Parlament

leninke

Amikor Gyurcsány felsorolta a 48 pontban foglalt távlati fejlesztési tervét, engem már a felénél annyira megcsapott a kommunizmus szele, hogy nemi izgalomba jöttem. A végén azért lelohadtam, mert hiányoltam azt, hogy egy pontban sem tért ki a mostani bajom orvoslására. Cipőt kellene ugyanis vennem, de nincsen rá pénzem. Az meg végképpen elszomorított, hogy az újasszony (gyengébbek kedvéért: Horváth Ágnes, aki otthon akar szülni) örömmel nyilatkozta, hogy Budapesten a szülészeti osztályokon 40 ágyra napi másfél szülés jut. Ezt én valahogy úgy képzelem el, hogy az új anyák egy ágyban fekszenek, vagy felváltva, hol az egyik, hol a másik a padlón húzza meg magát. Persze, lehet, hogy tévedek, hiszen nincs akkora tapasztalatom, mint az egészségügyi miniszterünknek.

Vörös és fehér

I. A.

A kedvenc bormagazinom címe. Borbás Marcsi kedves és kellemes műsora. Borbás Marcsi halkszavúan, okosan kérdez és figyelmesen hallgat. Nekem ez teszi tetszetőssé az általa vezetett műsorokat. Tetszettek a régiek is, biztosan jók lesznek később is. Most már csak attól féltem, hogy nehogy fasiszta legyen, manapság nem nehéz. A műsorának is adhatott volna kevésbé provokatív címet, tisztára olyan mint a nyilasok karszalagja. Lehetne óvatosabb, nagyon féltem.

Nyugdíj

leninke

A tegnapi (08.03.) MN-ben az MNB közgazdásza, Orbán Gábor mondja, idézem:

1) „az új számítási módszer közelíti a ma még túlságosan nagyvonalú magyar rendszert az uniós átlaghoz.” 2) „fontos tényező, hogy a nyugdíjasok cserélődnek: 2008-ban csak néhány tízezernek számolják majd ki az új módszerrel a nyugdíját, 2009-ben azonban még többnek, miközben a rendszerből lassacskán kiesnek azok, akiknek a nagyvonalúbb nyugdíjformulával állapították meg a járandóságát”.

Csak két észrevétel:

ad1) Rokonomat (sváb volt) 1947-ben deportálták pereputtyostól Németországba és a határkiigazítások miatt az NDK-ban rekedt. Nyugdíjas lett, kapott is 890 NDK márkás nyugdíjat (1 márka= 5,50 FT.) 1991-után már NSZK márkában kapta, de fel is srófolták neki 1900 NSZK márkára. Hogy miből, azt én nem tudom, de bizonyára nem ő volt az egyetlen nyugdíjas a 20 milliós NDK-ban. Most a nyugdíja 1500 Euró. Csak nem ehhez az átlaghoz akar közelíteni Orbán Gábor az első idézete szerint? Mert akkor az a hülye, aki 2008-2009 előtt nyugdíjba megy.

ad2) Na, ezt kapjuk ki, ingyenélő, dőzsölő nyugdíjasok. Alig várják, hogy megdögöljünk. Valahogy az egészségügyi reform is erre játszik. De előzzük meg és ne habozzunk. Nyugdíjas hölgyek és urak, sorshúzással jelöljünk ki egy millió ingyenélő nyugdíjast és irány velük a Duna. Hogy fellélegezne a kormány ismét volna pénze az osztogatásokra!

Csak szerényen megkérdezem. Hová tették azt a pénzt, amit tőlem 43 évig nyugdíj-hozzájárulás címen levontak? Ha nálam hagyják és csak szépen berakosgatom kamatozni az OTP-be, most minden évben a Kanári szigeteken dagonyázhatnék és nagyívben leszarnám, hogy egy kiló kenyér 200 forint.

Furcsányi ország, avagy a pannon puma esete a sánta kutyával

Lőrincz Miklós

„Ha az adócsökkentés, az államháztartási reform, az egészségügy rendbetétele és a rászorultság elvének fokozottabb érvényesítése a szociálpolitikában nem talál meghallgatásra, „a Szabad Demokraták Szövetsége számára nincs értelme koalícióra lépni senkivel” – hangsúlyozta Kuncze Gábor.” Figyelőnet – 2005.11. 24.

„A sikeres gazdasági tevékenységhez bizalomra van szükség. Ahol sokáig hazudnak és lopnak, ott hosszabb távon sem várható gazdasági fellendülés.” Francis Fukuyama

Kovács Pisti nagy találmánya. A kevesebb adóról, meg a pannon pumáról, meg a minket irigylő francia, német polgárról. Aztán jött az ébredés. Nem igaz ország. Nem igaz országban nincsenek pumák. Csak Kovács Pistik. Meg becsapott emberek. Aztán Kuncze ment. Jött a fiatalabb.

A lelkes reformer. Az állam rosszgazdás. Most ő megy. A miniszteri székből. Igaz, hogy sokat foglalkozik a média bizonyos GKM-os ügyekkel. Például az öt millió forint értékhatár alatti szerződések esete különböző szaktanácsadókkal, beszédírókkal, hírfigyelőkkel. Olyan feladatokra is adnak megbízásokat amelyek a cégpapírok szerint nem tartoznak a megbízottak profiljába. Aranyos. Annyira nem mint Kovács Pisti.

Lehet azt állítani, hogy ez puszta rosszindulat. Nézzünk néhány példát. Természetesen a ma nagy szlogen: „a társadalmi igazságosság jegyében”. Meg a tisztább közélet tükrében.

Az első példa liberális ex-alelnök és a csodapályázatok esete. Kezdődött azzal, hogy mint az országgyűlés alelnöke 270 millió forint állami támogatást kapott szőlőtelepítésre. A kétszázhetven milliós állami támogatáson földterületet vett, majd szőlőt telepített, és bekerítette. Még ugyanabban az évben ismét nyerőpályázat, és láss csodát, húsz-milliócskát nyert vele. Ez több jóérzésű embernél is kiverte a biztosítékot, így már nem alelnök.

A Nagy Liberálisnak új állás után kellett néznie félig kész birtokával. Ma Ő: a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke, Mecseknádasd polgármestere, a Pécsváradi Kistérségi Önkormányzati Társulás vezetője, az SZDSZ Baranya megyei elnöke s nem utolsósorban az M6-os autópálya miniszteri koordinátora.

Most megint rámosolygott szerencse képében a Jó Pályázatírók Istene. Már megint ő készítette a legjobb pályázatot. Persze, mi is megérthetjük, hogy a már majdnem kész borászatot valahogy csak be kell fejezni.

Sikerszőlőművesünk újabb mezőgazdasági támogatást nyert el. 26 millióval lett gazdagabb a ritka tehetséggel megáldott SZDSZ-es Pályázat író fenomén. Lesz már borozó is a szőlőbirtokhoz, meg borhűtő. Néhány mezőgazdasági gép is kerül a birtokra a pályázati pénzből.

Apropó ezek a pályázati pénzek nem közpénzek véletlenül? Emlékszem volt egy nagy tehetségű közpénzügyi államtitkár. Aztán „kellert” kapott.

Még két megjegyzés: fogjuk fel pozitívan a dolgot. Ferenc legalább szőlőből csinál bort. Ez nagy titok. A másik: Ő mint az M6-os autópálya miniszteri koordinátora már nem olyan sikeres, mint a saját vállalkozásai pályáztatásánál. Európa kulturális fővárosa ide, kulturális főváros oda, nem biztos, hogy elkészül az áhított autópálya. Vagy csak PPP konstrukcióban.

„Higgyétek el, hogy tudjuk a dolgunkat. Én olyan javaslatot fogok a frakciókkal való egyeztetés után a kormány elé terjeszteni, ami a kormánypárti politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban. Bízzatok bennem, tisztességes javaslatot teszünk le az asztalra és fogunk erről egyeztetni frakció-keretben is, ha kell választmány-keretben is.” (Lampert Mónika egy másik igazság beszédből!)

A másik nagy tehetségű ász: Demszkáj. Aki 17 éve folyamatosan a 4-es metróval kampányol. Hangos PR-akciókból nincs hiány a fővárosban sem, miközben az ötödik ciklusát taposó Demszky Gábor 2002-es ígéreteinek felével adós.

Demszky az első szabad választáson az SZDSZ jelöltjeként szerzett parlamenti mandátumot, akkor ősszel a párt budapesti listavezetője volt. A Fővárosi Közgyűlés 1990 októberében választotta főpolgármesterré, majd a polgárok újabb négy alkalommal szavaztak neki bizalmat. Hogy megszokásból-e, ellenzéki múltja okán vagy inkább csak komolyan vehető riválisok híján, nem tudjuk. Tény az is, Demszky imázsa 1998 és 2002 között azé a karakán városvezetőé, aki hevesen küzd a Budapestet büntető FIDESZ kormánnyal.

Csakhogy az országot hatodik éve az MSZP-SZDSZ-kormány vezeti. Ennek ellenére sem épült meg a 2002-ben még a ciklus végére tervezett 4-es metró, s nem sikerült rendezni a BKV pénzügyeit sem. Igaz, legalább a korábban elhanyagolt közutak felújításában részt vállalt a kabinet.

Mindeközben a budapestiek – egy friss fölmérés szerint – leginkább a köztisztasággal, a tömegközlekedéssel, a zajterheléssel, a közparkok állapotával és a légszennyezettséggel elégedetlenek. Noha az utcák megtisztítása aligha a főpolgármester feladata, és világos, hogy Demszky nem állhat szüntelen lesben a graffitiző fiatalok vagy az ebürülék összelapátolását elmulasztó kutyatartók mögött.

Közben csak a közelünkben Prágát érdemes megnézni. Az egy élhető város. Meg a mi sajátos magyar metrónk. Amely drágább, egyre drágább. De a miénk. Amúgy liberálisan. Láttuk az EU-s pénzek osztogatásánál. az ország közepe megint jól járt. Egyébként Ő a nagy liberális is sikeres ingatlan ügyeivel tudott némi tartalékot képeznie, majd nyugdíjas napjaira.

Borzasztó hogy valakiből aki húsz évvel ezelőtt még a bálványom volt, mint a demokratikus ellenzék vezéralakja,Demszkyből főpolgármesterré váljon. Ez aztán a leépülés.

Beszélhetnénk még néhány nagy Magyarról is, aki pótolhatatlan a kulturális tárca után is. De talán ennyi is elég. Szerintem bőven is.

Most pedig idézzünk a liberális pártelnök úrtól: „Európában minden évben több ezer ember lesz milliomos valamilyen nyereményjáték révén. Váratlanul sok pénzhez jutnak, jellemzően lottónyereményből, olyan pénzhez, amelyre nem készültek fel, amiért nem dolgoztak meg. Állítólag nagyon sokan néhány év alatt elveszítik mindenüket, oda jutnak, ahonnan elindultak. A jelenség érthető, a lényegét az ismert mondás fejezi ki: nincsen ingyen ebéd – akkor sem, ha ez volt a XX. század egyik legnépszerűbb, egyben leghamisabb illúziója. Millió és millió ember nőtt bele abba a kultúrába, hogy kérhetünk és kaphatunk valamit, és nem kell megdolgoznunk érte, hogy jár a garantált munkahely, az ingyenes egészségügy, az ingyen iskola, a millióféle kedvezmény, az olcsó gáz és hasonlók.”

Csak egy kis baj van Kóka úr. Európa szerencsésebb felében majd 50 évig volt jóléti , gondoskodó állam. Ezen idő alatt a polgárok megtanulták az öngondoskodást. Magyarországon ez nem adatott meg.

Az Ön legnagyobb csúsztatása a következő: igen mindennek ára van. Képzelje tőlünk nyugatabbra még a Munkaerőnek is! Tehát a polgárok fizetést kapnak, amelyből tisztességesen megélnek, sőt adót fizetnek, és még a munkaerejüket is könnyen reprodukálják. Tudja Pártelnök-miniszter úr, hogy mi a különbség egy magyar és mondjuk egy angol orvos bére között? Az a 40-50 év amire hivatkoztam. Meg úgy 8-9 százezer forint havonta.

Miniszter úr! Ha az állam rossz gazda akkor mikor adják el az államot? Például a a Honvédelem meg a rendfenntartás is állami feladat. De ha az állam annyira rossz gazda, mint Önök mondják akkor a Honvédséget, és a Rendőrséget is eladják? Szolgálunk és félünk. Itt is a multik élveznek majd előnyt? Vagy a hazai kis és közép vállalkozók?

Apropó mi történt a mi kis magyar lopakodó pumánkkal? Mert most igencsak nem szárnyal, nem dübörög, és nem irigyel bennünket magyarokat sem, senki ezen a széles világon. A mi kis magyar pumánk inkább a sánta kutyára hasonlít. Amúgy liberálisan, meg igazságosan.

Korona

leninke

Amikor Gyurcsány Ferenc elvtárs bemutatta Angela Merkel asszonynak a Parlamentben porosodó Szent Koronát és megtudta tőle, hogy egy jobbos, fasiszta Orbán-kormány miatt rozsdásodik itt a kupola alatt, holott máshol lenne a helye, látszott, hogy a hölgy nagyon meglepődött, mert eddig csak hallomásból tudta, hogy a miniszterelnökünk hülye – ami ugye csak szóbeszéd -, de most személyesen is meggyőződött róla. Angela Merkel egyáltalán nem látszott boldognak attól, hogy ilyen aláfestő Gyurcsány-szöveg közben nézegette Szent István Koronáját, sőt, inkább arra gondolhatott közben, hogy imádkoznia kellene neki is az Istenhez, hogy óvja meg már a magyar népet ettől az idiótától.

Persze Angela Merkel helyében én viccből megkértem volna Gyurcsányt, ugyan tegye már a fejére, mert úgy szeretném lefényképezni. Ezek után tényleg meg kellene magyaráznia Gyurcsánynak, hogy miért is teszi a szívére a kezét a Himnusz alatt? Az már csak hab a tortán, hogy most, augusztus 20-án már Szózat alatt is így tetszelgett.

Átkeresztelt Kossuth???

Kercsó Alpár

Be kell vallanom, megrögzött hallgatója voltam, vagyok a Kossuth rádiónak. Úgy éreztem, hellyel-közzel objektív kis hírsziget, értelmes, tartalomgazdag menedék tudott maradni nemcsak a kereskedelminek titulált médiahabzás tégelyében, de valamelyes távolságban is a főbb politikai áramlatoktól. Műsorai jelentős hányada igazi információt és értéket közvetített, önálló gondolkodásra és véleményre sarkallt, mellőzve a primitív, járdaszéli, szubkulturális fordulatokat. Most már majdnem biztos lehetek abban, hogy sokezer honfitársam velem együtt hallgatta naponta a jól ismert szignált, a műsorvezetők régi ismerősként köszöntöttek bennünket. Mi mással magyarázható az általam, porszemnyi kisember által csak erősen sejtett hatalmi szándék, mely nemcsak rátenyerelt erre a szigetre, de zavaros hullámaival le is akar róla mosni mindent, ami megkülönböztette az étert betöltő súlytalan üresjáratoktól. Kilúgozott, megtépázott műsorok, némán letűnő nevek, összecsapott és hallhatóan kivonatolt hírek, ötlettelen, semmitmondó szignálok… Kicsit komoly, kicsit már „kereskedelmi”, kicsit a régi, kicsit már nem… Megújítani valamit pusztán a megújítás kedvéért? Vagy azért, mert a reformláz leple alatt sok minden és mindenki eltüntethető egy hivatali varázspálcával?

Elrabolták egy barátomat. Elrabolták egy megbízható társamat. Lassan már egyre megy, hová tekerem a rádió hangoló gombját, majdnem ugyanazt hallom. Az apró különbség csupán annyi, hogy a komolyzenei Bartók, a könnyűzeneivé hígított Petőfi és a „súlyosabb” Kossuth mindnyájunk adóforintjaiból sugároz tartalmat, vagy egyre inkább csak szól. A könnyebb emészthetőségre és olcsóbb működtetésre törekedve, legalábbis ez valamiféle magyarázatként hangzott el, az aktuális döntéshozók elmebeli képességeinket, felfogó képességünket is mintha megkérdőjeleznék. Birkanyájnak tűnhetünk nemcsak a Kossuth-térről, de újabban a Magyar Rádió (bocsánat, emeregy (?) vezetőségi ablakaiból is. Netán már a Kossuth nevet is veszélyesnek vélik önnön pozícióik görcsös megtartásának egyre tébolyultabb igyekezetében? Mert aminek nincs neve, csak száma van, annak egyénisége sincs, azt beleolvaszthatják a szürke egyneműség iszapjába, amit kényük-kedvük szerint kavargathatnak. Remélhetjük, remélhetem egyáltalán, hogy egyszer visszakapjuk, kapom régi barátomat, a Kossuth Rádiót?

Tanulni senkitől sem szégyen

Olvasónk küldte

Érdeklődéssel figyeltem a Veres fiúk rendezvényszervezési gyakorlatát. Mi történne, ha a globalizmussal nem szimpatizálók egy picit, csak nagyon nagyon kis időre meggátolnák a bankokba, vagy a nagyáruházakba igyekvő ügyfeleket, vásárlókat az intézménybe való bejutásban? Vajon számíthatnának-e az aktivisták is a rendőrség olyan elnéző passzivitására, mint ahogy az az Incal Security elleni fellépéskor történt?

Józsi

Olvasónktól

Józsi vagyok, 16 éves, zsebtolvaj és büszke. Arra, hogy én tudok gondoskodni magamról. Ebben a mai világban nem könnyű megélni, de én azt csinálhatom, amihez értek és amit szeretek. Erős a konkurencia, de ez a járat az enyém. Legalábbis, amíg ki nem engedik az Alit a kórházból.

Na, nézzük. Itt van például ez a hátizsákos. Kilóg a zsebéből a mobiltelefonja. Jó márka. Mit ad majd érte a Sanyi bá? Olvas. Ide sem néz. Mit olvas? „A család, a magántulajdon és az állam eredete.” Ezt neki könyvből kell olvasni? Én anélkül is tudom. Az apám elvette az anyámat, ez a család eredete. Én elveszem ennek a lúzernek a mobilját, ez a magántulajdon eredete.

És az állam? Azt nem tudom. Igaz, egyszer valami nagy ember azt mondta – király volt vagy miniszterelnök -, az állam én vagyok. Ő vajon mit vett el? És kitől? Mindenesetre tisztességes nagy fogás lehetett.

Ez meg itt olvas. Tanul, dolgozni akar. Meg van ez őrülve? Azt hiszi, abból meg fog élni? Bajosan. De nekem lesz rendszeres jövedelmem 18 éves koromtól, amikor majd leszázalékolnak. Gyengék az idegeim. Az orvos is megmondta. Addig pedig marad az öngondoskodás. No, most. Az ajtók záródnak. Így kell ezt csinálni. Gyorsan kikapni a mobilt és leugrani. Ajtók be. Én meg futok. Mit kiabál ez a nő? Nem is az övé volt a telefon. Még hogy rendőr? Haha! Itt? De ha lenne is, engem nem zárnak be. Kell a hely az igazi bűnözőknek. Akik csoportosan és felfegyverkezve támadták meg a rendőröket tavaly októberben. Én is láttam. Nemzetiszín zászló volt náluk. Azzal nagyot lehet ütni. Biztos volt még a zsebükben is valami, csak kamuból tartották fel a kezüket.

Még mindig ordít a nő. Azt akarja, hogy büntessenek meg. Engem? Nekem nincs jogom megélni? Micsoda diszkrimináció ez? Kirekesztő. Rasszista. Fujj! Tüntetni kellene az emberi jogaimért. Meg is beszélem este a srácokkal a dizsiben. Ja, aki jól keres…

Nyomják Krahácsot

I. A.

Nyomják. Nekünk mindig rossz. Valahogy úgy esik, hogy mindig a vajas fele van alul. Körbenézve nem is lehet máshogyan, hiszen hiányzik belőlünk a: svédek puritánsága, az angolok állhatatossága, a németek precízsége, a franciák könnyedsége, az olaszok vidámsága, a spanyolok kegyetlensége, a görögök vendégszeretete, a románok önzése, a lengyelek hite, az oroszok tűrőképessége, továbbá a kínaiak szorgalma, a zsidók rafinériája és a cigányok alkalmazkodó képessége. Egy valami maradt meg és ez mindennek elfoglalja a helyét. Ez pedig az irigység. Az irigységből jól állunk, de hogy ebből mi fog kisülni…? Talán az ostobaság, abból is feljövőben vagyunk.

Tűzijáték

Forgó Irén

Tűzijáték volt minálunk már megint, mert ha augusztus 20., akkor ilyen „kötelezettségünk” van. Honnan indult, ki találta ki, ki tudja, de hogy be kellene fejezni ezt az ostobaságot, az biztos, mert mint ahogy nagyapám mondta volt: rámegy a gatyánk! Valaki vegye a fáradságot, számoljon utána: csak a budapesti tűzijáték kb. fél milliárd forint, vidékestől ez a költség egy milliárd forint. Az ország leltárfelelőse (Lendvai Ildikó főcenzor) vajon hány lélegeztető-gépet tudna ezért a pénzért vásárolni?

Augusztus 20-a fő talánya az lenne, hogy lesz tűzijáték, nem lesz tűzijáték! Népszavazást kellene erről is kezdeményezni. A vége úgy is az lesz, hogy Néróék felgyújtják Rómát (újabban Budapest a neve, az új Néróé meg Demszky Gábor).

Az egész idei ünnepségből Bábel Balázs Kalocsa-Kecskeméti érsek Szent István bazilikában elmondott beszéde ért a legtöbbet! Aki nem hiszi, járjon utána!

Békéscsabán is elkezdődött valami, ami reméljük, ki is fog tartani. A fideszes önkormányzat kezdeményezésére kenyérszentelés volt a főtéren, majd ezt követően ünnepi Isten-tisztelet a római katolikus nagytemplomban. Az Isten-tiszteleten részt vettek a fideszes önkormányzati képviselők és a polgármester is. Első ízben volt jó csabainak lenni… Röpke negyven év csabai lét után nem semmi!!!

2004. december 5-ei népszavazás előtt az MSZP Székelyudvarhelyen nyomtatta ki a „külső magyarok” elleni kampány szórólapját. Most mit mond a nyakigláb miniszterelnök? Hogy szükség van rájuk! Vágja már valaki hátba: 2004. december 5-e előtt kellett volna előjönni ezzel a dumával. Akkor lehetett volna emberszámba venni esetleg őt is. A kis Kóka kuki meg azt mondja, jöjjenek ide dolgozni, mert szükség van rájuk! Tényleg ennyire hülyének nézik ezeket az ártatlan magyarokat? Azért ártatlanok, mert hétfőn lefeküdtek, kedd reggelre átlépett felettük a határ. Átaludták a határkövek leverését…

Nem esik messze az alma a fájától! – tartja a régi mondás. Még közelebb esik, ha rohadt! – mondom én. A Veres gyerekek tényleg igen közel estek. Apád-anyád országgyűlési képviselő, akkor te mi lehetsz modern korunkban? Csak nem maffiózó kisfiam? Mi az hogy! Nagyon is! Így lettek a vörösökből veresek.

Azt mondja a kormányszóvivő, hogy sikersztori a magyarországi megszorítások intézménye. Az öreg ember meg azt mondja, azért puha, hogy ne fájjon! Igen két hazug embert egyszerre ért utol a sánta kutya! A megszorításokról annyit, hogy nem mindegy, a nadrágszíj a nyakadon van, vagy a derekadon! Nekünk a nyakunkon van már, tessék észhez térni elvtársak!

Veled vagyunk Vietnám! – mondtuk annak idején, és részt is vettünk kis millió meg egy kommunista szombaton. Most nem Csepel női kerékpárt adunk nekik, hanem 30 millió dollárt! Mert a megszorításokat Vietnámra, Indonéziára fordítjuk. Én meg legszívesebben az asztalt fordítanám minden olyan kormányra, amelyik „lesajnálja” saját népét!

Lenin elvtárs azt mondta, ami megy, nem kell erőltetni, de meg kell próbálni! Ez a szoclib brigád sokadszorra próbálta, nem ment: most már tessék eltolni a biciklit! Magyarra fordítva: el lehet menni a Ho Si Minh ösvényen a Csepel kerékpárral!

Augusztus 20.

Simon György

Furcsa gondolataik támadhatnak az augusztus 20-i ünnepséget a kordon mögül néző embereknek. Akik belül vannak netán félnek és ezért barikádoztatják el magukat? Hiszen az ő általuk elkerített részen belül vannak a katonák! Ropják is a díszlépéseket, durrogtatják a puskáikat, miközben fedezékbe bújt rendőrök figyelik a kordonon kívül levőket. Így fest az országos ünnep, az egyik legnagyobb, a Harmadik Magyar Köztársaságban! Eszükbe jut-e az egész évben Árpádsávos zászlókkal riogatóknak, hogy a felvonuló katonák zászlói között ott lobog ez a zászló is? De most erről hallgatni kell, mert Gyurcsány úr blogja szerint, nemzeti ünnepeken nem demokratikus magatartás kifogásoló megjegyzéseket tenni. Megfogadom a nagy Mester intelmét.

Akkor az ünnep elmúltával kérdezem meg bölcs miniszterelnökünktől: az összes magyar zászló ünnepélyes felvonultatásán más jelentőségű árpádsávos zászlót lobogtatnak, vagy félelemkeltést szándékozó mocskolódásuk csak kivételes esetekben érvényes? Csak egyetlen megjegyzés az elfogult történelem magyarázók győzködéseik ellen: fáradjanak el az esztergomi várrom bejáratához, látni fogják a falon levő címerben az eredeti Árpád-zászlót.

Az ifjú héják

Olvasónktól

Imádom a természet filmeket. Azok a legjobbak amik úgymond titokban készülnek, amikor nem is sejtik a szereplők, hogy kamera figyeli őket, így megmutatkozik a természet vad kegyetlen szépsége. A napokban láttam egy igazán jól sikerült filmecskét, egy fiatal héja zsákmány szerzéséről szólt. Sajna nem árulhatom el melyik csatorna vetítette, mert az reklám lenne, de általában ott mennek a jó műsorok, kicsi keresgélés után bárki megtalálhatja.

Szóval a film egy láthatóan fiatal, tapasztalatlan héja zsákmány szerzéséről szólt. A préda egy egyszerű nyúl volt mondhatnám, de ez így mégsem igaz, mert a nyúl meglepően jól cselezett, kisiklott a prédára leső héja karmából, futott rejtőzött menekült és valószínűleg így keveredhetett a kamera közelébe. A harc egyenlőtlen volt, bár a héja ügyetlenkedett, még nem tanulta meg a héják tudományát. Nem volt elég könnyed hogy egyetlen csapással törje el a nyúl nyakát és nem is volt elég elszánt, hogy a földön halálos szorítással fojtsa meg a nyulat. Bár az is lehet, hogy nem volt elég éhes. Igaz ami igaz a nyúl is soványka volt, kis falat. Az ilyen fiatal héjákról még a felnőttek gondoskodnak, a fiatal ragadozó inkább csak élvezetből oroz.

A kifejlett héja kegyetlen vadász, rácsap bármire ami mozog, legyen az a földön vagy az égben. A galamb után a legsűrűbb bozótosba is bemegy és nem egyszer a gazda szeme láttára ragadja el azt. Persze a ragadozóknak is sok fajtája van, a héjákat sokan csak egyszerű tolvajoknak tartják, akik a tyúkudvarokat fosztogatják, de azok csak egyszerű kányák. Vannak persze a sasok, mondhatni birodalmi sasok, ők pedig csak nagy vadra mennek és amit egyszer a karmaik közé kapnak azt nem eresztik el többé.

De vissza térve a fiatal héjára, észre vehetően sután viselkedett, könnyedén végezhetett volna a nyúllal, de a helyett csak tépdeste csapkodta de végül élve hagyta. Korábbi megfigyelések szerint is, a mostani héja populáció meglehetősen óvatlan és mohó, ügyetlenkedéseiket többször lefilmezték már. Egyes tudósok szerint ez azért van, mert a zsákmányként szolgáló prédákat valamifajta fertőzés legyengítette, így védekezésre képtelenek. A felnőtt héják valószínűleg úgy gondolják, hogy a fiatal tapasztalatlan is beletanul, egy-egy nyúl időnként elszökik, amivel szinte semmi eredményt nem ér el, legyengül a sebeitől és vagy elkapja a következő ragadozó, vagy elpusztul valamelyik bokor alatt. A zsákmány állatok fertőzöttsége amúgy is megtizedelné a prédákat, a héják csak elvégzik az elkerülhetetlen szelekciót.

A természet viszont a maga bölcsességével vigyáz teremtményeire. Nem úgy ritkítja a héjákat, hogy a nyulakat szaporítja, hanem egy napon általában feltűnik az ég leggyorsabb vadásza aki elől elmenekül a héja, de bármilyen furcsa még a birodalmi sas is. Ez pedig a sólyom. Minden idők leggyorsabb ragadozója. Hozzá nem értők néha sólyomnak nézik az ölyveket, pl. a darázsölyvet, vagy a gatyásölyvet. Az ölyvektől nem félnek a héják a sasok pedig észre sem veszik őket. Az ölyvek is megelégszenek a héják maradékával, vagy egyszerűen azzal, hogy a héják engedik őket is zsákmányolni. Az ölyveket könnyű felismerni, egyes példányai furcsán félrebillentik fejüket, állítások szerint a gatyásölyv meg nem átall néha gatya nélkül mutatkozni. A sólyom kicsi, vagy legalábbis kisebb mit a héják, de hihetetlen gyorsasága fölébe helyezi mindenkinek. A gyorsaság minden bizonnyal észbeli képességek terén is igaz, hiszen nem lehetne anélkül fölébe kerekednie a nála többszörte nagyobb ragadozóknál.

Sokak azt állítják, hogy a sólyom éppen olyan ragadozó mint a héja, sőt még rosszabb. Ez így nem igaz, mert a sólyom szintén vadászik, de prédája jóval kisebb és mint a példa mutatja más ragadozót nem tűr el. Ami a legfontosabb:a héjával ellentétben, nem ragadja el a házkörül tartott jószágokat. E tulajdonságai révén lett totem állata ősidők óta a magyarságnak

Nem szeretném ha bárki társadalmi, vagy netán politikai párhuzamokat keresne írásomban, írni amúgy sem lehet tépett kopott tollal, (meg még otthon van két kis sólymom, őket fel kell nevelnem).

Gorbi és egy kereszt nélküli születésnap

Lőrincz Miklós

Horn Gyula 75. születésnapja „méltó” megünneplése kapcsán Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, a nagy kombinátor-kummunikátor három legyet ütött egy csapásra. Az első: a baloldali törzsszavazó bázis előtt kellemetlen helyzetbe kívánta hozni Sólyom László köztársasági elnök urat. A második légy: Horn Gyula filingjével erősítette az utóbbi időben ugyancsak elbizonytalanodott nyugdíjas szavazóbázist. A harmadik légy: a születésnapi szónoklattól megrészegült ex-miniszterelnök látványos lekísérésével végképp nyugdíjba küldte Horn Gyulát.

Azt hiszem, Gyurcsány miniszterelnök úr pontosan tudta, hogy a köztársasági elnök úr nem fogja kitüntetni az ex-miniszterelnök urat. Pufajkán ugyanis rosszul mutat a kereszt. Sólyom elnök úr már a múlt év őszén, a salgótarjáni sortűzre és az áldozatokra való emlékezés kapcsán elhatárolódott Horn Gyula egyes kijelentéseitől. Miből gondolta miniszterelnök úr, hogy a köztársasági elnök úr megváltoztatja a véleményét? Egy politikusnak rendelkeznie kell elv- és jellemszilárdsággal is. Tehát eleve elrendeltetett, hogy nem lesz medál. Mellesleg a Magyar Köztársaság alkotmánya törvénybe iktatta 1956-ot, mint nemzeti ünnepet. Zárt körben más is lehet Horn és Gorbacsov urak véleménye. De ezen a rendezvényen ott volt a magyar média színe-java, innentől ez már közügy. A regnáló miniszterelnök úrnak el kellet volna határolódnia goszpogyin Gorbacsov és Horn kijelentéseitől! Ez nem akarom-nemakarom kérdése, hanem úgymond törvényes kötelessége is lett volna Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak!

Mit érzett Gyurcsány Ferenc a két úr által elmondottak kapcsán? Ugyanis a miniszterelnök úr Kádár és Nagy Imre mártír miniszterelnök közül Nagy Imrét választotta. Az 50. évfordulón látványosan féltérdre ereszkedett a mártír miniszterelnök emlékművénél, vagy arra a költői kérdésre: „Imre te mit tennél a helyemben?” Most meg nem védi meg? Különös.

Az egész kitüntetési históriával a miniszterelnök urat a következők vezérelték: a Kádár-rendszerre a mai napig nosztalgiával emlékező kisemberek (az MSZP törzsszavazói) azon hitének erősítése, hogy Horn Gyula kitüntetése tulajdonképpen az ő elismerésüket is jelenti. A harmadik légycsapás volt a leghatásosabb. Horn Gyula zavaros szólója közben a miniszterelnök úr felment a pódiumra és lekísérte a nénikéző „szocialista ikont”. Ezzel végleg nyugállományba helyezte Horn Gyulát! Hiszen Horn az utóbbi időben egyre gyakrabban bírálta az MSZP elnök-miniszterelnökét, Gyurcsány Ferencet. Például az egészségügy reformja kapcsán, az ünnepelt azt mondta, hiba volt bevezetni a vizitdíjat. Az sem tűnhetett dicséretnek, hogy ”közelebb kell menni az emberekhez”. Hát igen. Csak némi túlzással állíthatjuk, hogy széleskörű társadalmi konszenzus övezi a reformokat.

Horn születésnapi partijára háromszázan voltak hivatalosak – köztük Mihail Gorbacsov, egykori szovjet pártfőtitkár és Hans-Dietrich Genscher korábbi német külügyminiszter – és a regnáló kormányzatnak tetsző média Mihail Gorbacsov szerint Kádár történelmi szerepét nem értékeli megfelelően Magyarország. Az egykori pártfőtitkár Horn Gyula születésnapi ünnepségén többek között azt is mondta, hogy 1956-ot „nem lehetett megúszni a szovjet bevonulás nélkül„, de ”szerencsére akadtak olyan emberek, akik kihúzták a bajból az országot”, amely ezután szépen fejlődött, demokratizálódott, és már EU-tagállam. Fábris stílusban: köszönjük, hogy a vendégek a jelenlétükkel emelték az este színvonalát! Igaz, volt egy hosszabb vendégeskedés, mintegy 45 évig.

Miniszterelnök úr ekkor is hallgatott. Ha már elhatárolódott Kádártól. Attól a rendszertől, amelyben ő szocializálódott, és „ingyen ebédelt”. Senki sem próbálja meg Horn Gyula érdemeit kisebbíteni, még a drótvágással kapcsolatban sem. De 1989-ben már nem volt igazi vasfüggöny. A második, akkoriban az ország miniszterelnökét Németh Miklósnak hívták. Német miniszterelnök úr engedélye nélkül nem lett volna drótvágás. Németh úr szóba került Medgyessy Péter alternatívájaként 2002-ben, mint miniszterelnök. Csak Ő nem pártpolitikai alapon állította volna össze a kormányát. Világosan az akkori MSZP-elnök tudomására hozta, hogy ebbe nem enged beleszólást. Nem is lett miniszterelnök. Tehát a parti véget ért. A gorbacsovi áldást köszönjük! Öt év múlva újra lehet „keresztelkedni”. Őszintén remélem, hogy nem Gyurcsány Ferenc lesz a keresztapa, mint most. Meg azt is, hogy az a keresztelő elmarad.

Az elásott csatabárd

Lőrincz Miklós

„Ha elásod a csatabárdot, azért úgy állj, hogy a talpaddal érezd a nyelét!” – ősi dakota közmondás.

Megköttetett. Az új 10 pontos koalíciós megállapodás. A reformdüh nem lankad. Gyurcsány Ferenc pártelnök-miniszterelnök úr és Kóka János pártelnök úr látványos aláírási ceremóniájával és összeborulásával látszólag elásták a csatabárdot.

A két nagy politikus együtt jelentette ki, hogy a gazdasági egyensúly helyreállítása után új lendületet kell adni a reformdömpingnek, az ő terminológiájukat használva: a reformkormányzásnak. Isten óvja Magyarországot! A kormánykoalíció legnagyobb hibája, hogy a pénzbehajtást és megszorításokat hőstettnek próbálják beállítani.

A két „nagy” növekedési és igazságossági csomaggal bővíti a koalíciós megállapodást. De úgy, hogy a javaslatoknak a konvergenciaprogram keretein belül kell maradnia. Magyarul nem osztogathatnak.

A növekedési csomag azt jelenti, hogy 2007. augusztusától nő a kenyér, a tej és tejtermékek ára, aztán majd az új év meghozza az áramliberalizáció áldását is. Emelkedni fog az áram ára. Az igazságossági csomag manapság mszp-ül-szdsz-ül: „Nincs ingyen ebéd!” Természetesen miután a páratlan páros már jóllakott.

Az új megállapodást hatalmas sikerként könyvelték el és azt az érzetet keltik, hogy sikerült a koalíciós gőzt kiengedni a kormányzás rendszeréből. A megállapodást szocialista részről Mégegyszer mondom Ildikó frakcióvezető asszony és Kiss Péter; liberális részről Horn Gábor hozta tető alá. Igaz, néha besegített Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter úr is.

Ez a momentum azért figyelemre méltó, mert az SZDSZ pártelnökségért folytatott kampányában a környezetvédelmi miniszter azt hangoztatta: „Fordulatra van szükség. Ne kössön az SZDSZ „arctalan” kompromisszumokat”. Most Fodor úr higgadtnak tűnt, a kompromisszumokat keresőnek. Kóka pártelnök úr meglehetősen radikális volt az egyeztetéseken. Most a Kuncze-utód keménykedett.

A megállapodás létrejöttével az SZDSZ sikeresen megoldotta azt a válságot, amelyet maga kreált. Az SZDSZ amúgy is egy virtuális világban él, az összes furcsa és ostoba álproblémájával, és különös értékrendjével. Még jó, hogy nem került be a Másság a koalíciós szerződésbe. Meg most jön ki tudja hányadjára az ügynök-törvény. Lassan kezdődik a költségvetés előkészítése és vitája. Tehát egy ilyen üggyel el lehet terelni a figyelmet a fontosabb problémákról. Például áremelkedés, infláció, növekvő munkanélküliség.

Az aláírást követően mindenki megnyugodhat. Az egység rendben. A koalíció végrehajtja a refomdiktatúrát. Akár akarjuk, akár nem. Még van mit tönkre tenni és eladni. Az is igaz, hogy egységben a kétség. Hiszen például nem teljes az egyetértés Magyar Bálint és Hiller István között a felsőoktatási intézmények gazdasági társaságokká átalakítása kérdésében.

Azóta a Pannon Puma megalkotója is lemondott. Pedig néhány dolgot még el lehetne privatizálni. Mert hát az állam rossz tulajdonos. Meg Kóka úr azt is tudja, hogy lehet a kákán is csomót keresni: „Megvesszük olcsón, és eladjuk jó drágán”. Nem volt egyetértés Horn Gyula kitüntetését illetően sem. „Nagyon rossz gyakorlatnak tartanám, ha elkezdenék az aktuális kormánypártok a saját gyakorló politikusaikat kitüntetni” – nyilatkozta Horn Gábor. A happybirthday Horn-parti után az SZDSZ elhatárolódott Horn Gyula nénikézős monológjától, és Gorbacsov úr megnyilatkozásától is. (Egyébként Kóka János érett politikusra emlékeztetően cselekedett az említett parti után!)

Tehát igen csak törékeny ez a megegyezés. A helyzet hasonlít a múlt évi megnyert választásokhoz. Akkor a koalíció olyan volt, mint egy jóllakott farkas, amely a Magyarország nevű nagyanyót egészben lenyelte. Hamar jelentkeztek az emésztési problémák, amiért is visszavették az alig néhány hónapja csökkentett adót is. Azóta kevesebb a Kovács Pisti is. Már 5 százalék alatt van.

Őszöd-nemőszöd, most nem kapsz mást. Ehhez járul még a felszín alatti parázs is. Ha már dakota közmondással kezdtem, úgy is fejezem be: „Nem igazi békekötési szándék, ha a békepipa parazsát a te wigwamodra verik ki!”