Nyirő Józsefről, másképpen

– Mennyire felelnek meg a valóságnak azok a vélekedések, amelyek erősen jobboldalra pozicionálják Nyirő József életművét?

– Az irodalom ne legyen a bal-jobb politikai felosztás martaléka. Nyirő József és Tamási Áron közel egyszerre tűnt fel, mindketten a székely íróközösség tagjai voltak, jó barátok. Tamásit szociális igazságot kereső, harmadik utas írónak tartották, aki a népiek táborába tartozik. Nyirő sem volt radikálisan jobboldali, tagja volt a Keleti Újság szerkesztőségének. A lap indulásakor, 1918 karácsonyán ez a szerkesztőség nagyobbrészt baloldali és liberális írókból állt, képviseltették magukat az októbristák, majd a vörös emigráció tagjai is. Ez változott később, mert az újság az Országos Magyar Párt orgánumává vált. Ez a politikai tömörülés az erdélyi magyarság érdekvédelmi szervezeteként lépett színre, konzervatív felfogású, jobbközép erőként. Nyirő a lap meghatározó szerzője lett.

– Ki volt népszerűbb Magyarországon? Nyirő vagy Tamási?

– Mindketten rendkívül népszerűek voltak. Elsősorban az ő munkásságuk alapján ismerte meg a csonka haza közönsége Erdélyt és az erdélyi magyar irodalmat a két világégés közötti időszakban. Avantgárd hatások is érvényesültek műveikben. Nyirő expresszionista volt, Tamási pedig a szürrealisták módján alkotott. Az erdélyiség odahaza tartó, humánus eszméjét mindketten vallották, otthon, bajlátott szülőföldjükön a népek, emberfajták és vallási közösségek között keresték a békét, az egyensúlyt. Szívesen hivatkoztak a tordai országgyűlés 1568-as, Európában először megfogalmazott türelmi elvére, miszerint mindenki szabadon megvallhatja hitét, meggyőződését követve gyakorolhatja vallását. Nyirő József elbeszélésében, az Erdélyben meg is jelenik a türelmi elv. Egy székely falu határában személyében, vallásában és nemzetiségében azonosíthatatlan ismeretlen halottat találnak. A kezdeti tanácstalanságot követően az erdélyi szabadelvűség érvényesül, a katolikus, a református és az unitárius lelkész együtt búcsúztatja az elhunytat. Végtisztességtevésnél nincs helye a türelmetlenségnek.

– Nyirő különös ember lehetett. Előbb katolikus pap volt, eztán újságíró, majd író lett, végül a film világában is maradandót alkotott, gondoljunk a Velencei Biennálén díjnyertes Emberek a havason-ra, az olasz neorealista törekvések ösztönzőjére. Amikor újságírói pályája indult, molnárként is dolgozott, később pedig Alsórákoson gazdálkodott, felesége kisbirtokán. Nevezhetjük-e a természet emberének?

– Egyértelműen. El kell olvasni a Havasok könyvében pompás természetleíró novelláit, a székely Dzsungel könyvét. Nyirő hithű katolikus pap volt, de erős férfiúi természete miatt nehezen viselte a cölibátust. Egyszer egy misén, amikor szentbeszédet mondott, megtalált a menekültek között egy szép székely leányt. Ez 1916 augusztusának végén, a román hadsereg Erdélybe törésekor történt, Kidén. A plébános 1919 őszén kilépett a papi rendből, és feleségül vette Bedő Ilonát. Nyirő, aki Erdély hű gyermeke volt, hordozta a terrénum felekezetekre, nemzetiségekre nyitott kultúráját. Termékeny író és újságíró volt, de 1942-től országgyűlési képviselőként csupán négyszer-ötször szólalt fel a magyar parlamentben. Hogy még jobban megismerjük, elkezdem sajtó alá rendezni igen gazdag publicisztikai hagyatékát. Eddig megjelent írói életműve 18 kötet.

– Publicistának, regényírónak vagy novellistának volt jobb?

– Remek elbeszéléseket írt. Első novelláskötete a Jézusfaragó ember címet kapta, de említhetném a balladás Kopjafák vagy a Székelyek novellafüzérét is. A Vén Szabandi reászánta magát című elbeszélése világirodalmi témát dolgoz fel, amely később visszhangra talált Sánta Ferenc, majd a japán Fukazava Sicsiró (Hicsiró) munkásságában. A székely író könyvei a magyar mellett kilenc idegen nyelven jelentek meg. Ezek a bibliofil ritkaságok megtekinthetőek a székelyzsombori Nyirő-emlékszobában.

– Tudni lehet, hogy az egyszerű emberek, mindenekelőtt a földmívesek és a kisiparosok is szívesen olvasták őt…

– A háború után sokat kárhoztatott, meghurcolt középosztály is becsülte Nyirőt.

– Tamási ott van a magyarság szívében, a nemzet tudatában. Nyirőt szeretnék kigyomlálni onnan a politikai ellenfelei, mert szerintük előítéletesen gondolkodott.

– Nyirőnek rendezett volt a kapcsolata a zsidósággal. Weiss Sándor vette fel őt, tehetségét felismerve a Keleti Újsághoz. Mások mellett Kós Károllyal és Ligeti Ernővel is együtt dolgozott az Erdélyi Szépmíves Céh létrehozásán, és a Révai Mór János alapította kiadó jelentette meg a könyveit nálunk, Magyarországon. És még valamit! A Libanon című zsidó irodalmi és tudományos folyóirat recenziója szerint még sohasem fogalmazott senki olyan szépen a magyar–zsidó kapcsolatokról, mint Nyirő József az Uz Bence című pikareszk regényében. Egy másik könyve, Az én népem egyik szereplője jó szándékú zsidó kereskedő, aki egy élhetetlen református lelkészt önzetlenül támogat. Ez a mentalitás jellemezte Nyirőt.

– Ezúttal is levegőbe beszélnek balos bírálói?

– Nézzük a tényeket. Gyurgyák János szigorúan a tényekre épülő, tudományos igényű, alapos könyvet írt A zsidókérdés Magyarországon címen. A vaskos kötetben sorra veszi a kor olyan személyiségeit, akikhez valamilyen markáns antiszemita megnyilvánulás köthető. Nyirőről nem esik szó művében. Magam végigszerkesztettem a székely író 18 kötetes életműsorozatát, de zsidóellenes mondatokat egyik könyvében sem találtam. Ilyen a szerző kiadatlan publicisztikájában sincs. 1942. november 20-án elmondott országgyűlési beszédében fogalmaz meg egy négysoros kritikát a hazai zsidósággal kapcsolatban. Nem is a zsidósággal, hanem egy szemlélettel vitatkozik, indulatoktól mentesen. A nevét is tévesztő magabiztos lekicsinylőinek szelíden ajánlom, hogy előbb olvassák el Nyirőt, lehetőleg mind a 18 kötetét, és csak azután nyilatkozzanak róla.

– Van egy másik vonulata is a vádaknak. Nyirő állítólagos Hitler-csodálata. Persze a Time szóba sem kerül, pedig az amerikai magazin 1938-ban a címlapjára tette és az év emberének választotta a Führert…

– Hitler iránti rokonszenve nem Nyirőnek, hanem az irodalmi Nobel-díjas Knut Hamsunnak volt. Többször járt a Führernél, aki eltűrte a norvég író ellenvéleményét. Több alkalommal is botrányosan nagyokat vitatkoztak. Szabó Lőrinc 1939-ben Hitlerről, a szónokról írt publicisztikát a Pesti Naplóba (1939. április 30.). Gondolom, ettől még nem kell kiebrudalni a magyar irodalomból. Felhívom az érdeklődők figyelmét, hogy Nyirő 1939-ben megjelent, Madéfalvi veszedelem című könyve áthallásos mű. Németellenes felhangja van, hiszen a szászok éppen rossz viszonyban voltak a székelyekkel a madéfalvi tragédia idején. Ez az időszak ki is maradt a transzszilvanizmus példatárából. Nyirő regényében úgy ábrázolja Bruckenthal kancellár szebeni beiktatását és a szászokat, ahogy a németek viselkedtek Hitler nyilvános szereplésein a harmincas években. A „Heil! Heil!” kiáltás egyik alkalommal sem maradhatott el, sokakban félelmet keltve. Arra is találni példát, nem többet, mint egyet, amikor éppen nincs rossz véleménnyel Nyirő egy német vezetőről. Az 1941-es és az 1942-es weimari írótalálkozón is ott volt, az utóbbin Szabó Lőrinccel együtt. Goebbels volt az esemény nagyvonalú házigazdája és egyik szónoka. Nyirő József három részben írt erről az eseményről a Keleti Újságban, 1941 novemberében. Tetszett az írónak az alapos német szervezés. Nem látott a kulisszák mögé, mintha megtévesztette volna a propagandaminiszter udvarias viselkedése, sima modora. Transzszilvanizmusa itt sem hagyta cserben, nem feledkezett meg a Németországban élő két tehetséges szász íróról, Erwin Wittstockról és Heinrich Zillichről. Az 1942-es weimari írókongresszus után Nyirő József és Szabó Lőrinc együtt keresték fel a fiatal Goethe egykori otthonát.

– Milyen lapban jelent meg Nyirő József neve a világháború éveiben, a Keleti Újság után?

– 1942. augusztus 20-tól, Szent István napjától 1943. április 23-ig a Magyar Erő című, hadi eseményekről tudósító képes hetilap felelős szerkesztője lett. A háborús hetilapot Kállay Miklós miniszterelnöksége idején, a hozzá közel álló, mértékadó hivatalos körök a Rajniss Ferenc szerkesztette, erősen németbarát és náciszimpatizáns Magyar Futárral szemben, annak ellensúlyozására hozták létre. Nyirő József itt közölt cikkei közül a beköszöntő mellett figyelemre méltó a Horthy István kormányzóhelyettest elsirató, Göröngyhullás című nekrológ. De a Magyar Erőben jó néhány novellát is olvashatunk Nyirőtől. Ezek a szépprózai írások összegyűjtve 1943-ban jelentek meg a szerző Az elszántak című kötetében. A székely író 1944 augusztusától 1944 decemberéig a Magyar Ünnep című képes színházi és irodalmi hetilap főmunkatársa lett, Erdélyi József és Mécs László társaságában. Az újság kiadója Vörösváry István, aki később Torontóban, az emigrációban Fáy Ferenc, Habsburg Ottó, Horthy Miklós, Márai Sándor, Mindszenty József és Wass Albert könyveit jelentette meg. A képes hetilapnak rangos szerzőgárdája volt, Szabó Dezső, Sinka István és Weöres Sándor is publikált a Magyar Ünnepben. Nyirő József itt megjelent elbeszélései többnyire egyidejű háborús élményt tükröznek. Egytől egyig újraközölhetőek.

– A bécsi döntésekről még nem beszéltünk.

– A nyugati hatalmak látták, hogy mi történik a magyarsággal az elszakított területeken, mégsem segítettek a tarthatatlan állapotok orvoslásában. A részleges megoldást a bécsi döntések hozták, amelyek Németország és Olaszország döntőbíráskodásával születtek. Nyirő és a magyar nép ezt teljes joggal hazatérésnek nevezte. A nyugati hatalmak átengedték ezt a politikai terepet a Justitia szerepében tetszelgő Németországnak és Olaszországnak. Ne rójuk fel Nyirőnek, hogy a vívmányt, a hazatért magyarlakta területeket nem akarta újból elveszíteni.

– Miért maradt benn a sikertelen kiugrási kísérlet után az országgyűlésben? És miért követte azt menekülésében, német földre?

– Először is szögezzük le, hogy nem volt tagja Szálasi pártjának. Két politikai alakulattal volt közelebbi kapcsolata. Egyik az Országos Magyar Párt volt, amelynek konzervatív napilapját, a Keleti Újságot éveken át többedmagával szerkesztette. A Magyar Párt a román királyi diktatúra bevezetésével, 1938 tavaszán megszűnt. Az Erdélyi Pártot a második bécsi döntés után az Erdélyből behívott országgyűlési képviselők 1940 őszén, a magyar parlamentben kezdték szervezni. Nyirő József az Erdélyi Párt kolozsvári tagozatát alakította meg. 1942-ben hívták be az országgyűlés képviselőházába, itt mindvégig szülőföldjét képviselte. A nyilasokhoz sohasem lépett át, ellenben tagja lett a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. Ez a szervezet a nyilas hatalomátvétel előtt alakult. Különböző politikai pártok képviselői ültek a szövetségben, a közös nevezőt az jelentette, hogy nem helyeselték a háború gyors befejezését, a Horthy-féle kiugrást sem. Vitatható álláspont, bár Nyirő esetében nem ideológiai meggondolások álltak mögötte, hanem az aggodalom, hogy a vesztes háborút visszarendeződés követi, újra elszakadnak a visszaszerzett területek. Ez az elgondolás nem volt összhangban a katonai erőviszonyokkal, a háborút már győztesen befejezni nem lehetett. Ráadásul Nyirő képviselői esküjéhez híven úgy gondolta, hogy a csökkent létszámú és korlátozott legitimitású országgyűlésben neki képviselnie kell Erdély magyar népét, ameddig csak mód van rá. A huszonkét évnyi kisebbségi lét léleknyomorító létforma volt. Nyirő nem kívánt ismét kisebbségben élni.

– Tamási az 1956-os forradalom és szabadságharc melletti bátor kiállása miatt lett kegyvesztett. Nyirőt viszont a pártállami rendszer megpróbálta kilúgozni a magyarság kollektív tudatából.

– Köztudott volt, hogy elszánt antikommunista. Rajk László belügyminiszter 1947-ben kikérte őt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, de nem adták ki. Nyirő József képviselő jelen volt az ebben az évben megrendezett altöttingi országgyűlésben. Ötvenhat képviselő ült ott, vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes vezetésével pedig kormány alakult az emigráns országgyűlés felhatalmazásával. Nyirő a kultusztárcát kapta. Máté Imrével együtt vitték el az esemény hírét a Horthy családnak, a kormányzó menye, Edelsheim Ilona vette át az üzenetet. Nyirő József már az emigrációban írta meg Íme, az emberek! című társadalomrajzát, az 1945-ös emigráció regényes történetét, önéletrajzi szembenézését. Ebben a műben maga az író veti papírra, hogy a nürnbergi per tudósításaiból megdöbbenve értesült a nácizmus rémtetteiről, a zsidóellenes kegyetlenkedésről, a népirtásról. A transzszilvanizmus humánus eszméjét hirdető Nyirő József nem lehetett az előítéletek rabja, hanem emberséges ember volt. Sokakat gyönyörködtető, veretes műveivel a magyar megmaradást szolgálja, önazonosság-tudatunkat erősíti. Világnézeti hovatartozástól függetlenül megtartó alkotásainak, halinába kötött könyveinek ott a helye könyvespolcainkon. A viták elmúlnak, Nyirő József és az erdélyi magyar irodalom megmarad.