megtalálni a kitörési pontokat.

Megjegyezte, észrevehető, hogy megpróbál megújulni a baloldal – ide sorolta a Momentum felbukkanását például –, de ezek az új „pártkezdeményezések” beállnak a korábbi nagy baloldali tömbbe, és ugyanazokkal a politikusokkal próbálnak együttműködni, akiket az emberek folyamatosan elutasítanak. Farkas Örs hozzátette, probléma a baloldalnak az is, hogy nem tudnak olyan markáns vezetőt sem találni, aki a baloldali megújítási folyamat élére állhatna. „Ahogy eddig is nyílt az olló a Fidesz és az ellenzéki pártok között, úgy ez folytatódni látszik április 8-át követően is” – fogalmazott a politológus.

Az ellenzéki pártok folyamatosan egy szűk társadalmi csoportnak próbálnak politizálni, és immár a Jobbik is azokat a választópolgárokat próbálja elérni, akiket az összes baloldali párt is – mondta Deák Dániel.

Példának hozta, hogy habár azt mutatták azt a kutatások, hogy a magyarok elutasítják az illegális bevándorlást, Gyurcsány Ferenc mégis migránsokat vitt az otthonába, az ellenzéki politikusok pedig úgy nyilatkoztak a migrációról, mintha teljesen más világban élnének. Hozzátette, ezzel oda jutottak, hogy Budapesten – amely korábban egy erős balliberális bástyának számított – sem tudnak már labdába rúgni az időközi választásokon. A jelenség okai között említette, hogy felborultak a pártok közösségei, nincs már meg az az identitás, ami korábban jellemezte például az MSZP-t.

A kormánypártok ezzel szemben rendeznek közösségi eseményeket, ahol megvitatják az éppen aktuális témákat, és egyfajta közösséggé alakul az egész nemzeti oldal – mondta Deák Dániel. A balliberális oldalon azonban Balatonszárszó volt az utolsó próbálkozás, de már azt sem tartották meg, mert annyi ellentét van a politikusok között, hogy már egymással sem értenek szót. Úgy vélte, így nem is lehet elvárni, hogy kialakuljon egy közösség, amelyre pártot lehetne építeni.

A legnagyobb veszteséget a Jobbik könyvelhette el, a párt népszerűsége mintegy öt százalékkal csökkent április óta. Deák Dániel szerint Vona Gábor annyira népszerűtlen jelöltnek számított, hogy az országgyűlési kampányban egyedül az ő arcát nem tették ki a plakátokra. Ennek tudható be, hogy a Jobbik volt miniszterelnök-jelöltje videóblogot indított, amellyel meg akarja magát szerettetni azokkal, akik eddig elutasították. Megjegyezte, sokat beszélnek a politikusok arról, hogy új koalíciót hoznak létre, amely a Jobbik, a Momentum, az LMP összefogásáról szólna. Vona Gábor videóinak célközönsége a politológus szerint a fiatalság. Úgy fogalmazott: a volt elnökjelölt tudatos építkezésbe kezdett, és így hozná létre a pártok felett álló vezetői szerepet.

Megjegyezte, azonban azok a fiatalok, akik a Momentumra szavaztak április 8-án, Vona Gábort teljesen elutasítják, pedig 2014-ben a Jobbik a fiatalok körében még népszerű volt, mára azonban elvesztette ezt a pozícióját.

A Mi Hazánk Mozgalommal kapcsolatban Farkas Örs azt mondta, hogy habár az új pártnak egyelőre van vonzereje, azt működtetni kell még éveken keresztül. „Nehéz üzemeltetni úgy egy pártot, hogy egy országgyűlési képviselője van, aki függetlenként ül a parlamentben, tehát viszonylag korlátozottak a lehetőségek” – tette hozzá.

Megjegyezte, hogy sok jobbikos polgármestert vonzott magával a kezdeményezés, mégsem látja biztosítottnak, hogy a párt az önkormányzati választásra vagy az európai parlamenti választásra annyira megerősödik, hogy értékelhető támogatást szerezhet. Mégis úgy látja a politológus, hogy pozitívum lesz a választók szemében, hogy Dúró Dóra és Toroczkai László olyan szereplők, akiknek a szélsőjobboldali eszméi soha nem voltak kétségbevonhatók.

Az ellenzéki politikusok komolyan vették az uborkaszezont, hiszen az utóbbi hónapban nem sokat lehet hallani róluk – közölte Deák.  Úgy vélte, ez azért komoly probléma, mert lassan itt van az európai parlamenti (EP-) választás, és legalább a nyomát kellene látni annak, hogy mit gondolnak az ellenzéki pártok a kihívásokról.

Összegezte, az ellenzéknek rendeznie kellene a sorait és át kellene gondolnia, hogy milyen üzenetet akar majd közvetíteni az európai parlamenti választásokon.