Megalázó Magyarországra, de a többi kelet-európai uniós tagállamra nézve is a „kétsebességes Európa” ötlete. Miről van szó? Gyarmati sorba süllyednek az új tagországok? Vagy új vasfüggöny épül? Gál Kingát, a Fidesz EP-képviselőjét, az Európai Néppárt alelnökét kérdeztük.

– Mennyire konkrét ez a terv? Mert időnként úgy hallunk róla, mint egy ködös, a messzi jövőbe kitolt elképzelésről, máskor pedig úgy, mintha már papírra is került volna, s csak a megvalósításra várna…

– A többsebességes Európa gondolata nem új keletű, ez már korábban is többször felmerült, Magyarország 2004-es csatlakozását megelőzően is, de aztán mindig elhalt. Ma sincs egyértelműen konkrét, főként papírra vetett, s döntésre előkészített terv. Tény, hogy számos ötletről és elképzelésről hallani a témában, egyes verziók hangosabban jönnek elő, mások kevésbé, de ezeket csak lebegtetéseknek lehet tekinteni, semmi másnak.


– Ön az Európai Néppárt alelnöke. Milyen nézetek és vélemények élnek a kétsebességes formációról a párton belül?

– Alig több mint egy hete zajlott le a Néppárt máltai kongresszusa, ahol látni lehetett, hogy az új tagállamok miniszterelnökei és államfői finoman szólva sem tartanák szerencsésnek a kétsebességes unió létrehozását, és ennek a véleményüknek a plénum előtt is hangot adtak.


– Tulajdonképpen minek tekinthető a kétsebességes unió gondolata? A gazdagabb, fejlettebb magországok egyfajta előremenekülésének, amihez meg akarnak szabadulni a ballasztnak tekintett szegényebb államoktól, vagy válasz az EU-ban újra és újra jelentkező válsághelyzetekre?

– Számos liberális, zöld, illetve baloldali európai politikus dédelget idealisztikus elképzeléseket az EU jövőjéről, s fáradhatatlanul ügyködnek az Európai Egyesült Államok létrehozásán. Azt látjuk viszont, hogy ha egy ilyen politikus kormányzati, illetve döntéshozói pozícióba kerül saját hazájában, akkor sokat lead ebből a lendületből. Különben úgy tapasztalom, hogy akik a föderalizáció, vagyis az Európai Egyesült Államok legfanatikusabb hívei, azok egyszerűen nincsenek tisztában az unió mai valóságával, ezért is képtelenek belátni, hogy csak akkor lehet erős formáció az EU, ha erősek a tagállamai is. Amennyiben tönkreteszik az uniót alkotó nemzeteket, vagyis azokat az eredendő közösségeket, amelyekre az EU épül, akkor vészesen legyengítik az egész földrészt, gazdaságával és kultúrájával együtt. Ami pedig a válságokat illeti, méghozzá azokat, amelyek valóban komolyan foglalkoztatják az unió polgárait, azokra képtelenség reális és hatékony válaszokat adni a kétsebességes EU-val.


– A hazai ellenzék nem válságokról és válaszokról beszél, hanem úgy állítja be a kétsebességes uniót, mintha azt a V4-es tagállamok, de mindenekelőtt Magyarország és Lengyelország megbüntetésére akarná létrehozni Brüsszel…

– Ez csak a kérdés aktuálpolitikai felhasználása a kormány ellen vívott harcukban. Manipulálni próbálják a közvéleményt. Ahogy mondtam már, a többsebességes unió ügye, illetve a föderalizmus kontra nemzetállamok vita már javában zajlott 2004 előtt is. Teljesen más kérdés, hogy eléggé nehéz elképzelni az unió jövőbeni működését, ha Brüsszel nem veszi tudomásul, hogy a kelet-közép-európai tagállamok a kommunizmus birodalmából szabadulva lettek az EU tagjai, ezért más a gazdasági, szociális valóságuk, s más kérdésekre, felvetésekre érzékenyek. A problémát pedig ma egyáltalán nem Magyarország vagy Lengyelország jelenti az EU-ban. Elég Görögországra tekinteni, amelyik teljesen eladósodott, s a legelemibb uniós kötelezettségeinek sem tud eleget tenni.


– Pedig a magyar balliberálisok úgy szólítják meg a közvéleményt, hogy a magyar kormány hibás migránspolitikája, vagy például a rezsicsökkentés miatt alakul ki a kétsebességes unió, s a centrumországok leválasztanak bennünket magukról. Így pedig a 2021–2027 közötti költségvetési ciklusban erősen megcsappannak a nekünk szánt EU-s támogatások. Magyarán éhen halunk Orbán Viktor hibájából…

– Folyamatos küzdelmet vívunk a brüsszeli döntéshozókkal, hogy a józan ész diktálta magyar migrációs politika alaptételei, amelyeket egyre inkább elfogad az európai közvélemény, kerüljenek be végre a legfontosabb uniós dokumentumokba. A Néppárt máltai kongresszusán olyan kép alakult ki, mintha a néppárti tagpártok közül egyre többen értenék és fogadnák el a magyar migránspolitika lényegét. Mind erősebben hallani azokat a hangokat, melyek szerint valóban a magyar módszerek jelenthetik a válság megoldását. Ettől persze még úgy tűnik, mintha az uniós döntéshozatali szinten továbbra is tartaná magát az önsorsrontó politika. Ez ellen kell küzdenünk, ezért van szükség arra, hogy a magyar polgárok a nemzeti konzultáción támogassák véleményükkel a kormány álláspontját. Európa erősítéséért lépünk színre, nem a szétveréséért. Azok riogatnak idehaza büntetéssel, pénzelvonással és egyekkel, akik mindenáron meg akarják semmisíteni Európát. Ha az általuk erőltetett politikát folytatnánk, azaz nem védenénk meg az EU külső határait, vagy ha összemosnánk a gazdasági bevándorlókat és valódi menekülteket, akkor Európa, amilyennek ma ismerjük, eltűnne.


– Felröppent egy sajtóhír, mely szerint azt szivárogtatta ki egy vezető brüsszeli politikus, hogy Magyarország és Lengyelország ultimátumot kap, súlyos szankciókkal, például a támogatások megvonásával büntetnék, ha nem tesz eleget a migránsok szétosztásával kapcsolatos kötelezettségeinek…

– A The Times című brit lap értesüléséről van szó, amely szerint Franciaország, Németország és huszonegy más EU-s tagállam még az idén olyan ultimátumot intéz Magyarországhoz és Lengyelországhoz, amelynek értelmében vagy elfogadják a migránsok áttelepítési kvótáját, vagy távoznak az Európai Unióból. A kvóta ügyében folyamatban van egy per az Európai Unió Bíróságán. Az effajta kiszivárogtatások sértik és veszélyeztetik a független döntést az ügyben. Egyértelműen politikai indíttatású akciónak tekinthető az egész, hiszen Szlovákia legalább annyira része a kötelező kvótával szembeni ellenállásnak, mint Magyarország vagy Lengyelország, Pozsonyról azonban nem beszél senki. Ráadásul Ausztria aláírta ugyan a kötelező kvótahatározatot, de később jelezte, hogy nem hajlandó menekültek befogadni.


– Brüsszelben az is elhangzott korábban, hogy Magyarország és a magyar kormányfő felbujtotta, sőt fellázította migránspolitikájával a nyugati közvéleményt.

– Remélem, hogy sikerült elgondolkoztatnunk számos nyugati polgárt, és volt hatása mindannak, amit a magyar kormány tett a migránsválság kezelésében. Szerintem Európát épp a legjobbkor érték ezek az impulzusok, még azelőtt, hogy végveszélybe sodorta volna magát, s a magyarok, illetve a közép-európai népek által megjelenített értékrend tükröt tartott eléjük. A küzdelem, amit folytatunk a brüsszeli színtéren, korántsem ért véget, s ebben a harcban minden erő beveti magát, fontos, hogy a magyar emberek megértsék, ki kell állni a vívmányainkért, ha egy erős országot, és egy biztonságos Európát szeretnének hagyni a gyermekeinkre.


– Mennyire zavart be a képbe most a CEU-ügy?

– Széles frontvonalon, elszántan szállt síkra a hazai balliberális ellenzék a kormány ellen. Ez igazolja számomra, hogy sokkal többről van itt szó, mint egy magánegyetem féltett előjogairól, és sajátos diploma kiosztási mechanizmusáról. Ki kell tartanunk az álláspontunk mellett.


– Nincs konkrét kétsebességes terv, de ha egyszer megvalósulna egy efféle ötlet, mire számíthatna Magyarország?

– Szerintem azért sincs terv, mert Nyugat-Európának legalább annyira szüksége van ránk, s a kelet-európai tagállamokra, mint nekünk rájuk. Günther Oettinger, az Európai Bizottság német biztosa be is vallotta egy nyilatkozatában, hogy az uniós támogatások, amik felénk jönnek, legalább annyira hasznára vannak a német iparnak, mint nekünk.


– Angela Merkel minap Csehország és Szlovákia vezetőivel tárgyalt. Mintha le akarná választani őket a különben jól működő V4-ről…

– Sokaknak szúrja a szemét az unióban, hogy összefogott a négy közép-európai ország, és jól kezeli a válságokat. Igen, a szalámizás különböző formáit alkalmazhatják az egység megbontására. De a V4 vezetőinek is számot kell vetniük azzal, hogy a formáció erősíti a tagországok érdekérvényesítési lehetőségeit. Sok brüsszeli politikus épp ezért nem bánná, ha kivérezne a V4, vagy ha ez nem megy, akkor bizonyos ügyekben legalább befolyásolni tudná egyik-másik visegrádi államot. Most az a legfontosabb nekünk is, hogy a legsúlyosabb európai válságkérdésben, vagyis a migrációval kapcsolatosan töretlen maradjon a visegrádi együttműködés.


– Amikor Orbán Viktor megszavazta Donald Tusk újrázását az ET élén, azt az ellenzéki média úgy tálalta, hogy már szét is esett a V4, de egyes lengyel politikusok is tettek ingerült nyilatkozatokat, s a lengyel interneten is igen csalódott kommenteket lehetett ol­vasni…

– Bonyolult helyzet alakult ki. A lényeg: ha a Fidesz az Európai Néppárt pártcsaládjának tagja, akkor világos, hogy a Néppárt jelöltjét kell támogatnia. Ez pedig Donald Tusk volt. Igaz, hogy Varsó, illetve a kormányzó Jog és Igazságosság Pártja ellenjelöltet állított, de ő már addigra kilépett a Néppártból. Orbán Viktor pedig nem mehetett szembe saját pártcsaládjával. Azóta már több V4-es találkozó lezajlott, megfelelő egyetértésben.

Sinkovics Ferenc