Fotó: MTI Fotó: Mohai Balázs
Budaházy György 2016 augusztusában a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében
Hirdetés

Mint ismeretes, Budaházy Györgyöt és 16 társát terrorizmussal, testi sértéssel, kényszerítéssel gyanúsítják. A vádirat szerint 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben Molotov-koktélos támadásokat követtek el akkori baloldali kormánypárti politikusok ingatlanai és néhány baloldali közösségi intézmény ellen, megverték Csintalan Sándor volt szocialista parlamenti képviselőt, rálőttek Hiller István házára, illetve robbantásos merényletekre készültek. A 2009 óta húzódó ügy nyomozati és bírósági eljárása számos ellentmondást, kételyt vetett fel, olyannyira, hogy a 2016 augusztusában megszületett elsőfokú ítéletet, amelyben Budaházy Györgyre 13 év fegyházat róttak ki, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2018 áprilisában hatályon kívül helyezte, vagyis megsemmisítette.

Hogy mennyire megalapozottak az egész eljárást kísérő kételyek, azt a Fővárosi Ítélőtábla vonatkozó közleménye is bizonyította. Ebből idézünk: „A törvényszék ítélete indokolásában a bizonyítékokat lényegében csupán a nyomozati iratok tartalmának megfelelően sorolta fel, a tárgyalás során felvett – egyébként igen részletes – bizonyítás anyagát fel sem tüntette […], ebből következően ezek bírói értékelésére sem került sor. Az elsőfokú tárgyaláson a vádlottak rendkívül részletes érdemi védekezést terjesztettek elő, ezt alátámasztó okiratokat is becsatoltak, ezeknek a terhelő bizonyítékokkal való ütköztetése, értékelése is teljeskörűen elmaradt.”

Továbbá: „A rendelkezésre álló elsőfokú bírósági iratokból megállapíthatóan a vádlottak védekezéshez való joga súlyosan sérült, a tárgyaláson felvett bizonyítás anyagát a vádlottak bizonyos esetekben a perjogi előírásoknál jóval később ismerhették meg, a jegyzőkönyvek kiadására néhány kivételtől eltekintve csak évekkel később került sor. Egyes jegyzőkönyvekről pedig nem is lehet megállapítani, hogy a vádlottak és védők megkapták-e, holott az eljárás során folyamatosan kifogásolták ennek elmaradását.” Az ítélet indoklása jóval a törvényes határidőn túl született meg, a bírónő, Kenéz Andrea bele is bukott a botrányba, kénytelen volt lemondani mandátumáról.

Ilyen előzmények után hirdették ki a múlt héten a megismételt eljárást követő elsőfokú ítéletet a Fővárosi Törvényszéken. Nem érdektelen, hogy e fórum elnökhelyettese az a Nyilas Levente, aki – mint azt a Nemzeti Jogvédő Szolgálat bírósági szakig végül el nem jutó feljelentése nyomán történt kihallgatása során elmondta – az eredeti eljárás egyik bírájaként „stilisztikailag belenyúlt” a Hunnia-ügy első elsőfokú ítéletébe; abba, amibe, mint említettük, Kenéz Andrea belebukott. Nyilas bíró egyébként egy 2003-as ügyben tiltott önkényuralmi jelkép használatában bűnösnek mondta ki Budaházy Györgyöt, aki többedmagával Magyarország európai uniós csatlakozása ellen kampányolt többek között egy olyan plakáttal, amelyen a brüsszeli totalitarista birodalmiság illusztrálására az EU csillagos zászlója a horogkereszt és a vörös csillag társaságában szerepelt. A másodfokú, jogerős ítélet természetesen felmentéssel korrigálta a vonatkozó jogszabály betűjével és szellemével homlokegyenest ellentétes döntést. Fentiekből fakadóan tehát az a bizarr helyzet állt elő, hogy Nyilas Levente a Fővárosi Törvényszék elnökhelyetteseként a Budaházyék ügyének új tárgyalásával megbízott bíró hivatali elöljárója.

Korábban írtuk

Mint kiderült, talán nem véletlenül. A kedélyek már kora reggel paprikássá váltak. A március 16-án reggel 8 óra 30 percre meghirdetett nyilvános tárgyalásra érkező hallgatóságot ugyanis, nemkülönben a Demokrata munkatársát, hosszas várakoztatás után csoportosan, csak háromnegyed kilenc tájban vezette egy biztonsági őr a második emeleti tárgyalóteremhez, ahol egy másik biztonsági őr roppant taktikusan közölte, sajnálja, de 8 óra 25 percig meg kellett volna érkezni, ezért az indoklás nélkül feltartóztatottak nem mehettek be. A hoppon maradtak jobb híján némi adminisztrációs értetlenkedést követően egy másik helyiségben felállított kivetítőn követhették az ítélet kihirdetését.

Volt mit nézni. Ignácz György bíró keményen odavert: Budaházy Györgyöt az első ítéletnél súlyosabb büntetésre, 17 év fegyházra ítélte, ráadásul a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül. Ha a másodfok helyben hagyja a verdiktet, Budaházynak, figyelembe véve az előzetes letartóztatásban több részletben letöltött 2 év 11 hónapot, még 14 évet és 1 hónapot kell rács mögött töltenie, vagyis 2036 áprilisában, 67. életévében lehet újra szabad ember.

A másodrendű vádlott 14 év, a harmadrendű a 2016-os döntés közel dupláját, 15 év fegyházat kapott, ugyancsak a feltételes szabadság esélye nélkül. A bíró azonmód elrendelte letartóztatásukat is, így ismét rács mögött várják a másodfokú ítéletet. Rajtuk kívül még több vádlott kapott tíz év fölötti fegyházbüntetést, jellemzően a többi terheltet is hosszú évekig tartó szabadságvesztés fenyegeti, két ember büntetését próbaidőre felfüggesztették. Két vádlottat felmentettek.

Összesen 117 évvel sújtottak 15 embert.

Az előzmények ismeretében botrányosnak mondható ítélet kihirdetésének körülményei is arcpirítóak voltak. Ignácz György ugyanis olyan hangnemben beszélt a vádlottakhoz, de a verdikt hallatán felhördülő hallgatósághoz is, amit az 1956 utáni megtorlások óta csak kevesen engedtek meg maguknak. Cinikus, lekezelő gúnnyal vetette oda a zúgolódóknak, miközben rendőrökkel és biztonsági őrökkel távolíttatta el őket a teremből, hogy „nyugi, nem kell feleslegesen hisztériázni!” Finoman szólva, nem reagált tapintatosan az évtizednél hosszabb időre fegyházba küldött emberek kétségbeesett barátainak, családtagjainak felindulására. Ehelyett annyira futotta, hogy odavetette: „Kifelé!”

A letartóztatások „foganatba vétele” után hosszas indoklás következett a fent említett ávós tempó kíséretében. Ignácz György kigúnyolta a vádlottak eljárás alatti védekezését: „Mi az istenre védekeztek maguk?” És gúnyolta többek között a 2006-os karhatalmi terror összefüggéseinek fölemlítését: „Az óvodában szokták a gyerekek azt mondani, hogy de hát ő is azt tette.” Sőt, az ügyvédek szakmai becsületébe is belegázolt: „Nem reagáltam minden védői megnyilvánulásra, mert minden hülyeségre nem reagálok.” Ugyancsak megalázta Budaházy Györgyöt, értetlenkedve, hogy „egy szál gépészmérnöki diplomába burkolva” egyáltalán hogyan merészelt vitába szállni a tudományos munkásságban vitathatatlanul dús genetikai szakértőkkel. „Semmi lényeglátás nem volt az ön perbeszédeiben” – vágta oda fölényesen Budaházynak, emellett legorombította a teljes védelmet, amiért „mindenbe belekötöttek”.

Ami az indoklást illeti, Ignácz György kijelentette, bizonyítottnak látja a terrorcselekmény tényállását és azt, hogy az e körbe sorolt eseteket a vádlottak követték el. E tényállás alsó büntetési értéke tíz év, a felső az életfogytiglan, amit a jóságos és elfogulatlan bíró azért nem szabott ki, mert mint mondta, pusztán a szerencsének köszönhetően nem halt meg senki, de egyébként enyhítő körülményt nem talált. Mivel a védők fellebbeztek, az ítélet nem jogerős.