Harc kezdődik Tolna megyéért
Magyar Péter nem száll harcba a Potápi-örökségért
Potápi Árpád János halála miatt januárban időközi választást tartanak választókerületében, és kérdéses, hogy az ősfideszes vidéken vajon el mer-e indulni a Tisza. Mit gondolnak elhunyt képviselőjükről a helybéliek? Mi volt a szenvedélye, és pótolható-e egy fáradhatatlan ember, akinek szíve az egész nemzetért dobogott? Helyszíni riportunk.Magyar Péter éppen cikkünk megjelenésének napján, szerda reggel jelentette be, hogy a Tisza Párt elnöksége elhatározta: „a Tisza sem a mostani, sem az esetleges további időközi választásokon nem indít jelöltet”.
Magyar Péter bejelentésének az időpontja a legérdekesebb, hiszen a magyar média most az amerikai elnökválasztás eredményével foglalkozik, így a Tisza Párt meghátrálására sokkal kevesebben figyelnek fel. Ám nem tartották elegendőnek az amerikai elnökválasztások hírei mögé bújni, ezért Magyar Péterék azzal fedezték a visszavonulásukat, hogy egyik esetleges időközi választáson sem indulnak el, ami szintén jól hangzik, szépségtapasz a hátraarcon.
Cikkünk megjelenésének napján a Medián közvéleménykutatása szerint a Tisza Párt 7 százalékkal előzi meg a Fideszt a teljes népesség körében; ha ez igaz lenne, akkor a Tisza miért nem indul el Tolna megyében?
Halottak napja előtt járjuk a bonyhádi temetőt, már sokan hoznak gyertyát, virágot. A koszorúk és virágcsokrok halmából alig látszik a kis fakereszt. Egy pár odalép Potápi Árpád János sírjához, mécsest gyújtanak, elcsendesednek egy pillanatra, majd továbbmennek. Beszédes szalagokat fűztek a koszorúkba: Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta; Szlovákiai Református Keresztyén Egyház; és sorolhatnánk. Százával rótták le a kegyeletüket az elszakított területek magyarjai Potápi Árpád államtitkári, nemzetpolitikai munkája előtt. Halála megrendítette a világ magyarságát, hiszen sokak szemében ő testesítette meg a magyar államot, az anyaországot, hozzá fordulhattak, ha segítségre volt szükségük. És elérhették, segített, ha tudott. Egyéni választókerületében is verhetetlen volt: 1998 óta mindig megnyerte a Tolna megyei 2. választókerületét, 2022-ben 62,44 százalékkal győzött (ellenzéki összefogásos ellenfele 27 százalékot kapott). Potápi Árpád tehát sikeres és „nemzetszerte” ismert politikusnak számított. Imádta a magyar történelmet, a lovakat, büszkén beszélt bukovinai székely származásáról, mi pedig népszerűsége okának jártunk utána a választókerületében.
A temetőből kifelé menet szóba elegyedünk a helyiekkel, megkérdezzük tőlük, hogy mit gondoltak a képviselőjükről.
– Hogy milyen ember volt Potápi? Nézzék meg, hányan voltak a temetésén, az mindent elárul – mondja egy férfi. És valóban, gyászszertartására rengetegen összegyűltek, Orbán Viktor miniszterelnök a feleségével érkezett, és kabinetének több tagja is elkísérte, hogy elbúcsúzzanak harcostársuktól.
Ecce homo
Útközben megállunk egy virágboltban.
– Arra nincsenek szavak, lesújtott a halálhíre… – mondja a kasszás hölgy, kissé elfogódott hanggal. – Segítőkész volt, nagyon sok ilyen ember kellene a világba, amilyen Árpád volt. Életvidámnak ismertük, mindenkivel közvetlenül beszélt, akármivel lehetett hozzá fordulni, és ha tudott, segített. Van egy székely társulatunk, ott szoktam énekelni, sokszor eljött a rendezvényeinkre. Nagyon szerette a székelyeket, Tolna megye pedig a szíve csücske volt, főleg Bonyhád és környéke.
Egy másik hölggyel, Erikával is beszélgetünk a bolt előtt, ő mindig hálás lesz Potápi Árpádnak, amiért elérte, hogy Bonyhádon maradhasson az autóalkatrészeket gyártó Schäfer-Oesterle cég, mivel ezzel megmentette a munkahelyét… Számtalan hasonló beszélgetést tudnánk még idézni a városból.
A Fidesz bonyhádi irodájában Vizin Balázzsal találkozunk, Tolna Vármegye Önkormányzata Közgyűlésének egyik alelnökével, ő korábban Potápi Árpád választókerületi kommunikációját segítette. Zakója hajtókáján fekete szalagot visel, és nehéz számára, hogy múlt időben kell mesélnie Potápi Árpádról.
– Szoros volt a kapcsolatunk, régóta dolgoztam mellette, mentoromnak, példaképemnek tekintem, akitől nagyon sokat tanultam. Mindazt, amit a politikában a közösségek egyben tartásáról és szervezéséről tudok, ő osztotta meg velem vagy tőle láttam. Valamennyiünk számára követendő példa szellemi, politikai öröksége, minden helyzetben a közösségek javát szolgálta, élethivatása pedig a magyarság képviselete volt – mondja Vizin Balázs.
Szóba kerül, hogy Potápi Árpád sosem költözött el Bonyhádról, naponta ingázott Budapestre és szerte a Kárpát-medencébe, és minden településre elment a választókerületében, ahová meghívták egy-egy programra. Erős, maximalista, hihetetlen energiájú embernek tartották, a Fidesz Tolna vármegyei elnökeként ő tartotta egyben és hangolta össze a három körzet munkáját is. A kampányok során személyesen kopogott be választóihoz elbeszélgetni velük; egy valóban közvetlen és emberséges politikus képe rajzolódik ki.
– Többek között azért szerették az emberek, mert közvetlen volt, szóba lehetett elegyedni vele az utcán, szerénység, alázat és tisztelet jellemezte – mondja Vizin Balázs. Hozzáteszi, hogy a volt képviselő politikai örökségéhez számos példaértékű kezdeményezés, megvalósított program és beruházás kapcsolódik. Például a nevéhez fűződik a bonyhádi ipari park megteremtése, amely az időközben betelepült cégeknek köszönhetően ma már több száz családnak ad munkát. Azóta is töretlen Bonyhád fejlődése: a völgységi város országos viszonylatban is az élen jár az új Top Plusz fejlesztési ciklusban elnyert és a lehívott pályázati forrásokat tekintve, a már megkezdett beruházások száma szerint is. Dombóvárra is figyelt, igyekezett odahatni, hogy több támogatás érkezzen a településre, de szívügyének tartotta a vidékfejlesztést is, hogy az aprófalvakból ne költözzenek el az emberek.
Azt is megkérdezzük Vizin Balázstól, hogy szerinte mi lesz a januári időközi választás tétje.
– Nagy a tét, hiszen valamennyiünk felelőssége megőrizni és továbbvinni azt az értéket, amelyet Potápi Árpád János emberként, országgyűlési képviselőként a térségért vitt véghez az elmúlt évtizedekben. Meggyőződésem, hogy a folytonosság jelenti a jövőt Bonyhád, Dombóvár és a kistelepülések számára is. Járjuk a településeket, beszélünk a polgármesterekkel és a helyi lakosokkal, mert most minden eddiginél nagyobb összefogásra van szükség, január 12-én sorsdöntő választás lesz. Az szolgálja a választókerület és Tolna vármegye további fejlődését, jövőjét, ha a Potápi Árpád János által ránk hagyott értékrend és szellemi örökség szerint politizáljunk tovább. Ezzel együtt a legfontosabb, hogy Árpád családját támogassuk mindenben, hiszen hihetetlen űrt hagyott maga után. De tudjuk, hogy ebben a helyzetben ő is bátorítana minket és azt mondaná, hogy nézzünk előre, és végezzük el feladatot.
Lovakról, emberekről
Sárga, holdas arab telivér ugrál a karámban. Gyönyörű ló. Mögötte tarka, őszi dombok. Potápi Árpád rajta lovagolt Tolna megyei túrái során, szenvedélye volt a lovaglás. A lovat közelről is megmutatja gazdája, Bányai Béla vállalkozó, a képviselő barátja, rokona.
– Mélységesen megrendített Árpád halála. Jó barátok voltunk, tőle tudtam meg, hogyan éltek a székely szüleink és nagyszüleink vándorlásuk során. Ő mutatta meg nekem Erdélyt, ott is sokat túráztunk, és mindenhol ismerték, mindenhol szeretettel fogadták. Önzetlen, közvetlen és elérhető embernek tartottam, leginkább közös dolgainkról szoktunk beszélgetni. Olyan szenvedéllyel beszélt a magyar múltról, hogy ámulattal figyeltük. Nagyon szerette volna, hogy kiharcoljuk a székely önrendelkezést – mondja Bányai Béla. A Magyar Lovas Szövetség távlovagló és távhajtó szakágának korábbi elnöke szerint Potápi Árpád mindenben maximálisan akart teljesíteni, a munkájában és a sportban is.
– Nagyon szerette a lovakat, és e dombos táj lovagláshoz tökéletes. Szeretett ellovagolni Váraljára vagy a Szecska tóhoz. Ahogy mentünk lóháton, messziről integettek, köszöntek neki, általában név szerint ismerte az embereket az utcákban, ahol elhaladtunk. Hihetetlenül érdekelték az emberek, többször mondtuk neki, hogy mindenki nem lehet boldog, mindenki nem szerethet és nem fog rád szavazni, de ő akkor is igyekezett. Rákapott a magyar távlovassportra, néha együtt jártunk versenyezni is. Árpád karizmája, embersége, helyismerete és a 26 éves munkája során elért népszerűsége pótolhatatlan. Fájdalmas a hiánya – mondja Bányai Béla.
Utunk során megálltunk Kakasdon is, ahol a helyi bolt előtt Szandrával, egy középkorú hölggyel elegyedünk szóba a képviselőről.
– Árpi óriási szerencsénk volt, az érdekeinket képviselte, és székelyként a székelyek érdekét is. Nehéz lesz őt pótolni. Nem voltak sztárallűrei, nekünk mindig Potápi Árpi maradt, nem felejtette el, honnan indult. Közvetlen és barátságos volt, a politika mellett ember maradt az utolsó percig. És eszméletlenül szívós emberként ismertük, alig pihent, sokan kérték, hogy Árpi, lassíts egy kicsit. Tavaly is elvágta a szalagot valamelyik faluban, másnap pedig Ausztráliából posztolt. Mindenkinek van gyereke, aki részt vett a Határtalanul programban, nélküle ez sem lett volna – meséli a hölgy. Többen is elmondják, hogy képviselőként jól menedzselte a térség pályázatait, sok település nélküle nem is hallott volna bizonyos programokról, pályázatokról. Egy idősebb férfi hűvösebben reagált a kérdésünkre, és csak annyit mond, hogy „Isten nyugosztalja, mást nem kívánok mondani… sok dolog nem tetszik nekem manapság, például az infláció” – majd felül a kerékpárjára, és hajtana tovább, de még indulás előtt hozzáfűzi, hogy a felesége felháborodott azon, amit egyes tiszások mondtak a fideszes képviselő haláláról, hogy „mindegyik így kéne járjon”. Ez neki is sok volt.
Bekopogtattunk egy székely kapus házhoz is, és szerencsénkre kijött egy idősebb úr, aki még a kétezres évek elején dolgozott együtt Potápi Árpáddal a bonyhádi városházán.
– Aki Árpádról rosszat mond, az politikai okból mondja. Kivételes képességű, kivételes ember volt, elfogadta a szakmai véleményeket, az enyémet is. Sokat dolgozott, egyszer a délvidéki Adáról jött egy felújított templom átadására, majd utazott is tovább Pestre, de találkoztam vele a 300 lelkes Varsádon, egy nyugdíjas-találkozón is – ezekre is elment, hogy beszélgessen az emberekkel.
A kakasdi kocsmában Lolával, a pultoslánnyal beszélgetünk, ő Potápi Árpád fiának volt az osztálytársa.
– Mindent megtett azért, hogy a környék épüljön-szépüljön, mindenkit megtört a halála, nyilván személyesen nem nagyon ismerem, de a fia révén tudom, hogy apaként jól végezte a dolgát annak ellenére, hogy elváltak. A fiát mindig magával vitte, próbálta bevezetni abba a világba, amiben mozgott.
Közben visszatértünk Bonyhádra, hogy Filóné Ferencz Ibolyával, Bonyhád polgármesterével is váltsunk pár szót, hiszen ő Potápi Árpáddal együtt nőtt fel. Gyásza miatt nehezen találta meg a szavakat.
– 18 éves korunkig lényegében minden napot együtt töltöttük, gimiben sokszor ki sem mentünk szünetre, mert Árpi néha felült a katedrára, és elkezdett a magyar történelemről beszélni, mi meg a hatása alá kerültünk. Rendkívül karizmatikus volt. 1997-ben tízen megalapítottuk a bonyhádi Fideszt, természetesen Árpi ötletére. A ’98-as választáson felkért, hogy legyek a kampányfőnöke, mert tudta, hogy ha meg kell szervezni valamit, akkor rám számíthat. Győztünk. Irigyeltem tőle, hogy bárhová ment, mindenkit név szerint ismert. Ez volt a titka itthon, humoros és néha igenis cinikus tudott lenni. Aki nem szerette, az nem ismerte, csak gondolt róla valamit. Alapelve szerint ne másokkal foglalkozzunk, hanem a magunk dolgaival, és tűzön-vízen át vigyük véghez, amit elhatároztunk.
Ős-Fidesz
Egyszer Wekler Ferenc SZDSZ-es országgyűlési képviselő megkérdezte tőlem, hogy miért nem lehet legyőzni Potápit, mondja a Demokratának egy helyi politikát jól ismerő forrásunk.
– Mondtam neki, hogy ne hülyéskedj, ez egy székely vidék, a székelyek összetartanak.
Bonyhádon lehet pártszimpátia alapján választást nyerni, de Dombóvár keményebb dió. A Tolna megyei 2. választókerület hagyományosan jobboldali, Bonyhádon például sosem volt baloldali polgármester, Dombóváron ellenben igen, egészen 2019-ig DK-s kezekben volt. A választókerület 60 ezer választópolgárából csak 14 ezren élnek Dombóváron – ez a kerület legnagyobb települése –, és az egyetlen hely, ahol a Fidesz 50 százalék alatti eredményt (47,99 százalékot) ért el, míg a Tisza itt, a „legellenzékibb” körzetben 27,76 százalékot, A DK–MSZP–P pedig tízet szerzett (országos eredményük nyolc százalék volt), a Mi Hazánk a városban 7,2-et (országos eredményük 6,7 százalék volt). A választókerület 58 településéből a legtöbb falu és aprófalu, amelyekben a Fidesz általában sokkal jobban teljesít a választásokon.
Magyar Péter is megjárta Tolnát tavaszi kampánya során, de úgy tudják, hogy eddig csak Dombóváron és Bonyhádon szervezkedtek, a falvakban alig – és a két első Tisza Szigetet közben felszámolták, hiszen az egyiket Szabó Loránd, Dombóvár volt DK-s polgármestere alapította, ám kiderült, hogy korábban elítélték sikkasztásra való felbujtásért, ezért kizárták a pártból; a másik szigetet egy expárbeszédes képviselő alapította. Az is elsüllyedt.
– Jellemzően a korábbi ellenzékben csalódott vagy újonnan politizáló embereket érnek el, vegyes a kép. Hogy mi történne, ha Magyar Péter személyesen elindulna a választásokon? A legutóbbi bonyhádi önkormányzati kampányban a fideszes jelölt ellenfele országos politikai témákkal próbált kampányolni, amelyek lehet hogy Budapesten működnek, de itt nem, az emberek nem voltak rájuk vevők. A gyűlölet- és botránykampány itt általában nem ér célba; nem hiszem, hogy a helyiek örülnének, hogyha nem a saját képviselőjelöltjükről szavaznának, hanem egy országos meccset játszanának le – mondja forrásunk.
A Fidesznek még nincs hivatalos jelöltje. A Mi Hazánk biztosan csatába megy.
– Ellenfelem volt, de megérintett hirtelen halála. Tiszteltem őt, művelt és okos embernek tartottam, más pártba tartozott, de nemzetben gondolkodott, mint én. Amit a külhoni magyarokért tett, az becsülendő és tisztelendő. 2022-ben mi a programjainkat ütköztettük, nem személyeskedtünk. Legyőzött, hát gratuláltam neki. Halála előtt két nappal beszélgettünk a dombóvári önkormányzat alakuló ülésen – mondja a Demokratának Tobak Gábor Mi Hazánk-os önkormányzati képviselő, korábbi országgyűlési képviselőjelölt.
Tobak Gábor többször mondta Potápi Árpádnak, hogy egyszerre akar két lovat megülni, szerinte túlságosan megoszlott a figyelme az államtitkári és képviselői teendői között.
– Sokat vitatkoztunk, ha olykor beszélgettünk, én radikálisabb lépéseket is el tudtam volna képzelni egy két-dologban, például a romák ügyében; Árpád óvatosabb volt, és Dombóvár város képviselőjeként a szemére vetettem, hogy velünk is kéne foglalkoznia.
Amikor arról érdeklődtünk, hogy a Mi Hazánk elindul-e a választáson, Tobak Gábor nem sokat habozik a válasszal.
– A Mi Hazánk indulni fog, mi nem beszélünk mellé, ahogyan a Tisza Párt teszi. Sajnos tragédia miatt kell megméretnünk magunkat, de ha már van választás, elindulunk. Annál inkább, mert bebizonyosodott, hogy Tolna megyében mi vagyunk a második erő, 15 ezer szavazatot kaptunk az önkormányzati választásokon, a DK és a Momentum egyenként hétezret. A jelöltünk személyéről még nem döntöttünk, de ezen a héten megtesszük – mondja Tobak Gábor.
Hogy a maradék baloldali ellenzék mit tesz, az itt talán keveseket érdekel, hanem az a nagy kérdés, hogy a Tisza Párt nekivág-e a januári időközi választásnak. Ez lenne a Tisza első parlamenti megmérettetése, és noha nem rajta múlna a Fidesz–KDNP kétharmados többsége, vajon egy önmagát kormányváltónak hirdető párt megengedheti-e magának, hogy ne indítson jelöltet egy parlamenti mandátumért? Az idei EP-választáson a Tisza 24,94 százalékot szerzett Tolna vármegyében – ez volt országosan az egyik legrosszabb eredményük –, harmadik erőként pedig a Mi Hazánk futott be 7,75 százalékkal. Felmerül a kérdés, hogy vajon a Tisza Pártnak van-e tartaléka az egyik legfideszesebb választókerületben, és ilyen rövid idő alatt megtalálja-e a maga csodaemberét. Persze dönthetnek úgy is, hogy nem indulnak, mondván, ők a 2026-os nagy megmérettetésre készülnek, akkorra keresik a „tökéletes” jelöltet, ám mivel a kommunikációjukban már a Fidesznél is erősebbnek mondják magukat, a nem indulást gyávaságként is lehetne értelmezni, és ez rontana az erő illúzióján. Ezzel arra bátorítanák a szavazóikat, hogy más ellenzéki pártokra szavazzanak, hacsak azt nem mondják, hogy maradjanak otthon, vagy esetleg szavazzanak a Fideszre. Helyi forrásunk szerint akkor fog leáldozni a Tisza-imádat, amikor embert kell állítaniuk a 106 választókörzetben, hiszen párthoz nem köthető „független” sem terem minden fán, és kívülről jó ötletnek tűnhetne beállni egy független jelölt mögé. Épp csak nehéz ilyet találni. Ám ha a Fidesz egy jó jelöltet indít, aki képes Potápi Árpád örökébe lépni és folytatni a munkáját, valószínűtlennek tartjuk, hogy Tolna megyében befusson egy fekete ló. Ellenben egy időközi választási győzelem lendületet adhat a Fidesz eljövendő kampányának.