Offenzívában a globalista erők

– A világjárvány rávilágított a globális gazdaság törékeny jellegére. Felértékelődni látszottak a szuverén nemzet­államok. Ám a még dühöngő járvány ellenére pusztító zavargások törtek ki az Egyesült Államokban és számos nyugat-európai nagyvárosban. Ezt többen azzal magyarázzák, hogy túlságosan felgyűlt a feszültség az emberekben a karantén idején. Valóban?

– Az tény, hogy világszerte sok feszültség halmozódott fel az emberekben a bezártság és a betegségtől, valamint a járvány nyomában járó gazdasági válságtól való félelem miatt. Ez azonban valóban nem magyarázza a faji jelleget öltő, irracionálisan brutális zavargásokat. Én úgy vélem, hogy egy eddig soha nem látott elnökválasztási kampány kezdődött el az USA-ban. A szorító egyik sarkában ott áll Donald Trump, a normalitás és a szuverenitás védelmezője, a másik sarok viszont üres. Akit ellenjelöltnek mondanak, Joe Biden, szó szerint három hónapja a saját házának a pincéjében kuksol, kampánystábja a média közelébe sem engedi. Ennek ellenére mégiscsak folyik egyfajta kampány korábban nem látott eszközökkel, mesterségesen felszított utcai zavargásokkal, amelyek néhány hét alatt átterjedtek Európára.

– A rombolás, a múlt végleges eltörlésének célja vonzó lehet az átlagos amerikai választónak?

– A demokrata kampány alapvetően két célt akar elérni. Politikai blokád alá akarják venni Donald Trumpot, és le akarják rombolni mindazt, amit az elnök elért a megválasztása óta. Donald Trumpnak sikerült megvalósítania legfontosabb választási ígéreteit. Sikeres volt a gazdaságélénkítési és a munkahelyteremtési programja, az USA gazdasága növekedési pályára állt. Most e sikerek lerombolásának vagyunk a tanúi.

– Korábban remekül működött a demokraták és a republikánusok váltógazdasága. Most miért ilyen sürgős dűlőre vinni a dolgot?

– Trumpot egyfolytában meg akarják buktatni attól kezdve, hogy feltűnt a politikai színen. Az eszközökben eddig sem válogatott a Demokrata Párt, sem a holdudvarához tartozó civil szervezetek. Amit most látunk az utcán, az a tüzérségi előkészítése a voltaképpeni elnökválasztási kampánynak. Lehet, hogy Trump elnök politikailag belepusztul ebbe a küzdelembe. Ám az USA is belereccsen, mert ezek a faji alapúnak feltüntetett zavargások az Amerikai Egyesült Államok fundamentumait teszik tönkre. Amerika örökre megváltozik.

– Semmi nem drága, hogy sikerüljön megszerezni az elnöki széket?

– 2016-ban Trump azért tudott nyerni minden várakozás ellenére, mert a hispán és fekete szavazók cserben hagyták Hillary Clintont. Azt mondták, nem a mi emberünk. Az elmúlt évek munkahelyteremtő programjainak köszönhetően azóta nemhogy csökkent volna, nőtt Trump támogatottsága ebben a körben, sőt javítani tudta pozícióit a fekete népesség körében is. Az agresszív, mesterségesen kirobbantott zavargások egyik célja ezért az, hogy elidegenítsék Trumptól a fekete és a bevándorló szavazókat, akik valóban haszon­élvezői voltak az elnök politikájának.

– Miért terjedhetett át a felfordulás Európára is?

– A Demokrata Párt körüli hálózatok, amelyeknek része Soros Györgyé is, nem érnek véget az USA partjainál. Ez a globális liberális háló valójában olyan, mint egy hatalmas pókháló. Ha megrántják az egyik sarkát, az végigrezeg az egész szövedéken. Ez a rezgés érezhető ott, ahol a legerősebb az USA és az európai kontinens közötti kapcsolat. Ilyen például Nagy-Britannia vagy Franciaország, ahol legelőbb lángra kaptak és a legerősebbek az unión belül a zavargások. Szerencsére nálunk az ilyen politizálásnak nincs igazán táptalaja, mert a magyar választópolgár alapvetően konzervatív és rendpárti, szabad akaratából soha nem szavazott többséget szélsőséges pártformációknak.

– A járvány magyarországi tetőzése idején sokan nyilatkoztak arról, hogy a globális rendszerek túlságosan nehézkesek, csak a nemzetállam képes védelmet nyújtani polgárainak. Ez a szemléleti változás fennmaradhat a válság utáni időszakban is?

– A magyar egészségügy, a magyar külügy, a magyar kormány, összességében az állami szervek képesek voltak hatékonyan és összehangoltan működni, ezért a védekezésünk sikeres volt. Ám az ilyen sikerekből nem következik automatikusan a nemzetállamok megerősödése. Sőt, a globális struktúrák még mélyebbre akarják döfni a fullánkjukat a nemzetállamok testébe. Nincs túl nehéz dolguk, hiszen a járvány sok országot nagyon legyengített. Magyarországot nem. Mi arra számíthatunk, hogy viszonylag rövid idő alatt úrrá tudunk lenni a járvány gazdasági következményein, és nem borult fel a közrend sem. A globalista erők most azokat a struktúrákat igyekeznek felerősíteni, amelyek kudarcot vallottak ugyan a járványkezelésben, de az elit arra hivatkozhat, hogy a kudarc oka a túl kevés globalizmus. Ez a vita a globális erők és a szuverén nemzetállamok között még nem dőlt el, de megint a globalisták vannak offenzívában.

– Már a karantén idején komoly nyomás nehezedett a magyar kormányra egy esetleges hitel felvétele érdekében. Tapasztalatból tudjuk, hogy egy állam legyengítésének egyik legbiztosabb eszköze, ha pénzügyileg kiszolgáltatott helyzetbe hozzuk. Hogyan lehet e törekvésnek ellenállni most, hogy megkezdődött a vita az uniós költségvetésről és az unió gigantikus eladósításáról?

– Az utóbbi tíz évben sikerült a minimálisra szorítani a pénzügyi kiszolgáltatottságunkat. Nálunk a legnagyobb az állami tulajdon részaránya a bankrendszerben, önmagunk hitelezői vagyunk, ami jelentősen erősíti a biztonságunkat. A kérdés az, lesznek-e szövetségeseink, ha körülöttünk mindenki elvérzik, mert olyan hitelkonstrukcióba kényszerítik bele őket, ami végképp felszámolja a nemzeti szuverenitásukat. De nem ez az egyetlen probléma, amivel a nemzetállamoknak szembe kell nézniük. Látni kell, hogy Európa-szerte leépül a nemzeti médiatulajdon. Lassan kiszorítják a piacról az olyan nemzetközi médiavállalkozások, mint a Google, a Facebook és társai, vagy az agymosásban élen járó Netflix. Mi ugyan e területen is jól állunk, de más országok korántsem. Nyilván említenünk kell a nemzeti tőkepiacokat. Nekünk e területen is jók a pozícióink. De világszerte hódítanak az úgynevezett kriptovaluták, a digitális pénzek, amelyek elterjesztésének legfontosabb célja a nemzeti valuták meggyengítése. Egyelőre nem tudjuk, ezzel a jelenséggel szemben mit akar tenni az Európai Unió, kérdéses, hogy a nemzeti valuták védelmében lesznek-e szövetségeseink.

– És akkor még nem beszéltünk a migrációról és a londoni utcákon térdep­lő rendőrökről.

– Ezek a látványosabb részei a küzdelemnek. Az ellenőrizetlen migráció felpörgetése az úgynevezett nyílt, vagyis határok nélküli társadalom megteremtéséről szól. A térdeplő rendőrök pedig azt mutatják, hogy a globális erők célja az állami erőszak-monopólium leépítése. Noha minden államszervezési modell alfája és ómegája az, hogy az erőszak-monopóliummal az államnak kell rendelkeznie. Ha a határok és a fegyveres rendvédelmi szervek szervezetének, működési rendjének felszámolása sikerrel jár, az gyakorlatilag a szuverén állam megszűnését jelenti.

– Mi jön azután?

– Nyilván a globális erők gondoskodnak majd róla, hogy legyen, aki a rendet fenntartja, de az a rend egészen másféle lesz, mint amit ismerünk. A modern digitális eszközök lehetőséget adnak az emberek totális megfigyelésére, ellenőrzésére. Csak éppen ez az ellenőrzés nem a nemzetállamok, hanem a nemzetek feletti techcégek kezében lesz. Ijesztő még belegondolni is, miféle totalitárius szerveződésnek lennénk így szenvedő alanyai.

– Az ellenünk indított támadások azt mutatják, az Európai Bizottság és Parlament, de még a nemzetközi bíróságok is e világ felé nyomnak bennünket.

– Az EU nagyon ingatag, törékeny képződmény. Létrehozásánál komoly szerepe volt az USA-nak, de azóta ellépett mellőle, már nem érdeke fenntartani. Vannak felmérések, amelyekben megkérdezték az uniós polgárokat, hogyan látják az unió jövőjét. Harmaduk úgy nyilatkozott, hogy tíz év múlva már nem fog létezni ez a képződmény. Én abban sem vagyok biztos, hogy a globális erők hosszú távon erre a szervezetre akarják felépíteni az új társadalmi rendet, az európai életet.

– Észszerű ebben a helyzetben az, hogy az EU hosszú távú hitelfelvételt tervez?

– Azt gondolom, hogy ez a mutatvány egészen másról szól. Nyilvánvaló, hogy az értékek már nem kötik össze az uniós tagországokat, és az EU minden erőfeszítés ellenére sem volt képes valódi államalakulattá fejlődni. E hitelfelvétellel azonban egy időre lehetséges valamiféle hitelunióvá transzponálni az egész rendszert. Ám ez végletekig kiszolgáltatott helyzetbe hozná az abban részt vevőket, hiszen a hitelezők kezébe kerülne minden, az európai életről szóló döntés. Ráadásul például Franciaországnak vagy a Benelux államoknak komoly társadalmi krízissel is szembe kell nézniük. Magyarország számára még nyitva állnak nemzetállami megoldások, találhatunk kibúvókat a helyzetből. Ám Az EU már hurokba dugta a fejét, és egyelőre nem látszik, miként fogja kihúzni onnan.

– Ilyen küzdelmek közepette van rá esély egyáltalán, hogy a V4-ek és a hozzájuk közeledő nemzetállamok megőrizhessék a szuverenitásukat?

– Én úgy látom, hogy az utóbbi száz évben Nyugat-Európa ugyanúgy rendezkedett a mi térségünkben, ahogyan Afrikában a gyarmatosítás idején. Kiszívták az erőforrásokat, és ide-oda húzogatták a határokat. De ennek mintha vége lenne. Nekünk egészséges intelligenciánk és munkaszeretetünk van, az értékrendünk is helyes. Végül is van rá történelmi példa, hogy sikerülhet. Gondoljunk a Római Birodalom kettészakadására. A Nyugatrómai Birodalom már régen megbukott, míg a Keletrómai Birodalom még ezer évig fennállt, sőt vagy ötszáz évig kifejezetten virágzó államalakulat volt. Lehet, hogy mi leszünk a modern kori Keletrómai Birodalom. Én hiszek benne, hogy történelmi esélyünk van egy normális, háborítatlan élet megteremtésére.