– Nem szabad megvárni, hogy úgy kerüljünk be a híradásokba, mint Veszprém, Olaszliszka – mondta Földesi Gyula pesterzsébeti Fidesz-elnök még áprilisban, amikor Pesterzsébet „omladozó” közbiztonságára hívta fel a figyelmet. Földesi Gyula szavait a helyi MSZP akkor felesleges hangulatkeltésnek minősítette. Azóta talán ők is elismerik, ami Olaszliszkán történt, bárhol és bármikor újra megtörténhet.

Sass Oszkár, a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese szeptember tizedikén – hat nappal a brutális gyilkosság után – arról tájékoztatta az MTI-t, hogy két ismeretlen férfi ellen halált okozó testi sértés bűntette miatt indított eljárást a BRFK életvédelmi osztálya. A legnagyobb kérdőjel az üggyel kapcsolatban éppen az, hogy miért kellett eltelnie hat napnak ahhoz, hogy a médiát értesítsék a gyilkosságról.

A pesterzsébeti Deák tér az M5-ös autópályára vezető, forgalmas Nagykőrösi út mellett található. Nehéz elhinni, hogy ez a kertvárosi környék, amelynek csendjét csak néha töri meg a 99-es busz zaja, szeptember negyedikén egy brutális gyilkosság helyszíne volt. Délután hat óra körül az 53 éves M. László otthonából vásárolni indult a téren található Mini ABC-be. Az üzlet előtt arra lett figyelmes, hogy két cigány férfi hangosan vitatkozik valakivel, aki védelmébe vette a bolt női eladóját, akivel a cigányok hangoskodtak, mert a boltban nem volt kapható az az ital, amit venni akartak. M. László próbálta csitítani a dühöngő cigányokat, akik ettől annyira felbőszültek, hogy a földre teperték, és elkezdték rugdosni a fejét. A rúgások erejétől M. László elvesztette eszméletét. Már a mentőautóban lélegeztetőgépre kapcsolták, de olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy másnap a kórházban meghalt.

Mivel a garázs nagyságú élelmiszerbolt annyira zsúfolt volt, hogy be sem fértünk, előbb az üzlettől pár lépésnyire található Deák Drinkbárban kezdtünk el érdeklődni a történtekről. A fiatal pultoslány rögtön elhárítja kérdéseinket: nem dolgozott, amikor a gyilkosság történt, de különben sem nyilatkozna.

– Lehet tudni, hogy ki a gyilkos – fordult felénk egy pultot támasztó férfi . – Ő már nem ismeretlen ezen a környéken. Sz. Csabának hívják. Két évvel ezelőtt volt itt egy csúnya balhéja, amiért ki is tiltották innen. Biliárdozott az egyik vendéggel, és olyan nehezen viselte a vereséget, hogy nekilökte őt az üvegajtós hűtőszekrénynek, ami szilánkokra tört, a férfi háta pedig csúnyán felszakadt. Majd felkapott egy üvegdarabot, és a pultos nyakához szorította. A rendőrök gyorsan kijöttek, de Sz. még velük is elkezdett vitatkozni – meséli.

– Tehát azért nem ide jött italért, mert innen ki volt tiltva? – kérdezzük.

– Igen – feleli a férfi. – Néha piásan megpróbált ide bejutni, de a pultos rögtön hívta a rendőröket, hogy egy olyan férfi akar bejönni, aki korábban szétverte az üzletet.

A Mini ABC eladója elzárkózik a kérdésektől. Annyit sikerült kideríteni róla, hogy ő dolgozott az üzletben, amikor a brutális kivégzés történt. A gyilkosságot azonban nem látta, mert az az üzlet előtt történt. Az üzletből, ahol ő áll, valóban nem lehet az utcára látni, viszont van egy térfigyelőkamera a falra szerelve, ami pont az üzlet előtti területre irányul. Egyébként nem az eladó hívta ki a rendőröket, hanem az üzlet tulajdonosa.

– Gyerekkora óta ismertem Lászlót – állítja meg a Demokrata munkatársait Szabó Sándor, egy meggyötört arcú, ötvenes férfi az ABC előtt. – Higgyék el, olyan csendes ember volt, hogy a légynek nem tudott volna ártani – folytatja, de a sírástól elcsuklik a hangja.

Megtudjuk, nemcsak baráti, de rokoni szálak is fűzték M. Lászlóhoz, aki a keresztapja volt idősebbik lányának. Közben megérkezik dr. Nemesi Csaba, a család ügyvédje és az elhunyt fia, M. László, akikkel telefonon beszéltünk korábban, és akik most kérésünkre a helyszínre jöttek.

– Szó nincs arról, hogy a rendőrség titkolna valamit. A hatóságnak nem kötelessége értesíteni a médiát – feleli az ügyvéd kérdésünkre, miszerint miért csak hat nap múlva értesült a média a gyilkosságról. – Amit tudunk, az nem sok. A nyomozás halált okozó testi sértés gyanúja miatt indult. Ennek a büntethetőségi tétele kettő és nyolc év között van – folytatja az ügyvéd, majd felvetésünkre, miszerint miért nem emberölés gyanúja miatt nyomoznak, így válaszolt: – Jelen helyzetben a legnagyobb bizonyossággal csak a testi sértés állapítható meg, amelynek az eredménye halál. Ez természetesen súlyosbodhat a tanúmeghallgatások és a szakértői vélemények után emberöléssé – magyarázza, majd hozzáteszi, szerinte minősített emberölés történt.

– Látták már a térfigyelő kamerák felvételét? – kérdezzük.

– Nem, mert a felvételek megtekintését nem én indítványoztam, annak vizsgálatát a nyomozó hatóság rendelte el. Csak abba tekinthetek bele, amit én indítványoztam – válaszolja. – Nekem mint a sértett jogi képviselőjének, igen szűk a mozgásterem. Ha a rendőrség tanúkat nevez ki, azok kihallgatásán jelen lehetek, kérdéseket tehetek fel. Amit indítványozok, azt a gyanúsítottak védői nem ismerhetik meg, viszont én sem tekinthetek majd bele az általuk indítványozott dolgokba – magyarázza.

Nemesi Csaba megosztja velünk, mi az, ami a szörnyű haláleset után a leginkább foglalkoztatja.

– Miért nem segítettek az emberek, amikor látták, hogy egy földön fekvő, magatehetetlen embert rugdosnak? Nem tudják, hogy a jogos önhatalom alapján joguk lett volna közbelépni, lefogni a támadókat, amíg nem jönnek a rendőrök? Ennyire közönyösek az emberek, vagy ennyire félnek? – kérdezi széttárt karokkal.

– Jó volt apuval a kapcsolatunk – kezdi M. László, aki egy fényképet mutat. A képen a büszke apa és csecsemőkorú kisfia mosolyog.

– Mindig megmondta, ami nem tetszett neki, próbált nevelni, de nagyon jó volt a kapcsolatunk – folytatja az emlékezést. – Idén májusban ünnepelték anyuval a harmincéves házassági évfordulójukat, nagyon szerették egymást – meséli László, akinek könnyes a szeme.

Megtört, de tartja magát és összeszedetten nyilatkozik. Később elárulja, nyugtatót vett be.

– Apu halála utáni három nap volt a legrosszabb. Akkor nagyon sokat sírtam. Most már úgy vagyok vele, hogy bármi történik, őt már nem hozhatom vissza – mondja szomorúan.

Beszélgetésünket egy hölgy szakítja meg, aki megkérdezi, le szeretnénk-e fotózni Sz. Csaba fényképét.

– Örülök, ha hozzájárulhatok ahhoz, hogy ez a szemét börtönbe kerüljön – mondja, majd hozzáteszi, a rendőrök ezt a fényképet mutogatták a szemtanúknak, és ő ugyanaz a személy, akit két évvel ezelőtt kitiltottak a Deák Drinkbárból. Hogy honnan van a kép, nem meri elárulni, mint ahogy kilétét sem.

– Én nem kívánom apukám gyilkosának sem, hogy azt élje át, amit én – folytatja László, aki kérdésünkre, hogy szeretné-e, ha minél többen jönnének el apja temetésére, így válaszol: – Örülnék neki, ha sokan ott lennének. Egyúttal azt is szeretném, hogy azok a romák, akik a bánatomban együtt éreznek velem, ők is ott lennének a temetésen.

Keserűen hozzáteszi, ma feleslegesen ment el az igazságügyi orvosszakértőhöz, mert még mindig nem kapta meg a halotti anyakönyvi kivonatot.

– A rendőrség nem járult hozzá, nem adnak ki nekem semmilyen adatot. Azt mondják, hírzárlat van. Bár beszéltem több szemtanúval is, szeretném megtudni, ki volt az személy, aki vitatkozott az elkövetőkkel, amikor édesapám a bolthoz ért. A rendőrség nem mondja meg nekem, ki ő. Megjelent az újságokban, hogy húsz rúgás érte édesapám fejét. Ezt honnan tudják, ha én sem tudom, hogy pontosan mennyi? Az újságokból értesülök én is a történtekről, semmit nem mond nekem a rendőrség. Miért? Pedig az újságoknak inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy az elhunyt fia és családja elől mindent eltitkolnak, nem azzal, hogy tizenkilenc vagy huszonegy rúgás ölte meg édesapámat – háborog.

Azt, hogy cigányok voltak az elkövetők, a szemtanúktól hallotta. Megtudjuk, a XX. kerületi önkormányzat a saját halottjának tekinti édesapját, és a temetés előtt a Csili Művelődési Központban egy önkormányzati megemlékezést is tartanak.

Lass Gábor