Olvasói levelek 2007. június-május-április

A tehetséges üzletember mítosza

Lőrincz Miklós

Bárki lehet mesterlövész, ha a nyila köré rajzolják a céltáblát. (ősi dakota közmondás)

Kedvenc közíróm, a méltán „népszerű” Debreceni József az Új Miniszterelnök című könyvében tehetséges üzletembernek ábrázolja Gyurcsány Ferencet. Az üzlet (1990-2000) című fejezetben foglalkozik a témával. „1992-ben úgy gondoltam,hogy készen állok. Miért másnak adjak én tanácsot, hogyan kell ezt csinálni? Hisz erre magam is képes vagyok! És akkor megalapítom a saját cégemet, és beszállok a privatizációba.” Megható.

Manapság minden a társadalmi igazságosság jegyében történik jobb sorsra érdemes kis hazánkban. Nézzük meg, mit jelent ez manapság, gyurcsányi módra. A példa kedvéért a szemléltetést tehenekkel és több változatban fogjuk elvégezni.

Feudalizmus: van két tehened. A földesúr elveszi a tej egy részét.

Kapitalizmus: van két tehened. Az egyiket eladod, és az árán veszel egy bikát.

Szocializmus: van két tehened. A kormány elveszi őket. Összezárja a többiek teheneivel. Ezeket a nyúltenyésztők fogják gondozni. Te fogod gondozni a nyulakat, amit a kormány a nyúltenyésztőktől elvett. A kormány annyi tejet és nyúlhúst ad, amennyire az apparatcsikok szerint szükséged van.

Diktatúra: van két tehened. A kormány elveszi mindkettőt, téged pedig becsukat.

Militarizmus: van két tehened. A kormány elveszi mindkettőt, téged pedig besoroz.

Demokrácia: van két tehened. A kis közösség eldönti, hogy ki kapja a tejet.

Képviseleti demokrácia: van két tehened. A választott képviselők eldöntik, hogy ki kapja a tejet.

Amerikai demokrácia: a kormány megígéri, hogy kapsz két tehenet, ha rá szavazol. A választások után az elnököt tehenekkel való visszaélés miatt lemondatják. A sajtó még jó ideig a „Tehén-gate” ügyről cikkezik.

Magyar demokrácia: van az országnak két tehene. A választások előtt azt állítják, hogy dübörög a tejtermelés. A választások után kiderül, hogy nem dübörög, tej sincs, a tehenek a hitelezőké. A miniszterelnök beismeri, hogy nem csináltunk semmit, sőt hazudtunk. Nem mond le, sőt a lakájmédia igazság beszéddé avanzsálja a hazugságbeszédet.

Magyar közbeszerzéses demokrácia: van két tehened. Hármat eladsz valami adóparadicsomba bejegyzett offshore cégnek, a sporttársad által kiállított váltók segítségével. Majd nem törvénytelen, de etikátlan tranzakciók keretében visszavásárlod mind a négyet, persze az 5 tehenet gondozóknak járó adókedvezményt kihasználva. A hat tehén tej-szerzői jogdíját egy külföldi bankon keresztül utalod titokban egy többségi részvényekkel rendelkező kajmán-szigeteki társaságnak, amely a hét tehéntej fölötti rendelkezési jogot átadja a bejegyzett társaságnak. Ha esetleg nem teljesen tiszta az ügy, akkor az iratokat nyolcvan évre titkosítják. Persze nagy igazság, hogy egy demokratikus országnak kevés a titka.

KISZ-demokrácia: van két állami tehén. Hitelből megvásárlod őket. Majd az állam visszalízingeli tőled, a tejtermelési jogokat is beleértve. Gyakorlatilag ingyen jutottál a teheneidhez. Utána játszhatod a fejed, hogy milyen tehetséges vagy, és nincs ingyen ebéd!

Persze egyszer a mítoszoknak is vége. Hazát nem lehet cég módjára irányítani, kormányozni. Mert a HAZA nevű cég nem olyan sikeres. A végletekig el van adósodva. A hatodik éve folyó egyazon koalíciós kormányzás ennyire tehetséges. Most dübörög a nyár. A kormányzati kommunikáció meg új, mindent elsöprő lendületet vett. A megszorító miniszterelnök képét az országépítő kormányfő portréjára kívánják cserélni. Ezt a „plasztikázást” szolgálják a kormányszóvivők strandi és piaci ellenőrzései, a nulla tolerancia jegyében, az újabb út és híd, valamint a völgyhíd átadási ceremóniák. Meg a kormányzati negyed körüli hírverés.

Lelki szemeim előtt látom, amint Daróczi kormányszóvivő úr sajtótájékoztatóját megszakítva fejest ugrik a trambulinról. A medencébe elmerülve szimbolizálja a regnáló kormányzat arrogáns és mindenek előtt felettébb hiteles megtisztulási szándékát. A zéró tolerancia jegyében. Hitelesen.

A kormányfő meg nyaral. Azt sugallja, hogy minden rendben van. A 3 millió szegény országában. Minden idők egyik legaszályosabb nyara közben. Emelkedő alapvető élelmiszer árak előtt! Megmondta: „Nem kell félni! Nem fog fájni!” Persze ez a kozmetikázás körülbelül annyira kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet. Bízom benne, hogy egyszer Neki is benyújtják a számlát a zéró tolerancia jegyében. Ha máskor nem, 2010-ben. Ne féljen, nem fog fájni.

Lehet, hogy Neki mégis fájni fog, hiszen ha az őszödi beszédből idézzük a nagy szónokot: „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus! Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek páran, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat.”

Ez pedig a mítosz halála.

Elég volt!

Lucza Ágnes, 21 éves

Első felháborodásomban nem tudtam, hogy sírjak, vagy üvöltsek. Szokásos reggeli munkába menet… Vonatindulás előtt 10 perccel már kint vagyok az állomáson. Felszállok a már bent álló vonatra, és várom az indulást. Ismét abban a „szerencsés helyzetben” van részem, hogy egy magát kisebbséginek valló család foglal helyet a közvetlen környezetemben. Miután nagy nehezen megértetem velük, hogy nincs szükségem sem kés készletre, sem távcsőre, sem pedig „eredeti gyapjú” paplanokra, végre békén hagynak, és elindul a vonat. A család 4 főből áll. Apuka, anyuka, egy kamasz fiú, és egy szintén kamasz korú lány. Ahogy a vonat mozgásba lendül, a lányt az anyuka bezavarja a toalettbe, hogy majd szól neki ha előjöhet. Ez már számomra gyanús. A lány engedelmesen elvonul, majd 2-3 perccel később megjelenik a kalauz a már jól ismert „Jegyeket, bérleteket!” mondattal. Felmutatom a havi bérletemet, amit nem kevesebb, mint 18000 jó magyar forintért árusítanak mostanság. Kalauz barátunk bólint egyet, majd tovább lép a már említett családhoz. A vagonban maradt három családtag odaadja a jegyét… már kezdtem volna meglepődni ezen az eseményen, amikor hallom a kalauz reakcióját:

– Ezek 90%-os kedvezményt tartalmazó jegyek. (Csak tájékoztatásul: A 90%-os utazási kedvezményt 2007.05.01 óta a következő személyek vehetik igénybe: – Óvodás csoportok legalább 10 fő részvételével – Állami gondozott személyek a középiskola befejezéséig, vagy 10 fő részvételével – Fogyatékkal élő személyek (hivatalos igazolvánnyal) – Gyógypedagógiai intézet tanulói (az intézet igazolványával) – Családok: 1 vagy 2 szülő legalább 3 saját gyermekkel történő együttes utazása esetén – Nyugdíjasok, valamint – Határon túli magyarok magyar igazolvánnyal, vagy magyar hozzátartozói igazolvánnyal.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a fent említett feltételek egyikének sem felel meg a szóban forgó család.) Drága kalauzunk már venné elő kis kézi jegykiadó szerkezetét, amikor a három illetékes hirtelen körbe állja és egymás szavába vágva kezdik mondani a magukét: – De hát mink szegínyek vagyunk. Nem tudtuk mink, hogy nekünk ez nem jár. Tessen mán hagyni azt a jegyet. A következőnél leszállunk. Haggyuk mán azt a jegyet. Naaa legyen mán szíííve.

Drága barátunk erre fogja magát, elteszi a kis jegykiadó masinát, majd egy belenyugvó bólintással tovább lép a következő utashoz, akitől mintha mi sem történt volna szintén kéri a menetjegyét.

Csak a teljesség kedvéért: A fent említett négy személy napi rendszerességgel utazik ezen a vonalon oda-vissza, és mivel a korábbi „Tárgyalásra mögyünk, legyen mán szííve” szöveget nem lehet minden nap eljátszani, ezért ez a „megoldás” számít náluk a tökéletesnek.

Kérdezem én: Miért van az, hogy fiatal értelmiségi huszonévesként nekem kötelességem kifizetni és felmutatni a 18 ezer forintos bérletemet, ráadásul tőlem még az egyesített BKSZ bérletet is elkérik, amikor észreveszik, hogy csak Budapest határáig érvényes a MÁV havibérlet, azonban ha valaki fogja magát, és közli a drága kalauzzal, hogy ő nem tudta, hogy rá nem érvényes az utazási kedvezmény, akkor pótdíj nélkül utazhat tovább. Ha ma ez így működik Hazánkban, ha ezt meg lehet tenni, akkor ne csodálkozzon senki a MÁV jegypénztárnál, amikor majd valamelyik utas, végre megelégeli ezt a helyzetet, fogja magát és a 18 ezres bérletéből visszakér 16 ezer jó magyar forintot, hiszen ha nem kötelező betartani az utazási kedvezményekre vonatkozó szabályokat, akkor azt hiszem a mai anyagi helyzetben senki sem engedheti meg magának, hogy 16 ezer forintot csak úgy kidobjon az ablakon.

Azonban sajnos előre látom a szituációt, amikor felháborodott utasunk visszaköveteli a pénzét: Szépen közlik vele, hogy ez az eset meg sem történt, rá nem vonatkozik a kedvezmény, és továbbra is utazhat a teljesárú menetjegyével, mert szegénynek nincs annyi bőr az arcán, hogy ilyen nyilvánvalóan meglopjon mindenkit. Hiszen azoknak a jegyét, akik bliccelnek, vagy kikerülik a szabályokat MI FIZETJÜK KI! Mi, akik szüleinktől tanult becsületességgel éljük az életet, és nem bírnánk elszámolni saját lelkiismeretünkkel hasonló helyzetben. HÁT ELÉG VOLT. VALAKI TEGYEN VALAMIT, MERT EZ A HELYZET TARTHATATLAN! ÉBRESZTŐ EMBEREK!

Akárki akármit is mond, az ellenőr nem ellenünk, hanem értünk van. Azért, hogy ne a dolgozó és rendesen fizető utasoknak kelljen a megemelt jegyárak kifizetésével kipótolni a bliccelők által okozott károkat. Azt hiszem, ezt mindenki érti, aki tömegközlekedésen utazik. Most, hogy ellenőreink a metrónál nem kifelé, hanem befelé kérik a jegyeket, azt gondolhatnánk, hogy mindenki megveszi és kilyukasztja azt a kis narancssárga téglalapot, amit most már 230 forintért árulnak. Aki ezt gondolja az téved. Az ellenőrök ugyanis hatósági személy jelenléte nélkül rá vannak szorulva arra, hogy bízzanak a kedves utas jóérzésében és erkölcsi nevelésében, és azt reméljék, hogy saját akaratából pusztán egy kérés hatására majd felmutatja azt az utazásra feljogosító papírkát. Ám ez a gyakorlatban nem így van. Mivel a mozgólépcső tetején álló személy nem állíthat meg, mert azzal korlátozza a szabadságjogaimat, illetve ha magamtól megállok, akkor sem kérheti el az irataimat, mert nem hatósági személy, ezért továbbra sem változott semmi. Nyugati pályaudvar… az emberek mennek lefelé a metróba. Kivételesen kifelé is ellenőriznek (nem sok sikerrel). Előttem két jól megtermett férfi, akik kicsit furcsa kiejtéssel beszélik a magyar nyelvet. Tisztán hallom az egyik szavait: – No öcsím most figyelj. Ne csináljál semmit sem, csak gyere utánam, oszt ne álljál mög.

Nem is állnak meg. Amikor az ellenőr hölgy megpróbál eléjük állni ügyes mozdulattal kikerülik és már a mozgólépcsőn állva annyit még visszabiccentenek, hogy „Csak egy megállót megyünk aranyoskám!”. A hölgy nem tud mást tenni, bosszús arccal végzi tovább a munkáját! De vajon ki fizeti ki ezeknek az embereknek a jegyét? Kinek lesz vékonyabb a pénztárcája, amikor a BKV bejelenti, hogy a hiányok pótlására emelik a jegyárakat? Miért van az, hogy az emelt árak mellett sem utazunk tisztább és elviselhetőbb körülmények között a szerelvényeken? Azért, mert egyre több, és több ehhez hasonló eset van és lesz a jövőben is. IGENIS KELLENEK A RENDŐRÖK AZ ELLENŐRÖK MELLÉ! Talán még segítene is a rendőrségről kialakult jogos negatív érzelmek megváltozásában, ha a rend őrei végre tényleg a polgárok jogait védenék, és ezeket a garázda senkiházikat végre leszoktatnák arról, hogy meglopjanak másokat. ELÉG EBBŐL A TARTHATATLAN ÁLLAPOTBÓL!

Mint már korábban említettem huszonéves leendő értelmiségi fiatalnak tartom magamat. Munka mellett önerőből finanszírozom főiskolai tanulmányaimat az ország jelenleg első helyen álló főiskoláján. Ez a pozíció a felsőoktatási intézmények ranglistáján nem véletlen, hiszen tényleges tudást jelent az ott diplomát szerző tanulók számára. A követelmény nagyon magas, még távoktatáson is. Rengeteg velem hasonló helyzetben lévő emberrel tanulok együtt. Munka, család és iskola egyszerre, hogy az iskolában szerzett tudással könnyebben boldoguljunk az életben, és leendő, vagy már meglévő gyermekeinknek biztos jövőt nyújthassunk. Ez a három dolog egyszerre a következőt jelenti: Az ember végigdolgozza a hetet hétfőtől péntekig, majd péntek este és szombat délelőtt beül az iskolapadba. Vannak akik már őszülő halántékkal teszik ezt, mert az az élet, amit eddig felépítettek maguknak további tudás megszerzése nélkül sajnos nem működik a mai világban. Ez a két elfoglaltság a hétből 6 napot elvesz. Mindemellett, még arra is figyelni kell, hogy a munkahelyen ne kérjünk túl sok szabadságot a vizsgákra és a hivatalos iskolai ügyek intézésére, mert ezzel veszélyeztetjük egzisztenciánkat. Ebből kifolyólag nem marad más, mint a nem hivatalosnak számító „csúsztatás”, amikor reggel elmegyünk iskolába, levizsgázunk, majd berohanunk a munkahelyre, hogy ne kelljen az egész napot kivenni. A hiányzó délelőttöt másnap, vagy hétvégén ledolgozzuk, ám ilyenkor nem marad idő sem a családra, sem a tanulásra. De miért is van erre szükség? Azért, mert a félévente esedékes tandíj nem kevesebb, mint 150 ezer forint. Ezt az összeget máshogy nem tudjuk kifizetni, csak úgy, ha dolgozunk látástól vakulásig, mivel a régen jól működő diákhitel mostanában nem nagyon ér semmit. Az első félévre a tandíjat szeptember elsejéig kell befizetni, a diákhitelt azonban csak október 15-én utalják. Ez azt jelenti, hogy a féléves tandíjat ha csak egy hónapra is, de valahonnan össze kell szedni. Erre lehet mondani, hogy nem kötelező főiskolára járni, és ezzel egyet is értek. Nem itt van a gond!

Számomra a problémát az jelenti, két diák közül míg az egyik kifizeti a 150 ezer forintot addig a másiknak ugyanaz az iskola, ugyanaz a félév csupán 55 ezer forintjába kerül. Hogy lehet ez? Hát elmondom. A kevesebbet fizető diákunk semmivel sem él rosszabb körülmények között, sőt két testvére és édesapja járja a világot és rengeteg pénzt keres. Ilyen szempontból még talán sokkal jobb helyzetben is van, mint az a szerencsétlen, aki a teljes összeget fizeti. Ám van kevesebbet fizető barátunknak egy olyan tulajdonsága, ami ebben a helyzetben kedvező pozícióba juttatja. Hogy mi ez? Barátunk hivatalosan is elismerte, hogy a kisebbséghez tartozik. Ebből kifolyólag neki az önkormányzattól, a családsegítőktől, és különböző szociális segélyekből azért, hogy elvégezze az ország legjobb főiskoláját 95 ezer forint jár félévente. Bizony 95 ezer forint. Ekkor mondja nekem valaki, hogy nem kötelező főiskolára járni. Ha magamra gondolva értelmezem ezt a mondatot, akkor jogos is, hisz miért sírok én, aki saját akaratomból fizetek 150 ezer forintot félévente, az én bajom, hogy ezt hogy oldom meg, és az senkit sem érdekel, hogy azért csinálom, hogy hasznos és értékes tagja legyek a magyar társadalomnak, és megpróbáljam vele megoldani későbbi boldogulásomat. Ez nem számít. Viszont ha keveset fizető barátunkra, vagy rokonaira gondolok ez a mondat megváltozik: Kötelező főiskolára járni! Hisz szinte dobják utánad a pénzt mindenhonnan, ha beteszed a fenekedet az iskolapadba. Még jól is jársz vele, mert jó hírnevet szerzel a családnak a közösségben. Hát rajta, indulás a főiskolára.

Az igazi probléma ott van, hogy fent említett barátunk a második szemeszter után kibukott a főiskoláról. Hogy ez mit is jelent? Természetesen azt, hogy nem hiába áll az iskola a ranglista élén, hisz akinek nem megfelelő a tudása, az lemorzsolódik. Ezen kívül azonban egy másik fontos dolog is van a háttérben, mégpedig az, hogy amit a különböző hivatalok, segélyközpontok, és szociális osztályok félévente kifizettek emberünknek az ablakon kidobott pénz!!! Ez két szemeszter alatt 190 ezer forint. Egy rossz helyzetben élő kis család, vagy egy gyermekét egyedül nevelő édesanya 3 havi megélhetése. Ők, akiknek tényleg szükségük lenne erre a pénzre nem jutnak hozzá, mert beléjük nevelték azt az „átkozott” büszkeséget, tartást, hogy felemelt fejjel viseld a megpróbáltatásokat. Ezek az emberek nem fognak sorban állni az önkormányzatnál és kuncsorogni ezért a pénzért. Inkább krumplit esznek krumplival (bár a mai világban már ez sem olcsó mulatság), de nem fogják megalázni saját magukat. Nem fogják beismerni, hogy egyedül nem megy. Inkább élik tovább egyre nehezebb életüket, míg végül már nem bírják tovább és a híradásokból hallunk tragédiájukról! EBBŐL ELÉG! MILYEN RENDSZER AZ, AHOL CSUPÁN AZÉRT MERT VALAKI KISEBBSÉGINEK VALLJA MAGÁT ÉS SORBAN ÁLL FÉL ÓRÁT FÉL ÉVENTE JÁR NEKI EGY CSALÁD NEGYED ÉVES MEGÉLHETÉSE??! JOBBAN MEG KÉNE GONDOLNI AZOKAT A TÁMOGATÁSOKAT, MERT AZ ABLAKON KIDOBOTT PÉNZEK MÁSOKNÁL ÉLETET MENTHETNEK!

Súlyos dolog készülődik

Simon György

Úgy tűnik, valami nagyon súlyos dolog készülődik. Nem lévén alkotmányjogász, csak sejtem azt, hogy nemcsak az igazság kiderülésének mindenáron való megakadályozása van készülőben, de alkotmányos rendünk megsértése is! Bennem és valószínűleg több állampolgár tudatában az él, a népszavazás lehetőséget teremt az állampolgárok számára, hogy véleményt nyilvánítsanak és beleszólhassanak életük leglényegesebb ügyeik intézésébe, hogy az adott körülmények figyelembevételével, mindannyiuk (kormány és ellenzék) boldogulása elérhető legyen.

Ebbe a „mindannyiukba” a kormány feje, a miniszterelnök is beletartozik, még akkor is, ha a népszavazási kezdeményezés nem minden tekintetben jó intézkedéseit érintené. Valahol ezt jelentené maga a miniszter(elnök) szó (szolgálat), annál is inkább, mert a népszavazás eredménye szolgálhatná a kormány feje által gyakorolt irányítás (politika) megerősítését is.

Miért küzd hát Gyurcsány Ferenc az igazság kiderülése ellen egy olyan ország miniszterelnökeként, ahol éppen ő hajtogatja naponta többször, már-már unásig, az igazságosság megteremtését? Érthetetlen és talán alkotmány ellenes (?) is a miniszterelnök azon magatartása, amit az utóbbi időben, korábbi kijelentésével ellenkezőleg, „minden eddiginél erősebb ellenkampányban” nemcsak hirdet, de a koldus-szegény költségvetési kilátások mellett, közpénzből, meg is valósít, hiszen ezzel a szabad véleménynyilvánítás érvényesülését akadályozza meg.

Az Alkotmányról…

Dr. Pungur József

Egyre többen kérdőjelezik meg az ország alkotmányát, hogy valóban jó-e az, amit az 1949. évi XX. törvénnyel augusztus 20-án léptetett életbe szovjet mintára írva a hatalmat magához ragadó kommunista kormány és országgyűlés? Már 1989-ben a rendszerváltáskor elhatározták a pártok, hogy új alkotmányt alkotnak. Erre nem került sor az elmúlt 17 évben. Míg a környező népek új alkotmányt fogadtak el, azonban csak az ideiglenesen elfogadott régit porolták, formálták és fényesítették. Akik ezt a műveletet elvégezték, ma fennen hirdetik, hogy az alkotmány jó! Lehet, hogy sok szempontból jó: csiszolt, áramvonalasított, demokratizált és sokban hasonló a világ nagy alkotmányaihoz. Lehet, hogy ez egy akadémikus remekmű, amit tanítani kellene a világ egyetemein. Bizonyára elméleti gyöngyszemként villan ki más nemzetek szürke alkotmányainak forgatagjából. Jószerével elefántcsonttoronyban ülő nagytekintélyű jogtudósok tekinthetik ezt azt az emberi jogalkotás és jogbölcselet csimborasszójának.

Mégis van egy alapvető, tragikus és végzetes gyengeségre, egy csekélynek tűnő gyakorlati fogyatékossága, melyet a karosszékben ülő nagy jogalkotók figyelmét elkerülte. Nevezetesen az, hogy az alkotmány nem rendelkezik arról miképpen is lehet meneszteni egy a választókat csalással, becsapással, rászedéssel és hazugsággal hatalomra került pártcsoportot, akik kormányt formálva ráadásul ígéreteikkel szöges ellentétben diktatórikus eszközökkel rombolják az országot egy jövőben felépítendő meseország nevében. Mai alkotmányunk mellett mindezt vidáman megtehetik, mivel egyszerűen nincs az alkotmányban provízió felmentésükre. Ez viszont olyan súlyos hiba, mintha egy vasúti kocsiba elfelejtenék a vészféket beépíteni. 1990 óta ilyen vonaton utazik az ország! Most kellene – de nincs! Ugyanis a szovjet-típusú alkotmányokban a kormány-menesztés lehetősége egyszerűen nem volt törvénybe iktatva, mert alkotmányfelfogásuk szerint ez a lehetőség nem állhat fenn. Ők nem azért ragadták meg „forradalmi” eszközökkel a hatalmat, hogy valaha is feladják. Egy ilyen hiányos alkotmányból folyóan a becsapott nép nem tehet mást, mint fogát csikorgatva el kell szenvedje a hatalmat megkaparintók ámokfutását a következő választásig. Mindez amiatt van mivel az alkotmánycsiszolók naivan nem gondoltak erre az eshetőségre – és kihagyták a vészféket! Ők bizonyára angyaloknak írták az alkotmányt, holott az ország lakói kevés kivétellel minősíthetők ennek. S most már késő: rámegy az egész ország s a rombolás okozta porfelhőben vánszorgunk fulladozva – míg szomszédaink és a világ szárnyalva húz el mellettünk!

Érdemes felidézni, hogy ősi alkotmányunk lehetővé tette volt, hogy az akkori államfő 1942 március 9-én egy tollvonással felmentse Bárdossy László miniszterelnököt túlzott németbarát politikája miatt s Kállay Miklóst nevezete ki az új kormányfőnek. Hova lett mára az államfőnek ez az alapvető joga? Sajnos a mostani ideiglenes alkotmányunkat átalakító kiváló elmék még mindig nem tanulták meg sorstragédiáinkból, hogy békét, háborút vagy éppen alkotmányt nem a legkedvezőbb, hanem a legkedvezőtlenebb lehetőségek számításba vételével kell megtervezni. Konkrétan: nem angyali lényeknek, hanem olyan emberek részére, akiken keresztül sajnos negatív, ördögi gondolatok és tervek lehetnek nyilvánvalókká és válhatnak valóra.

Míg szomszédaink csak mostanában választottak maguknak új alkotmányt, lemásolva nagy nemzetekét, mi meg tökéletesen elfelejtettük, mert elfelejtették velünk, hogy nekünk ezeréves alkotmányunk volt 1949-ig – nekünk egyedül Közép-Európában. A Kárpát-medencében ezer évig mi voltunk az államalkotó nemzet! Vajon nem vagyunk-e mi olyan ősi nemzet, mint az angol, a francia vagy a spanyol – akik megőrizték ősi alkotmányukat, némelyek még a királyság intézményét is, biztosítva az állandóságot a jogfolytonosság révén s ezzel a nemzet fejlődését. Mi magyarok egy ezeréves államot formáló nép vagyunk a Kárpát-medencében: őseink utódai és örökösei. Ne engedjük magunkat történelmi tudatunktól megfosztani, kicsinnyé silányítani, nincstelenné degradálni és földönfutókká tenni. Emeljük fel fejünket s legyünk mindnyájan ismét büszkén magyarok!

Az elmúlt száz év nemzeti tragédiái után melyeket immár három köztársaság alatt szenvedtünk el s majdnem belevesztünk – éppen itt az ideje visszatérnünk az alaphoz: elfelejtett ősi alkotmányunkhoz, mely ezer évig megőrzött sorscsapásaink között, s ennek modern változata megőrizheti magyarságunkat az új évezredben is.

Ez dicső történelmünk, útja-vesztett mánk és a szebb jövőnk parancsa!

Quo vadis Hungaria?

Néhány szó a Horn esethez

Takács József

Kezd már rendkívül bosszantó lenni a Horn Gyula exkormányfő – és exkülügyminiszter – kitüntetése körüli huza-vona. Néhány szó ahhoz, hogy Horn Gyula mennyire nem érdemelné meg azt az állami kitüntetést, amelyről bevallása szerint álmodott is, meg amelyet Gyurcsány Ferenc olyan hévvel akart kieszközölni számára: Aki annak idején a Habsburg Ottó által megszervezett páneurópai pikniket figyelemmel kísérte és a nyugati határ környékén élt, láthatta, hogy a piknikre felkészülve mennyi NDK-s személygépkocsi lepte el a Sopron környéki határszélen lévő réteket és hasonló területeket. A piknik megnyitásakor hirtelen megjelent tömeget megállítani nem lehetett, az NDK-s „turisták” maguk oldották meg a határnyitást, amelyet aztán később Horn annyira magának nyilvánított.

Horn és a kormány kényszerhelyzetben volt, nem tehetett mást, mint hogy átengedte az utánuk érkező NDK-sok tömegét is. (Lehetséges, hogy ebben szerepet játszott az idősebb Bush amerikai elnök és Gorbacsov szovjet főtitkár máltai paktuma is?) Le kell szögezni, hogy Horn Gyula és a kormány csak ráébredt arra, hogy mi történt és mit kell tenniük ahhoz, hogy ország-világ előtt megmaradjon a renoméjuk.

Sajnos, a hivatalos német álláspont érdemtelenül Horn Gyula személyes döntésének tulajdonítja az esetet, holott ez nem igaz. Még mindig megkérdezhetők azok az NDK-s menekültek, akik végigvitték az áttörést (csak hirdetni kellene) és párhuzamosan hasonló ténykedéssel a nyugati határszélünkön akkor lakott emberek. Még egy apró kérdés is felmerül: Horn Gyula egyedül dönthetett a kormány beleegyezése nélkül?

A másik dolog az, hogy Horn Gyula mennyire volt híve annak, hogy hasonló nagy dolgok megtörténjenek? Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy nem abból a fából faragták. 1956-os múltja – és hát legutóbbi megnyilvánulásai – pont az ellenkezőjét bizonyítják.

Megnyilvánulásai és tettei nélkülözik minden jótettre hajlamos ember jellemzőit. 1994 és 1998 között a társadalom kirablásának (privatizáció a legfontosabb nemzeti erőforrásokban) folyamatát tartotta a kormány legfontosabb ténykedésének és szinte földöntúli örömmel tett erről bejelentést. Akkor, amikor az emberek zöménél megkezdődött az anyagi és erkölcsi romlás, egy kisebbség óriási vagyonra tett szert, folytatta az 1989 előtti (és sajnos az Antall-kormány alatt is folytatódó) „spontán” privatizációt. Emellett Horn Gyula, mint ahogy Kádár János és rendszere hazaáruló is volt mindabban, ami 1956-ban és utána történt. Hazaáruló pedig nem kaphat kitüntetést, viszont már régen megérdemelt büntetését kellene (és még nagyon sokáig) töltenie.

Kíváncsian várom, hogy melyik erő fogja (ha már a FIDESZ nem tette meg) parlamenti úton kimondani Kádár János és kormánya, rendszere hazaárulását és ennek megfelelően intézkedne az érintettek felelősségrevonásáról. Hiába mondja bárki, hogy az MSZP nem a Kádár-rendszer egyenes folytatását tűzi ki célul és végzi is, nem igaz. Ezt minden normális ember tudja és nagyon nagy bajok vannak a választások környékén, hogy az egyszerű emberek nem ébrednek végre fel. Vagy nem értik meg a hozzájuk több csatornán eljuttatott finom és okos figyelmeztetéseket, talán így kellene felhívni figyelmüket: „Ó Te Barom, meddig akarod még húzni az igát, amit levethetnél”? Ha a legközelebbi választást nem sikerül a nemzeti oldalnak megnyernie, ezek végleg el fognak merülni a mocsárba.

Határon túliak vízuma

Thiering Péter

Miközben mennek a híresztelések, a kormány kommunikálja, hogy a határon túli, EU-n kívül rekedt honfitársainknak milyen vízumkönnyítéseket adnak vagy nem adnak, szeretném felhívni a figyelmüket egy orcátlanságra, melyet csak egy barátom elmesélése, és vajdasági barátjának „kalandja” alapján találtam meg, és 3 perces internetes keresésem eredménye alapján megerősítést kaptam erre a tényre.

Tegyük fel, hogy Szerbiában élő, szerb állampolgárságú honfitársunk szeretne rendszeresen Magyarországra látogatni. Megteheti, mert könnyített vízumügyintézés van. A teendője, mint elfáradni egy külképviseletre az útlevelével, kiváltani a vízumot, amely jelenleg ingyenes, Schengen után 35 euróba fog kerülni. Tenné ezt, de a vízumhoz szüksége van egy, a vízum érvényessége alatt érvényes baleset (vagy talán utas) biztosításra. Ez pedig naponként 1-2 EUR összegért köthető a biztosítóknál.

Tegyük fel, hogy honfitársunk fél évig érvényes vízumot szeretne. Az ehhez szükséges biztosítás ára minimum 180, maximum 360 EUR, ami forintban kifejezve 45-90 ezer. Honfitársunk nem fogja idejét folyamatosan Magyarországon tölteni, hiszen munkaviszonya, családja továbbra is szülőföldjéhez köti. Viszont akár hetente 1-2 alkalommal is el szeretne látogatni mondjuk Szegedre vagy Budapestre a barátaihoz. A biztosítás tehát ilyen összegben teljesen felesleges, egy jóval kedvezőbb díjszabás is megfelelő lehetne, esetleg kölcsönös megállapodás a két ország társadalombiztosítója között.

Azaz hiába a vízum ingyenessége, hiába a magyarigazolvány, hiába bármilyen könnyítés, valami „kiskapu” miatt mégis komolyan a zsebébe kell nyúlnia honfitársainknak. Hogy ezt kötelező baleset- és betegbiztosításként, vagy a vízum áraként kell leróni? Teljesen lényegtelen. Honfitársunknak ez úgy fog lecsapódni, hogy a vízum 50 ezer Ft-ba kerül. Holott ingyenes (hivatalosan), januártól pedig 35 euró (azaz 8500 Ft).

Ugyanez a kálvária vár sejtelmem szerint a Kárpátaljába született magyarokra is.

Melegen ajánlom

Lőrincz Miklós

Átlag Béla vagyok, Nemigazország polgára. Közalkalmazott, apa, barát, néha ellenfél. Szeretek, szeretem a szépet, az igazmondást, a természetet. Nem vagyok meleg. Nem lesz ebből bajom?

A másság minden formáját elfogadom, de az minden embernek a legbensőbb magánügye. Ugyanúgy mindenféle kisebbségi hovatartozást megértek, sőt tolerálok!

A Nemigazország Alkotmánya szerint: „Nemigazországban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismereti és a vallás szabadságára.” Ez így helyes. De azt a törvény sem tolerálja, hogy egyes kisebbségek több jogot vindikáljanak maguknak. Sőt, kérkedjenek vele. Még provokatív büszkeségnapi felvonuláson sem!

Boldog vagyok, hogy Nemigazországban ez a legnagyobb probléma. Egy államtitkár a 12. Leszbikus, meleg, biszexuális, és transznemű filmek és kulturális fesztiváljának megnyitóján elismerte, hogy meleg. Magánügy! Nem is tűnt mesterkéltnek, előre megtervezettnek ez a drámai monológ!

A törvényt úgy értelmezem, hogy aki más, az is vállalhassa önmagát! Joghátrány, megkülönböztetés ne érje, sem pedig megvetés. De érdemmé ne váljék, sőt kérkedéssé sem! Mert annak ellenére, hogy az említett államtitkár úr a másságát közzé tette, az még magánügy maradt! Nem a mássága miatt államtitkár, hanem a szakmai hozzáértése miatt; ha van. Jelenleg Nemigazországban 3 millió szegény él. Az ő érdekeiket ki védi?! Ők is kisebbség a kétharmadhoz képest! Ez pedig a legszélesebb közügy kellene, hogy legyen. Ugyanis ők alkotják a társadalom egyharmadát! A divatos másságot népszerűsítő, világsztárok fotóival reklámozott 12. megnyitón megjelent Dobrev Klára asszony, a miniszterelnök úr felesége, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter asszony, Kóka János gazdasági miniszter úr, Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter úr, Daróczi Dávid úr kormányszóvivő, Eörsi Mátyás úr, az SZDSZ frakcióvezetője.

Kíváncsi vagyok, hogy az 1. Szegény Büszkeség Napján mit szólnának egy ilyen monológhoz? „Átlag Béla vagyok. Szegény, éhes; a számláimat fizetni nem tudó, a választási kampányban becsapott ember. Azt hittem, hogy dübörög, meg nagy a jólét. De én csak a választási fordulókon vagyok fontos. Amúgy meg csak a nagypolitika játékszere. A családomat eltartani nem tudom.” Vajon kapna Átlag Béla a miniszterelnök úr feleségétől simogatást?

Mi történne az 1. Szegény Büszkeségnapi Felvonuláson, ahol a három millió felvonulna? Nem irritálóan, nem kihívóan. Némán. Halálos csöndben. Mert a hallgatás néha beszédesebb minden ékes szónál! Minden mesterkélt póznál. Minden divatos másságnál. Az Ország Háza elé, ahol egyre gyakrabban fenyeget a terrorizmus. Azért volt a nép háza és környéke sokáig műveleti terület.

Valószínű, hogy az 1. Szegény Büszkeségnapi Felvonuláson nem fognak sem kenyérrel, sem tojással dobálni. Mert a kenyér szentség, a tojást meg egyszerűen megeszik. Tehát majd a felvonulás után az SZDSZ-nek nem kell ötpárti elhatárolódást kezdeményeznie.

Melegen ajánlom, hogy az SZDSZ ne a divatos mássággal, hanem a valós problémákkal foglalkozzon! Persze megértem az SZDSZ álláspontját is. Nevezett párt a közvélemény-kutatások adatai szerint két százalékponton áll. Tehát nem lenne most már parlamenti tényező. Statisztikai adatok szerint egy adott ország öt százaléka MÁS. Érdekes! Pont annyi, mint a parlamenti küszöb.

Lassan mondom, hogy az SZDSZ is megértse: vannak magánügyek és vannak közügyek. Most már a közügyekkel kellene foglalkozni.

Ki a nemzeti? (Válasz Tóta W-nek)

Ungvári Csaba

Én is olvastam az Indexen Tóta W. Árpád írását a nemzeti oldalról, valamint a Demokratában Bencsik Gábor válaszát. Hát, nekem is lenne egy kis hozzáfűznivalóm! Már többször belefutottam böngészéseim során abba a blogba, melyek ez a remek tollú (billentyűzetű), szabad gondolkodású internetes újságíró tesz közzé, de személyes érintettséget ez idáig nem éreztem. Utána néztem, tulajdonképpen ki a „lócsöcs” lehet ez az ember, aki ilyen elszántsággal csépel minden útjába kerülőt. Egyetlen mentséget találtam arra, hogyan lehet ennyi baromságot összeírni. Az a csekély 25 év, amit ezen a Magyarország nevű közép-európai országban eltöltöttél!

Rólam annyit, egy évben születtem Orbán Viktorral, bár ebből ne vonj le messzemenő következtetést, csak tudd, nem vagyunk egy korosztály.

Büszkén írod tanultál történelmet, ez remek, akkor biztosan olvastál arról is, hogy egészen 1989-ig nem ebben a társadalmi rendszerben éltünk „itten”, amiben most. Mi azért mondjuk, ez nem volt igazi rendszerváltás, mert egy csomó dologban nagyon engedékenyek és naívak voltunk. Először is nem mondtuk (mint a csehek, lásd 451/1991 törvénygyűjtemény) az akkori elvtársaknak, soha többet nem engedjük a hatalom közelébe, és lám, azóta is ott vannak. Nem egyeztünk meg olyan nemzeti minimumokban, amelyek hiányában ma ilyen ordenáré dolgokat írhatsz. Ilyenek nemzeti szimbólumaink, hazánk tisztelete, történelmi személyiségek sérthetetlensége. Azért, mert ezer éves történelmünkben akadt negyvenöt év, amikor igyekezték a magyarság fejét kilúgozni – ez azért jelentős mértékben sikerült is – nem kellene hülyén meghalnunk! Egyébiránt Orbánra visszatérve, – na, öcsém – látod például ő az egyike azoknak, akiknek köszönhetően a médiában „kurvaanyázhatsz”! Igaz, az egykori elvtársak is változtak annyit a demokráciának köszönhetően az elmúlt 17 év alatt, nem zárnak börtönbe irományaid miatt. Azért már ez is valami!

Csalódást kell okozzak, nincs tetoválás a seggemen, nem érzem magam „konzervnek”, ráadásul még egy igazolványképnyi bekeretezett fotó sincs a falamon „az ellenzék vezéréről”! Szabadidőmben nem csattogtatok karikás ostort, és nem rovásírásra tanítom gyerekeimet, és egyiket sem a Hét Vezér valamelyikéről neveztem el! Lehet, nálam jobban ismered a lepkéket, gombákat és e kettészakadt ország összes bogarát, férgét, mégis elmondom inkább azt, szerintem ki nem a nemzeti oldalon áll!

Hát figyelj, öcsém!

– Gondolom, egy svájcinak, franciának, de egy bódult amszterdami fiatalnak sem kellene elmagyarázni, miért nem hazafias cselekedet a lakásom erkélyére ünnepkor kihelyezett – érdekes a vörös zászlót milyen szorgalmasan kitették régen! – nemzeti zászlót kitépni és az utcára hajítani! – Nem nemzeties gondolat átírni a Himnusz szövegét, mert nem elég modern, vidám trendi. – Nem tartom nemzeties cselekedetnek elherdálni az állami vagyont, saját zsebre privatizálni, jelentős mértékben tönkre tenni a vállalkozók azon részét, kik nincsenek benne a haveri körben, honfitársainkat kiszolgáltatottá tenni a külföldi nagytőkével szemben – aljas módon persze kizárólag a szabad piacra hivatkozva -, földönfutóvá tenni gazdáinkat! Eladósítani az országot, hazudni az embereknek, országunk valós problémáit a hatalom érdekében elhallgatni, pufajkásokat kitüntetni, valamint nem a nemzeti oldalhoz tartozik az sem, aki az eképpen cselekvőket legitimizálja újra, és újra szavazatával hatalomra segíti.

– Nem nemzeti érzelmű az sem, aki az ominózus népszavazáskor arra szavazott, „nehogy már a nyakunkra jöjjenek az erdélyi cigányok, elvéve a mi munkánkat, és a nyugdíjunkat!”

Az ilyen embereket valószínűleg az sem rázná meg különösebben, ha a jelenlegi nagyhatalmak (mert tudjuk mi kicsik vagyunk) úgy döntenének, a jelenlegi Magyarország területéből is adjunk még valamicskét szomszédainknak, mert megérdemlik!

Szóval a nemzeti érzelem nem a lepkék, és gombák ismeretén múlik!

Sajnos, jelenleg olyan szavak kezdik elveszíteni a jelentőségüket, és válnak nevetségessé (ami nélkül a nemzeti érzelem nem létezik), mint a tisztesség, becsület, szorgalom, önfeláldozás, a hit, melyek hiányában nem is érdemlünk mást, mint a jelenlegi hatalmat! Valamint ne legyünk olyan balgák, hogy újfent rábízzuk magunkat egy új, Uniónak nevezett hatalomra mely már most szétesőben van.

De hát, hiába mondok neked ilyeneket valószínűleg retrográdok, nem elég modernek a gondolataim! Zárásként szeretnélek újfent idézni, szóval, aki ezt a lehetetlen és jelenlegi abszurd, a világon példátlan elmezavarodott állapotot előidézte: „A KURVAANNYÁT”

Az írástudók árulása

Lőrincz Miklós

Már régen köztudott tény, hogy az írástudók is „lövészárkálizódtak” a rendszerváltozás után. Akkor döbbentem meg, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után koszorús írók és értelmiségiek kiálltak a beszéd, sőt mi több, az elkövetője mellett.

Az írástudóknak tudniuk kell, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökét is eskü köti, amelynek a lényege: legjobb tudása szerint kormányozni az országot. Hogy értelmezi a hozsannázó értelmiség azt a részét az elhíresült beszédnek, amely a következőkről szól: „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai segítettek, hogy ezt túléljük.”

Az én véleményem szerint ezt hazardírozásnak nevezik, és nem demokratikus jogállamban követendő normának. Emlékszem a Medgyessy-kormány kihelyezett söjtöri kormányülésére, amikor a Deák-év keretében ott jártak. Akkor emlékezhetnének Deák Ferenc ars poeticájára: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a hazát kockáztatni nem szabad!”

Tehát hozsannázók: Ez az őszödi-beszéd igazi lényege! Hiszen az új-régi kormánykoalíció 2006-ban, még a választások előtt öt évre szóló adó- és áfacsökkentést szavazott meg a Tisztelt Házban. Amit az újra nyert választások után azonnal visszavontak. Ezzel az egyszerű „trükkel” mintegy 300 milliárdos veszteséget okoztak az amúgy is csillagászati összegű, ikerdeficittel terhelt államháztartáson.

Tisztelt bólogatók! Ezek tények, és ebben az a döbbenetes, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlését kampányolásra, ráadásul hamis kampányolásra meg trükközésre használták. Meg az a döbbenet, hogy a 192 fő újraválasztott szocialista képviselő hallgatott. Hallgatott 2006. május 26-án, a nevezetes zárt frakció ülésén, és az óta is hallgat. „Hallgatni, mikor beszélni kell, szint oly nagy hiba, mint beszélni, mikor inkább hallgatni kellett volna!” (Gróf Széchenyi István)

Mert Hazánk bajait nem külső tényezők, nem világgazdasági válság okozta, hanem a régi-új kormánykoalíció. Meg az őszödi Ciceró, a néma publikuma, meg a még némább értelmiség. Tehát ilyen megközelítésben már egészen más is lehet ennek a beszédnek a megítélése.

Régen az értelmiségi lét tekintélyt adott. Az emberek tisztelték őket, hiszen komoly véleményformáló erővel bírtak. Tekintélyük volt! Írástudó hölgyek és urak, ha figyelik a közvélemény-kutatások eredményeit, láthatják, hogy milyen a politika, és a politikusok megítélése.

Azt hiszem, itt az ideje felelősségteljesen megnyilatkozni. Hacsak nem az a cél, hogy utolérjék a politika megítélését! Hiszen nem csak megélhetési politikusok léteznek, hanem megélhetési írástudók is.

Ilyen a világon nincs! Csak Magyarországon!

Pászti Mihály

A miniszterelnök beszél a Magyar Rádióban, próbálja magyarázni a megmagyarázhatatlant, aztán ezzel fejezi be: „…a kormány pedig nem ijed meg egy népszavazástól”. Várom, hogy megfagy a levegő, leszakad a plafon, de nem! Nem történik semmi. Mint ahogy akkor sem történt, amikor azt mondta, hogy a tüntetők majd megunják, és hazamennek. Uraim, polgártársak elvtársak, hol élünk? Vagy lehet, hogy én értem félre? Nem azt mondta most ez az ember, hogy őt nem érdekli, hogy mire szavaz a nép, nem érdekli a véleményünk az ámokfutásáról, hogy akkor is „megreformál” minket, ha belegebedünk? Tévednék, ha úgy fordítom magyarról magyarra, hogy „magasról, híggal, ujjnyi vastagon”?

Nem akarom elhinni, hogy ide jutottunk. Jó lenne azt gondolni, hogy rémeket látok, hogy túldramatizálom a dolgokat, de nem! Itt egy folyamatról van szó, amelyet nem fojtottunk el csírájában, ezért szükségképpen vezetett a fent idézett mondathoz. Meg ahhoz, hogy (még belegondolni is szörnyű) már fel sem háborodunk rajta. Tisztelt Ellenzék! Tisztelt Felelős Magyar Értelmiség! Tisztelt Nép! Huszonhárom óra ötvenkilenc perc negyven másodperc van! Éjfélkor vége a napnak.

Igénytelenség hiánya

Preiner Friderika

Gyakran vetik fel, hogy következmények nélküli ország vagyunk, nincs hitünk, nincsenek ideáljaink, új eszmék kellenének, nem vagyunk állhatatosak, nem tudunk harcolni a jogainkért, önzők vagyunk, csak a saját érdekeink vezérelnek és egy tál lencséért megtagadjuk hitünket és elveinket. Sajnos a fentiek összességében igazak ránk, de a legjobban az igényesség hiányzik. Igénytelenek vagyunk magunkra, másokra.

Igénytelenség odáig fajul, hogy elfogadjuk, – meg is magyarázzuk – hogy a miniszterelnök hazudjon, adót csaljon, kétes üzleti vállalkozásokba bonyolódjon, hogy a média az orrunknál fogva vezessen bennünket. Elfogadunk mindent, csak nekünk legyen jó, hogy mások éheznek, nem tudnak tanulni, hogy nem kapják meg a szükséges ellátást, nem számít. Ez az igazi igénytelenség a szolidaritás, a hazaszeretet, az igazság és a jó erkölcs hiánya.

A jelenlegi hatalomnak az a legjobb állapot. Egy igénytelen nemzettel bármit lehet tenni. Meg lehet győzni arról, hogy hiába fizette évtizedekig a társadalom biztosítást, most neked jó ha fizethetsz vizitdíjat, és kórházi ellátási költséget. Neked jó ha gyermeked csak pénzért szerezhet diplomát, ha felvásárolják előled a termőföldet, ha gyógyszert bárhol vásárolhatsz függetlenül a mellékhatásokból adódó betegségektől.

Az igénytelenség odáig fajult, hogy minden mindegy, nem számít, hogy nem Ő idézte elő a költségvetési hiányt, nem Ő vette fel kölcsönöket, és ráadásul amit nem rá költöttek el. Ő miért ne fizetne az élete végéig. Önként vállalja az adósságot. Az unokái kárára is.

Kinek jó rajta kívül. Neki az se baj, ha a kormány egyes tagjai még egyre gazdagabbak lesznek, ha az SZDSZ és az MSZP kezére jut az állami vagyon többsége. Az igénytelenség gyengeséget, kiszolgáltatottságot szül, ezáltal az embereket meg lehet győzni, hogy a népszavazás „bornírt ötlet”. Idézet a maga vagyonára nagyon igényes miniszterelnöktől. Döntsön a népszavazás az igényességről, írjuk alá az íveket, menjünk el szavazni és szavazzunk az igényes Magyarországra.

Nőjünk fel önhöz, Kóka úr?

Kercsó Alpár

Az ön aggodalma igen dicséretes, akár a gondos apáé, ki próbálja tudatosan önállóságra nevelni gyermekét, megadva ehhez minden segítséget, hiszen a saját lábán stabilan boldoguló utód az ő büszkesége is. Miért érzem mégis, hogy az ön atyai tanácsai, Kóka úr, nem a mi, butuska sihederek, boldogulását hivatottak előremozdítani? Miért gondolja Ön, hogy eddig ingyenes volt számunkra az egészségügyi ellátás, amikor milliónyi ember milliónyi bérlapon jókora havi levonásokat látott és lát erre a célra?

Amikor munkáltatók minden hó 12. napján hatalmas összegekkel kénytelenek dagasztani azt az egészségügyi költségvetést, melyből az „ingyenes” ellátást kellene finanszírozni? Tényleg azt hiszi, Kóka úr, hogy a vizitdíj, azon kívül, hogy néhány tízmilliárddal gazdagítja az önök által saját kasszaként kezelt költségvetést, tudatosabbá tesz bennünket? Komolyan gondolja ön, hogy a kórházi napidíj által leszokunk több évtizedes hobbinkról, hogy minden ok nélkül, önként és dalolva befekszünk valamelyik osztályra, sőt, csupa felelősség-hiányból meg is műttetjük magunkat?

Nyilván, Kóka úr, a piacivá átszervezett postán elkallódott az a meglehetősen hosszú lista, mely iskolába induló gyermekének kötelezően megvásárlandó „tartozékait” tartalmazza, ezért gondolja ön, hogy akár a gyógyítást, az oktatást is ingyen bitoroljuk.

Igen, Kóka úr, egy nagy illúzióban élünk, annak illúziójában, hogy egyetlen szó is igaz lehet mindabból, amit ön és társai választási kampányokban, bársonyszékekben, luxuslimuzinokban ígértek, állítottak. Igen, annak illúziójában tespedünk, hogy talán azért a rengeteg pénzért, amit zsebeinkből kikapartak és kaparnak nap mint nap, egy iciri-piciri állami gondoskodás elvárható. Miért fizetnénk a dajkának, Kóka úr, ha nem figyel a gyerekre?

Önnek igaza van, ebből a rémálomból fel kell ébrednünk! Az ébresztőóra szerepét viszont, ha kérhetjük, hagyja másra, kedves Kóka úr, valakire, akinek tisztábban cseng a hangja.

Reformdiktatúra, reformkapkodás

Lőrincz Miklós

A teve egy olyan ló, amelyet a Magyar Államreform Bizottság tervezett. (ősi dakota közmondás)

2006. szeptember óta egyvalami világos kell, hogy legyen mindenkinek, mégpedig, hogy a „Gyurcsány azt mondta, hogy” kezdetű mondatok nem érdemesek a továbbolvasásra. Információértékük ugyanis a nullához közelit. Hiszen már nem talál lassan olyan embert – a legelvakultabb hívőket kivéve -, aki elhinné egyetlen mondatát is. Talán csak Debreceni Józsefet, a közírót kivéve. Az MDF-et megjárt később Fidesz „közeli” szaktanácsadó, most az MSZP „holdudvarában” tündököl. Rá úgy jellemző az „elvszilárdság”, mint Fletóra az igazmondás.

Az országot másodszor is eladósító szocialista kormány reformokról beszél, és modernizációt emleget. Ugyancsak idejétmúlt neoliberális lózugokra hivatkozva próbálja privatizálni a még eladható állami (tehát köz) vagyont. Iskolákat, postahivatalokat és kórházakat zár be, vasútvonalakat szüntet meg. Ugyancsak diszkrét bája van, hogy a Miniszterelnök Úr milyen lázas igyekezettel igyekszik elhatárolódni a Kádár János nevével fémjelzett korszaktól.

Élénken él az emlékezetemben az a kép amikor 2006-ban a megnyert választásokat követően egy nemzetközi sajtótájékoztató keretében, egy zsúrkocsinyi aktával jelent meg, hogy itt vannak a kidolgozott reformok. Aztán Balatonőszöd árnyékában kiderült, hogy az sem volt igaz. Ugyanis semmit nem mertek papírra vetni, nehogy kiderüljön az igazság. Tudniillik, hogy nagyon is fájni fog a megszorítás.

Talán üresek voltak az iratgyűjtők, vagy csak különböző, homályos tanulmányokat tartalmaztak, még homályosabb víziókról. Ugyanis minden józanul gondolkodó ember észre vette, hogy a kisördög a részletekben rejlik, tehát igen csak akadozik a reform megszorítás. Valamint az is tudható, hogy azért karikás az ördög szeme mert az ördög soha nem alszik. Permanensen, a pincétől a padlásig reformál, az ördögbe is.

Különösen szerencsés a Miniszterelnök Úr személyügyi politikája! Az Államreform Bizottság reformtitkárság vezetője az a Draskovics Tibor volt pénzügy miniszter, aki komoly figyelmet kap Debreceni József: Az Új Miniszterelnök című könyvében. A költségvetési hiány alakulásáról van szó! Szó szerint idézem: „A legnagyobb gondot ebben az időszakban a következő dolog jelenti. Draskovics. Természetesen az első dolgom, hogy leülök Draskoviccsal: hol tartunk, hogy állunk. Költségvetés, államháztartás.”

Sajnos nem áll módomban az egész könyvet szó szerint idézni, de néhány sorral lejjebb az alábbiakat olvashatjuk: „Egyik este hazamegyek és felhívom Draskovicsot. Először elmondom neki, hogy nincs igazad. Nem tudom, hogy tényleg rosszul látod-e, vagy csak nem mondasz nekem igazat.”

Újabb néhány sorral lejjebb: „Lassan elkezdem látni a mélységét is ennek a történetnek: ez nem fér bele a 4.9-be se! Én itt át vagyok verve.” Az említett könyv 298-299. oldalain olvasható az eredeti szöveg. Tehát aki átvert, az még reformálni tud! Hiszen ezt egy hiteles közíró írta, egy még hitelesebb emberről. Aki, mint a könyvből megtudjuk, komoly államférfiúi képességekkel rendelkezik.

Közben az ország is, nem kicsit, de nagyon át lett verve. Most azonban meg van a felelős: a rossz kommunikáció. A jelenlegi kormány és különösen a miniszterelnök úr hatalmi célokra használja a média-szórakoztató ipart. Nagy gyakorlattal. Annak a kb. 1,5 millió embernek a szavazatait vadássza, akiket sajnos könnyű megtéveszteni, némi Fásy-mulatós feelinggel, akiket ki lehet iktatni a választási rendszerből, mert könnyen befolyásolhatóak. A változás mindössze mostanában annyi, hogy az „internacionálés húrok helyett, a globalizációs húrokon” játszanak. Meg a társadalmi igazságosság a másodhegedűs.

Megborzongok ha belegondolok, hogy ősztől újabb „reformhadjárat” kezdődik, az adóreform, az energia ellátás liberalizációja, a nyugdíjrendszer átalakítása. Ha ezen területek sem lennének sikeresek, akkor megint a kommunikáció, és a hat éve ellenzéki erők lesznek a hibásak.

Közben persze nincs válság. Csak az erkölcs és a jog megszűnőben, az állam válságban, a viszont a miniszterelnök úr a helyén van. És a csapatai is harcban állnak. Mind a 4 ezren a Syma csarnokban, a kormány egy éves születésnapi buliján. Akik lelkesen ünneplik az emelkedő árakat, a romló életszínvonalat, a csökkenő reálbéreket kis hazánk leszakadását Európától! A zsoldosok már csak ilyenek, tapsolnak, ha az a parancs.

Olaszliszka

I. A.

Nem könnyű jól csinálni, sőt nehéz. A hétvégén Olaszliszkán, Szögi Lajos emlékére rendezett jótékonysági rendezvény méltóságát megrontotta a sajtó előzetes károgása, a helyiek aláírásgyűjtése a rendezvény megtartása ellen és mindezek igazolásaképpen, a rendőrség ismét eltalálta a szarva között a tőgyét. Az indokolatlanul magas rendőri készültség azt sugallta, hogy a két tábort meg kell egymástól védeni, különben bármi megtörténhetne. De már sajnos megtörtént.

Szögi Lajos halála éppen arra kellene, hogy ráirányítsa a figyelmet mindkét oldal számára, hogy eddig és ne tovább. Mert nem lehet két oldal. A bűn megítélésében biztosan nem. Függetlenül a származástól, csak azok állhatnak egymás mellett, akik elutasítják a bűnt. Ha pedig egymás mellett állnak helyiek, vendégek, rendőrök és bárki, aki úgy érzi, hogy ott a helye, ahol Szögi Lajos lelke van, akkor nem kell félniük. Nem félhet a közösség a bűntől. Akkor lett volna méltó és szép a megemlékezés, ha a színpadon felléptek volna cigányzenészek is. A cigány kultúrában hihetetlen erővel tud megjelenni a fájdalom és a gyász. A nézők között pedig ott kellett volna lennie cigány honfitársainknak is. Itt volt az alkalom, hogy a cigányság vezetői példát adva állhattak volna a helyükre, arra a helyre ami, megilleti azokat, akik részei akarnak lenni a közösségnek.

Sajnos elmulasztották, elmulasztottuk. Hányszor kell még Szögi Lajosnak meghalnia, hogy ne csak a kifogásokat keressük? Minek kell még megtörténnie, hogy a közösség őszintén tudjon egymáshoz szólni és az meg is hallgattassék? Biztos, hogy meg kell történnie???

Rendszerváltás, vagy csak módszerváltás?

Lőrincz Miklós

Pestiesen szólva: ha Magyarországon 1990-ben igazi rendszerváltás lett volna, ma nem hívhatnák Gyurcsány Ferencnek az ország miniszterelnökét. De úgy hívják. És számos milliárdos neve is kísértetiesen emlékeztet a nyolcvanas évek MSZMP- és KISZ-vezetőinek nevére. Az egykori kommunisták büntetlenséget, valójában szabad rablást kaptak. Hogy az állami tulajdon privatizált részének birtokában – trükkök százaival, amelyről az istenadta népnek nem kell tudnia – a politikai hatalomba is, visszatérjenek. Tényleg nem rendszerváltás volt itt, hanem „módszerváltásos, kerek asztalos kiegyezés”. Joggal illenek rá Bibó 1867-ről írt sorai – meg 1989 csere paktumaira is -, „ellentmondó célkitűzésekből, politikai fikciókból, hazug formulákból és hamis kényszerűségekből épült fel”.

Új kiegyezésre, és több „bértollnok” szerint párbeszédre lenne szükség. Ma sincs valódi demokrácia (mert a kormánypártok az alkotmányosság álcája mögé bújva) hazudhatnak, trükközhetnek négy éven át az isten adta népnek. Az alkotmányosság kicsúfolása volt, amikor egy pártelnök külügyér azt mondta – miután felmerült a gyanú, hogy választási csalások történtek -, „a szavazatok újra számlálása a demokrácia lábbal tiprása lenne!” A világ legdemokratikusabb országában, az Egyesült Államokban hónapokig számlálták, és az ifjabb Bush, mindössze két szavazattal győzött. Tehát nálunk ez még lábbal tiprásnak számít!

Ma is éles szakadék húzódik a „fent” és „lent”, a szegény és gazdag között, ma is ellenségesen megosztott a közvélemény, ma is hatalmasak és megoldatlanok a szociális problémák, a korrupció is „felütötte a fejét”, az igazságszolgáltatás súlyos válságokkal küzd. Ahhoz, hogy valaki felmentő ítélettel jöjjön ki a bíróságról minimum 30 milliárdot kell „elsíbolnia”. Ma Magyarország az az ország, ahol egy élet munkája kell ahhoz, hogy valaki koldussá váljon!

Nyugdíjasként ne tudjon megélni a nyugdíjából, a társadalmi igazságosság jegyében fizethet vizitdíjat is. Pedig a kampányban elhangzott, hogy ilyet senki nem tervez, meg aki ilyet állít, az nem igaz országhoz vezet.

Aztán az őszödi beszéd után kiderült, hogy megvalósult a nem igaz ország. Az is igaz, hogy ha rendszerváltás lett volna, egy ilyen ember nem maradhatott volna miniszterelnök! Demokráciában semmi esetre sem.

Az álszentség csúcsa hogy a mi kis magyar Andersenünk nem veszi fel a fizetését. Minden munkakörhöz tartozik egy munkaköri leírás is. Abba le vagyon írva, hogy az adott munkakörben mik a kötelességek, a jogok, és az adott munkáért mennyi járandóság illeti a dolgozót. De ha valaki bevallja: hogy „két évig nem csináltunk semmit” (klasszikusokat idézni csak pontosan és szó szerint. Különösen az élő klasszikusokat!!), akkor miért is venné fel a miniszterelnöki fizetést? Az is igaz, hogy böszmeségért sem jár fizetség.

Nem sok esztergályosról, tanárról vagy segédmunkásról hallottam, hogy ezt a luxust megengedhetné magának. Ők a családjukat próbálják eltartani a jövedelmükből! Igaz, hogy esztergályos, vagy segédmunkás, de a tanár nem is jutott a privatizációs cseresznyés tálhoz. Valószínű, hogy a társadalmi igazságosság jegyében.

Ha a „gyurcsányi demokrácia” rendszerét veszélyeztetik, a hatalom ma is tud brutális lenni, mutatta nemzeti ünnepünk 50. évfordulójának méltó megünneplése. Aztán meg nagy a tanácstalanság amikor „DEMSZKÁJ” ingyen tojást kap március 15-én. A szolgálati esernyő csak a tojástól véd meg, nem a szégyentől. Az is a módszerváltás tragédiája, hogy az ellenzéki Demszkyből valaki főpolgármesterré váljon! Micsoda fintora ez a sorsnak. Főpolgármester úr volt a barikád másik oldalán is, amikor őt verték.

Mi volt az indoka 1989-90-ben a módszerváltásnak? Az akkori rendszer válsága (morális is), a hatalmas adósság állomány. Ma is válság van. És soha nem látott mértékű hazánk adóssága!

Tehát befejezhetjük a rendszerváltást! Mert Fábry Sándornak igaza van, ez még csak módszerváltás volt.

Felszólítás!

Mátyás Zoltán

Alulírott, cinikus pofátlansággal hülyének nézett pécsi választópolgár követelem, hogy az MSZP-s városi képviselők, akik a hírtelen jött, külön-külön is halaszthatatlannak minősített elfoglaltságukra hivatkozva, kibújtak a lokátorral kapcsolatos színvallás alól, egy kollektív táblázatba foglalva, egyenként nevezzék meg „igazolt” távollétük pontos okát a Dunántúli Naplóban. Ilyen primitív, arcátlan kifogással már a Kádár-éra utolsó 15 évében sem mertek volna a nép elé állni az akkori politikusok. Önök, hölgyeim és uraim, beírták magukat a történelem Nagy Szégyenkönyvébe! Önöket tanítani fogják az iskolákban. Kérem, könnyítsék meg a majdani tanárok dolgát, s ha már tettüket nem szégyellték, ne szégyelljék tablóra tenni a képüket sem! Egy életre szeretnénk megjegyezni Önöket.

Csókoltatjuk Demszky Gábort

Olvasónktól

Mielőtt a lényegre térnénk, nézzük meg a következő képeket. Ezek ma, 2007. június elsején készültek a Szentendrei úton, a Bogdáni úti kereszteződéstől pár méterre. Nincs egy éve, hogy frissen felújítva átadták ezt az útszakaszt. Így, ha abból indulunk ki, hogy egy utat a fővárosban 10 évente újítanak fel (legyünk optimisták), és egy éven belül tönkremegy, akkor minimális matematikai ismeretek nélkül is kiszámítható, hogy minden utat a 10 év helyett évente kéne felújítani, ha a hosszú távú cél az, hogy rendben legyen a teljes úthálózatunk.

Ha még hozzátesszük, hogy a nagyívű választási ígéretet, miszerint minden fővárosi útfelújításra szánt forinthoz a kormány ad egy újabb forintot, pont most vonták vissza, és Demszky Gábor büszkén közölte, hogy nekünk 50 fillér is elég lesz (gyaníthatóan még pár hónap, és nekünk már állami pénz se fog kelleni), akkor ez már anyagilag sem tűnik megvalósítható feladatnak…

Lejárt az ártatlanság kora

I. A.

A felnőtté válás küszöbéhez érkezett el demokráciánk. Az eltelt 17 év gyermekbetegségei, csetlés-botlásai és a világra való rácsodálkozás után, osztályelső eminens diákká vált. Egy gyermek csak önmagának képes ártani, éppen ez teszi megbocsájthatóvá tetteit. Az osztályelsőből idővel kamasz lett. A kamaszkor beköszöntével megtapasztalta a hazugságot és a hazugságban rejlő lehetőségeket. Elmúlt a gyermeki báj, helyette a hazudós kamasz először még hazudott magának egy világot, amiben ő volt a legjobb, legszebb, leg-leg. A hazug világ először gyönyörű volt. Nem kellett tanulni, elég volt helyette kitűnő osztályzatokat hazudni és úgy tűnt, minden rendben lesz. Közben a szerényebb képességű, de szorgalmasabb társak lassan, de biztosan átvették az eminens helyet. Még egy darabig lehetett hazudni, de egyre többen vették észre, hogy az addigi eminens kamasz lassan utolsó padossá válik. Akkor egyszerre kiderült, hogy hazudott reggel, éjjel meg este.

Lehet, hogy a hazug kamasz dacból vállalt őszinteséggel kiáltotta bele a világba, hogy nem ő hazudott, hanem mindenki más, de az is lehet, hogy a hazugság leple nem tudta letakarni a valóságot többé. Ekkor kamaszos dühvel fordult azok ellen, akik addig hittek neki. Kamaszossal, tehát tapasztalatlan és féktelen dühvel. Tört, zúzott, tombolt dühében és utálta az egész világot, aki szerinte sohasem értette meg. A kamasz már nem gyerek, már tud ártani másoknak is. Veszélyesen kiszámíthatatlan.

A kamaszkor viszont véget ért. Hűvös felismeréssel egyszerre nevetségessé válnak az addig oly fontosnak hitt dolgok. Rájön az ember, hogy sokkal szebb a valóság, bármilyen szépnek hazudott álomvilágnál. Osztályelsők voltunk, tehát tehetségesek. Fel kell ismerni a hazug kamasz világában élőket és úgy is kell őket kezelni. Nem nekünk kell elnézést kérni, és nem is szükséges azzal küszködni, hogy megváltoztassuk őket. Felnőtt fejjel tegyük dolgunkat, amit elmulasztottunk, pótoljuk be. Vegyük észre, hogy kiknek mutál a hangja és hagyjuk, hadd hazudjanak egymásnak a pattanásaik mögül. Ne féljünk tőlük és ne is haragudjunk rájuk. Aki viszont még mindig ránk mérges, mert nem hisszük el neki az idióta hazugságait, annak könyörtelenül mutassuk meg, mi is a valóság.

Sok sikert és jó munkát kívánok magunknak! Sajnos, amit elmulasztottuk, azt most duplán kell megcsinálni. A munka akkor soha nem nehéz, ha magunknak dolgozunk.

A Frei-dosszié margójára

Kercsó Alpár

Egy igazán nemes gondolat, a sztárriportertől megszokott érdekes, tanulságos, és vitathatatlanul jobbító szándékú köntösbe öltöztetve. Szép példák az összefogás erejének és hatékonyságának szemléltetésére, néhány percenként visszatérő motívum, enyhe hatásvadász ízzel, mely szerint Magyarország nagy bajban van, s ami ma nálunk van és történik, az így nem mehet tovább. Elsősorban az ország gazdasági helyzete ad okot aggodalomra, mely helyzet okaként a műsor a politikai konszenzus hiányát jelöli meg. Ellenpéldái, Írország és Észtország.

Kis kirándultatásunk percei alatt belepillanthatunk ezen országok szédítő fejlődésébe, véleményeket hallhatunk átlagos emberektől és jól ismert, a magyar társadalom különböző területein és szintjein működő személyiségektől is. Mindenki a mai két magyar politikai oldal egymásra találását hiányolja, a két „vezért” szeretné egy asztalhoz ültetni, ez az egyetlen megoldás annak a szakadéknak a betömésére, melynek mélye felé sodródunk, egyre szédítőbb iramban.

A néző helyeslően bólogat, mit tehet mást, fülének kedvesen kulturált mondatok áramlanak felé… Aztán mégis elbizonytalanodom…

Ha ennyire beteg az az ország, melyről néhány évvel ezelőtt még irigylésre méltó képeket és jelzőket harsogtak ma bársonyszékben pöffeszkedő arcok, akkor talán gyógyítani kellene. Talán a kórt illene diagnosztizálni, persze szigorúan csak a vizitdíj megfizetése után. Mindnyájan tudjuk, talán szakértők nélkül is, hogy eredményes gyógyulást csak a betegség okának felszámolása hozhat, természetesen ezen ok meghatározása után. A hamis kórokozó-azonosítás félrekezeléshez vezethet. Tehát először mondjuk ki világosan, mi vagy ki kényszerítette betegágyba az országot. Utána dermesztő badarság lenne arra az orvosra bízni a kezelést, aki magát a betegséget okozta, hiszen „szakértelméről” már meggyőződhettünk.

Röpködnek a jólétet illusztráló adatok Írországról? Gratulálunk és örülünk nekik, de tudjuk, hogy náluk egyetlen napig nem volt ún. szocializmus, mely az emberek lelkét és szellemét is nyomorba döntötte, mely, a maga hangoztatott „felsőbbrendűségével” kártételben messze felülmúlta mindazon történelmi viharokat, melyek valaha végigsöpörtek a zöld szigeten.

Aztán végigsétálhatunk Tallinn utcáin. Dicséretre méltó teljesítményekről hallhatunk, de azt is elmondják észt barátaink, hogy náluk a rendszerváltáskor egyszer s mindenkorra kitakarították a kommunistákat pozícióikból, szavaik szerint „felmosták velük a padlót”.

Két szép és követendő recept, mely a mi esetünkben jobban sántít, mint a háromlábú kutya. Kár! Pedig mennyire szeretnénk, frissen „felmosott” padlójú kórházból, hozzáértő elmék és kezek munkája nyomán, gyógyult, egészséges országként, büszkén és életerősen kisétálni!

Nem értem Ferit

Ungvári Csaba

Én már megint nem értek semmit! Tudom velem van a baj, pedig igyekszem feldolgozni, megérteni azt a rengeteg mindent, amit értünk tesz a kormányunk, hogy azt a sok rosszat, amit a Fidesz művelt velünk helyrehozzák. Tudom, ez idő, és sokba kerül, de egyszer majd jó lesz! Ezt már annak idején Kádár bácsitól is sokat hallottam. Kár, hogy ő már nincs köztünk, pedig egész életét értünk áldozta. Ilyen vezetőkre van szüksége a népnek, akik azért dolgoznak, hogy nekünk jobb legyen ebben a „kurva” országban. Nem úgy, mint az Orbán, aki csak a bányáival van elfoglalva, és ha nem kap elég állami megrendelést, agyonveri a feleségét!

Feri! Ugye, szólíthatlak így?! Már a neved is olyan közülünk való. Tudom, Fletónak is hívnak, de ezt mostanában a fideszesek olyan gúnyosan szokták használni. Miért kellett ezeket a derék rendőrvezetőket kirúgni?

A Gergényit is, akit nemrég kitűntettél, mert móresre tanította a jobboldali csőcseléket az ősszel!

Nem értettem akkor sem őket, miért volt az a fene nagy felháborodás. Különben is, ha a gumilövedékkel kilövik valakinek a szemét, abba még nem halt bele senki!

Jobb is, hogy végre megtudták, a rendőrökkel nem lehet csak úgy szórakozni, nehogy már ők mondják meg mit csináljon szolgálatban az ember!

Most meg itt van ez a kis r***nc, aki azt állítja, megerőszakolták a rendőrök, pedig biztos ő kínálkozott fel. Egyébként, ha mégis úgy volt, na, akkor bumm, hány családban van erőszak, de abból nem csinálnak ekkora cirkuszt. Bezzeg, ha jó rendőreinket kell lejáratni, nem számít semmi!

Igenis, én ezt a Petréteit is inkább kitüntetném, bebizonyosodott milyen tökös gyerekek ezek a Rebiszesek. Remélem, azért találtok neki ezek után is jó kis állást, elvégre nem állhat ott minden embere mellett. Különben is, vegyék észre ennek az egésznek üzenetértéke van, jobb ha mindenki betartja a szabályokat különben meg lesz…va!

Neked sem kellett lemondanod, mert hazudtál négy évig, pedig megmondhattad volna az őszintét is. Még jó, hogy nem tetted, különben az Orbán banda jött volna vissza! Na, még csak az kéne!

Feri, tedd amit jónak látsz, még ha az ilyen magamfajta egyszerű ember nem is érti! Megszoktuk már megszorítani a nadrágszíjat. Egyébként jó hírem is van, megkaptuk a lakásra a jelzáloghitelt, amiből ki tudtuk fizetni a távfűtés számlát. Úgyhogy miattunk ne izgulj, egy a lényeg, ne az Orbánék nyerjenek!

Köszönjük a 4-es metrót, egy ismerősöm már utazott is rajta, és remélem szavazni már az 5-össel fogunk menni, amit most épít a Demszky. Mi tudjuk, ők csak szövegelnek, ti meg dolgoztok!

Az egészségügyi reformból egy kukkot sem értek, de se baj, az a lényeg, ti tudjátok. Még szerencse, hogy annyi gyógyszer van itthon, egy darabig el leszünk vele. Mi bízunk bennetek, addig is sokat hallgatjuk a rádiót, meg nézzük a TV-t. Persze, nem az ő tv-jüket, meg ezt az új Lánchidas rádiót, be sem állítottam, kit érdekel mit hazudoznak össze-vissza.

Na, megyek, mert kezdődik a Bolgár Gyuri műsora, ott mindig megmagyarázzák, ha valamit nem értek!

A dolgok összefüggenek

Palotás János, Portugália

Ebben az országban – mondjuk ki végre amit mindenki tud, ne kerteljünk – ahol a miniszterelnök szerepében gyalázatosan ripacskodó pszichopata kalandor, egy krónikus hazudozó, a nép által megválasztott képviselők felének sunyi hallgatása közepette többször kurvának nevezheti saját országát, és ezt ezen ország felkent koszorús írója ötvenezer dollár jutalomért a szónoki teljesítmény csúcsának nevezheti, ebben az országban ugyanazok a rendőrök, akik főnökeik parancsára arc és név nélkül követhettek el emberiség ellenes bűntetteket, természetesen és logikusan cselekedtek, amikor a nyílt utcán megerőszakoltak egy fiatal nőt. Természetesen és logikusan védekeztek azzal a hazugsággal, hogy a nő felajánlotta magát.

Ebben az országban természetesen és logikusan cselekedett egy másik rendőr ebből a csapatból, amikor miután agyonlőtték a bankrablót, ő maga fosztotta ki a bankot.

Ebben az országban természetesen és logikusan cselekedett a fent említett pszichopata hazudozó üzlettársaiból és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőiből alakult, alapítványnak elnevezett bűnszövetkezet, amely jótékonyságnak álcázott csempészéssel foglalkozott és milliárdos károkat okozott az országnak.

Ebben az országban természetes és logikus, hogy a „kormányfő” kormányzás helyett ingatlanpanamát szervez kormányzati negyed építése ürügyén. Hiszen pályafutása során bizonyságot nyert, hogy csak ehhez ért.

Ebben az országban természetes és logikus, hogy egy szélhámos a hátába vágja a kést a gazdájának, aki minisztert csinált belőle, így puccsal hatalomra kerül. Majd csalásokkal és hazudozással egy demokratikusnak csúfolt választási komédiával „legalizálja” hatalmát.

Ebben az országban természetes és logikus, hogy a kormány baráti köre egy balek cigány álbróker felhasználásával kilop több tíz milliárd forintot az autópályákra tartalékolt közpénzből.

A sor a végtelenségig folytatható lenne, úgy látszik a lejtőn nincs megállás. Nem tudok példát a történelemből, hogy egy ilyen típusú diktátortól demokratikus úton valaha is megszabadulhatott egy ország.

Ebben az országban a kalandor „miniszterelnöktől” és cinkosaitól való megszabadulásért – akik gátlástalanul történelme egyik legsúlyosabb anyagi és erkölcsi válságába taszították hazájukat – a legkisebb ár lett volna a gazdájuk hazugságait aljasul és cinikusan szajkózó „közszolgálati” televízió székházának felgyújtása.

Ennek a bűnszövetkezetnek az eltávolítására nehezen tudok elképzelni demokratikusabb, humánusabb eljárást, mint ahogy a boldog emlékezetű Hruscsov elvtársuk eljárt elődeikkel, Rákosival és Gerővel: felpakolni őket egy repülőgépre és elszállítani valamelyik egykori távol keleti szovjet tagköztársaságba.

Soha ettől nagyobb kár ne érje a magyar demokráciát. Sem az európai demokráciát. A kétkedőknek ajánlom figyelmébe a Bastille lerombolásának hiteles történetét és Petőfi versét: „Latour nyakán kötél…”

Epilógus. Itt Európa nyugati sarkában, a fénylően ragyogó, tiszta állomáson felszállok a szárnyvonalakon közlekedő futurisztikus, szinte mesebeli vonatra, amit ez a kis ország az utóbbi tíz évben rendszeresített vasúti reformja keretében. Minden peronhoz mozgólépcső és lift tartozik. Mondják, itt egy szárnyvonalat sem zártak be, sőt buszok is járnak, hogy az utasok tudjanak választani. A reform célja az volt, hogy az embereket segítsék a munkába, iskolába járásban, a városok kulturális lehetőségeinek kihasználásában. Ezeket a vonalakat szüntette meg otthon a reménytelen debil, Kóka, a „miniszter”.

Javaslat

I. A.

Az októberi események kapcsán ajánlom szíves figyelmébe a sérülteknek, illetve a jogvédőknek, hogy jogos fegyverhasználat esetén is, egyértelműen rendelkezik a szolgálati szabályzat a fegyverhasználat során megsérült személy elsősegélyben való haladéktalan ellátásáról. A tévé felvételeiből látszik, hogy a kilőtt szemű, földön fekvő, magatehetetlen sérültet nem látja el a vele szemben fegyvert használó rendőr. A mentőkocsihoz sem rendőrök viszik. Ennek elmulasztása kimeríti a B.T.K. „segítség nyújtás elmulasztása” törvényi tényállását.

Elvonatkoztatva a fegyverhasználat jogosságától, nem hagyhatta volna sorsára a fegyverhasználat során megsérülteket a fegyvert használó rendőr. Fegyverhasználat kizárólag célzottan (nem létfontosságú szervre leadva) történhet. Tilos abban az esetben, ha vétlenek sérülésének veszélye fennállhat. A fegyverhasználat során kerülni kell az élet kioltását.

Tessék már elővenni a szolgálati szabályzatot és megfőzni saját levében azokat a jogszabályok mögé bújó gyáva rendőröket! A parkoló órákat üzemeltető cégek is egy apróságon buktak el.

Frei dosszié

Orosz Lajos

Tegnap láttam Frei Tamás műsorában Hankiss Elemért a csodalényt aki kifejtette hogy Magyarországra kellene hívni Clintont elnöknek és Soros Györgyöt pénzügyminiszternek. Két dolog lehetséges: vagy komolyan mondja ezt vagy cinikus. Nekem úgy tűnt, komolyan gondolja.

Ha komolyan gondolja, akkor szerintem 86 éves nagymamám is – aki csak elemi iskolát végzett – rövid úton klinikai esetnek minősítené. Ugyanis milyen véleménnyel lehet ez az ember a magyar nemzetről, ha nem tudja feltételezni, létezhet néhány olyan ember, aki képes az országot ebből a válságból kivezetni? Belegondolt már ez az ember abba, hogy gondolkoznának ezek az emberek egy Amerikától teljesen különböző közegben? Nyilván ugyanúgy, mint otthon – már csak a koruk miatt is és azért is, mert nem ismerik az itteni viszonyokat és az itteni emberek gondolkodását.

Hogyan tudnának ilyen körülmények között egy országot irányítani? Nem beszélve arról, hogy Soros György a vagyonát ki tudja, milyen módon szerezte. Ő az az ember, akit bennfentes kereskedelemért komoly pénzbüntetésre ítéltek, ha jól emlékszem Franciaországban. Hiányzik nekünk egy ilyen ember? (Hasonló már van.) Mi lenne a garancia rá, hogy a magyar érdekeket szolgálná akár ő, akár Clinton? Ha cinikusan mondta ezt az ötletet, akkor még rosszabb a helyzet, mert komplett hülyének nézi a magyarságot.

Hankiss az az ember, akit valakik a legokosabb magyarnak jelöltek. Rettenetes lehet ebben az országban – milyen akkor a leghülyébb? Sajnálom azt az egyetemet és azokat a diákokat, akiket egy ilyen ember tanít. Hozzáteszem, TV-elnökként ő volt az az ember, aki hiteles emberek eltávolításával és a műsorstruktúra további züllesztésével tovább mélyítette a magyar televíziózás erkölcsi válságát.

A rendőri visszaélésekről

Molnár Andor, Kecskemét

Az ún. rendőri „visszaéléseket” azért nem nevezném visszaéléseknek, mert morálisan abban az esetben beszélhetünk rendőri hatalommal való visszaélésről, amikor egyes személyek, mint egyébként jól praktizáló, feladatukat alapvetően rendesen elvégző emberek rendőri (munkahelyi) feladataikkal együtt járó hatalom felhasználásával tesznek olyat, amely nem tartozik rendőri (munkahelyi) kompetenciájukhoz. A rendőröknek kinevezett nemi erőszakot elkövető személyek tehát közönséges bűnözők, akiket a mai magyar rendőrség a soraikba fogadott. Tulajdonképpen nem is a magyar rendőrség vette soraikba őket, hanem a magyar állam, illetve a magyar állam becsületét is amúgy becsületesen tépázó jelenlegi hatalmi elit.

Kérdezem: csodálkozni kell-e azon, ha a rendőrség soraiban megjelennek ezek az elemek azok után, hogy a mesterségesen – nyilván okkal – földuzzasztott rendőri erőket egy erkölcsileg és morálisan teljesen illegitim vezetés a saját magánhadseregének tekinti? Gengszterek között gengszter-becsület uralkodik.

Csak végig kell nézni újra a tavaly október 23-án készült felvételeket, a tüntetések szétverésekor tapasztalt erőszakot! Beszélhetünk azok után még rendőrségről egyáltalán? Beszélhetünk egyáltalán vezetőkről, akit felelősségre lehet vonni? Ha igen, akkor a felelősségre vonás végrehajtói maguk a szavazó-polgárok kell, hogy legyenek, s a felelősségre vontak, azok, akik ma a politikai hatalmat bitorolják.

A nép megteheti, hogy letaszítsa trónjáról azt, aki az ő hátára teszi a trónját. Egy felelős vezető nem teszi a saját trónját a nép nyakára. Minden olyan vezetőt, akinek kezéhez, hatalmához vér és erőszak tapad, a történelem ítél el. Bár a történelmet is próbálják meghamisítani, egyvalaki mindig lesz, aki tudja az igazat!

A társadalmi igazságosság Kolumbusza

Lőrincz Miklós

A MSZP május 19. választmányi ülésén a miniszterelnök-pártelnök – a rá jellemző szerénységgel – hasonlította saját magát a nagy felfedezőhöz, Kolumbuszhoz. Mondjuk, hogy stílszerűbb lett volna Mao Ce-tunghoz, a nagy kormányoshoz viszonyítania önmagát. Talán szerencsésebb lett volna ez az összehasonlítás, mert bennem rögtön megfogalmazódott a kérdés – mit fedezett fel Gyurcsány Ferenc?

Egy dolgot: a lehetőséget. A gyors meggazdagodás lehetőségét, illetve az ahhoz vezető kiskapukat. Nomentána lehet, hogy az Ő cége a „Kiskapu Bt?” Kétes ingatlanügyek, egyéb más ügyeskedések, és meg is van a vagyon. Persze, mind ez a társadalmi igazságosság jegyében, szigorúan a jogállamiság keretein belül.

„Amit egy éve teszünk, az a rendszerváltás óta a legbonyolultabb és legösszetettebb baloldali politika: úgy átvinni az országot a változásokon, hogy együtt legyen a teljesítmény és a szolidaritás!”

Hirdette a nagy kommunikátor a választmányi ülésen. Reményt próbálva adni megfogyatkozó szurkolói táborának. Hiszen már nemcsak a kormány, hanem az MSZP is Gyurcsány fogságában van.

1989-ben Magyarország élenjáró volt az összes európai szocialista ország között. Abban az időben a mi újdonsült Cristoforró Colombónk még „szégyellőcskén” marxista volt. De már várt az alkalomra. Ezek a szégyenlősen marxisták eljátszották a privatizációnak keresztelt szabad rablást. Mert akkor minden a kapcsolatokon, a hiteleken meg a kapcsolati tőkén múlott.

Ma sereghajtó, és leszakadó ország lettünk. Ami ma jellemző: szegénység, növekvő munkanélküliség, kilátástalanság, hazugság, hozzá nem értés, és rendőri erőszak, és az igazságszolgáltatás válsága. Mert a „postabanki herceg” meg valamilyen „kulcsáros” ügyek erősítik a jogállamiság hitelét. Meg az ügyészségét is.

Meg az is mutatja, hogy a „nagy felfedező” Altus cége ügyében ez év április 12-én a Legfőbb ügyészség jogalap nélkülinek minősítette az állami vagyon rovására történő gyarapodásról szóló perindítványt. Más ügyek meg elévültek. Pesti lakos lévén gyakran hallom villamoson, metrón „Az ajtók a baloldalon nyílnak!” A baloldalon már minden ajtót és kiskaput kihasználtak. Kilenc millió magyarnak ott egy darabig még nem nyílnak ajtók. Talán egészen 2010-ig.

Az önkormányzatokban már igen, mert azok nagy része már jobbra nyíló ajtóval rendelkezik.

De addig is tisztelt felfedező uram, és elvbarátai! Önök az egykori szégyenlősen marxisták, „vörös bárók”, volt ifjú kommunisták, köszönjék a jó sorsuknak, hogy jókor voltak jó helyen. De legalább ne próbálnának meg erkölcsöt hirdetni! Önök kisstílű, pénzéhes, „percemberkék” akik eljátszották-átjátszották dzsentri módra az országot a multiknak. De nem a társadalmi igazságosság jegyében!

Bojkott felhívás – a Rába szennyezésének megfékezésére!

Godó Szilárd

Az osztrák oldalról hosszú évek érkező szennyezés a környezet tudatos rombolása. A szennyezett vízből a mérgező vegyületek bejutnak a talajba ahonnan a növények felszívják, és így az élelmiszereinkben is bekerülnek. Sajnos az ilyen kis dózisú mérgek felhalmozódása a szervezetünkben, súlyos betegségek kialakulásához is vezethet.

A jó szomszédságot szem előtt tartva a többszöri udvarias tiltakozásunk ellenére az osztrák hatóságok a kérdést igyekeztek bagatellizálni, arrogáns módon azt hangoztatták, hogy az egyes gyárak káros anyag kibocsátása külön-külön nem haladja meg az engedélyezett mértéket.

Túl azon hogy a már meglevő környezetkárosítás ügyében sem adtak érdemi választ, és úgy tűnik hogy szándékukban sem áll ezzel az igen súlyos problémákkal foglalkozni, az újabb Magyarországot és Szlovéniát terhelő környezetét károsító üzemek felépítését cinikusan bátorítják. Lásd Szentgotthárd melletti szemét égető 500 méterre a határtól.

Ebből elég! Kérünk mindenkit, hogy segítsen a megállítani a Rába szennyezését azzal, hogy vásárlóként bojkottálja az osztrák árukat! Talán az jobb belátásra bírja az osztrák hatóságokat és vállalkozásokat, ha csökken a kereslet a Rauch, a Gösser és a többi alább felsorolt osztrák termék iránt. Természetesen nem kérünk senkit hogy tiltó listával járjon vásárolni, csupán azt, hogy győződjön meg arról hogy nem osztrák termék vásárol!

Keller, aki tudja…

Preiner Fiderika

Keller ritkán szól, de akkor is minek. Most azt állította, hogy Szabadfi Árpád, az ORFK helyettes vezetője fideszes. Nem azt mondta, hogy rossz rendőr, bűne csak az, hogy fideszes. Sőt, egyes MSZP képviselők szerint az egész tábornoki kart Pintér Sándor irányítja. Így a megyei vezetés is Fidesz kézben van?

Gergényi is fideszes, hisz Pintér Sándor üzlettársa. Bele sem merek gondolni, mi lett volna október 23-án, ha Gergényi nem fideszes. Talán még, Demszky is fideszes, hisz Ő tüntette ki Gergényit.

Most attól tartok, hogy a lemondott rendőri vezetők helyett nem az alkalmasak jönnek szóba, kiválasztás szempontja az MSZP iránti lojalitás lesz.

Ez a rendőrség végét fogja jelenti. De MSZP-s berkekben ez nem probléma.

Ki hibázott?

Petrétei miniszter úr immár másodszor ajánlotta fel a lemondását és most a miniszterelnök elfogadta. Petrétei miniszter úr mellett távozott a rendőrség szinte teljes vezérkara. Az ok a rendőrség morális válsága. De ez a válság nem Petrétei miniszter úr idejében alakult ki. A válságért elsősorban Lampert Mónika a felelős akinek minisztersége alatt jött létre a jelenlegi helyzet.

Tetézte a fejetlenséget a Belügyminisztérium megszüntetése, a feladatok átgondolatlan és nem jól meghatározott felosztása, a rendőrség szinte szakállamtitkári szintre való süllyesztése, a határőrség nem előkészített beintegrálódása a rendőrségbe – ami még várat magára – a pénzügyi megvonások, valamint a rendőrségi szakemberek menesztése és nyugdíjazása. A válság Lampert Mónikával kezdődött és Petrétei vitte el a balhét.

De valójában az egészért a Miniszterelnök és kebel barátja Szilvásy György a felelős.

Amíg Ők hatalmon vannak csak újabb válságok várhatók.

A permanens kommunikáció

Lőrincz Miklós

A regnáló kormányzat újfent komoly összeget kíván fordítani a reformok magyarázására, vagy uram bocsá’ a népszerűsítésére. A gyurcsányi megszorító csomagot hiába bujtatják reformmezbe, attól az még megszorítás. Ugyanis a magyarok 9/10 részének rosszabb életkörülményeket és életfeltételeket teremt. Tehát ennek magyarázása elég reménytelen vállalkozásnak tűnik.

A „kissé” magabiztos, és néha a képességeit is túlértékelő miniszterelnöknek is meg kell értenie, hogy nem csak a kommunikáción áll, vagy bukik a „megszorító reformok” sikere, hanem a társadalmi támogatottságon is. Lásd az áprilisi közvélemény-kutatások eredményeit!!

Ha két közgazdász összehajol, abból nagy dolgok születnek. Például Medgyessy Péter az akkori tanácsadójával ( a regnáló miniszterelnökkel) hatástanulmányok nélkül hajtották végre a „jóléti rendszerváltás” programját. Meg is lett az eredménye! Mi az, hogy! Nagyon is! Most a „reformrendszerváltás” programját akarja mindenáron ránk erőltetni, amelyet csak Ő, egyedül Ő képes végrehajtani. Legalábbis ami az előkészítetlenséget, a szakmai szervezetek véleményének semmibe vételét, és a kíméletlenséget illeti; tényleg senki más.

Előző életéből a Miniszterelnök Úr emlékezhetne az egyetemi tanulmányaira, amikor is Ő, a nagy reformer még szégyenlősen marxista volt: „A lét determinálja a tudatot.” Mára ez a mindenen átgázoló reformernél így módosul: „A létbizonytalanság képes csak igazán meghatározni a tudatot!”

Látom magam előtt, amint a hárommillió szegény és körülbelül félmillió honfitársunk, aki a szegénységi küszöb alatt él (és esélye sincs a reformfelzárkózásra), éjt nappallá téve, a tv készülékek előtt ül , és lesi a kormányzati kommunikáció újabb gyöngyszemeit.

Mert a kommunikáció az dübörög! Meg a reformpuma. Legalább az dübörögjön, ha már a gazdaság nem. Kenyeret és kommunikációt a népnek! Kommunikáció már van és lesz! Meg a rávaló is!!

Magam részéről kíváncsian várom én is a reformkommunikációs inváziót! Mert sem én, sem a „böszme nép”, amelynek én is egyszerű tagja vagyok, demokratikusan végignézzük, és nem értjük, hogy mi történik az országban. A rendszerváltás után 17 évvel!

Igaza van W. S. Churchillnek: „Nem biztos, hogy a demokrácia jó dolog, meg költséges is!” Legalábbis Magyarországon! Meg reform módra. Mert itt még jobbat nem találtak ki. De már magyarázzák!

Megoldás

I. A.

Az elmúlt napokban szinte óránként kiderülő rendőri bűnelkövetők visszaszorítására az USA-ban egyszerűen minden járőrautóban kép- és hangrögzítő berendezés van. Rögzíti az intézkedéskor elhangzottakat, és az ahhoz tartozó képet. Eddig azt hittem, hogy ez csak a rendőrt védi, de ezek után már nyilvánvaló, hogy minden becsületes embert véd, legyen az állampolgár vagy intézkedő valódi rendőr.

Nézzük meg, ki lesz az első ellenzője ennek a rendszernek, és ott kell kezdeni a nagytakarítást. Az elvesztett bizalmat csak őszinteséggel szerezheti vissza rendőrségünk, és minden igazi rendőr érdeke ez, mert az ő hátuk mögé bújnak el a haramiák.

Szeretném angyalként a világot járni

Sonkol László, Felvidék

Sonkol László vagyok. 1983. június 15-én születtem Rimaszombatban. Szlovákiában élek, Rimaszombat járásában egy kis faluban, Uzapanyiton. Nagyapám által kezdtem el verseket írni, ki megtanította azt, hogy az érzéseimet ne csak magamban tartsam, hanem azt papírra is vessem. Ha kategóriát kell írnom, akkor én a szerelmes versek közé tartozom. Erről szeretek írni nap, mint nap, és ebből is merítek erőt.

…minden áldott reggelen, egyszer a szerelmet is elnyerem…

Szeretném angyalként a világot járni

Angyalok közt élem az életem, Szárnysuhogtatásuk mellett nincs félelem, Őrzik az álmom,őrzik a létem, Velem vannak,ha szólok,ha kérem,

Lehet, Én is az vagyok talán, Sokan mondták ezt nekem már, De tagadom,mert csak szeretnék lenni, Szeretném angyalként a világot járni,

Segíteni embereken,az elesetteken, Védeni és óvni,hogy hitük felém sose vesszen, Hitet kapjanak az emberek, Hogy újra angyalok közt éljenek,

Szeretném angyalként a világot járni, Erdőkön s folyókon keresztül vágni, Repülve sebesen,sodródva a szellőn, Megpihenni s álmodozni,egy csodaszép felhőn,

Angyalokban hittem,és mindig is hiszek, Hinni is fogok,míg csak hinni lehet, Ők az őrangyalok,a szent strázsák lelkemen, Érzem a létüket,hogy itt vannak mellettem.

Kádár

Barsi Gyula

A legjobban akkor röhögtem, amikor Thürmer Gyula azt nyilatkozta, hogy Kádár szégyellné magát, ha látná mi folyik ebben az országban, és tulajdonképpen látja is. Honnan? A mennyországból?

Kecske utcai temető

Lelkes Viktória (Vikkancs, Felvidék)

E pozsonyi temetőben régi, Áldott, Magyar földben most magyar, német szlovák egy helyen pihen békés csöndesen.

E pozsonyi temtőben régi, Áldott, Magyar földben most magyar, német szlovák egy helyen pihen békés csöndesen.

Dohos kripta, ferde fakereszt Megbocsájtva egymás mellett amott egy eldőlt sírkő áll, Áldott Nyugalom! Végtelen Magány! Lopódzik mögém, s ölel át.

Nem ordítva jön felém, mint megannyi büszke Rém, Nem hátulról kerítve, Mint gyilkos, tolvaj szelleme. Csak leül mellém a padra.

Vállára hajthatom fejemet, Kiönthetem elé szívemet. S ő türelmesen engem figyel Reményt ad Isten Igéivel. Hogy képes legyek hinni.

Esőcseppek zápora ered meg, Szomját oltva holt lelkeknek, Én elköszönök, s ő csókot lehel homlokomra Elindulok, a távolból még visszanézek, S próbálom elhinni, nem csak álmodtam az egészet.

Már mazohisták is vagyunk

Preiner Friderika

Bővíttettük a repertoárt már nemcsak mucsaiak, fasiszták, nacionalisták, rasszisták, demagógok vagyunk, hanem mazohisták is. Igen szándékosan vegyültünk el a folyamatosan hazudozó kormány elleni „jogellenes” tüntetésben, hogy a törvényesen „brutális” rendőrség agyonverjen bennünket. Szeretjük ha a földön fekve rugdalnak, gumibotoznak bennünket. Legalábbis a Fővárosi Nyomozó Főügyészség szerint. Kíváncsian várom, hogy mit mond majd erre az Emberi Jogok Európai Bírósága. Gondolom nem azt, hogy türelem lesz ez még rosszabb is, ha marad a Gyurcsány-kormány.

Áldatlan állapot

Szemán Amarilla, 17 éves

A nevem Szemán Amarilla, és 1990. április 11-én születtem Tatán. Ahogy látható, már a születésem is megpecsételte sorsom, hiszen a költészet napján születtem.

1996-tól a tatai Vaszary János Általános Iskolában végeztem el általános iskolai tanulmányaimat. Már ekkor elkezdődött az irodalom, és a versek iránti érdeklődésem és szeretetem. 2004 óta a tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskola tanulója vagyok.

Kezdetben verseimet csak azért írtam, mert ez által kiadtam magamból azokat az érzéseimet, amit úgy éreztem, nem értene meg senki, vagy riasztó lenne mások számára. Ma már tudom, hogy ezek az érzések így, versformában már elgondolkodtatóak, illetve némelyikük szórakoztató ismerőseim, barátaim számára.

A versírás mellett, imádok könyveket, illetve híres-neves költők műveit olvasni. Kedvenc költőm Szabó Lőrinc (akinek művei olvasásával gyakran kapok ihletet, viszont sok más költő tanonccal ellentétben, soha nem utánzom írásait), kedvenc íróim pedig Stephen King és Meg Cabot.

Véleményem szerint a versek nagy szerepet játszanak a mai világban, még ha az emberek nagy része el is feledkezik róluk. Hiszen ma már annyira kevés a szép, a jó ezen a Földön. A vers megnyugvás lehet zaklatott pillanatainkban. A versekben megtalálhatjuk önmagunk, átélhetjük őket aktuális érzéseink kapcsán. A versek az életünk részei lehetnek.

A jövőmmel kapcsolatban még nincsenek tiszta elképzeléseim, de szeretném, ha a nagy részét kitöltenék a versek. Mert reményeim szerint, ahogyan most is, később is képes leszek kiadni magamból érzéseim ezzel a nemes művészettel.

Végül pedig egy idézetet szeretnék megosztani minden kedves olvasóval, amit azért szeretek, mert a verseimet az erős érzelmesség jellemzi.

„Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.” (Montaigne)

Áldatlan állapot

Alattam a föld, melyen stabilan állok, Fölöttem az ég, min sosem szárnyalok.

Pedig szívesen repülnék a kék ég végtelenjén, De nincs pilótám, ki szárnyalásom elvezetné.

Az apró örömök édesek, de csak egy centivel emelnek a föld felé, Hatalmas boldogságot szeretnék, amivel magasan szárnyalhatnék.

Mindörökre elvesztettem a boldogság érzését lelkemből, Te tetted ezt velem, úgy tűnik puszta ‘szeretetből’..

Akkor még azt hittem, a szerelem minden rossz elűzője, De most már rájöttem, a fájdalom és a bánat kézen fogva jár vele.

Naiv voltam, bedőltem, átvertél, De nekem a végén már semmit nem értél.

Most már megtanultam, ennyiért elkeseredni nem érdemes, Egyszer majd én is újra magasan szállok a kék égen.

2006. október 03.

Felvidéki magyarokhoz!

Lelkes Viktória (Vikkancs, Felvidék)

Most nyolcadikba járok, az alapiskola utan szeretnék gimnaziumba menni azutan pedig magyar-történelem szakon folytatni a tanulmanyaimat. Első versemet Balassi Bálint hatására írtam meg. Sok dologról szoktam írni, szerelem, nagyapám és nagyanyám iránt érzett szeretet, hazaszeretet és Isten szeretetéről, valamint az elmúlásról, halálról.

Kosztolányi Dezső egyik novellája ösztönzött rá, többek között, hogy én is írjak párat. Ez a novellája pedig az Esti Kornél kötetből az egyik novella. Ha azt mondom Esti Kornél, akkor aki egy kicsit is ért az irodalomelmélethez tudja, hogy egy Freud-féle teóriára épül. Ez pedig, hogy kettős életet élünk. Hát, amiket nem teszek meg az életben, azt megteszem a novelláimban! Ezen kívül bármit szívesen írok! Újságcikk, beszéd, iskolai dolgozat. Minden!

Felvidéki magyarokhoz!

Felvidéki magyarság Mert hagyod magad? Mért nem lázadsz Egyszer sem, rabságod alatt?

Tudom, könnyen mondom én, Ki semmit sem teszek, De kevés vagyok én, S szavam nem sokat ér.

Ehhez Ti is kelletek, Hű testvéreim, Gyertek, gyertek, gyűljetek, S higgyétek, nem hiába jöttetek!

A nép s a Haza becsülete Mostan itt a tét, Lázadjunk fel, mert Hitünk ennyit megér.

S ha nem sikerülne, Ne csüggedjetek, A Remény megmaradjon, S az utókort is kérem, Hogy újra fellázadjon.

Miért maradt el a rendszerváltás a magyar sportban?

Pálmai József, az OTSH volt alelnöke

Környezetünkben naponta hangzik el a fenti kérdés. A válasz: Mert a politikában sem volt. De ez nem ilyen egyszerű. Menjünk sorjában. A rendszerváltás végrehajtásával megbízott vezetés 1990. 07. 16-án kezdte meg működését az OTSH-ban a következő belső hármassal: Elnök: Gallov Rezső, alelnökök: Dr. Jakabházy László, és e sorok írója. Az apparátus változatlanul maradt a helyén.

Az OTSH-ban uralkodó helyzetet csak én ismertem. A gondok megelőzése érdekében javasoltam az elnök úrnak, hogy mindenekelőtt a főosztályvezetőket, de azok közül is először a „talpköveket”: a közgazdasági és a jogi főosztályvezetőket le kell cserélni, mert azonnal visszajön múlt. Az elnök úr közölte, hogy erről szó sem lehet, mert szüksége van a fejükre.

Hiába vetettem fel, hogy a helyzet így előbb-utóbb tarthatatlanná válik, és a háttérből ők fogják irányítani a Hivatalt. Az elnök úr foggal körömmel ragaszkodott hozzájuk tehát az elnök úr elvtársai maradtak a helyükön.

Tekintettel arra, hogy az elnök úr az országos szintű vezetés minimális tapasztalatával sem rendelkezett, a talpkövek vették át az irányítást, és megvezették, erdőbe vitték az elnököt, mert az elnök úr nem a szakember alelnökeire hallgatott, hanem a talpkövekre. Csak néhány példa a melléfogásokra: A Császár-uszoda beruházása, a labdarúgó mérkőzések tv-közvetítési díjainak átengedése Bodnár György cégének bagóért, a Bingó (telezsebrebingó) ügy, mindez több százmilliós veszteséggel.

A talpkövek azonban nem voltak hajlandóak azzal sem foglalkozni, hogy az új helyzetben milyen változtatásokra van szükség, mert akkor ki kellett volna dolgozni az új stratégiát, a végrehajtási programot és ez munkával járt volna. Csak azt hangoztatták, hogy mit miért nem lehet megvalósítani, és nem a hogyan igennel.

Ennek következtében kialakult az a vélemény, és az elnök úr ezt hangoztatta minden fórumon, hogy az OTSH nem irányít semmit, nem szól bele semmibe, mindenki önálló. Ezzel a hivatalvezetés lemondott legfontosabb feladatáról, a rendszerváltás folyamatának levezényléséről, ami bizonyos centrális intézkedéseket igényelt volna. Ez a megállapítás egyébként a nemzetgazdaság többi területére is érvényes, nem beszélve az érdekérvényesítő képesség teljes hiányáról. Föl sem volt szabad vetni a finanszírozási problémákat, mert azok közlését maga az elnök úr állította le.

A történelem bebizonyította, hogy radikálisabb intézkedésekre lett volna szükség a „rendszerváltás idején”. Ide illik Antall József volt miniszterelnökünk híressé vált mondása: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.”

A vezetés tehát bedobta a gyeplőt a lovak közé. A lovak pedig elszaladtak, azóta is nehéz őket egy irányba terelni. . A rendszerváltás legnagyobb vesztese a magyar sport.

Ha az elmondottak alapján tapasztalatainkat összegezzük, akkor valóságos sportgenocídiumról, adhatunk számot.

Az eredmények:

A sportegyesületek száma az 1989. évi 3.052-ről 1991-re 2.176-ra csökkent. A szakosztályok száma 25-30 százalékkal lett kevesebb, pedig ezek az utánpótlás-nevelés legfontosabb műhelyei. A minősített főállású edzők száma 30 százalékkal lett kevesebb. A sportegyesületekben foglalkoztatott sportolók száma az 1986. évi 1.184.749 főről 1995-re (a természetbarátokkal együtt) 343.350 főre, csaknem egynegyedére zsugorodott. Az utánpótlás korúak száma 40 százalékkal csökkent. A sportlétesítmények elhanyagolásából, elherdálásából származó veszteséget véglegesen majd csak egy korrekt kataszteri felmérés elvégzése után lehet megállapítani. Annyi azonban most is megállapítható, hogy a 170 milliárdos létesítményállomány /1991-es áron/, legalább egyharmadát, mintegy 60 milliárd forint értékben ellopták, eladták saját zsebre, megszűnt. A magyar sport finanszírozásából eltűnt 8-10 milliárd forint – ez összesen 70 milliárd forint -, annak ellenére, hogy többször is elengedték a sportegyesületek, szövetségek többmilliárdos tartozásait. Folytatódott a sport adóságainak bővített újratermelése. Ez volt tehát a rendszerváltás ára. Drága ár volt.

A magyar sport mindezeken túlmenően krónikus tőkehiányban szenved, és ezen nem segítettek az állami tőkeinjekciók és egyes sportszerető szponzorok önzetlen támogatása sem.

A múlt lezárása nélkül nem lehet új életet kezdeni. Én ezzel dolgozattal szeretném lezárni, ezt a vétkes korszakot, és egyben előkészíteni az érdemi előbbre lépés a változások korát, mert a magyar sportban a helyzet tarthatatlan, ha ez így megy tovább, akkor ez csak további sorvadáshoz vezet. A helyzet őszinte feltárásában a médiáknak is nagyon fontos szerep jut, aktív közreműködésükkel sokat tehetnek a helyzet javításáért, mert a tizenhét éve tartó sportgenocídiumnak csak együttes erővel, társadalmi összefogással lehet véget vetni.

Bolsevik propaganda az óbudai temetőben

Olvasónktól

Április 28-án az óbudai temetőben voltuk az édesanyámmal, ahol az édesapám és a nagyapám egy sírban nyugszanak. A nagyapám résztvevője volt az 1956-os szabadságharc eseményeinek, bár ezt soha nem hangoztatta és semmiféle elismerést nem várt érte. A síron található virágvázára egy nemzeti színű szalagot kötöttünk, amely ezt a vázát már 10 éve díszíti. Ez azonban nem mindenkinek tetszhetett, mert döbbenten vettük észre, hogy valaki a fejfához egy-egy papírdarabot tűzött, amelyről azt hittük, hogy a temető valamilyen hivatalos irata lehet. Amikor elolvastuk, első döbbenetünkben összegyűrtük, de úgy döntöttünk, elküldjük a Magyar Demokrata számára is.

A tartalmától eltekintve a külső megjelenés és a betűtípus egyaránt a földalatti kommunista mozgalmak röplapjait idézi, úgy tűnik, az idő végérvényesen megfordult. A régi jó népfrontos harcosok újjáéledtek a muzeális, eredeti nyomdai eszközök és gondolatok társaságában és temetőkben próbálják halottainkat a dicső népköztársaság szellemében „agit-prop” módszerekkel, „jobb később mit soha!” mottóval a szocialista szavazótáborba agitálni. Mi jöhet még?! Itt már semmi sem szent?!

A szórólapon található szöveg:

„Miért nem láttok csak néztek??? Négy kerék négy gyerek! Öt telek öt gyerek!!!

Obán Viktor gazdagszik, gyarapszik Te pedig „rosszabbul élsz, mint eddig???”

Meddig tart a mentelmi jog??? Mikor lesz már „oszt jónapot”!!!

Nem dolgozunk csak gazdagszunk Osztán, mint Zrínyi kirohanunk!!!

Vágd a tőkést ne siránkozz Menj tanácsért Orbánhoz!!!

Orbán a békéscsabai KOLBÁSZ KIRÁLY!

Orbán Viktor tokaj főpincemestere megnyitotta felcsúti football iskoláját! Tandíj nincs, de adományokat elfogad.

Erdélyben lévő kúriámat szegény erdélyi magyaroknak csekély munka ellenében kiadnám!

Orbán Viktor ex-miniszterelnök

Jelige: Parlament, FIDESZ frakció”

Kádár örök hazugsága

Dr. Nagy Attila orvos, közíró

Kádár János élete hazugság volt, halálának körülményeire is hazugság fátyla borul, és ez érvényes utóéletére is. Az elmúlt napok híreivel ellentétben ugyanis sírját nem rongálták meg, vandalizmusra utaló jelekről még az elvhű tudósításokban sem esik szó. A történet hamis tanúi pedig televíziós nyilvánosságot kaptak. Ha az alábbi tények igazak, e sorok írója megpályázza a BRFK által felajánlott kétmillió forintos nyomravezetői díjat.

Visszapergetve az elmúlt napok eseményeit, érdemes újra szemügyre venni a tudósítások képeit. A május másodikán a Kerepesi temetőben történtekről Thürmer Gyula így szólt: szétzúzták, meggyalázták és kirabolták Kádár sírját. Már az első tudósítások képein is feltűnt, hogy a síremlék feliratos márványtáblája sértetlen, a sír márványkerete is a helyén van, körülötte pedig alig van kiásott föld. A síremlék melletti kavicsos mezőben mindössze annyi homok volt látható, amennyi egy urna eltemetésekor (vagy kihantolásakor) keletkezhet.

A tudósításokban mutatott legelső képeken a síremlék valamennyiszer szemben látható, a kiásott sírgödör pedig sehol sem. Szembetűnő, hogy a „gyalázás” ellenére a sír előtti pázsit és körülötte az élő sövény is ép. Aki valaha is volt temetésen, tudhatja, hogy a koporsó lesüllyesztéséhez (vagy kiemeléséhez) milyen tömegű földet kell megmozgatni, ennek itt nyoma sem volt. Különösképp mesébe illő az a rajz, ami egy Blikk tudósításban szerepelt, sejtetve azt, ahogyan az elkövetők leástak a koporsóig.

Egy sír kiásása talajtól függően akár két óra, ez csak úgy lehet kétemberes munka, ha felváltva végzik, egyszerre ketten nem dolgoznak a sírgödörben. Függőleges csatornát pedig nem lehet ásni, kell a hely a munkát végzőnek, a lendülettel mozgó lapátnak, különösképp amikor már két méter mélyről kell kihányni a földet.

A tudósításokban egyébként sem a tényeken volt a hangsúly, hanem a pártok állásfoglalásain, amint az állítólagos „gyalázás” bejelentése után megnyilatkoztak. Háttérbe szorult az is, hogy a sír teljes megbontása, a márványlapok elszállítása már az ország tudtával történt. A kiemelt koporsó azonban ugyanúgy nem volt látható, mint az elsőnapi helyszínen a sírgödör. A tudósítások szerint később megtörtént a test maradványainak eltávolítása, majd a rohamtempóban végzett azonosítás, két napon belül újratemetés, és a síremlék visszahelyezése, sőt friss aranyozással ennek látványos felújítása is. Az egész történet olyan, mintha jól megtervezve, az ország nyilvánossága előtt (a folyamatos médiajelenlét ellenére csak a lényeges a részleteket nem mutatva) zajlott volna a kihantolás és a visszatemetés. Ennek valódi céljáról természetesen nem esett szó, amint hiteles orvosszakértői véleményről sem. Mindez miért?

Az egyik lehetséges véglet a botrány- és sajnálatkeltés, ami közvetve pártérdek. A másik, valószínűbb magyarázat az indulat gerjesztése, felbujtás a nemzeti érzelmek lejáratására, ürügy provokálására, mindenfajta ellenőrzésnek és szigorításnak a megalapozására.

A történtek kapcsán kellő magyarázattal kellene a köztudatba beépíteni azokat a sorokat, amelyek Kádár sírján aranyozott betűkkel fénylenek:

OTT VOLTAM, AHOL LENNEM KELLETT, AZT TETTEM, AMIT TENNEM KELLETT.

Ha e sorok azt jelentik, hogy Kádár ott volt, ahova küldték és azt tette, amit parancsoltak neki, a felirat helytálló. A történelem ismeretében e szavak a hazaárulás bizonyítékai, és csak népbutítással magyarázható az olyan értelmezés, hogy „azt tettem, amit megkövetelt a haza”. A tudatlanság következő szintje, aki nem tudja, hogy Kádár azon a napon halt meg, amikor megszületett a felmentő ítélet Nagy Imre ártatlanul történt kivégzéséről. Ez nem véletlen egybeesés, netán isteni csoda. Az a rendszer (háttérhatalom), amelyik Kádárból vezért csinált, majd vele Nagy Imrét kivégeztette, 1989-ben Nagy Imre rehabilitálásával arról is döntött, hogy Kádárnak mennie kell – az életből is. A sírversnek nem nevezhető fenti sorok alatt pedig a Kádár János Baráti Kör felírat áll. Jelen társadalmi rendszerünk megbocsáthatatlan bűne, hogy a történelmi tények liberális átértelmezésével működésüket engedélyezi. Sőt: a kör tagjai még tiltott önkényuralmi jelképet, ötágú vörös csillagot formázó koszorút is tehetnek Kádár sírjára. E síremlék ugyanúgy volt már támadás célpontja, mint Rákosi urnafülkéje a Farkasréten. Az utóbbiból azonban okult a temető vezetése és Rákosi névfeliratát eltávolíttatta. Kádár sírja a Nemzeti Panteonban a magyarság tűrőképességének (vagy tudatlanságának) mércéje. Ha Kádár nevével baráti kör is működhet, akkor nem tiltható meg egy Rákosi Mátyás Baráti Társaság megalakulása sem. Kádár személye szervesen illeszkedik a Rákositól Gyurcsányig tevékenykedő bábfigurák közé, időben pedig fél évszázados az út hazugságtól hazugságig.

Foci EB

Olvasónktól

– Mi lett volna az ukránok üzenete, ha nem ők kapják az EB-t?

– Jók voltatok STOP Gratulálunk STOP Kőolaj STOP Földgáz STOP

Két kis vers

Asztalos Domonkos

Zéró tolerancia kiáltvány

Kiálts hát magyar: ki hazádat kurvának mondja, ne legyen annak soha miniszteri posztja!

Helyzetkép 2007

Néhányan híznak, milliók fogynak, lakájnépek koncra ácsingóznak.