A szociálliberális többség áron alul elkótyavetyélte a palotákat, s a csekély bevételt is a csődközeli helyzet miatt kényszerűségből felélte – mondta a Demokratának Illés Zoltán, a Fidesz budapesti VI. kerületi szervezetének elnöke.

– Az elmúlt nyolc évben országgyűlési képviselő volt, idén tavasszal viszont nem került be a Tisztelt Házba. Csalódott? – Ha azt kérdi, hogy szívesen lennék-e továbbra is országgyűlési képviselő, akkor azt válaszolom, hogy természetesen igen. Mivel 20-25 évvel ezelőtt egy életre elköteleztem magam a környezet- és természetvédelem ügye mellett, ami egyben hivatásommá is lett, a képviselőség keretet adott mindehhez. Ezzel együtt határozott álláspontom, hogy az embert sokkal inkább tettei, munkája, kimondott szavai minősítik, mint a pozíciói, amelyek persze fontosak, mert ezek segítségével birtokosuknak nagyobb ráhatása van, de felelőssége is a dolgok kimenetelét tekintve. Ugyanakkor a pozíciók nem minősítik az embert, lehet valaki gyenge jellem nagy pozícióval is, és kedves, jó szándékú ember semmi pozícióval. – Ez a ráhatási lehetőség úszott el a kerületben, amikor mindössze 311 szavazattal maradt le a polgármesteri székétől, elsősorban egy korábbi fideszes polgármester, Farkas György indulása miatt. Nem lehetett volna megegyezniük? – Nem kerülhetett rá sor, mert csak utólag tudtuk meg a pártból való kilépését, miután azt Orbán Viktornak megüzente. Mivel a helyi szervezet titkos szavazással engem jelölt, emberileg megértettem volna, ha eljön hozzánk és bejelenti szándékát, de nem ezt tette. Ezzel mégsem az én elúszott polgármesterségem a legnagyobb szívfájdalmam, hanem az, hogy ahol elindította saját csapattársait, ott a mi jelöltjeink alig néhány szavazattal ugyan, de alulmaradtak a szocialistákkal szemben, miközben Farkas egyesületéből senki nem jutott a testületbe. Ha nem így jár el, talán még a testületi többséget is megszerezhettük volna. – Farkast ki támogatta? – Az a Lányi András-féle Élőlánc támogatta, amelyik 2001-ben és 2002-ben civilekkel vállvetve sikeresen harcolt velem éppen a Farkas György által támogatott Jókai téri mélygarázs ellen. Most valamilyen közös érdek mégis összehozta őket ellenem, és kicsiben úgy jártam, mint Tarlós István nagyban. – Ön mégis nagyobb aránnyal győzött, mint saját pártja. Ezt minek tulajdonítja? – Egyrészt köszönettel tartozom az elkötelezett Fidesz-szavazóknak, de éppen a számarányok arra engednek következtetni, hogy a túloldalról is átszavaztak. Ennek gyakorlati bizonyítéka, hogy az utcán gyakran állítanak meg olyanok, akik szemembe mondják, hogy a pártomat ugyan nem kedvelik, de engem elfogadnak. Indoklásul azt hozzák fel, hogy rokonszenves nekik a következetességem, a tisztességem és a szakmai alapú politizálásom. Tapasztalatom, hogy a népszerűség az ember kiállásából, szavaiból, tetteiből fakad, e mögött pedig mindig elvek vannak. Éppen ezért elvi alapon, meg némi megfontolásból is, lemondtam a VI. kerületi önkormányzati képviselőségemről, amit azáltal nyertem el, hogy a listánk vezetője voltam. Egy első számú vezetőnek nézetem szerint minden elvesztett választás után a csapata irányában vállalnia kell a felelősséget, még akkor is, ha gyakorlatilag nem ő a felelős. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a lemondásomat még a mi szavazóink sem voltak hajlandóak megérteni. Győzködnöm kellett őket, megmagyarázni nekik, hogy ők pont az ilyen Illés Zolit szeretik. Meg kell állapítanom, hogy Magyarországon, bármilyen szinten majdnem teljesen kiveszett a felelősségvállalás, és ez azért van, mert az elmúlt évtizedekben erre szocializálódott az egész társadalom. – Politikai ellenfelei nem mondták, hogy ha már nem lett polgármester, kevesebbel nem éri be? – Dehogynem. Ennek cáfolatára azonnal azt ajánlottam tagtársaimnak, hogy ha lemondásom ellenére is megbíznak különböző feladatokkal, azokat szívesen vállalom. Így lettem például az önkormányzati gazdasági bizottság külsős tagja. – A környezet ma is védelemre szorul. Ma mit tehet? – A feladataim nemhogy csökkentek, még nőttek is. A mindenkori egyetemi oktatói tevékenységem mellett a parlamenti képviselői munka teljesen kitöltötte az életemet. Most viszont ahelyett, hogy több szabad időm lenne, a becsületből vállalt önkormányzati feladatok, valamint a kiesett jövedelmeim pótlását célzó pluszmunkák elvégzése még jobban felemésztik az időmet. A gödöllői egyetemen és a Közép-Európai Egyetemen eddig is folyamatosan tanítottam, s most az ELTE-ről is érkezett felkérés. Ezekre a bevételekre szükségem is van, mert rólam mindenki tudja, hogy nem vagyok megvehető. Még a pályafutásom elején elhatároztam, hogy pénzért vagy státusért nem vagyok hajlandó szakmai álláspontomat megváltoztatni, inkább ne érjek el különböző pozíciókat, vagy nagy pénz hiányában legyen kisebb a befolyásom. Erre mondják is egyesek, hogy az Illés Zoli olyan hülye, hogy még lopni sem tud, mások viszont épp ellenkezőleg, hogy végre van egy politikus, aki nem szedte meg magát csalárd módon, s a mai napig ugyanott lakik, ahonnan elindult, a főváros egyik legszennyezettebb pontján, a budai Margit körúton. Ami a környezetvédelmi ügyeket illeti, továbbra is nagy erővel foglalkozom az országos jelentőségűekkel. – Például? – Itt van a Tubesre szánt radarállomás elleni tiltakozás ügye. De a terézvárosi gondok közül is akad említésre méltó. Példának okáért a nemrég kirobbant Nagymező utcai mélygarázs létesítésének kapcsán, az ott lévő védett platánsor kipusztításának és a környékbeli lakások esetleges károsodásának a kérdésköre. – Sokfelé jár az országban. Milyen tapasztalatai vannak, milyen állapotok várták az új, polgári vezetésű önkormányzatokat? – Azt látom, hogy a VI. kerülethez hasonlóan nagyon sok vidéki település csődközeli állapotba került. A múlt héten számos vidéki városban jártam, ahol az új, jobboldali vezetők elmondták, hogy az előző időszakban a szocialisták és szövetségeseik olyannyira kifosztották az adott településeket, hogy maguk a szocialisták is a csőd szélén egyensúlyoztak. Csak abban reménykedhettek, ha újra választják őket, akkor a szocialista-liberális kormány így, vagy úgy, de segít nekik. A gazdaságról szóló hamis hírek szajkózása és a hazugságáradat persze nem csak a nagypolitika szintjén volt divat. Ráadásul nemcsak elkótyavetyélték az önkormányzati vagyont, hanem még az áron aluli eladások csekély bevétele is részben magánzsebekbe vándorolt, a hivatalosan befolyt pénzeket pedig nagyon gyorsan felélték a napi hiányok miatt. – Az Andrássy úti paloták elherdálása ügyében hozott bírói döntés alapján meglehet, hogy a VI. kerületi önkormányzat is csődközeli helyzetbe jut. – Ez benne van a pakliban. A szociálliberális többség áron alul elkótyavetyélte a palotákat, s a csekély bevételt is a csődközeli helyzet miatt kényszerűségből felélte. Tehát a vásárlók által, az önkormányzatnak kifizetett vételárak sincsenek már meg, a korábbi döntnökök egy része is távozott a politikából. A terézvárosiak oldaláról nézve veszteség, hogy továbbra is ők maradtak hatalmon, mert semmiféle változás nem következik be, ugyanúgy folytatják a likviditási gondok miatt manapság is a megmaradt kevéske vagyon eladását. Ilyen gazdasági körülmények között igazán érthetetlen, hogy a szocialista-liberális többség még a lehetséges bevételektől is elzárkózik. Csak elenyésző mértékben, négyzetméterenként havi 4000 forintról 6000-re merte emelni az éttermi teraszok bérleti díját a Liszt Ferenc téren, holott ezt a díjat négy vendég fél óra alatt kifizeti a tulajdonosnak. – Rossz nyelvek szerint nagyon bátor embernek kell lennie annak, aki a kávéházak terén bérleti díjat mer emelni… – A gazdasági bizottságban tett javaslatomat, hogy nem kiemelt körzetben 30 ezer, kiemeltben 40 ezer forint legyen ez a díj, a balliberális többség leszavazta, ami csak annak lehet a következménye, hogy a háttérben olyan alkuk köttettek, amik az étteremtulajdonosok érdekeit szolgálják. Mindig is azt vallottam, hogy akkor jó egy közpolitika, ha sokak életét javítja. Nem a gazdagokat és befolyásosokat kell kiszolgálni. – Hát így aligha lesz milliárdos. Mi az, ami vezérli? – Az elérendő cél érdekében hajlandó vagyok megegyezésekre, de nem elvtelenekre és itt megboldogult Varga Laci bácsira utalnék, aki azt mondotta egyszer: „Aki nem képes kompromisszumokat kötni, saját élettapasztalatával is, az ne menjen politikusnak, mert a politikában nap mint nap kompromisszumokat kell kötni. Az viszont, aki elvtelen kompromisszumokat köt, távozzon a politikából.” Meggyőződéssel állítom, hogy az erkölcsnek éppen olyan óriási szerepe van a politikában, mint az élet minden más területén. Az aljasság mindig és mindenki életében visszaüt. Varga Laci bátyánk szavai arra késztetnek, hogy mindig keressem a megegyezést, különböző érdekeket próbáljak látni és láttatni másokkal, de elvtelen kompromisszumokat nem vagyok hajlandó megkötni se pénzért, se pozícióért, se hatalomért. Politikai hitvallásom része még, hogy csak az értelmet, a logikus érvelést fogadom el és tisztelem. Neil Kinnockal, a brit munkáspárt elnökével történt, hogy amikor ifjú titánként bekerült a brit parlamentbe, fennen hangoztatta, hogy most aztán majd jól kinyírja a túloldalon lévő ellenséget. Egy munkáspárti öreg róka ekkor odasúgta neki, hogy ott szemben, a terem túloldalán az ellenfél van. Az ellenség a háta mögött, a saját párttársai körében lapul. Ez a történet azért is tanulságos, mert bizony a saját csapaton belül sem a szeretet, a másik elfogadása, hanem az érdekek és a berögzült viselkedések kovácsolnak időszakos szövetségeket. Mindezek fényében azt is elmondhatom magamról, hogy engem két dologgal lehet levenni a lábamról: egyfelől szeretettel, mert arra nem tudok másként válaszolni, csak szeretettel és megértéssel, azaz gesztusra gesztussal, másfelől észérvekkel, logikus gondolkodással, mert ezeket akkor is elfogadom, ha az ellenféltől jönnek. Ha azonban valaki nem észérvekkel, hanem erőből igyekszik lenyomni, akkor csak azért is ellenállok, az utolsó leheletemig, még ha belepusztulok is. Szakács Gábor