Rezsim

Andresin József

Ránk tört e kor, nemzet, ki nemzette e nemzetet, elfordult! Mi erre nem vágytunk, csupán fizetni rezsink, eltartani családunk! Törtetők harcolnak ellenünk! Védik a rezsimet! Hisz nekik is kell fizetni saját rezsijüket.

Másik oldal mi vagyunk, tüntetünk. Törekszünk, ha kell harcolunk, hisz ezt a kort nem gyógyítja gyógyszer, nincs rá más módszer! Nem mi akartuk, hogy magyar verje a magyart! Békében élni egymással! Nekünk ez a vágyunk! Vádolnak, nem tartozunk nemzetünkhöz. Ugyanazok vagyunk, mi ti, de bajban családunk. Lassan fizetésképtelenné válunk, akár országunk, pedig tiszta erőből húzzuk az igát. Küszködünk! Dolgozunk! Mégis! Mikor fizetjük rezsink, bennünk a kétség, megél-e családunk. Nem törődik vele senki, ha otthontalanná válunk, és iskolázatlan marad utódunk, hisz állást okosan sem találunk!

Kié lett az ország, hazánk? Ha nem számít már mi, én te és család! Meg kell mentenünk hazánk! Űzzük el a diktatúrát! Ő keressen magának másik hazát! Vigye magával veszett kutyáit, kik terelnek minket, mint birkát. Ámítottak, hazudtak, de a végén lebuktak, ideje, hogy elbukjanak, már eleget raboltak. Nem lehetünk többé birkák, itt az ideje, hogy legyünk vad bikák, visszaszerezzük hazánk! Bölcs, békés, boldog nemzet legyünk, és tegyük újra naggyá hazánk! Éljen végre a valódi magyar szabadság! Igaz Magyarország!

Levél Friderikusz Sándornak

Ungvári Csaba

2007. március 27-én az ATV-n Most című műsorában újra egyértelművé tette annak okát, miért ennyire megosztott társadalmunk politikai értelemben. A KISZ 50. évfordulója kapcsán beszélgetett az Index internetes újság főszerkesztő helyettesével, aki ön számára egy oly kitűnő partner volt, hogy az embernek az volt az érzése, hogy a „múltat végképp eltörölni” sorozat következő epizódjához asszisztál. Ismét megtapasztalhattam az arroganciát, valamint a rendszerváltást semmibe vevő hozzáállást, amelyet a média nagyrésze képvisel. A múlt, és jelenlegi hatalom szereplőit, valamint rendszert túlélni kívánó polgárokat egyként említeni több mint arcátlanság!

Elhangzott, a mai hatalmi elitet jelenlegi tettei szerint kell megítélni – amivel alapvetően akár egyet is érthetnék -, de ennek pozitív megítéléséhez az elmúlt ciklus alapján az őszödi beszéd, a miniszterelnök jelölti vitát látva, vagy akár Bajnai Gordon hajdúbétes szerepvállalásának ismeretében (a sor vég nélkül folytatható) igen nagy erkölcsi mazochizmus kell.

Belegondolok, ha ezek közül csak egy eset is köthető lenne a Fideszhez, a média milyen vehemenciával támadta volna, de így csak ezek elbagatelizálásában érdekelt!

Enyhén indiszponált beszélgető partnerétől azt is megkérdezte, nem érzi-e úgy az évforduló kapcsán, úttörő múltunkról is elgondolkodhatnánk, és vajon hogyan viszonyulunk egykori piros nyakkendőnkhöz?

Mivel jártam általános iskolába, és nem tartoztam a legdestruktívabb tanulók közé, így nekem is a nyakamba kötötték Nyári táborokban aztán emlékként ráírtuk nevünket egymás nyakkendőjére, de ezekből viszonylag kevés kapcsolati tőkére tettem szert!

Napjaink, és a múlt haszonélvezőit nem tudom reformereknek nevezni. Az én olvasatomban egyszerűen karrieristák, akik a politizálás eszközét felhasználva próbáltak helyzetbe kerülni. Igaz, annyi régi fogalomnak adtak már új értelmet, hogy ez csak hab a tortán.

Március 15-e óta tudjuk, 1848-ban is reform volt, akár csak most! Akik a KISZ-ben próbáltak „bátor” politizálást folytatni, az annyira álságos volt, mintha egy fegyintézetben próbáltak volna szabadságjogokért küzdeni!

Játsszunk el a gondolattal: Ha Gyurcsány és egykori-jelenlegi bajtársai velejéig rossz, hibás rendszernek élték meg a diktatúrát, miért akarták megreformálni? Ha megreformálhatónak gondoltak egy alapvetően antidemokratikus, gazdaságilag életképtelen, hiteleken tetszhalottként vergődő rendszert, hogyan gondolhatják rólunk, akik soha nem fogadták el a múlt rendszer buta ideológiáját, hogy nem bántja az igazságérzetünket az, hogy ugyanazok vannak hatalmon, akik az előző rendszer aktív részesei voltak, és ne higgyük el, nem ugyanazok az egyéni önös érdekek motiválják őket, mint egykor!

1956 utáni leszámolásokkal, valamint a kommunista diktatúrával semmilyen szinten azonosulni nem akaró hatalmi, és gazdasági hatalom koránál fogva nem lehetett részese ezeknek a ma már (legalábbis a többség által) elfogadhatatlan tetteknek – halljuk érveléseiket.

Felteszem a kérdést! Ha én belépnék egy olyan szélsőséges pártba, amely nyíltan nyilas nézeteket vall, hivatkozhatok-e arra, hogy koromnál fogva nem voltam részese a rémtetteknek, és jogosan háborodhatnék-e fel, ha nyilasnak tartanának? Ezek után mit gondoljak az utolsó harcos KISZ vezetőkről? Békéljek meg ezzel a helyzettel, fogadjam el, itt mindenki kicsit cinkos részese volt a múltnak, és megbocsátó nosztalgiával csak a „szépre emlékezzek”!?

Tudja, ez az új arisztokrácia, akik a régi és a jelenlegi rendszer kiváltságosai, azért ragaszkodnak a régi nevekhez szimbólumokhoz, hatalma megtartása érdekében félő, ezek elvesztésekor bukásra lenne ítélve. Ezért létfontosságú a „bal oldal” kisajátítása, (hogy valóságban mennyi köze van a baloldalisághoz látjuk), mert azok az egyébként felszínesen politizáló, főként a hasonló műsorokon táplálkozó választópolgárok számára ez a szó gondolataikban még valamiféle védőhálót jelent. Már nincs napirenden a párt névváltozása sem, mert pontosan tudják a szociáldemokrata szó kevésbé eladható az egykori proletáriátus körében.

Ezért élet-halál kérdése ezeknek az embereknek a fejébe azt verni, hogy a jelenlegi ellenzék összetétele is azonos az egykori hatalommal, sőt, valójában egy tőről fakad. Ez olyan hazugság, ami feldolgozhatatlan, de az önök egyetlen eszköze, amivel legitimálni próbálják ezt a régi-új elvtársi garnitúrát. A fő cél a baloldali szavazók erkölcsi szintjét olyan mélyen tartani, hogy a hatalommal szemben semmilyen elvárásuk ne legyen, és azt sugallni, bármilyen rossz jobb annál, mintha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök.

A napokban kapott díját is bizonyára a hasonlóan objektív műsoraiért kapta! Tizennyolc évvel a „rendszerváltás” után ez több mint siralmas.

Kommentár nélkül

Olvasónktól

Beszélő 23. szám (1988/1) Kis János: Mitől féljünk? (Beszélő összkiadás III. kötet, 219 p.): „Kétféle politikai katasztrófa eshetőségét kell mérlegelnünk… Az egyik: valamilyen elszigetelt megmozdulásra kerül sor, a karhatalom vízágyúval, könnygázzal, gumitöltényekkel rendet csinál, pár tucat embert gyorsított eljárással börtönbe küldenek; az erőszakszervezetek határozott fellépésének sikere megerősíti a hatalmon belüli rendpártot, s ez arra használja ki az általános ijedelmet, hogy nagyszabású fegyelmezési kampányba kezdjen…. Növeli a rendpárti fordulat valószínűségét, ha az elégedetlenség utcai zavargásokban tör ki. Ilyen körülmények között a propaganda aránylag könnyen állítja be a történteket „a bűnözők és lumpen elemek” művének. A demokratikus szellemű értelmiségnek kötelessége volna mindent megtenni e propaganda leleplezéséért, de számítani kellene rá, hogy a hivatalos hangulatkeltés nem marad hatástalan, s a középrétegek nem kis részét megnyerheti a rend és fegyelem politikája számára.”

Locsolóvers

Olvasónktól

„Belvárosban jártam, Nagy tömeget láttam. Nem akart oszolni, Szabad-e locsolni?”

Védd magad!

Andresin József hajléktalan, írogató ember

Évek teltek múltak, elvesztettem emberi „mivoltomat”, mégis megfeleltem a társadalmam elvárásainak. Homokba dugtam a fejem. Ha ellopták, eladták, bekötöttem a szemem, befogtam a fülem, mosolyogtam, és jó pofát vágtam, mindenre igent mondtam. Hittem érdekeimet nem kell védjem, erre vannak a törvényhozók, és azok kiknek dolguk irányítani, jó irányba vezetni az országot, Hazám. De ők hamis jogosítvánnyal, kamu vezetői engedéllyel vezettek minket, félrevezettek, teljesen tönkretettek. Most széttárt karral értetlenül állnak: Nem tetszik az országnak?

Több millió koldus országává válhatunk, ha tétlenül várunk! A mi nemzetünk ennél többre hivatott, Fogjunk össze, mint valaha, népünk forrjon össze nagy szerető családdá. Védelmezzük egymást, tiporjuk el a diktatúrát! Legyen végre szabadság, alkotmányosság! És újra ehessünk végre túrótortát!

Legyen büntethető a piréztagadás!

Havasi Bertalan, Pécs

„Kedves Magyar Átlagpolgár! Befogadná Ön lakásába Jakab Tónit? Neeem? Mert azt se tudja, ki az? Nos, válaszát rögzítettem, így most már elárulhatom: Jakab Tóni nem létezik, én találtam ki. Ön azonban lebukott. Válasza megdöbbentően kirekesztő, kihívóan közösségellenes, durván sérti az emberi együttélés szép szabályait.”

Valahogy így állunk a pirézekkel is. Szerencsétlen, üldözött nép, a történelem viharai nyilván annyira megtépázták, mint talán egyetlen más nemzetet sem a világon. És akkor jön ez a megdöbbentő felmérés, miszerint a magyarok a hátuk közepére sem kívánják őket… Már kezdene gyötrő lelkiismeret-furdalásunk lenni, amikor megtudjuk a valóságot: pirézek csak néhány szociológus-közvélemény-kutató fejében léteznek, ott is kizárólag azért, hogy a magyarok ostoba idegenellenességét mérhessék velük. Ez a tény bizonyára nem növeli majd hazai népszerűségüket, így már középtávon is a tendencia romlásától tartok.

Egyetlen megoldást látok csupán: mielőbb tegyük büntethetővé a piréztagadást!

Ki mit mondott?

Olvasónktól

– Mit mondott Rákosi Mátyás? – Aki nincs velünk, az ellenünk van.

– Mit mondott Kádár János? – Aki nincs ellenünk, az velünk van.

– Mit mondott Grósz Károly? – Aki ellenünk van, az is velünk van.

– Mit mondott Gyurcsány Ferenc? – Aki még mindig velünk van, az nincs magánál.

Demcsák Zsuzsához

Attila

Kedves Zsuzsa! Nem kikezdeni próbálom Önt (azt már megtette saját maga), de azért tennék némi próbálkozást annak érdekében, hogy a blogjában említett hátrányos helyzetű gyerekek védelmére keljek…

Nos, azt talán gondolja (esetleg), hogy a szerencsétlen helyzetben-környezetben élő gyerekek szülei – éppen annak következményeképpen – nem engedhetik meg maguknak az Internet igénybevételét, tehát alkalmuk sem nyílhat arra, hogy az Ön dehonesztáló-lekicsinylő-sznob megnyilvánulásaival találkozhassanak és megvétózhassák azokat… Ezzel a fajta kinyilvánulásaival kedves Zsuzsa, óhatatlanul előidézi azoknak a jóérzésű-embereknek az ellenszenvét, akik egyébként Önt (átlag)embernek feltételezték korábban…

Tudja, a közszereplők olyanok, akár egy családtag… Megjegyezném: nem szeretnék a családtagja lenni.

Tehát, ha maradt Önben valamennyi humán mivoltából, kérem tegye meg, hogy blogjában elnézést kér Bélukától, Laurától és Ádámkától, illetve szüleiktől, mert méltóságukban sértette meg Őket anélkül, hogy lehetőséget biztosított volna számukra a védekezésre…

Tiltakozó akció

Olvasónktól

Ha Gyurcsány Ferenc nevét hallja az ember, néhány fogalom egészen biztosan az eszébe jut, úgyis mint hazugság, becstelenség, gerinctelenség és ármánykodás. Ha Gyurcsány Ferenc nevét halljuk, azt gondoljuk, ez az ember már nem tud mélyebbre süllyedni. Aztán rá kell jönnünk, hogy mindig van lejjebb. Mert Gyurcsány, a KISZ-vezérből lett milliárdos már nemcsak Magyarország, de az Európai Unió jövőjét is alá akarja ásni. A HunHír.Hu és a Fidesz.gportal.hu a miniszterelnök és politikája ellen tiltakozást tesz közzé, amelyhez egy e-mail elküldésével bárki szabadon csatlakozhat.

Mi, a független, demokratikus, polgári, nemzeti és keresztény Magyarország elkötelezett hívei az alábbiakban tiltakozunk a legrosszabb totalitárius diktatúrák szellemét idéző, az embereket semmibe vevő és a hazugságot kormányprogram szintjére emelő Gyurcsány Ferenc és köre ellen:

– Mi, a tiltakozás megfogalmazói, ellenérzésünket fejezzük ki amiatt, hogy a kormányzó pártok Európában is példátlan módon, nyílt és szervezett politikai hazugságok, „nem minden részletében kibontott igazságok” árán szerezték meg a hatalmat.

– Mi, a tiltakozás megfogalmazói felháborodásunkat fejezzük ki amiatt, hogy 17 évvel a rendszerváltozás után, tavaly tavasszal megtagadták az állampolgároktól a szabad és demokratikus véleménynyilvánítás jogát, közérdekű adatokat hamisítottak meg, illetve azokkal visszaéltek.

– Mi, a tiltakozás megfogalmazói elítéljük, hogy a hazugság árát a magyar állampolgárokon, fiatalokon és időseken, tanárokon és diákokon, betegeken és szegényeken akarják behajtani. Felszólítjuk Gyurcsány Ferencet és kormányát, hogy azonnal fejezze be a nép indokolatlan és minden cél nélküli megsarcolását!

– Mi, a tiltakozás megfogalmazói határozottan és világosan elhatárolódunk attól, hogy 17 évvel a szovjet blokkból való távozásunk és 3 évvel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után Magyarország miniszterelnöke a legrosszabb kádári időket felelevenítve, Moszkvába utazva különalkut köt az orosz elnökkel, kínos helyzetbe hozva ezzel az egész európai közösséget.

– Mi, a tiltakozás megfogalmazói felszólítjuk Gyurcsány Ferenc kormányfőt és a koalíciót, hogy hagyjon fel a nemzeti oldallal szembeni kirohanásaival, ismerje el végre, hogy Magyarország katasztrofális helyzetének egyetlen okozói éppen ők, és a kialakult állapotért a polgári, nemzeti és keresztény alapokon álló erőket semmilyen felelősség nem terheli!

– Mi, a tiltakozás megfogalmazói ezért arra kérünk minden magyar embert, hogy határolódjon el a demokratikus játékszabályokat semmibe vevő, önös érdekből egy egész nemzetet a szakadék szélére juttató és az alapvető normákkal szemben kormányzó Gyurcsány Ferenctől és az őket támogató erőktől!

Légy büszke!

Kozma Mihály

Tudjuk-e, hogy a 895-ös III. Honfoglalás idején, mintegy 500 000 magyar érkezik a Kárpát-medencébe, és ha összehasonlítjuk ezt a számot a mai népességi adatokkal (16 000 000), akkor láthatjuk, hogy mi 1100 év alatt a harmincszorosára növekedtünk a magyarságság lélekszámát illetően?

A mai Franciaország területén például a IX. században 7 000 000 ember élt és ma mindössze 58 000 000 embert lehet találni Frank honban. Ez alig 8,5 szeres növekedést jelent.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején Európában csak a görögöknek és a rómaiaknak volt írásbeliségük, és amikor mi megérkezünk a Kárpát-medence területére, már kiforrott, kész, mintegy 1700 éves írásbeliséget hoztunk magunkkal?

Tudjuk-e, hogy az Ómagyar Mária-siralom szövegét mi még a mai napig értjük, hiszen szókincsét, mind a mai napig használjuk? Shakespeare drámáit, a művelt; angol már csak szótár segítségével képes elolvasni, mivel annyit változott nyelvük az elmúl 440 év során. A miénk, megtartotta nyelvtanát és szókincsét. Nem volt hajlandó belesimulni, beleolvadni a nagy nyelvi forgatagba!

Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-dik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is. A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.

Tudjuk-e, hogy a magyar mesevilág páratlan az egész világon? Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyüvőt, hétfejű sárkányt, még nyelvtani szinten sem. Nincs szavuk rá.

Tudjuk-e, hogy Európa nem ismerte a magyarok bejövetele előtt a hús megfőzésének módját? Nem ismerték a villát és a kanalat. Kézzel és késsel ették a sütött húst. Behoztuk a sajátos fűszerezési technikánkat, a darabolást, a fűszerekkel való összefőzést. Az édes, sós, savanyú, keserű ízek mellé mi hoztuk az erős ízt ételeinkben.

Tudjuk-e, hogy azért nem járnak tógában, ma Európában az emberek, mert mi behoztuk magunkkal a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa saruba, csizmába, bocskorba járt addig mi behoztuk a háromnegyedes sarkos cipőt. Sőt még az alsó fehérnemű is általunk kerül a világnak erre a részére. Gondoljuk csak meg, ma Skóciában, ha valaki igazán korhűen akar a skót népviseletbe felöltözni, akkor nem vesz alsónadrágot a kockás szoknya alá.

Tudjuk-e, hogy a Honfoglalás idején, mi csodálatos növény és állatvilággal rendelkeztünk, amit magunkkal hoztunk a belső-ázsiai térségből?

Tudjuk-e, hogy az elmúlt időszakban sikerült, a parlament által, hivatalosan is nemzeti kinccsé tenni őshonos állatfajaink nagy részét? A kilenc kutya fajtát, a három parlagi tyúk fajtát, a szilaj marhát, a három mangalica fajtát, a tincses kecskét, és a galambjainkat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet őket keresztezni, az országból kivinni. Tehát meg kell tartani a tiszta vérvonalat. A szürke marhát sajnos az osztrákok már levédték előttünk.

Tudjuk-e, hogy a hollandok 400 éve termesztik a tulipánt, mi 3000 éve? Mégis őket hívják a tulipán hazájának. Az egyetlen európai tulipán fajtának, a Tulipa Hungaricának géncentruma, a Kárpát-medencében van.

Tudjuk-e, hogy a világ második alkotmánya a miénk? Az első az izlandi 720-ból, a második pedig: Szent István király intelmei Imre herceghez.

Tudjuk-e, hogy a reneszánszt, mint művészeti stílust Ausztria és Németország tőlünk vette át?

Tudjuk-e, hogy az öntözéses gazdálkodást és a vetésforgót is mi honosítottuk meg a világnak ezen a részén? Mára már Európa elfelejtette ezt a tudást, és jórészt ennek köszönhető, hogy termőföldjeik tönkrementek, elhasználódtak. Ez az igazi indok arra, hogy miért is kellettünk az EU-ba!

És akkor még egy szó sem esett a magyarok ősi hitéről. Ezek persze csak kiragadott példák, a teljesség igénye nélkül. Talán nem hiába íródtak le. Jó lenne, ha legalább addig eljutnánk gondolatban, hogy magyarnak lenni nem szégyen! S akkor talán nem támolyognánk össze-vissza, abban a jogi, gazdasági és kulturális csapdában, amit nekünk állítottak Brüsszelben. S hogy nehogy azt higgyük, az író fantáziája, üldözési mániája mondatja velem ezeket a szavakat, álljon itt egy idézet bizonyságul:

Napóleon megkérdezte Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal.

Talleyrand válasza: – Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét.

És végül, tudjuk-e, hogy 1805-ben 6 ember mert beiratkozni a Pázmány Péter Tudományi Egyetemre, mert féltek, hogy az osztrákok megölik, kiirtják családjaikat? S nem sokkal később, 43 év múlva, megremegett a Föld. Most kereken 200 évvel később ugyanaz a helyzet. És 43 évvel később vajon újra lesz-e földindulás?

„Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen! ” (Széchenyi István)

A kormányszóvivő bemutatkozik (sci-fi)

Molnár Sarolta

A kormányszóvivő sugárzó arccal áll a pódiumán, látszik, hogy izgatott: valami nagy újságot ad mindjárt a világ tudtára. Elcsendesednek az újságírók is. Elérkezett a pillanat, most végre mindenki rá figyel, arra, amit mondani fog, nem az idomaira. És neki kezd:

Tisztelet Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket a kabinet első áprilisi általam vezetett sajtótájékoztatóján. Az új szóvivő vagyok.

Elsőként pedig egy fényes sikerről kell beszámoljak önöknek. A rendőrség alapos nyomozás után megtalálta és előzetes letartóztatásba helyezte a március 15-ei Petőfi szobor előtti fővárosi ünnepély megzavarásáért felelős közvetett tetteseket. A nyomozás során genetikai vizsgálatokkal a helyszínen összegyűjtött tárgyi bizonyítékokból, a tojás-maradványokból – amelyeken ujjlenyomat a testőrök hősies munkáját követően nem maradt – , kiderítették a szakértők, hogy egy Pest megyei tanyán élő tyúkoktól származnak. A rendőrség kiszállt a helyszínen és 32 tyúkot csoportosan elkövetett garázdaság és tettleges becsületsértés közvetett tettességének alapos gyanújával vettek őrizetbe. Továbbá előállítottak szintén az említett tanyán lakó 3 disznót, 5 kacsát, 2 kutyát, 3 bárányt, egyikük fekete (!), és egy tehenet, akik bizonyíthatóan jelen voltak a tojások a terheltek általi előállítása alkalmával és azt semmiben nem akadályozták, sőt jelenlétükkel erősítették az elkövetők szándékát, így passzivitásukkal pszichikai bűnsegédi minőségük gyanúja okán folyik ellenük eljárás. Ám a szálak messzebbre nyúlnak és azt kell mondanom, hogy szervezett bűnözéssel, vagy ami súlyosabb akár terrorista cselekménnyel állhatunk szemben. Biológiai fegyvernek minősülhetnek ugyanis a Főpolgármesterúr felé irányozott tojások, amennyiben az angliai laboratóriumban végzett vizsgálat kimutatja bennük a madárinfluenza az emberre is veszélyes H5N1 jelzésű variánsát.

A tanya tulajdonosát is kihallgatták az ügyben, aki úgy vallott nem volt tudomása arról, hogy a tyúkok előre megfontolt terrorista szándékkal tojták a tojásokat. Személyét felettébb gyanússá teszi az a körülmény, hogy bevallása szerint tanyája, hogy az Orbán-kormány alatt családi gazdaságként kezdett működni, s bár ma már csőd-közeli állapotba jutott a vállalkozás a megszorító intézkedéseknek hála, ez idáig a korábbi kedvező támogatások lehetővé tették még egy pár baromfi tartását. Bár látható, hogy az ügy igen szövevényes meg kell, hogy nyugtassam önöket: az illetékes hatóságok a legjobb nyomon járnak, hogy megtalálják a bűncselekmény értelmi szerzőit!

A mai napra egy további bejelentésem maradt. Az egészségügyi miniszter döntése folytán mégsem szűnik meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, sőt egy szárnnyal bővül. Viszont cáfolnám azokat a bulvársajtóbeli értesüléseket, miszerint az új szárnyba 5 új beteg érkezne. Nevetséges, ha szabad ezt mondanom, kacsa, az hogy az egyik állítólagos beteget fekete kabátos tyúkokról és esernyős tojásokról szóló hallucinációk miatt és további négy beteget, akik balett-táncosnak képzelik magukat, A hattyúk tava előadásáról kellett az intézetbe szállítani, amit színpadra rohanva esernyőkkel táncolva zavartak meg. Nem kérem, tisztelt Hölgyeim és Uraim ez alaptalan pletyka kérem, ne dőljenek be!

Köszönöm, hogy meghallgattak! Szép napot kívánok! Viszont látásra! – így fejezi be.

Bájos mosoly, fejbiccentés, kisebb meghajlás. Sikeresen bemutatkozott. A hallgatóság lenyűgözve áll. Hüm, jó kis pipi…

A nemzet jelenlegi sorskérdéséről

Dr. Telek Zoltán

Nemzeti ünnepünk, március 15. után okkal vetődik fel a kérdés, hogy jelenleg mi a nemzet legfőbb sorskérdése, mit kellene sürgősen megválaszolni és megoldani. Meglepő, de a legfőbb nemzeti sorskérdés 1848-ban és 2007-ben alapvetően azonos.

1849. tavaszán Debrecenben a Kossuth vezette Országgyűlés megoldotta a legfőbb nemzeti sorskérdést, kimondta a Habsburg-ház trónfosztását és ezzel megszüntette az ország több évszázados gyarmati elnyomását, nemzeti jövedelmünknek a gyarmatosító Habsburg hatalom általi elvonását. A gyarmati lét legfőbb ismérve az, hogy a nemzeti jövedelem jelentős részét külföldre vonják el és nem az ország érdekében használják fel. Most, 2007-ben mi a helyzet, most hol „landol” a magyar nemzeti jövedelem jelentős része? Most ki a felelős azért, hogy külföldi fegyveresek jelenléte nélkül ugyan, de most is külföldre vándorol a magyar nemzeti jövedelem jelentős része? Most ki a felelős gyarmati pozíciónk kialakulásáért és fennmaradásáért?

A magyar jobboldal parlamenti pártjai máig adósak a Gyurcsány csomag rendszerszintű, a teljes magyar lakosság érdekeit tükröző kritikájával. Gyurcsány a saját csomagjával egyértelművé tette az MSZP-SZDSZ koalíció értékrendjét, teljesen világosan kifejezésre juttatta azt, hogy a közteherviselés során kiket terhel meg súlyosan és mely idegen, gyarmatosító hatalmakat enged tovább gazdagodni. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Felháborító, hogy a saját Országgyűlésünk alkotta törvények alapján a gyarmatosító vállalatok rendkívül magas profithoz juthatnak és ehhez képest alig viselnek közterhet. Magyarország ma gyarmati pozícióban van, a megtermelt nemzeti jövedelem jelentős részét a külföldi tulajdonú gyarmatosító vállalatok „kiszivattyúzzák” az országból extraprofitjuk révén. Ez ma a nemzet legfőbb sorskérdése, türelmetlenül várom azt, hogy megjelenjen az a parlamenti erő, aki végre felvállalja gyarmatosításunk megszüntetését, az ehhez szükséges törvények megalkotását.

A Habsburg időkben a magyar lakosság jövedelmét rendkívül egyszerűen és mindenki által jól látható módon vonta el az idegen, gyarmatosító államhatalom. Ez a megszállás és a gyarmatosítás legegyszerűbb és félreérthetetlen, mindenki által nyilvánvaló formája volt. Ma Magyarországon ilyen, idegen államhatalom által fegyveres adószedőkkel folytatott nyilvánvaló gyarmatosítás már nincs, amit a Magyar Állam elvon a magyar lakosságtól, azt jelentős részben a magyar lakosság érdekében költik el, az állami költekezés hatékonysága e cikknek pedig nem témája.

De miért nem elég az Állam által a magyar lakosságtól elvont jövedelem az állami szolgáltatások fenntartására? Lehetséges, hogy idegen gyarmatosító hatalmak most is jelentős jövedelmet vonnak el a magyar lakosságtól és az elvont jövedelmet külföldre juttatják? De kik ezek az idegen hatalmak, kik ezek a modern gyarmatosítók? Hogyan lehetséges jelentős jövedelmet elvonni a magyar lakosságtól és azt külföldre juttatni? Hogyan tudjuk ezt megfékezni, hogyan tudjuk megvédeni a magyar lakosságot tőlük, hogyan tudjuk mégis a Magyar Államot jelentős adóbevételhez juttatni? Ezek ma a nemzet alapvető sorskérdései, ezekre kell a választ megadni a Gyurcsány-csomag kritikája során.

A magyar lakosság jövedelmét jelenleg a külföldi tulajdonú, stratégiai jelentőségű vállalatok vonják el (MOL, Magyar Telekom, stb.) és juttatják külföldre. Ezek a vállalatok nem fizetnek a nyereségességükkel arányosan magas adót a Magyar Állam részére. A gyarmatosító hatalmak ma már nem kényszerülnek fegyveres adószedők alkalmazására jövedelmünk elvonására, jövedelmünket egyszerűen stratégiai jelentőségű szolgáltatásaik magas áraival vonják el tőlünk adószedők nélkül, egyszerűen vezetékek, drótok, bankfiókok segítségével.

Minden további gondolat előtt elsősorban le kell szögezni: a jobboldal nem lehet tőkeellenes és nem lehet külföldi tőke ellenes sem, továbbá az államosítást is csak végső esetben tarthatja szükségesnek. A jobboldal kizárólag a gyarmatosító, a magyar lakosság jövedelmét jogtalanul elvonó tőke ellen léphet fel, ezért pontosan meg kell határozni, hogy mely vállalatok vonják el jogtalanul a magyar lakosság jövedelmét, mely vállalatok a gyarmatosító vállalatok. E meghatározás során egy vállalat gyarmatosítónak tekintendő, ha:

– helyzete monopol jellegű egy adott gazdasági területen, vagy a gazdasági szereplők alacsony száma miatt könnyen kötnek árkartelleket, és

– árait ennek ellenére szabadon állapítja meg, vagy az Állam nem ellenőrzi megfelelően az árait, és

– profitja az általa befektetett tőkéhez képest extra, és

– az általa fizetendő társasági adó és egyéb adó mértéke a rendkívül magas nyereségesség ellenére azonos a klasszikus versenypiacon tevékenykedő vállalatok által fizetendő adóval, pl. az erőteljes versenyben lévő a sütőipari vagy bútorgyártó vállalatok adójával.

Ezek a vállalatok ma Magyarországon főként a következő, stratégiai jelentőségű területeken tevékenykednek: olajipar, távközlés, gyógyszeripar, gázszolgáltatás, vízszolgáltatás, csatornaszolgáltatás, áramszolgáltatás, útépítés, nemzetközi repülőtér, bankok, biztosítók, szoftveripar. Gyakorlatilag gyarmatosító jellegű minden olyan vállalat ma Magyarországon, amelynek termékeit szabadalmak védik (gyógyszer, szoftver ), termékeit vezetékeken juttatja el a szolgáltatóhoz (olaj, gáz, víz, áram, csatorna, telefon ), a terméket kényszerűen vagy kötelezően igénybe kell venni (gyógyszer, mobiltelefon, bank, biztosító ). Sok esetben az adott gazdasági területen olyan alacsony a résztvevők száma, hogy árkartelleket hoznak létre az extraprofit biztosítására (útépítés, bank). Van amiből gyakorlatilag egy van Magyarországon ( nemzetközi repülőtér ). Minden más gazdasági területen öldöklő piaci verseny van és ezért nem is jellemző a külföldi tulajdon kizárólagossága. Sajnálatos módon ezeken a stratégiai jelentőségű, kiemelkedő nyereségességű gazdasági területeken magyar tulajdonú vállalatok nem találhatóak. Ezek a vállalatok jórészt a Magyar Állam kezéből kerültek külföldi tulajdonba, az Állam nem alkalmaz velük szemben kemény hatósági ármegállapítást, nem szed tőlük magasabb adót sem, ezért ezek a cégek az általuk befektetett tőkéhez képest most extraprofithoz jutnak. Ezeknek a vállalatoknak egy része – főként a közműcégek – ráadásul külföldi államok közvetett tulajdonában vannak, így a közműcégek esetében még az a klasszikus liberális tétel is megdőlni látszik, hogy az állami tulajdon rossz. A magyar közműcégeket remekül elirányítja a német vagy a francia állam tulajdonában álló német vagy francia állami tulajdonú vállalat.

Ezek a külföldi tulajdonú, gyarmatosító vállalatok a magyar lakosságtól jelentős jövedelmet vonnak el, a lakosság alapvetően csak az ő szolgáltatásaikat veheti igénybe és nem is tudja nélkülözni a szolgáltatásaikat. Ennek ellenére ezek a cégek annyit kérhetnek árujukért, szolgáltatásukért, amennyit nem szégyellnek. Korlátozásuk az Állam feladata lenne, a megfékezésüket lehetővé tévő törvényeket az Országgyűlésnek kellene megalkotnia. Semmiféle olyan törvényalkotási indítványról nincs tudomásom, ami a gyarmatosító vállalatok megfékezését célozná. A törvényalkotás lehetősége két irányú:

– árszabályozást kell bevezetni a megjelölt területeken, amivel a magyar lakosságnál lehet jövedelmet meghagyni a gyarmatosító vállalatok rovására, és

– magas különadókkal kell terhelni a gyarmatosító vállalatok extra profitot eredményező tevékenységét és ezzel a Magyar Államot juttathatjuk jelentős adóbevételhez a gyarmatosító vállalatok rovására.

A megfelelő megoldás a kettő kombinációja, mert a lakosság szimpátiáját elsősorban az nyerné el, ha árszabályozás révén kevesebbet kellene fizetnie a telefonért, áramért, benzinért, banki jutalékként, hitelkamatként stb. A még így is megmaradó extraprofit magasabb mértékű adóztatásával aztán az Állam is jelentős adóbevételhez jutna, ezáltal nem kellene iskolákat és kórházakat bezárni, az állami szolgáltatások színvonalát tovább csökkenteni. Az Alkotmánybíróság legutóbb jóváhagyta a bankokra kirótt, magasabb mértékű külön adót, a Magyar Alkotmány tehát nem akadályozza azt, hogy akár minden gazdasági területre külön adószintet alkalmazzunk, így különféle, de az átlagosnál mindenképpen magasabb mértékű legyen a társasági adója pl. a távközlési szektornak, a gyógyszeriparnak, az áramszolgáltatóknak stb. Ezeket a magyar lakosságot és a Magyar Államot védő árszabályozó- és adótörvényeket pedig egyszerű többséggel megalkothatná a Magyar Országgyűlés.

Érdekes módon mind az MSZP a banki különadóval, mind a Fidesz a 2006-os választási kampányban az elektromos áram árának csökkentési ígéretével tett tétova lépéseket a gyarmatosító vállalatok hatalmának korlátozására, mert azért mindenki érzi azt, hogy hazánkban ezek a dolgok nagyon nincsenek rendben. De ezek a lépesek túlzottan apró lépések, hiányzik mögülük az ideológiai megalapozás és a komoly politikai akarat. Valószínűleg a gyarmatosító vállalatok jól ismerik a módját a politikai akarat befolyásolásának, jól emlékezhetünk pl. Medgyessy Péter különféle banki tisztségeire és tanácsadói díjaira, vagy Medgyessy fiának százmilliós nagyságrendű cégmegbízására a Magyar Telekomtól. Amikor is ugyan minden jogszerű, csak éppen a törvények mégis úgy alakulnak, ahogyan az a gyarmatosító vállalatok érdekeinek tökéletesen megfelel.

Medgyessy Péter egyértelműen a gyarmatosító vállalatok érdekeit képviselte, semmi olyat nem tett volna, ami ezeknek árthat. Gyurcsány Ferenc a magyar tulajdonú nemzeti nagytőke képviselője, ezért érdekeinek nem kellene feltétlenül egybe esnie a gyarmatosító vállalatok érdekeivel. A magyar tulajdonú nemzeti nagytőke ugyanis nyilvánvalóan nem szeretheti azt, hogy a gyarmatosító vállalatok megfelelő adóterhelés híján, stratégia helyzetükből adódó extraprofitjuk révén magas fizetésekkel elvonják előlük a legképzettebb magyar munkaerőt, övék a legjobb helyen lévő telephely, a legszebb panorámával rendelkező irodaház. A gyarmatosító vállalatok idővel akkora pénzügyi előnyre tesznek szert, hogy a felhalmozott pénz elköltésének kényszerétől vezérelve veszélyt fognak jelenteni a jelenleg még a magyar nemzeti nagytőke kezén lévő cégekre is. Gyurcsány a csomagjával sajnos nem fejezi ki a saját nemzeti nagytőkés osztályának az érdekeit sem, az ország lakosságát pedig megnyomorítja, mert a megnövekvő adóterheket most is kizárólag a magyar lakosság és magyar tulajdonú vállalatok fogják viselni, a gyarmatosító vállalatokat a banki különadón kívül most sem sújtja semmiféle plusz adóteher, a gyarmatosító vállalatok továbbra is folytathatják a magyar lakosság jövedelmének elvonását. Gyurcsány tehát a maga csomagjával egyértelműen állást foglalt, ő is a gyarmatosító vállalatok érdekeit képviseli a magyar nemzet érdekeivel szemben.

A Fideszt a baloldali médiában tőkeellenességgel, idegenellenességgel, de főként külföldi tőke ellenességgel és állami paternalizmussal vádolják. A Fideszben alapvetően érzik azt a nemzeti alapkérdést, amiről most írok, csak még soha nem fogalmazták meg ezt olyan színvonalon, hogy erről a jobboldali értelmiség köreiben érdemi vita bontakozhasson ki. Pontosan, egy benyújtott törvényjavaslat pontosságával meg kellene ugyanis jelölni azt, hogy ki ellen lépünk fel, kiket tekintünk gyarmatosító vállalatoknak, kiktől tartunk igényt magasabb adóra magasabb nyereségességük okán. Pontosítani kellene azt is, hogy az Állam szerepe ebben a harcban kizárólag az, hogy az Országgyűlés által alkotott törvényekkel felvértezetten beszedje a magas adókat a gyarmatosító vállalatoktól és a beszedett adót felhasználja a magyar lakosság érdekében. Egyértelművé kell tenni, hogy a jobboldal nem akarja államosítani a gyarmatosító vállalatokat sem, csak magasabb társasági adót akarunk tőlük szedni. Egyértelművé kell tenni, hogy a jobboldal nem tőkeellenes, nem külföldi tőkeellenes. Senkinek semmi kifogása nincs a Magyarországon tevékenykedő, erős versenypiacon helyt álló külföldi vállalatokkal szemben, akik alapvetően egy fejlettebb termelési kultúrát hoznak el az országba és ezzel felemelkedésünket segítik elő. A lakosság és a normális versenypiacon tevékenykedő vállalatok adóterheit akár csökkenteni is lehetne akkor, ha a gyarmatosító vállalatok ellen eredményes adóbehajtást folytatna az Állam.

A jobboldal tehát akár adócsökkentést is ígérhet a jövőben, a választók azonban most már csak akkor hiszik el az ilyen ígéreteket, ha meg tudjuk jelölni azt is, hogy kiktől fogjuk majd elvenni a kieső adójövedelmet.

A jelenlegi legfontosabb nemzeti sorskérdés a gyarmatosító vállalatok hatalmának megtörése a magyar lakosság és a Magyar Állam védelmében. Bízom abban, hogy legkésőbb 2010-ben olyan pártok és képviselők jutnak be az Országgyűlésbe, akik képesek lesznek ezt a nemzeti sorskérdést megoldani és nemzetünk további lecsúszását megállítani.

Áthallás

(Seszták Ágnes A rángatózó Demszky című március 19-i cikkéhez)

Horváth Károly

Ünnep van, nézem a képernyőt. Nézem arcát, kórosan ideges pózoló viselkedését. Magatartása – mint mindig – feszült, ülni – állni nyugodtan nem tud, arcizmai szinte remegnek. Nem először látom, bár sose láttam volna. Szerintem orvosi eset, minimum határeset.

Tapasztatom szerint az ilyen magatartású ember minden estben bajt hoz, csinál, veszélyes, sőt ha olyan helyzetben van – közveszélyes. Most még „nyugodtan ” beszél, magyaráz, oktat, lassan, megalázóan szájba rágósan. Kétség(e) nélkül Ő a múlt, jelen, jövő esszenciájának kizárólagos ismerője, kéri – követeli ezt tudomásul venni. Elég egy felemelt fej , egy kétkedő tekintet , egy nem tetsző kérdés , egy ellenvélemény és beindul. Fenyeget, kiabál, hadonászik, fegyvereseket vezényel, elvitet, bezárat – megteheti.

Új kép. Emberünk hangulata a ló másik oldalán. Kézfogások, köszönetek, biztatások, öregek vállon veregetése, gyerekek simogatása, kitüntetések osztása. Utálom. Nem kell ez nekem . Kikapcsolom a gépet és kiveszem a Hitler végnapjairól készült DVD filmet.

Bekapcsolom a TV-t. Egy jobb sorsra érdemes épület hosszú lépcsőjén ideges ember oktat, magyaráz , fenyeget. Körülötte gyerekek, fölötte kommandósok, közelében sok – sok egyforma ruhás tettre kész ember.

Álljon meg a menet. Ő ígérte a minap a nem tetsző egyedek kutyatelepre szállítatását. Talán most kezdi is és megadja a jelt ? Nem, nem adja meg. Ma nem.

Emberek, vigyázzunk! Én azt mondom nagy baj lesz itt ha nem kapcsoljuk ki őt is április 9-én.

Seszták Ágnes cikke:

„Március 15. blamája Demszky Gábor főpolgármester volt. Ez az SZDSZ által felépített, bátor, ellenzékinek maszkírozott szobor már régen repedezik, de március 15-én darabjaira hullott, mint egy rossz cserépfazék. Azért kellett az ünnep estéjén mindenért Orbánt tenni felelőssé, hogy egyetlen szó se szóljon arról, mekkora kretént csinált magából a főpolgármester. Most, hogy a beszédről levettem a hangot, egy reszkető kezű, zavaros tekintetű, rángatózó, néma alak ágál a képernyőn. Valahonnan ismerős. Hanggal bombasztikusabb. Demszky önuralmát vesztve rikoltozott, őrjöngött, ordítozott és fröcsögött. Nem tudom, hogy az előre megírt beszéd milyen lehetett, de utólag remélem, a vastagabbja csak rögtönzés volt. Demszky ugyanis későn kapcsolt, hogy nem jámbor hívei kérődznek a Petőfi-szobornál, hanem azok, akiknek tele van a hócipőjük a tizenhat éves züllesztéssel, a lakhatatlan várossal, az alkalmatlan Combinóval, a nem létező metrókkal, de legfőképpen Demszky enervált céltalanságával. (Magyar Nemzet, 2007. március 19.) ”

Böszmológusok írása

Olvasónktól

Közönséges avagy pannon böszme (bösmus pannonicus):

Mint a többi böszme, főemlősnek látszó faj, ellenben gerinctelen és hidegvérű. Kárpát-medencei fajtája keleti eredetű, főleg az Oroszország területén honos böszmétől (bösmus sovieticus) származik, de a populációban bolgár és román vérvonalak is fellelhetők. Régebben a böszmológia tévesen a ragadozók közé sorolta, valójában élősködő.

Pontos étrendjét homály fedi, annyi bizonyos, hogy nem szereti a tojást, a paradicsomot és a narancsot.

A pannon böszme nagyon gyors mozgású. Az egyes példányokat rövid idő elteltével egymástól távoli helyszíneken figyelhetjük meg, sőt az is előfordult, hogy egy példány egyszerre volt a kubai tengerparton, a budapesti kormányülésen és közben még interjút is adott.

A böszme társas lény, főleg pártban illetve titkosszolgálatban szocializálódik (mint a böszmológusok nemrégiben kimutatták, a kettő között lényeges különbség nincs).

Pártjának lehetnek leágazásai, mint a szakszervezetek, nyugdíjas klubok, bár ezekből manapság visszaszorulóban van. A család mint olyan nem ismeretlen a böszmék előtt, azzal a kiegészítéssel, hogy a domináns hímek az öregeskedő, öregecskedő párjaikat rendszeresen fiatalabbra cserélik.

A böszme kimagasló és egyedülálló tulajdonsága, hogy a többdimenziós virtuális előnytérben igen jó hatásfokkal találja meg az optimális nyelvi fordulatot, amit aztán változó színészi és nyelvi képességekkel ad elő. Ezzel a szimpatizánsaiból álló hallgatóságát nagy biztonsággal elkápráztatja, a stratégia hátránya azonban, hogy amit mond, az nem feltétlenül igaz.

Régebben a böszmológusok azt hitték, hogy a böszme mindig hazudik, az újabb kutatások eredményei inkább arra engednek következtetni, hogy a böszme mondanivalójában az igazságnak nincs szerepe. Egyéb vonatkozásban az intelligenciája nem túl magas, de ezzel a képességével bámulatosan expenzív stratégiát tud kialakítani. Persze a legtöbb példány képességei az optimalizálásban sem túl jók, ezek orbánoznak.

Bár kihalás nem fenyegeti, sőt a populáció fejlődik, a pannon böszmét a törvény védi. Szabadon élő példányainak ingerlését és etetését (tojás, paradicsom stb.) a böszmőrség ötvenezer forintos pénzbírsággal, vagy helyszíni félholtra veréssel bünteti.

Nyílt levél Gyurcsány Ferencnek

Olvasónktól

Hallgatván ünnepi köszöntőjét – hozzá képzelve rosszul koreografált, modoros, olcsó színészkedését – az az elhatározás született meg bennem, hogy feltétlenül értesítem arról, hogy én elhatárolódom öntől, és mindazon társaitól, akik a hazugságnak, a csalásnak zöld utat engedtek Magyarországon:

Nem tartozunk össze (!), mert politikai jelenlétének kezdetétől folyamatosan a haza, a nemzet és egyéb – ön által „populista” jelzővel illethető – fogalmakkal kapcsolatban minden törekvése a megosztásra irányult. Az én cselekedeteim ezzel szöges ellentétben állnak.

Nem tartozunk össze (!), mert mindazok a magyarok, akik Trianon óta szenvedték a megaláztatást pusztán nemzetiségük miatt – az ön buzdítására – általunk kapták a legnagyobb pofont a sorstól. Természetesen nem önnek, hanem nekem volt – és van – lelkiismeretfurdalásom a határon túli magyarok miatt.

Nem tartozunk össze (!), mert ön, és csapatának derékhada az általam mélységesen megvetett korábbi rezsim lelkes kiszolgálóiból állt a „demokrácia” élére. Előttem hazudnia sem kell, hiszen eleve köpönyegforgatónak tartom.

Nem tartozunk össze (!), mert míg ön mindenütt a világban országunk rossz hírét kelti, addig én bármerre is járok, minden törekvésemmel, minden tevékenységemmel, minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy jó hírét keltsem Magyarországnak.

Nem tartozunk össze (!), mert mióta ön hatalomra jutott, én csak „mostohamagyarnak” érezhetem magam a saját hazámban. Szemlátomást meg van győződve hazafiságáról, de én az ön patriotizmusából nem kérek!

Nem tartozunk össze (!), mert ön csak elvesz: mindent és mindenkitől. Én igyekszem adni: a barátaimnak, ismerőseimnek, ismeretleneknek.

Nem tartozunk össze (!), mert az ön udvartartását a „sógorság – komaság” működteti, de én a tudásra épített világban hiszek.

Nem tartozunk össze (!), mert olyan szakadék tátong az ön által és az általam képviselt értékrend között, amely áthidalhatatlan! Ennek megváltoztatására nem is törekszem.

Összetartozom (!) viszont feltehetőleg több millió magyar honfitársammal, határon túli magyarral – függetlenül politikai beállítottságuktól -, akik hozzám hasonlóan egy bulgakovi rémálomként élik meg az ön ámokfutását. Akik feltehetőleg hozzám hasonlóan nem fogják elfelejteni az ön kártékony működését. És ön is összetartozik (!) azzal a néhány ezer emberrel, akik kapzsiságuknak nem tudnak megálljt parancsolni.

Kongresszus után

Lipcsei Árpádné

Ez is megvolt! Gyurcsány Ferenc, Magyarország kétséges legitimitású miniszterelnöke egyúttal a nagyobbik kormánypárt kétségtelen legitimitású elnöke. 89 százalékos szavazati aránnyal. Mint a régi szép időkben. Biztonság kedvéért történt egy kis zsarolás. Szükségtelen volt. A közös érdek és a közös vétek óriási összetartó erő. Ahhoz képest, hogy MSZP kongresszus volt, feltűnően sokat foglalkoztak a FIDESZ-szel és Orbán Viktorral, mint a nép, az ország és a haladás ellenségével.

De én nem a szövegekkel szeretnék foglalkozni, hanem a színek és a választott jelmondata üzenetével. Az első napi díszlet megdöbbentett. Vörös háttér, vörössel bevont szónoki emelvény, az emelvény egyik oldalán aprócska MSZP embléma, mellette pedig reformkori nagyjaink jelmondata: „Haza és haladás”.

A választási kampányban a plakátjaikon vörös-zöld színkombináció szerepelt, kétharmad-egyharmad arányban. Most eltűnt a zöld, mely a remény színe.

Hétfőn, február 26-án este a Duna TV-ben vetítették az Adolf Hitler című dokumentumfilmet. Az ismertető szerint, színes, archív felvételek láthatók olyan korból, melyet eddig csak fekete-fehérben ismerhettünk. A tömegrendezvényekről készült felvételeken vörös drapériák és vörös zászlók tömegei, a zászlókon kör alakú fehér rátét, rajta fekete horogkereszt.

A múlt hét végén a szentpétervári baloldali tüntetésen a résztvevők kezében vörös zászló, fehér rátéten fekete sarló-kalapáccsal. Az emblémák változnak. Az alapszín változatlan. Vajon mit üzen?

A második napon a háttér szürkéskék. (A tengerentúli médiaguruk szerint a kék a siker és a győzelem színe.) Lehet, hogy a szürkés árnyalat „Szembenézést” jelent?

A „Haza és haladás” jelmondatának felhasználása értékelhető ügyes PR-fogásként, holott ennél sokkal többről van szó. A politikai hatalom gazdasági hatalommá konvertálása (hogy finoman fogalmazzak) nagyrészt megtörtént. A maradék elprivatizációja folyamatban van. De elkezdődött a szellemi örökség elfoglalása és bekebelezése.

A múlt átértékelése és kisajátítása a miniszterelnök és klánja részéről 2004 őszén kezdődött. (Imre, te hogy csinálnád…?)

Folytatódik Bibó István örökségének foglalási kísérletével: Szoboravatás, koszorúzás, az egy szál magában, táblával, némán, de sokunk nevében tiltakozó Bégány Attilát a rendőrök elviszik a helyszínről a gyülekezési törvény megsértése miatt. Az önkormányzati vezetők egyeztető fórumán a miniszterelnök Bibó István tanulmányából olvas fel. Mindezek betetőzéseként pedig Szembenézés című irományában Bibó Istvántól vett idézetek mentén építi fel politikai filozófiáját. S bizony a szövegösszefüggésből kiragadott idézetek használata nem mindig korrekt.

Emlékbeszéd Batthyányi Lajos, mártír miniszterelnökünk születésének kétszázadik évfordulóján. Nem túlságosan szerény utalás saját személyére és a kettejük szerepe közti hasonlóságra. (Vajon hány emberhez jutott el a Batthyány – leszármazottak tiltakozása?)

És a kongresszuson felhívás a Kádári örökség átértékelésére, illetve a választásra Nagy Imre és Kádár János öröksége között.

A kelet-közép európai diktatúrák megszűnése után a nyugati világban egy téves elmélet alakult ki: A kommunisták-posztkommunisták meggyengültek, a továbbiakban már nem jelentenek veszélyt. A fő veszély a tovább vivő és újraéledő nacionalizmus. Ezt megerősíteni látszott a balkáni háború kirobbanása. (Egyébként remek példája ennek a szemléletnek John Lukacs 1992-ben írt, 1994-ben magyarul is megjelent könyve: A XX század és az újkor vége.)

Mindenesetre a régi-új baloldal készségesen átengedte a hazafiságot és a nemzeti jelképet használatát az ellenzéki pártoknak, hiszen így sokkal könnyebb volt őket nacionalistáknak, sovinisztáknak minősíteni, s a nyugati világ előtt többé kevésbé szalonképtelenné tenni.

A messze élő ember azt hisz el, amit hall, illetve amit el akar hinni.

Megjegyzem, hogy Lukacs az említett művében élesen elválasztja a nacionalizmust a patriotizmustól. És a nyugati demokráciákban a gazdasági patriotizmus nem szitokszó,, hanem követendő – fejlesztendő gyakorlat. A nacionalizmust tehát sikerült „rátolni” az ellenzékre. Ugyanez történt (és történik) az antiszemitizmussal. (A Times-interjúban megjelent antiszemita utalásokat hallatlanul aljas és kártékonynak tartom. Csekély vigasz, hogy a miniszterelnök ezzel önmagát is lejáratja, mint kormányfőként, mint emberként.)

És megkezdődött a Kádári örökség „rátalálása” a FIDESZ-re. A választási kampány alatt, s azóta is történik és történnek utalások.

Emberek! Vigyázzatok! Őrzők, vigyázzatok a strázsán!