Áder János a megfélemlítésről és a lehetséges megoldásokról

A történelemhamisítás nem áll távol a szocialistáktól; emlékezhetünk azokra a felvételekre, amelyekről Sztálin kiretusáltatta a kegyvesztett figurákat. A szocialisták most ugyanígy próbálnak meg kiretusálni a történelemből jó néhány eseményt, s egy pillanat alatt átírni az október 23-án történteket. A Fidesz sem eddig, sem ezután nem veszi védelmébe a randalírozókat, mert egy troli szélvédőjét betörni vagy elkötni egy tankot törvénysértő cselekedetek. De ártatlan embereket és békés civileket, ünnepi megemlékezésről hazatérőket, a békíteni kívánó papot vagy országgyűlési képviselőt megverni, a nemzeti zászlót lengető embert földre teperni, s ott tovább rugdosni, fejmagasságban gumilövedéket és könnygázgránátot kilőni ugyanolyan törvénysértő, mint a randalírozók tettei, s ugyanúgy fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségre vonást kíván. Ha a kettőt nem azonos mércével mérjük, akkor végső soron nem beszélhetünk jogállamról – mondta a Demokratának Áder János, az Országgyűlés alelnöke.

– Ha egy, a magyar belpolitikai helyzettel tisztában nem lévő embernek kéne elmagyaráznia, mi és miért történt október 23-án Budapesten, mit mondana neki?

– Mindenekelőtt meg kell értenünk, mi vezetett odáig, hogy az emberek immáron egy hónapja kisebb-nagyobb létszámban, de mégiscsak az utcán vannak: tüntetnek a kormány ellen, s Gyurcsány Ferenc távozását követelik. A tavaszi választások után erre nem került sor, és az ősz sem úgy kezdődött, amiből hasonló eseményekre lehetett volna következtetni. Ma már sokan – elsősorban baloldali politikusok és újságírók – szeretnék elfeledtetni, mi volt az, ami kiváltotta az utcai demonstrációkat. A tisztánlátás kedvéért ezért nem árt ismét rögzítenünk a tényt: az emberek akkor vonultak először az utcákra, amikor Gyurcsány Ferenc mondatai, az elhíresült őszödi beszéd nyilvánosságra került. A beszéd rávilágított ugyanis valamire; Gyurcsány Ferenc maga mondta ki azt, amit korábban már nagyon sokan sejtettek: becsapták, átverték az embereket. Kimondta s láthatóan még büszke is volt rá. Minden bizonnyal olaj volt a tűzre, hogy a beszéd nyilvánosságra kerülésének napján már megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, s az igazság bajnokának pózában tetszelgett. Ez sokak számára az utolsó csepp lehetett a pohárban. Mindennek azonban természetesen mélyebb okai is vannak. Már többször elmondtuk, hogy a szocialisták tervezett és szervezett hazugságkampánnyal nyerték meg a 2006-os országgyűlési választásokat. Gyurcsány Ferenc áprilisban azt állította, négyszázezer új munkahely létrehozását tervezik, s harcol a munkanélküliség ellen. A Brüsszelnek elküldött konvergenciaprogramban azonban az áll, a ciklus végén – vagyis 2010-ben – 7 százalék fölötti munkanélküliségre lehet számítani, tehát nyolc év szocialista-szabad demokrata kormányzás után magasabb lesz a munkanélküliség, mint 2002-ben volt. Frakcióvezetőként számtalanszor feltettem azt a kérdést, hogy a rengeteg felvett hitellel túlléptük-e már a maastrichti kritériumokban meghatározott, 60 százalékos GDP-arányos államadósság-mértéket vagy sem. Minden alkalommal ugyanazt a választ kaptam: még a határon belül járunk. Amikor a valóságos adatokat elküldték Brüsszelnek, kiderült, hogy már ebben az évben 66-67 százaléknál tartunk, s a következő évekre azt tervezik, hogy ez 72 százalék fölé kúszik majd. Kóka János korábban egész oldalas hirdetésekben kérkedett azzal, hogy 0 százalékhoz közelít az infláció, majd a konvergenciaprogramból tudtuk meg, hogy a kormány jövőre 6,5 százalékos inflációt tervez – a Magyar Nemzeti Bank prognózisa pedig ennél is rosszabb. A kampányban elhangzott az is, 650 milliárd forintot fordítanak a hazai kis- és középvállalkozások támogatására, hogy így javítsák azok uniós versenyfeltételeit. Szeptemberben aztán újabb adókat róttak ki a vállalkozókra, amelynek következtében sokan kényszerülnek elbocsátani alkalmazottaik egy részét, vagy teljes egészében felhagyni a vállalkozói tevékenységgel. De ebbe a sorba tartozik még a tandíj és a vizitdíj bevezetése, vagy az a szomorú tény, hogy október 1-jén minden bérből és fizetésből élő állampolgár azzal szembesült, hogy a megszorító intézkedések következtében – 1990 óta először – jelentősen csökkent a fizetése. Számukra újabb rossz hírem van: a 2007. január 1-jén hatályba lépő, új adójogszabályok miatt további keresetcsökkenésre kell számítaniuk. Mindezek mindenkit érintenek, hiszen senkinek sem mindegy, lesz-e munkahelye, mennyi a fizetése, a különböző árucikkekért és szolgáltatásokért mennyit kell fizetnie, illetve vállalkozóként meg tud-e élni. Amit a kormány az utóbbi hónapokban tett, szöges ellentéte annak, amit a szocialisták a választási kampányban ígértek. Erre mondták azt az emberek, hogy elég volt! Ki az, aki felróhatná a magyar választópolgároknak, ha hangot adnak a becsapásuk miatti kiábrándultságuknak és elégedetlenségüknek? Mivel sokan éreznek így, s köztük szép számmal akadnak olyanok is, akik nem akarnak 2010-ig várni azzal, hogy voksaikkal véleményt mondhassanak a kormány tevékenységéről, ezért – alkotmányos jogaikkal élve – az utcákon mondják el, mi nem tetszik nekik.

– A kormánypártok és az őket kiszolgáló média szerint viszont a Fidesz vitte utcára a politikát…

– A leghatározottabban visszautasítok minden olyan vádat, ami erre vonatkozik. Az embereknek az alkotmányban rögzített, alapvető joguk a gyülekezési jog és a szólásszabadság, ahogy ezt a köztársasági elnök úr is nagyon pontosan megfogalmazta, hozzátéve azt, hogy válságos vagy bizonytalan helyzetben az alkotmányos alapjogok jelenthetik a végső menedéket és biztosítékot minden magyar állampolgárnak. Fontos és pontos szavak voltak ezek. Sajnálom, hogy baloldali politikusok és újságírók mindezt nem hallották meg.

– A Fidesz október 23-i nagygyűlése még csak nem is egy tüntetés volt; azok a százezrek mentek az Astoriához, akik a forradalom ötvenedik évfordulóját akarták megünnepelni. Az állami ünnepségeknek ugyanis a közelébe sem mehettek. Hová vezet, ha már ünnepelni sem lehet?

– Nagyon találóan fogalmazott az olasz miniszterelnök-helyettes, aki azt mondta, hogy az állami ünnepségekről egyvalaki hiányzott: a nép. Vagyis éppen azok, akikre olyan büszkék vagyunk, akiket ötven év elteltével ünnepelni szerettünk volna. Ez pedig nem méltó 1956 örökségéhez. Ugyanígy nem méltó az sem, amikor békés megemlékezőket megpróbálnak csőcseléknek, randalírozó tömegnek feltüntetni, s a felelősséget mindazért, ami október 23-án Budapesten történt, rájuk, illetve a Fidesz vezetőire hárítani. Ez elfogadhatatlan, cinikus, s minden lehetséges fórumon fel kell lépnünk a vádak ellen. A történelemhamisítás egyébként nem áll távol a szocialistáktól; emlékezhetünk azokra a felvételekre, amelyekről Sztálin kiretusáltatta a kegyvesztett figurákat. A szocialisták most ugyanígy próbálnak meg kiretusálni a történelemből jó néhány eseményt, s egy pillanat alatt akarják átírni az október 23-án történteket. A Fidesz sem eddig, sem ezután nem veszi védelmébe a randalírozókat, mert egy troli szélvédőjét betörni vagy elkötni egy tankot törvénysértő cselekedetek. De ártatlan embereket és békés civileket, ünnepi megemlékezésről hazatérőket, a békíteni kívánó papot vagy országgyűlési képviselőt megverni, a nemzeti zászlót lengető embert földre teperni, s ott tovább rugdosni, fejmagasságban gumilövedéket és könnygázgránátot kilőni ugyanolyan törvénysértő, mint a randalírozók tettei, s ugyanúgy fegyelmi vagy büntetőjogi felelősségre vonást kíván. Ha a kettőt nem azonos mércével mérjük, akkor végső soron nem beszélhetünk jogállamról. Úgy érzem, ezzel a vélekedéssel minden jóérzésű magyar ember egyetérthet. Azonban Gyurcsány Ferenc és társai érezhetően csupán a történet egyik felét kívánják láttatni – mindezt pedig úgy, hogy békés, törvénytisztelő polgárokat is meg akarnak büntetni. Valójában arról van szó, hogy el akarják venni az emberek kedvét alkotmányos jogaik gyakorlásától: hogy az utcákra vonuljanak, ünnepeljenek és emlékezzenek, vagy éppen elmondják véleményüket a kormány tevékenységéről. Ez utóbbi láthatóan végképp nem tetszik Gyurcsány Ferencnek, ő legszívesebben steril környezetben kormányozna mindenféle kritika nélkül. De ez már nem működik; működött 1990 előtt, amikor a március 15-i vagy október 23-i megemlékezőket rendőrattak várta. Nem azért kezdtünk bele a politizálásba 1988-ban, s nem azért történt meg a rendszerváltás, hogy ezek a rendőrállami eszközök visszatérjenek Magyarországra. Minden, a rendelkezésünkre álló jogi eszközzel, s minden nemzetközi fórumot felhasználva fellépünk ez ellen, s vissza fogjuk szorítani a kormányt az alkotmányos keretek közé.

– A napokban a köztársasági elnök segítségét is kérték, bár az mára világos, hogy Magyarország első emberének szavára vajmi keveset adnak a kormánypárti politikusok. Vajon a nemzetközi nyomás lehet-e olyan erős, hogy visszakényszerítse őket az alkotmányos keretek közé?

– Minden eszközt fel kell használnunk, s egyetlen megszólalást, egyetlen véleménynyilvánítást, egyetlen politikai szereplőt sem szabad lebecsülnünk. A köztársasági elnök úr rendkívül fontos gondolatokat fogalmazott meg a válság napjaiban, s nagyon fontos intést az önkormányzati választások estéjén, az eredmények ismerete nélkül. Azt tanácsolnám a kormánypárti politikusoknak, hogy olvasgassák ezeket a nyilatkozatokat, sok magvas gondolatot találhatnak bennük. A köztársasági elnök úr ugyanis azt mondta, Magyarországon morális válság van, amelyet Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése idézett elő, a válságot pedig tovább mélyítették a kormányfői nyilatkozatok, s azt is hozzáfűzte, a hatalom megtartása érdekében Gyurcsány Ferenc megengedhetetlen eszközöket használt. Ezek után először azt kérte tőle, mindezt nyilvánosan ismerje be, majd a bizalmi szavazás idején ezen tényekre külön felhívta a kormánypárti képviselők figyelmét. Ők ezen átléptek, figyelmen kívül hagyták a köztársasági elnök intését, s ilyen értelemben Gyurcsány Ferenc tettestársaivá váltak: ahogy az őszödi beszéd után is hallgatott mindenki, úgy egy emberként szavaztak neki bizalmat az Országgyűlésben. Ez pedig a köztársasági elnök arcul csapása volt. Ennek ellenére mégis azt gondolom, a nyilatkozatai nem voltak hiábavalók, hiszen azokat külföldön is meghallották. Gyurcsány Ferenc már Magyarországon kívül sem olyan politikusként jelenik meg, mint ahogyan a választások előtt megjelent, megítélése rendkívül sokat romlott. De nem szabad lebecsülnünk az utcai demonstrációk jelentőségét sem. Az európai parlamenti választások után – amikor a Fidesz fölényes győzelmet aratott – nem került sor ilyesmire, mégis alig több mint hetven nappal később Medgyessy Péter már nem volt miniszterelnök; pedig annak a választásnak belpolitikai értelemben jóval kisebb jelentősége volt, mint az október 1-jeinek. Az, hogy Gyurcsány Ferenc október 26-án még a helyén van, nem jelenti, hogy néhány hónap múlva is a helyén lesz. Aki pedig azt gondolja, az utcai demonstrációk befejeződtek, nagyot téved. És mindezt nem a Fidesz gerjeszti; a legkülönbözőbb foglalkozási csoportok szervezetei jelentették már be tüntetéseiket. Amíg Gyurcsány Ferenc hivatalában van, s tovább folyik a dilettáns kormányzás, semmiféle esély nincs arra, hogy Magyarországon a társadalmi béke időszaka köszöntsön be, hiszen minden egyes megjelenése, provokatív megjegyzése és bejelentése csak olaj a tűzre, ami nem is csoda, miután maga ismerte el, hogy két éven át hazudtak, négy éven át nem csináltak semmit, majd mindennek az árát a magyar polgárokkal akarják megfizettetni. Az sem meglepő, hogy ezek után az emberek jelentős része nem hisz nekik.

– Csak azért nem, mert a Fidesz hazugsággyáraiból egyre-másra bukkannak elő az újabb és újabb rágalmak – mondják ők.

– Megszokhattuk, hogy szerintük mindig mi – és csak mi – hazudunk. Holott nem történt más, mint az, hogy az elmúlt négy évben folyamatosan figyelmeztettünk arra, hogy túlzott mértékű a költségvetési hiány, túl sok hitelt vesznek fel, és ennek nem lesz jó vége, munkahelyteremtés helyett pedig növelik a munkanélküliséget – minderre rendkívül magabiztosan és pökhendi módon mindig azt válaszolták, a Fidesz rágalmaz, elrontja az emberek jókedvét és hazugságot hazugságra halmoz. (Ők, akik nemrég még 23 millió román munkavállalóval riogatták a magyar választópolgárokat.) Halljuk mindeközben a legújabb fogadkozásokat arról, hogy vége a hazudozásnak, eljött az őszinte politika korszaka, holott a valóságban csak újabb és újabb hazugságkampányok szemlélői vagyunk, legyen szó az önkormányzati pénzek elosztásáról, vagy éppen Angela Merkel és Gyurcsány Ferenc találkozásáról és az ott elhangzottakról. Álságos, hazug, szemforgató politikát látunk, amelynek legújabb gyöngyszeme az, miszerint Orbán Viktor személyesen felelős mindazért, ami október 23-án történt. A hasonló rágalmakat korábban gyakran egy vállrándítással vettük tudomásul, mert azt gondoltuk, a választópolgárok többsége átlát a szitán, s úgysem hiszik el, ám azt kellett tapasztalnunk, hogy ha sokszor hangzik el egy hazugság, azt egy idő után sokan hajlamosak elhinni, de legalábbis befészkeli magát az emberek fejébe. Ezért kell néven neveznünk és le kell lepleznünk a kormány minden egyes hazugságkampányát, s ki kell mondanunk, hogy a király meztelen.

– Amennyiben az önök népszavazási kezdeményezései sikerrel járnak, az elég lehet ahhoz, hogy helyreálljon a béke?

– A mostani válságot ennél sokkal egyszerűbben is meg lehetne oldani; kiváltója ugyanis ugyanaz az ember, aki a megoldója is lehetne: Gyurcsány Ferenc. Ha távozna a miniszterelnöki posztról, meggyőződésem, hogy az emberekben lévő indulat is csillapodna. Egy válságkezelő programot csak olyan miniszterelnök és kormány tud elfogadtatni az emberekkel, aki és amelyik élvezi a bizalmukat; mindez Gyurcsány Ferenccel ma lehetetlen. Az ő távozása a társadalmi béke kialakulásának előfeltétele. A népszavazás ehhez segíthet hozzá, hiszen a választópolgárok egyértelműen és világosan kinyilváníthatják az akaratukat, s visszatéríthetik Gyurcsány Ferencet ahhoz a programhoz, amit a kampányban hirdettek, s amivel a többség bizalmát elnyerték. Mindemellett önmagában is álságos és cinikus az a fajta szocialista okfejtés, amely kétségbe vonja a választópolgároknak azt az alkotmányos jogát, hogy a közvetlen demokrácia – vagyis a népszavazás – intézményét működtessék.

– Biztos benne, hogy Gyurcsány Ferenc lemondásával jobb idők következnének?

– Korábban egy szakértői kormány felállítására tettünk javaslatot, hiszen ez – a kellő bizalmat maga mögött tudva – végrehajthatna egy, a magyar polgárok számára is elfogadható válságkezelő programot. Ma is úgy gondolom, hogy ez lenne a járható út, azonban világossá vált, hogy erre nincs fogadókészség a szocialisták és a szabad demokraták részéről. Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc lemondása legalább az esélyét megteremtené annak, hogy egy új kormány – szembenézve a korábbi hazugságokkal, és szakítva a hazug politika gyakorlatával és a PR-kormányzással – azt mondhassa, új programmal áll elő, s ehhez kéri a polgárok bizalmát. Gyurcsány Ferenc oly mértékben emblematikus figurájává vált a hazugságnak, az átverésnek és a becsapásnak, hogy mindaddig, amíg ő áll a kormány élén, bizalomról, bizalmi tőkéről, egy válságkezelő program elfogadtatásáról még véletlenül sem beszélhetünk.

Somorjai Viktória