– Idén május elsejétől a közúti közlekedésben bevezették az objektív felelősség elvét. Két fő okot említettek a jogalkalmazók. A rendőrség adatai szerint tavaly 1003 ember halt meg közúti balesetben, egy uniós előírás szerint pedig 2015-re ötven százalékkal kell csökkenteni a halálos balesetek számát.

– Egyetértek azzal, hogy a közlekedés biztonságáért tenni kell. De én nem közlekedésbiztonsági szakember vagyok, hanem ügyvéd, és úgy vélem, az objektív felelősség egyszerre alkotmányellenes, célszerűtlen és aránytalan. Az objektív felelősség szerint a gépjármű üzemben tartója, és nem a vezetője felel azért, hogy a közlekedési szabályokat betartsák a járművével. Holott a gépjármű üzemben tartója csak annyit tehet, hogy a megfelelő műszaki állapotban lévő, megfelelő papírokkal rendelkező autót átadja egy vezetői engedéllyel rendelkező, vezetésre képes állapotban lévő személynek. Ha az üzemben tartó a vezető mellett ül, akkor sem tehet semmit az ellen, ha a vezető megszegi a közlekedési szabályokat. Az üzemben tartó olyan cselekményért köteles bírságot fizetni, amit a legnagyobb körültekintés mellett sem tud kiküszöbölni. Rajta teljesen kívülálló okok és körülmények döntik el azt, hogy köteles-e háromszázezer forint összegű bírságot fizetni. A szubjektív felelősségnél akkor felelős valaki, ha a vétkességét tudják bizonyítani. Objektív felelősségnél nem kell vétkességet bizonyítani. Ha az autóval szabálysértést követtek el, az üzemben tartó a bűnös, és szankciót alkalmaznak vele szemben. Vélelmezik a bűnösségét, és egy nagyon szűk kimentési lehetőséget adnak. Ez az ártatlanság vélelmébe ütközik, ami a jogállamiság és a jogbiztonság egyik alapelve.

– Objektív felelősség, objektív bűnösség… A kettő ugyanaz?

– Mind a Római Egyezmény értelmezése, mind az Alkotmánybíróság értelmezése és konkrét gyakorlata szerint, az ártatlanság vélelmét nemcsak a büntetőeljárásokban, hanem a szabálysértési és a közigazgatási eljárásokban is alkalmazni kell. A büntetőeljárásban az államnak kell bizonyítani, hogy elkövettem a bűncselekményt. Miért lenne ez másként a szabálysértések esetén? Az államnak sokkal nagyobb apparátusa van, mint nekem. Ezért a kettőnk viszonyában az államot terheli a bizonyítás. Az objektív felelősség a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvébe is ütközik, ugyanis ha egy gépjárművezető üzemben tartóként lépi túl a megengedett legnagyobb sebességet, a rá kirótt közigazgatási bírság elérheti a 300 ezer forintot is, míg ha nem üzemben tartóként követi el ugyanezt, akkor legfeljebb 60 ezer forint lehet a bírság. Szerintem az objektív felelősség alkalmazása egy állami, büntető jellegű szankció kiszabására irányuló eljárásban sokkal veszélyesebb a demokratikus jogállamra, mint például az, hogy az emberek spontán tüntetést szerveznek a kormány ellen. A kormányellenes tüntetéseket a kormány általában azonnal a demokratikus jogállam elleni óriási veszélynek minősíti, és rögtön van elég rendőr is. Azzal érvelnek, hogy minden közlekedési szabályszegés mellé nem lehet rendőrt állítani. Én azt mondom, ha ezzel valóban életeket védünk, akkor állítsunk minden közlekedési szabályszegés mellé rendőrt és kamerát. Ha a száguldozókat akarjuk kiszűrni, akkor ne az üzemben tartókat sújtsuk bírsággal, mert ezzel nem fogjuk a közlekedésre veszélyes embereket kizárni. Az „új rend” lényege a jogalkalmazók szerint, hogy a módosítások következtében a kiskapukat kihasználó, a felelősségre vonás alól kibúvó, a többi közlekedőre veszélyt jelentő autósok száma csökkenjen. De az objektív felelősség pontosan ez ellen hat, hiszen nem arra koncentrál, hogy a közlekedés biztonságára veszélyes embereket kiszűrjék a forgalomból. Ahelyett, hogy még több rendőr lenne az utakon, megszüntetik még azt a rendszert is, amely idáig működött.

– Sajnos nem úgy tűnik, hogy ez a rendszer eddig működött. Egy statisztika szerint évente százezren úszták meg a bírságot úgy, hogy azt mondták a gépjármű-tulajdonosok, nem ők követték el a szabálysértést, hanem egy közeli hozzátartozójuk, akire nem kötelesek terhelő vallomást tenni.

– A médiában hangulatkeltés folyik az autósok ellen, hogy hazudnak. Egyrészt tudomásom szerint nincsen statisztika arról, hány valóban vétkes vezető mondta azt, hogy nem ő vezette az autót. Másrészt itt nem hazugságról van szó, hanem egy állampolgári jogról, miszerint a családtagomra nem vagyok köteles terhelő vallomást tenni. Az objektív felelősség mellett érvelők ezt nevezik kiskapunak. Pedig ez a demokratikus jogállam egyik eleme. A család szentsége és a családtagok egymás közötti bizalma ugyanis fontosabb társadalmi érték, mint hogy valaki besúgja a saját rokonát és családi viszály keletkezzen.

– A munkáltatónak viszont objektív felelőssége van a munkavállaló által harmadik személynek okozott károkért. Ez helyes?

– Nemcsak a munkajogban létezik, a polgári jogban is. Ha egy autóvezető kárt okoz, az üzemben tartó a polgári jog szabályai szerint objektív felelősséggel tartozik az autó által okozott kárért. De itt nem az állam és az állampolgár áll egymással szemben, hanem két egyenrangú fél. Az állammal szemben nem vagyunk egyenrangú felek. Nem szabad összemosni a károkozást és a közigazgatási bírságolást. Óriási különbség van az állam által indított, büntető jellegű szankció alkalmazására irányuló és az állampolgárok egymás közötti, kár megtérítésére irányuló eljárása között. A munkajogban állampolgárok vagy azok szervezetei állnak egymással szemben. Mivel a munkavállaló munkájának hasznát a munkáltató élvezi, ezért döntött úgy a jogalkotó, hogy a kárt ő térítse meg. Ez teljesen más, mint amikor egy közigazgatási eljárásban alkalmaznak bírság kiszabására objektív felelősséget. Más az olyan eljárás, ahol az állam az egyik fél, és szankciót akar az állampolgárral szemben alkalmazni, mint az állampolgárok egymás közötti eljárása.

– Nem a száguldozó az erősebb fél?

– Kinél erősebb? Az államnál?

– Annál, akit halálra gázolhat. Az élet védelme elsődleges alkotmányos alapérték. Az objektív felelősséget pedig az életveszélyt okozó helyzetek esetén vezették be.

– Egyrészt a valódi életveszélyt okozó helyzetek bűncselekmények és nem szabálysértések. Másrészt jogállamban a bírság lényege a megelőzés, hogy az elkövetőt visszatartsa. Nem a megtorlás és a pénzbeszedés, ahol a prevenció elve egyáltalán nem érvényesül. Eddig a rendőr legalább megkísérelte tetten érni a szabálytalankodót, most már ez sem lesz. „A Tiéd az autó, tiéd a felelősség” jelmondat visszafordulhat: „ha nem enyém az autó, nem enyém a felelősség”.

– Eddig a járművezető a gyorshajtás előtt joggal gondolhatta azt, ha lebukik, majd azt mondja, nem ő vezette az autót, hanem egy hozzátartozója. Az objektív felelősség elől azonban nem lehet elmenekülni.

– Ne tegyünk úgy, mintha eddig nem lett volna semmilyen szankció! Aki szabálytalanul vezetett, azt kockáztatta, hogy megbírságolják és bevonják a jogosítványát. Ha ennek nem volt visszatartó ereje, akkor most, amikor nem is az elkövetőt büntetik, miért gondoljuk, hogy van?

– A probléma mégiscsak az, hogy évente százezer autótulajdonosnak kiküldték a bírságot, akik azt mondták, nem fizetnek, mert nem ők vezettek, hanem a hozzátartozójuk.

– Miért nem állították meg őket a rendőrök? Amikor megtörténik a szabálysértés, legyen ott a rendőr és állítsa meg a szabálytalankodót. Vagy a felvétel alapján állapítsák meg, ki vezetett. Idézzék be a rendőrségre, és mutassák meg, hogy valóban ő látható a felvételen.

– Ha a tulajdonos nem akarja vagy nem tudja a megfelelő személyre áthárítani a jogos büntetést, akkor miért nem korrekt az, hogy viselje ő a felelősséget?

– Ha a bírságolásnak az a célja, hogy megtömjük az állam zsebeit, akkor ez korrekt. De a bírságolás célja egy jogállamban a prevenció. Az, hogy a konkrét elkövetőt visszatartsa az elkövetéstől. Ha az elkövető helyett valaki más fizet, az nem fogja az elkövetéstől visszatartani, mert megúszta a fizetést. Itt bírságolásról van szó, nem egy elfogyasztott termékről, amelynek az árát valakinek ki kell fizetnie. Ha tényleg szigorítani akarnak, miért nem a szabálysértési bírságokat növelik?

– Miért nem?

– Azért, mert akkor a bíróság mérlegelte volna az elkövető anyagi helyzetét, és nem szabott volna ki százezer forintos bírságot a többgyermekes munkanélkülire egy egyszerű szabálysértésért. Még közlekedési bűncselekményt okozó személyek sem szoktak ilyen magas bírságot kapni. Ezért lett inkább közigazgatási bírság. Ez a rendszer arról szól, hogy a kormány mindent privatizál. Valaki kitalálta, hogy ez nagy üzlet, és most bemesélik, hogy biztonságosabb lesz a közlekedés. Félelmeim szerint hatalomközeli cégeknek fogják kiadni a szabályszegések felderítését és dokumentálását, amelyek jutalékos rendszerben fognak dolgozni. Először azt gondoltam, állami pénzbeszedésről van szó, de később, amikor lehetővé tették, hogy bevonják a rendszerbe a magántraffipaxokat is, már állami és magáncéges pénzbehajtásról beszélhetünk. Nekem úgy tűnik, hogy azért hoztak új szabályokat, hogy minél könnyebben be tudják hajtani a bírságokat. Ha maradna a régi rendszer, amikor bizonyítani kell, és van kimentési és érdemi fellebbezési lehetőség is, ezek a magáncégek nem tudnák olyan könnyen behajtani a pénzt. Tanultak a parkolótársaságok ügyeiből, ahol a bíróság az utóbbi időben már egyre jobban elvárja a parkolócégektől, hogy az eljárásban ők bizonyítsák igazukat.

– Ön szerint melyik fordul elő gyakrabban? Az, ha valaki kölcsönadja a milliós autóját, és a járművezető szabálytalankodik, vagy az, ha a járművezető szabálytalankodik, de kibújik a felelősség alól?

– De nem tud kibújni, ha a rendőrök megállítják, vagy megmutatják neki a felvételt, amelyen ő látható.

– Mindig lehet olyan felvételt készíteni, ahol teljesen beazonosítható a vezető?

– Néha nem, de az esetek kilencven százalékában igen. Akár több száz méterről tudnak felvételt készíteni. A mai technikával már műholdról be lehet az embert azonosítani.

– Az életveszélyt okozó helyzeteknél sem indokolt az objektív felelősség?

– Nem, mert az életveszélyes helyzetet okozót kell szankcionálni és kizárni a forgalomból. Ha a barátom életveszélyes helyzetet okozott, de engem szankcionálnak, az őt miért tartaná vissza?

– Mégis, mi a véleménye a régi szabályozásról, amikor a rendőrségnek nem volt eszköze az elkövetővel szemben, ha azt állította, hogy a hozzátartozója vezette az autót?

– Miért ne lett volna lehetőségük? Ha a rendőrök megállították az elkövetőt, vagy felvétel készült róla, nem mondhatta azt, hogy nem ő vezetett. Ha rábizonyították, hogy hazudott, mert nem az vezette, akiről ő állította, akkor hamis tanúzást követett el, ami elég súlyos bűncselekmény. Ha nem mondta meg, hogy ki vezette az autót, akkor rendbírsággal sújthatták és kivonhatták a gépjárművet a forgalomból.

– A magyar jogrendben soha nem volt példa az objektív felelősségre?

– Még a Kádár-rendszer alatt, 1983-ban iktattak be egy ilyen szabályozást a szabálysértési törvénybe. Ezt 1997-ben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította, mert a törvény nem a tényleges elkövetőt, hanem azt a személyt vonta felelősségre, aki az elkövetőt nem tudta megnevezni. Többek között erre is alapoztam a beadványomat.

– Az európai országokban működik, amit ön alkotmányellenesnek vél. Egy külföldi állampolgár joggal kérdezhetné, milyen alkotmány van Magyarországon, ha egy felelősséget szabályozó rendszert nem lehet bevezetni?

– Szerencsére a világ még nem annyira globalizált, hogy minden egyforma legyen. Én nem foglalkozom azzal, mi van Nyugaton, mert magyar ügyvéd vagyok, nekem a magyar alkotmányt kell figyelembe venni. Egyébként ha mindig külföldre tekintünk, ne csak ezt vegyük észre, hanem például az ötszázalékos áfát, a hatékonyabb közigazgatást vagy az ütőképes hadsereget. Sokkal nyugodtabb az élet, az állam támogatja a kis- és középvállalkozásokat, alacsonyak az adók, nincs létbizonytalanság, mindenki halálosan nyugodt. Pont a nyugati típusú demokrácia előnyeit nem vesszük figyelembe.

Lass Gábor