Levél Dr. Iványi Gáborhoz

Vincze Csaba Tamás

Dr. Iványi Gábor! Megdöbbentő és gyalázatos, amit Ön felszólalás címén produkált 2008. 09. 20-án. Úgy gondolom, hogy az ilyen megnyilvánulás nem csak nagyfokú primitívségről és a történelmi ismeretek hiányáról árulkodik, hanem arról is, hogy Önnek nincs semmi keresnivalója a lelkészi pályán. Sőt: a magyar emberek között sincs semmi keresnivalója. „Lelkészként”, intézményvezetőként miképp dolgozik egy olyan ember, aki nyíltan felvállalva, ország-világ előtt becsmérli nemzetünk ősi jelképét, s mindezt teszi egy kirekesztés elleni tüntetés szónokaként?! Ez így helyes Iványi Gábor?!

Dr. Iványi Gábor! A magyar hitvilágban a turul volt az eszményi, a hibátlan, a győzhetetlen, vagyis az isteni. Ebből kiindulva nem túlzás tehát azt állítani, hogy Ön egy istenkáromló „lelkész”. Őszintén sajnálom azokat a híveket, akik a prédikációit kénytelenek hallgatni. A turulról mint „dülledt szemű tojószárnyasról” tett kijelentésével minősített, s a lehető legdurvábban megsértett egy egész országot és nemzetet, függetlenül attól, hogy hányan fognak tiltakozni a gusztustalan megjegyzése ellen. Gyalázkodása ugyanis arról szól Dr. Iványi, hogy „az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Önedbelia vezérének Emese nevű lányát” egy „dülledt szemű tojószárnyas” termékenyítette meg (?!), tehát egyértelmű, hogy a születendő gyermek, akit Álmos vezérként és nemzetségünk őseként kellene tisztelnie, nem más, mint egy korcs madár félresikerült végterméke. Nos: tőle származunk mi magyarok (ha újat mondtam volna, kérem tanulmányozza őseink hiedelemvilága, eredetmonda, turul stb. címszavakat a lexikonokban)! Hallott -e erről „lelkész úr”, vagy ilyesmit nem tanítanak a Teológiai Akadémián?!

Dr. Iványi Gábor! Folytathatnám azzal, hogy szégyellje magát és kérjen bocsánatot az ostoba és sértő kinyilatkoztatása miatt, mégsem teszem. Ahhoz ugyanis, hogy valaki belássa, mekkorát hibázott, kell némi intelligencia, minimális olvasottság, egy csipetnyi ragaszkodás ehhez az országhoz, melyet mi Szülőföldünknek hívunk, az Önök csoportosulásának hangadója pedig „kurva országként” aposztrofál. Önök a szombati nap folyamán deklaráltan a szélsőséges nézetek ellen hirdették meg demonstrációjukat. Barna esőről szövegeltek, s közben szidtak és gyaláztak mindent, ami magyar, s tették ezt az Országház előtt, 2008-ban, valószínűleg következmények nélkül! Önök lennének a toleráns demokraták, a hazafiak Iványi Gábor?!

Dr. Iványi Gábor! Bármilyen furcsán is hangzik, a szélsőségesek, degeneráltak nem mi vagyunk, hanem Önök! Sokkalta kártékonyabb eszméket hirdetnek, mint azok, akik ostoba módon padokat törnek és kukákat borogatnak a pesti utcákon, köszönhetően például a Magyar (mitől?) Demokratikus (véletlenül sem!) Chartának! A szélsőségek térnyerése ugyanis nem az utcai zavargásokban nyilvánul meg elsősorban, hanem a magukfajta beteglelkű emberek parlamenti, Kossuth téri beszédeiben! Utána pedig abban, amikor szemeket lövetnek ki, abban, amikor kordonokat állíttatnak és kardlapoztatnak, abban, amikor lajbis – gatyás parasztnak neveznek bennünket, abban, amikor csúfot űznek az országunkból, az ingatag demokráciánkból, a félrecsúszott, rendszerváltoztató törekvéseinkből! Fel tudja sorolni a diktatúra jellemzőit Iványi Gábor?!

Dr. Iványi Gábor! Játsszunk el a gondolattal – bármily abszurd is -, hogy Ön egy római polgár, s valamelyik belvárosi gyülekezet lelkésze (volt képviselő), aki a szélsőséges eszmék felkent ostoraként kiáll az olasz parlament elé – s a turulhoz hasonlóan – ocsmány megjegyzéseket tesz egy lógócsöcsű, kivénhedt anyafarkasról, aki két, enyhén degenerált gyermeket szoptat. Valószínűsíthető: épp bőrrel nehéz lenne az országot elhagynia, s az is nyilvánvalónak tűnik, hogy másnap nem a lelki üdvéért mondanának imát Itália templomaiban. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, Olaszországban mellesleg demokrácia van. Vagy más a véleménye „lelkész úr”?! Ha igen, csatlakozzon a zászlómosókhoz is! Egyenlőre teheti.

Hátha valaki nem tudja…

Dobai Miklós

Szeptember 23-a van. 1951-ben e napon robbantották fel, majd ember próbáló munkával bontották le a Városliget szélén futó Aréna (ma Dózsa György) úton álló Regnum Marianum templomot, Budapest első fogadalmi templomát.

Miért e határtalan gyűlölet? Nem véletlen! Ez a templom fogantatásától csípte a kommunisták szemét, így Rákosinak, csak a kellő alkalmat kellett kivárnia, hogy régóta dédelgetett tervét végrehajtsa.

Tudni kell, hogy a Regnum Marianum templomot (hivatalosan: Magna Domina Hungarorum) a Regnum Marianum közösség akkori elöljárója, a harcos antikommunizmusáról híres székesfehérvári püspök, aki mellesleg annak idején Horthy Miklós útját egyengette a kormányzói székbe, Prohászka Ottokár javasolta megépíteni, mint fogadalmi templomot az 1919-es vörös pestis elmúlta feletti öröm kifejezőjeként, s így nem véletlen, hogy a templom alapító okirata a következő mondattal kezdődik:

„Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított az egyházunkról megfeledkezett hűtlenség, önzés és gyűlölködés…”

Ha más nem, hát ez elegendő volt, hogy e templom porig romboltassék, s idővel helyet adjon a hős Generalisszimus, a Népek Bölcs Vezére (és véres kezű gyilkosa), Sztálin alig öt évig álló szobrának, Mikus Sándor alkotásának, mely aztán először csizmáitól megfosztva, majd darabokra törve vált a jogos népharag áldozatává.

A templom jobb sorsra érdemes helyének kálváriája ezzel nem fejeződött be: 1919 véres örökségének, s a jónak harca nem szűnt meg, folytatódott. 1969-ben, a Tanácsköztársaság 50-ik évfordulójára készült el a Kiss István által tervezett szobor, mely az egykori Berény Róbert „Fegyverbe!” című plakátját öntötte bronzba, hogy aztán a „rendszerváltozáskor” a szoborparkba repüljön átadva helyét az egykori Regnum Marianumra emlékeztető keresztnek, s a mellette álló táblának.

Érdekes, hogy az elmúlt két évtized alatt a tábla felirata sokat „szelídült”. A kezdeti felirat így hangzott: „Itt ált a Regnum Marianum templom. Rákosi Mátyás 1951-ben leromboltatta.”, s a mai felirat: „Itt állt a magyarság engesztelő temploma, a Regnum Marianum 1951-ig”. Vajh azok, akik a feliratot elhelyezték, gondozták, milyen (biztosan nem égi) sugallatra találták jobbnak, alkalmasabbnak a mostani feliratot.

Az már csak hab a tortán, hogy a kommunista gaztettre emlékeztető fakeresztet pár éve bizonytalan (?) családi hátterű fiatalok fűrészelték el, s a megmaradt csonkra vörös csillagot festettek.

Mindehhez magyarázatként álljon itt egy idézet a kommunizmushoz igen közel álló „gondolkodó és tollforgatótól”: Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket!

Tarka Magyar! Beindultunk

Lőrincz Miklós

Tarka Magyar! Itt az idő, most, vagy kicsit később! Mondjuk 2010-ben.

Az MSZP kampányt indított hihetetlen számú eredményének a bemutatására. Van is mit. Beindultunk, olvasom egy óriásplakátról. Mint a magyar konvergencia program. Az is eredmény, hogy a gyurcsányi megszorítások közepette 2007-ben 900 milliárd forinttal nőtt az államadósságunk! Most meg szeretett és legtöbbször kordonokkal védett miniszterelnökünk megy a Magyar Tarkára. Hiába kérték előzetesen a Tarka Magyar erőszakellenes demonstráció szervezői, hogy politikusok ne „repüljenek rá” a rendezvényre, és azon túl, hogy a parlamenti pártok vezetői aláírják felhívásukat, ne nyilatkozzanak, és ne használják politikai célra a rendezvényt. Gyurcsány Ferenc kormányfő a kérésnek nem tett eleget. A szervezők kénytelenek voltak nyilatkozatban helyre tenni a kormányfőt. Mert a mi miniszterelnökünk mindent aláír. Csak ne kelljen valóságos problémákkal foglalkoznia. Nem tudom, én nem érzem magam tarkának. Csak egy kicsit magyarnak. Piros-fehér-zöldnek. Még mielőtt a bal-lib polgártársaim nacionalizmussal vádolnának meg, nézzük meg a Magyar Tarka legjobb tengerentúli barátját.

Az Amerikai Tarka Marha most gerjeszt egy gazdasági világválságszerű jelenséget. Mert ugye a piac mindent megold! Most meg a dollár százmilliókat bezsebelő bankárok az állami beavatkozásban bíznak. Még szerencse, hogy az a marha amerikai. Mert minket a Magyar Tarka pénzügyminiszter megnyugtatott. Jövőre 3% lesz a gazdasági növekedés. Vagy nem. Ígértek már ők sok mindent. Még jóléti rendszerváltást is. Aztán majd beledöglünk.

A napokban újra beindult a propagandagépezet. Ha már a gazdaság nem akar. Számolatlanul tudjuk meg az eredményeket. Drága kormányzati PR-munkások! Drága, mert sokba kerül. A valódi eredményeket nem kell reklámozni. Azt az emberek a bőrükön érzik!

Nem régen még lesajnáltuk a szlovák Riskát. Az egykulcsos 18%-os adójával, a jövő évi eurójával együtt. Lassan mondom, hogy minden Tarka Magyar megértse. És Mégegyszer is mondom, a szlovák főpásztor 2007 óta nem emelt gázárat! Az a böszme világpiac őt nem érdekli. Amikor a Szlovák Tarka hazájában ideiglenesen állomásozó multik nyavalyogtak, akkor a szlovák főpásztor azt mondta, hogy ő szívesen visszavásárolja állami cégnek a gázszolgáltatót, és a multiknak meg el lehet menni.

Ezt a Szlovák Tarka nem reklámozza! Mi meg reklámban, meg PR-ban verhetetlenek vagyunk! Szegény szlovákok.

Hajrá Magyar Tarka! Beindult az MSZP? Erről Demjén Rózsi Mikor elindul a vonat száma jut eszembe. Némileg megváltoztatva. Mikor elindul a vonat, az állomás meg ottmarad! Mert bizony ez a beindult vonat kisiklott!

Igazságot a népnek! (nyílt levél a miniszterhez)

Hajdu Szabolcs

Igen Mérsékelten Tisztelt Közlekedési Miniszter Úr! Sajnálattal veszem tudomásul, hogy Ön soha nem hagyja el az autópályákat, s még csak térképen sem túrázik Magyarország útjain. Ezért veszem a bátorságot és fel szeretném hívni a figyelmét egy fölöttébb különös tényre, amit már régen a helyére kellett volna tenni:

13 település harcol 2 évtizede a 471-es sz. főút rekonstrukciójáért, aminek már 2006-ban el kellett volna kezdődnie. Ám arra való hivatkozással, hogy csak harmadrendű főút, nem áll rendelkezésre megfelelő keret a munkálatok megkezdéséhez, még legalább 10 évig.

Ezzel kapcsolatban engedtessék meg, hogy felhívjam a figyelmüket egy el nem vitatható tényre: a 471-es főút a 4-es, valamint a 49-es főutakat köti össze, ennek megfelelően köze sincs a 47-es főúthoz!!! Egy esetben viselhetné a 491-es számot: ha nem a 4-es főút debreceni szakaszából indulna ki Mátészalka felé, ahol a 49-es főútba csatlakozik.

De továbbmegyek.

Ennek az útnak a 43-as számot kellene viselnie, de sajnos az 50-es években feltehetően a makói tsz-elnök 2 vagon hagymáért megvásárolta a minisztériumtól (KPM) magának ezt a számot, amit azóta is használnak a Szeged-Makó-Nagylak viszonylatban, noha az az út a 47-es főút egyenes folytatása!!!

Ezért az alábbi, érintett települések:

Debrecen

Hajdúsámson

Tamásipuszta

Aradványpuszta

Penyigetanya

Nyíradony

Nyírmihálydi

Nyírgelse

Nyírbogát

Nyírbátor

Nyírcsászári

Nyírmeggyes

Mátészalka lakosainak nevében követelem, hogy mielőbb adják vissza a 43-as útszámot ennek az útvonalnak! Igazságot követelek a népnek!

OEP

Lakner D. Zoltán

Az OEP-pel szerződött fogtechnikus vagyok, egyéni vállalkozó. Örömmel vettem tudomásul az OEP által küldött szerződés módosítását, miszerint a kivehető pótlások törése, repedése, műfog bepótlása esetén rezsi óradíj számolható el. A szerződés aláíratott, megköttetett!

Májusi vények leadása után utáltak az éppen aktuális összeget. A legnagyobb meglepetésemre a következő havi elszámolásnál a szerződés előtti minimális összeget utalta – itt jegyezném meg, a 600 forintos támogatás, ami eddig élt inkább megalázás, mintsem segítség, akkor csináljuk ingyen, az legalább jótékonykodás -, ami annyit tesz, hogy az élő szerződésünket figyelmen kívül hagyván júliusban pénz helyett meglepődést kaptunk. Érdeklődésemre nagyon egyszerű választ kaptam, ne aggódjak, a következő hónaptól ismét elszámolhatjuk a rezsi óradíjat. Nagyszerű, hurrá már ugrálok is örömömben.

Kérdéseim: üres a kassza, és nem tudnak utalni? Örülök, ha ezzel a 8-10 ezer forinttal segíthetek Ferencnek! A vények 2-3 hónapig elszámolhatóak, én becsületesen leadom, ha megtartottam volna, és most számolnám el, járna nekem a pénz? Utólag ezt senki nem fizeti ki? Most akkor ha van pénz fizetnek, ha nincs akkor nem?

Vers

P. Zoltán

Milyen világot engedsz meg Uram?

Tővises ösvényen vezet most utam.

Erkölcsös erények porba lehullva,

hazugság,csalás újra meg újra.

Népem és nemzetem mi lesz a sorsod?

Agyadat mossák,terhedet hordod.

Ezeréves értékek elfeledve,

megöl mindent a pénz szerelme.

Lesz-e még büszke újra e nemzet?

Mert most csak vegetál és kínt szenved.

Gazfickók rontják naponta lelked,

önkénnyel törik meg fáradt tested.

Vezesd népem egy fényesebb útra!

Meglelje célját, viruljon újra!

Nevelj egy tisztább, szebb nemzedéket

és tartsd bennünk a reménységet!

Néhány gondolat a Kárpátia zenekarról…

Udvardy Zsolt

Elöljáróban annyit, hogy elkötelezett híve vagyok a magyar rock zenének. Az első nagylemezemet az összespórolt zsebpénzemből vásároltam, ami a Hobo Blues Band „Oly sokáig voltunk lenn…” albuma volt, a másodikat talán karácsonyra kaptam, ami a „P.Mobil: Mobilizmo” korongja volt. Egy életre meghatározták nekem az irányt. Azon kívül, hogy hallgattam és koncertekre jártam, magam is elkezdtem muzsikálni. Az Internet megjelenésével lényegesen egyszerűbbé vált a zenék gyűjtése, rendszerezése és kapcsolatot tartani hasonló ízlésű és hasonló elhivatottságot érző emberekkel.

Egyszer egy barátom szólt, hogy van egy hely a kocsiban, ha gondolom velük tarthatnék Kárpátia koncertre. Amúgy nem értem rá, de szöget ütött a fejembe a dolog. Hogy lehet, hogy így kimaradt nekem ez a zenekar. Ahogy ilyenkor szoktam, elkezdtem kutatni utánuk. Zenéket, videókat keresgéltem és ahogy tisztább lett a kép, teljesen elképedtem. Nem akarom ennyire sejtelmesen lefesteni a történetet, de ezek után beszélgettem a baráti körömből emberekkel, kollégákkal a Kárpátiáról és a reakció bámulatos volt. Megemlítettem, hogy mit hallgatok otthon. Ha négyszemközt voltam az illetővel, akkor semmi gáz, de ha nem, akkor hallgatás, hümmögés. Utána egy csendes kérdés: – Nem játszanak valahol a közelben? Persze, én naivan azt gondoltam, ez egy szabad ország, szabad gondolatok stb … . Kiderült, hogy ez nem társasági téma. A Rolling Stones-ról bármikor, de a Kárpáriáról csak óvatosan. Vajon mi történhetett? Hogyhogy sehol sem találkozni velük, mégis rengetegen ismerik őket?

Manapság közhelynek számít, hogy a hazai médiákból ömlik a mocsok és az erőszak, valamint gondolatokat különösen nem ébresztő semmi. Na bumm! A zenekart hallgatva vártam, hogy mi az a „bűn”, mi az a cselekmény, ami miatt ekkora elutasítást érdemelnek. Szövegek? Vártam, vártam és csak nem akart jönni a válasz. Közben persze elmentem koncertekre is, melyek a mai magyar rock koncertek esetében teljesen szokatlanul, telt ház mellett zajlottak. Hát azt már meg sem kérdezem, hogy ekkora érdeklődésre számot tartó csapatról, hogyhogy szinte semmi információ nem található. Igen, elhangzottak azok a „bűnös” szavak, mint Haza, Erdély, Trianon és ráadásul lobogtak az Árpád sávos zászlók. Tulajdonképpen, aztán rájöttem, igazából maga a zenekar a probléma. A koncertek éltek, tartalmuk volt, mondtak valamit, ami nem illik bele a jelenlegi politikai hatalom irányvonalába. Ahogy jöttek sorba az általam eddig nem ismert zenék, mint a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország”, az „Ott ahol zúg az a négy folyó”, sok mindenre rávezeti az embert. Végre talált egy olyan „fórumot” az emberfia, ahol nem rándul össze a gyomra senkinek, ha kiejtik azt a szót, hogy Trianon. Bizony, kettő síkon mozognak hétköznapjaink. Azt mindenkinek magának kell eldönteni melyiket választja. Ami viszont nagyon biztató, hogy kialakult egy nagyon széles réteg, amely érdeklődik az igazságok iránt, és úgy teszi mindezt, hogy ebben támogatást, útmutatást nem kap hivatalos csatornákon keresztül. Vitathatatlan tény, hogy a Kárpátia koncerteken generációk találkoznak és ünnepelnek. Az is tény, amit az előbbiekben említettem, hogy média reklám nélkül, telt ház előtt játszanak. Ebből az következik, hogy a társadalomnak igenis van igénye az igazságra.

A Kárpátia egy olyan „csatorna”, amely arra készteti az embert, hogy kérdéseket tegyen fel és azokra hiteles válaszokat igyekezzen találni. Az, hogy ez sikerüljön, komoly esély van, mivel szinte korlátlanul válogathatunk a forrásokban. Összevethetjük őket, megvizsgálhatjuk több szempontból is az eseményeket és kiderülhet az igazság. Igen, egészséges állapotok esetén a társadalomnak erre igénye van és időt, és energiát fordít arra, hogy válaszokat kapjon. Kis hazánkban az alapvető probléma, hogy az emberek nem kérdeznek és nem érdeklődnek, mintha szégyellnék magukat. Pedig, ha józanésszel belegondol az emberfia, pont azt kellene szégyellni, ha nem ismered a saját országod históriáját.

Félnek. Félnek a saját hazájuk történelmétől. Az, hogy ez miért van így? Hát érdeklődjön mindenki saját magától. Egy biztos, a magyarnak ismernie kell a hazája történelmét, annak büszke, de a vészterhes időszakait, eseményeit is. Szégyellni nem szabad.

A Kárpátiától egy kicsit elkanyarodva, Hál Istennek, több magyar zenekar is tolmácsol effajta „bűnös” gondolatokat. Nagyon örülök annak, hogy felemelik a fejüket olyan emberek, zenészek, akiknek van lehetőségük, tehetségük az embernek a fejében gondolatokat ébreszteni és azoknak, akiknek már nem kell ezen gondolkodni, azoknak egyfajta teret adni, hogy találkozzanak, beszélgessenek és tanuljanak. Köszönjük.

A munka mint büntetés

Gyulai Rozália

Gyurcsány szerint a munka büntetés, tudtam meg tegnap. Mit ne mondjak, igaza van! Jelenleg van egy szűk rétege a magyar társadalomnak, akit naponta büntetnek azzal, hogy jövedelemhez csakis és kizárólag munka árán juthasson. Eme büntetés után természetesen jön egy halmazati büntetés is: járulékokat, adót is kell fizetnie ennek a szűk rétegnek azért, hogy legyen miből fizetni a szociális segélyeket (többek között). Ezzel szemben van egy igen széles réteg, aki nem vétett semmit sem a magyar nép, sem Isten ellen, tehát oly módon juthat anyagi forrásokhoz, hogy semmit nem kell tennie, nem kell munkával büntetnie magát. Mi, ez a szűk, munkával sújtott réteg, keményen tanultunk, nap mint nap bizonyítjuk rátermettségünket a munkahelyünkön, mert nem akarunk a másik réteghez tartozni, pedig mennyivel könnyebb lenne! Csak hát, mi más erkölcsi értékrendet vallunk magunkénak (vagy egyszerűen csak mazohisták vagyunk?). Azt is megtudtam tegnap kormányfőnktől, hogy az MSZP-nek jó esélye van megnyerni a következő választásokat. Nos, ha az a bizonyos széles, munka nélkül, szociális juttatásokból élő réteg az MSZP támogató tábora, akkor igen, tényleg van esélye. De szerintem a munkával büntetett réteg már rég kifejezésre juttatta, hogy nem csupán a következő ciklus esetében nem gondolkozik az MSZP-ben, hanem mivel már ezt a ciklust is „böszméül elkúrták”, talán inkább önként távozniuk kéne. Azonnal.

Requiem egy vasútért

Dobai Miklós

Állok a leeresztett sorompónál, várok. A türelmetlenebbje a sorompót megkerülve, a jó ideje kitört kerítésen át zavartalanul jön-megy: senki és semmi nem zavarja, teszi a dolgát.

Megszólal a hangosbemondó: „A második vágányon Budapest-nyugati pályaudvar és Vác között közlekedő személyvonat halad át, a vágány mellett, tessék vigyázni”. Begördül a szerelvény, majd lassítás nélkül továbbrobog, a leeresztett sorompót megkerülő jövés-menés egy időre abbamarad, aztán ott folytatódik, ahol abbamaradt.

Nézem a szerelvényt: koszos, mocskos, telefirkált, mégis van valami változás. Azon a helyen, ahol két évszázad óta a MÁV, azaz a Magyar Államvasutak rövidítés volt olvasható, ott a H-START semmitmondó felirat éktelenkedik.

Igen: a MÁV megszűnt, eladták! Igen, eladták: így lett a kiegyezés korában létrejött Magyar (Királyi) Államvasutakból, a MÁV-ból H-START. Megdöbbentő! Van egy ország, mely vasúti hálózattal rendelkezik, s még sincs nemzeti vasúti társasága. Erre valószínűleg nincs példa!

Aki emlékszik a kommunizmus sokak számára még ma is nosztalgikus (?) évtizedeire, az emlékszik arra, hogy az osztrák-magyar részvénytársaság tulajdonában lévő Győr-Sopron-Ebenfurti Vasútvonal, a GYSEV, megúszva a mindent és mindenkit államosító Rákosi, majd Kádár-időket ma is változatlanul létezik és üzemel, s lehet, hogy tulajdonosai százszor megváltoztak, a Győr és Ebenfurt között közlekedő kocsik oldalán ma is GYSEV, illetve annak német megfelelője, a ROeEE felirat olvasható.

De vegyünk más példát. A második világégés után megszűnt III. (Német) Birodalom vasúti hálózatát, gurulóállományát és nevét – a DRB-t, azaz a Deutsche Reichsbahn-t, azaz a Német Birodalmi Vasutat – boldogan és fenntartások nélkül átvette a legvadabb kommunista elveket valló, Otto Grotewohl és Erich Honecker nevével fémjelzett Német Demokratikus Köztársaság (meghagyva a NSZK-nak a DBB, azaz a Német Szövetségi Vasutak elnevezést). Az az NDK, mely minden utálatát félretéve boldogan autózott a III. Birodalom Albert Speer által építtetett autópályáin (persze csak azokon, amelyek túlélték a szövetségesek bombázását), s büszke volt a múltból örökölt üvegiparára (Zeiss-művek), vegyi iparára (AGFA, amit ORWO, azaz Original Wolfen néven forgalmazott), a DKW-ból átmentett kétütemű motorgyártására (Trabant és Wartburg), s a sor még hosszan folytatható.

De vegyünk egy napjainkban is ellenőrizhető példát. Még a múlt században (1998) vettem egy Opel gépkocsit azzal a reménnyel, hogy német gépkocsit veszek. Felnyitva a motorházat döbbenten tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy kívülről minden azt sugallta, hogy Opel gépkocsival állok szemben, a motortérben minden nagyobb alkatrészen a General Motors amerikai felirat éktelenkedett. De a külső név és embléma megmaradt. Adam Opel megnyugodhat, alhatja tovább örök álmát.

Kíváncsi vagyok, miért nem lehet olyan privatizációs szerződést kötni, azaz idegen (külföldi, magán, stb.) tőkét bevonni, hogy a hagyományosan nemzeti nagyvállalat, szolgáltató: MÁV, Magyar (Királyi) Posta, stb. megőrizze nemzeti jellegét, emblémáját, nevét.

Ez a mai kormányzat, de az elődök bűne is (Tungsram – General Electric!).

Tűzszerészek

Dr. Simon György

Kitűnően vizsgáztak a tűzszerészek! Afganisztánban célirányos támadás érte a magyar tűzszerészeket, a szakmai felkészültségük nem kifogásolható, állapította meg a bizottság. Idehaza a ferencvárosi világháborús bomba is bizonyított valamit. Itt a lakosság iránti szerető gondoskodás a kihelyezéssel ugyan megzavarta vagy tízezernyi ember nyugalmát, de biztonsági okokból szükséges volt.

Szemlét tartott a honvédelmi miniszter, megcsodálta a kiásott gödörben lévő „bombát”, megállapította, hogy szép nagy darab, a rendészeti miniszter újra bizonyította a lakosság biztonsága iránti elkötelezettségét, kivonult a rendőrség, tűzoltóság. Miután biztonságban összezsúfolódott a lakosság egy része, a tűzszerészek megkezdhették munkájukat. Óvatosan kiemelték a korábban már hatástalanított bombát, amit hozzáértéssel később meg is állapítottak. A rosszindulatú véleménynyilvánítók másnap azzal kifogásolták a nehéz és alapos körültekintéssel végzett munka hiábavalóságát, hogy adott készülékkel meg lehetett volna állapítani a „bomba” ártalmatlanságát, de velük szemben hivatalos szakvéleménnyel a hozzáértők védték a mundér becsületét. Öröm töltötte el a fél ország szívét, senkinek nem lett baja, a gondoskodás tökéletes volt. Mivel az elhárítás közben csak a rendőrség fényképezett, hiába tűnt fel néhány embernek, hogy a különleges gépkocsira emelt, kibányászott „valami” oldalán furcsa, csőszerű képződmény van. Az akció után kezdett helyreállni a rend. Megint másnap, nem tudni kinek jutott eszébe elgondolkodni azon, hogy az igazi bombák oldalából nem szokott két cső kilógni, a szakértők új nyilatkozatot tettek. A kiemelt vasdarab a lebontott malom régen bebetonozott, ócskavas alkatrésze, az semmi kárt nem okozhatott. Nem hallani, hogy a szakmai tévedésért valaki életében kár esett volna, szerencsésebbek voltunk idehaza, mint Afganisztánban. Gondolom, a kormány is új adók kivetésével pótolja a feleslegesen kidobott, nem kevés, hiábavalóan kifizetett forintokat. Magyarország jó irányba halad.

Nyílt levél Kállai Ernő Kissebségi Ombudsman Úrnak

Lőrincz Miklós

„Az 1930-as évek Németországára emlékeztet napjainkban, a magyar társadalomban tapasztalható kisebbségellenesség – mondta Kállai Ernő kisebbségi ombudsman pénteken, Budapesten, egy, a roma holokausztról szóló nemzetközi konferencián.”

Tisztelt Kállai Ernő úr! Őszintén mondom Önnek, a fenti nyilatkozata nagyon meglepett! Lehetséges az, hogy Ön sem vette észre, hogy 63 éve vége a II. Világháborúnak? Úgy járt, mint az egyszerű japán katona a dzsungelban, hiszen neki sem mondta senki, hogy béke van. Kis hazánk állandó fáziskésésben van. Magyarország úgy készült fel az I. Világháborúra, mint 1848-49-re. A második nagy világégésre meg úgy, mint az elsőre.

Mint említettem hazánk állandó fáziskésésben van. A II. világháború idején-, amikor a világ, háborúban állt a fasizmus ellen- akkor Magyarországon 1.5 millió partizán és ellenálló volt. Na nem a világháborúban, hanem 1962-re. Mert 1962-re ennyit kóstált a tagság. Ha jól emlékszem Magyarországot 100 ezer német katona szállta meg. Tehát minden német katonára 15 partizán és ellenálló jutott.

Most a jóléti rendszerváltás után hárommillió szegény ember él hazánkban. És újra éled a fasizmus is. Érdekes ez a helyzet. Minél kevésbé dübörög a gazdaság, annál nagyobb a fasiszta veszély. Ha újra éled a 1. 5 millió partizán és ellenálló akkor is most két szegény jut egy antifasisztára.

Mondom, hogy érdekes helyzet ez. Mert másban is fáziskésésben vagyunk. Míg mondjuk 10-12 éve Románia és a magyar politikai elit által sokat lesajnált Szlovákia tűnt szinte reménytelen gazdasági helyzetben lévő országoknak addig mára ez Magyarországról mondható el. Napjainkra Szlovákia és Románia egyre vonzóbb a régióban. Sőt Szlovákia a maga egykulcsos adójával jövő évtől csatlakozik az euró övezethez. Ami nálunk olyan bizonytalan, mint az egyszeri őszödi miniszterelnök a 4. lépésben.

Persze azt is mondta valaki, hogy: „tessék el lehet menni”! Mennek is. Mert fáziskésésben vagyunk. Mert ez egy ilyen ország. Ahol drága kommunikációval azt próbálják elhitetni, hogy jól élünk. Ma már arról is nehéz bárkit meggyőzni, hogy valaha is jobban élhetünk. Azt kell állandóan szajkózni, hogy rosszabb is lehet nekik! Még ennél is. Mert jön a patás ördögi jobboldali vezér, és még nyugdíj sem lesz. Igaz itt is fáziskésés van, mert ez a formáció uralkodik 6 éve. Drága völgyhidakkal, megállított, de fizetős kormányzati negyeddel. El sem kezdett reformokkal.

Ha nincs háború, robbantsuk ki! Jöjjön a kedvenc, a fasisztaveszély! A szélsőjobb ellen fogjon össze mindenki Magyar Chartásan. A fasizmust sosem látott antifasiszta és ellenálló, a megélhetési értelmiség, és néhány külföldre szakadt hazánkfia. Mert a bársonyos reformkorral beköszöntött a bársonyos fasizmus is.

Most a csodafegyver: a fasizmus. Mert nagy igény van rá. Na nem az élhető országra. Munkahelyekre, biztos jövedelemre. Tisztességes adórendszerre. Polgárbarát közigazgatásra. Hanem a fasizmusra. Mert mi állandó fáziskésésben vagyunk. Mert a mi elitünk is állandó fáziskésésben van. Nem a globális felmelegedés hazánkat érintő problémáival, nem a kibontakozó súlyos válsággal, és a globális élelmiszerhiány Magyarországot érintő hatásaival foglalkoznak. Mert vannak olyan megmondó értelmiségiek, akik azt is mondták nekünk, hogy az első nagy olajválság sem fog begyűrűzni hozzánk. Aztán mégsem állt meg Hegyeshalomnál.

Tudja tisztelt ombudsman úr engem meg ez az időszak az orwelli gondolat-rendőrséges időszakra emlékeztet. Ahol tudja a győztes mindent visz. Ahol nap, mint nap helyi diktatúrával találkozunk. Ami azt jelenti, hogy ha a városunk, vagy lakóhelyünk épp illetékes hatalmával ellentétes véleményünk van, akkor a feleséget elküldik a munkahelyéről, vagy netalán meglátogat az APEH. Mert a nagy tesó figyel!

Mondja kisebbségi ombudsman úr! A többségnek mikor lesznek olyan jogai, amit Ön képvisel? Azoknak, akik rendesen fizetnek adót, nem trükköznek, sőt még csak nem is mások. Akik rendesen nevelik a gyermekeit, iskoláztatja őket.

Arra is kíváncsi lennék, mi történne, ha mondjuk már a jövő évi Forma 1 versenyt, meg az összes többi kiemelt sport rendezvényt elvennék tőlünk? Ha a turisták nem jönnének Magyarországra? Hiszen ki az az eszement, aki egy olyan országba utazik, ahol akkora a fasiszta veszély, mint nálunk?

Talán időben szólok. Hiszen 2010-ben választások lesznek Magyarországon. Most mondom akkora olyan magas lehet a fasiszta veszély, hogy csak székre felállva lehet elérni. Az életszínvonalunk talán eléri az 1980-as szintet! Ön szerint nem kéne megállítani- úgy, mint a kormányzati negyedet- Pécs Európa Kulturális fővárosa projektet? Mert ki fog odautazni, hogy megnézze a rendezvényeket? Ki az, aki megkockáztatja ezt a veszélyes utazást?

Tisztelt ombudsman úr! Felelősség teljes munkájához sok sikert kívánok! Végezetül engedje meg, hogy egy Deák Ferenc idézetet ajánljak a figyelmébe: „a hazáért sok mindent kockáztathatunk. De a hazát kockáztatni nem szabad”! Meg a jó hírét sem!

Magyarok nem kaphatnak…

Kisbarnaki Ferenc

Hazánkban az egyik utolsó állami cég a Szerencsejáték Zrt. Hatalmas, milliárdos bevételei vannak és természetesen szponzorál is. Ki is milyen szempontok alapján dönt arról, hogy hova folyik a támogatás?

A társaság élén Székely Gábor áll. Szereti halmozni a funkciókat, mert a BKV Felügyelő Bizottságának az elnöke 2002 óta. Ugye, hála Gyurcsánynak tudjuk, hogy 2003-2008 között itt több mint 33 milliárd forintot tapsoltak el, most minő szerénység, csak 18 milliárdot követelnek a magyar adófizetőktől. Aztán, hogy ne unatkozzon, a Fővárosi Gazdasági Bizottságnak az SZDSZ-es alelnöke. Mind a mellett a magyar holocaust múzeumnak is a Páva utcában a kuratóriumi elnöke. Hiába, van akinek a nap nem 24 órából áll.

Nos, hogyan került Székely úr a Szerencsejáték élére? A rendszerváltás óta SZDSZ színekben fut, többek közt főpolgármester helyettes is volt Budapesten. Mikor erre a pártra rászámoltak, mindezt Atkári János, akit Demszky kirúgott, többször lenyilatkozta, Székely átúszott a nagyobbik testvér, MSZP-hez. Itt akart EXPO kormánybiztos lenni. Ebből az időből datálódik az azóta is megbonthatatlan barátsága Puch Lászlóval, aki az MSZP pénztárnoka és az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának az elnöke. Székely fia, na nem a Péter, aki Bécsben lett hithű kommunista, majdan pedig a Munkáspárt főpolgármester jelöltje a legutóbbi választáson Demszky ellenében, hanem a Dávid, a fiatalabbik, együtt jár kebelbarátjával, ifj. Puch Lászlóval a Lauder Iskolába. Az mondjuk már csak hab a tortán, hogy Puch László leánya, Puch Eszter az MFB-ben dolgozgat igen csak jó fizetésért. Dolgozgat, mert ugye szinte mindig tanulmányi szabadságon van. Erős János mindent aláír neki, hisz a K&H botrány óta elválaszthatatlan jó barátok Puch Lászlóval, kölcsönösen zsarolgatják egymást.

Vissza a Szerencsejátékhoz. 2002-ben, a kormányváltás után az SZDSZ-es háttér és Puch László barátsága beröpítette a vezérigazgatói székbe. Aztán ha már a gyerekek a Lauder-ba járnak, hát akkor nyomassuk oda a pénzt. Adjunk nekik computert, támogatást, mindent, ami belefér. Mert ugye a szponzorációs ügyek gazdája egy bizonyos Feldmájer Sándor, Székely úr nagy barátja. Ha valakinek véletlen ismerősen csengene ez a név, ne csodálkozzon. Igen, testvére annak a Feldmájer Péternek, aki a MAZSIHISZ elnöke. Nos, hogy a MAZSIHISZ miért támogatja olyan rendületlenül az MSZP-t? Egyszerű, hisz Feldmájer Péter leánya, Györgyi, ott dolgozik az MSZP sajtótagozatán. Tehát akkor kedves olvasó, Te még mindig csodálkozol, hogy miért csak a Lauder iskola kap pénzt az SZRT-től?

Buktával dicsérd a kormányt

Lőrincz Miklós

Az SZDSZ elutasítja Gyurcsány Ferenc cselekvési programját – jelentette ki a párt elnöke az ügyvivői testület Rácalmáson tartott kétnapos ülését követően. Fodor Gábor szerint a program Gyurcsány, és nem az ország túlélését szolgálja.

Úgy tűnik, hogy a liberálisok nem egyezkednek. Valóban nemet mondtak a miniszterelnök Megegyezés című legújabb programjára. Vagyis vágyálmaira. A miniszterelnök nyakló nélkül hirdette meg az újabbnál újabb programokat. Amiből természetesen semmi nem valósult meg.

A Megegyezés is tele van ellentmondással. Két évig azt hallottuk, hogy nem lehet a kis és közepes vállalkozások adóterheit csökkenteni. Most ő szeretne az adóreformer szerepében tetszelegni. Tudjuk. Hisszük!

Most az SZDSZ kimondta az igazságot. A miniszterelnök vezetői képességei a nullával egyenlők! Vezetni nem tud! Kommunikálni azt igen. Viszont verhetetlen a túlélésben! De ez kevés a kormányzáshoz.

De még ne gyújtsunk örömtüzeket! A miniszterelnök nagy túlélő, és egyedülálló módon tudja zsarolni a pártját! De valószínű, hogy számára ez a vég kezdete. Vagy a kezdet vége. Fodor Gábor az új SZDSZ elnök hatalmas számlát nyújtott be a szocialistáknak! Ezüst tálcán kéri Gyurcsány Ferenc, Veres János, Gyenesei István fejét! Ez a feltétel ahhoz, hogy a szocialisták elkerüljék az előrehozott választásokat.

Erre utalt Fodor Gábor azon mondata, amit nemrégiben mondott: „a miniszterelnök menesztése nem feltétlen jelent előrehozott választásokat”. Világos, egyértelmű üzenet. Fodor magasra tette a lécet.

Ugyanakkor az MSZP-nek is világos üzenet. Gyurcsány Ferenc megosztó személyiség, aki irritálja a társadalmat. Ezt már bizonyította a március 9-i népszavazás is. Gyurcsánnyal már nem megy.

Fodor Gábortól és az ügyvivői testülettől ez ügyes húzás volt. A költségvetés elfogadásáig a média érdeklődésének központjában lesznek a liberálisok. Kézről-kézre adják majd őket a különböző médiák, és tévé csatornák! Ez sokat lendíthet a liberálisok helyzetén. Másrészt most kezd igazzá válni a népszavazás éjszakáján a Horn Gábor,- akkor még koalíciós államtitkár- útmutatása: „nem azt mondják Feri, hanem menj a pi…ba”! Hosszú volt az út a felismeréségig. Tartósan 3 százalékos népszerűtlenség kellett hozzá! Sajnos az országnak meg válságközeli állapot.

Ugyanakkor a legnagyobb ellenzéki pártnak is el kell gondolkodnia azon, hogy tényleg olyan jó dolog-e számára az előrehozott választás? A jelenlegi miniszterelnök őszöd óta túlélése játszik, követi az utánam a vízözön politikáját! A szocialisták által eljátszott lehetőségek, a lejáratott reformok, az eltapsolt pénzek a következő kormányt nagyon nehéz, szinte lehetetlen helyzetbe hozzák majd.

Már most fel kell készíteni a társadalmat, hogy milyen területeket kívánnak átalakítani, ez mivel jár. Láttuk, hogy a szocialisták mire mentek társadalmi konszenzus nélkül! Az új kormánynak időből lesz a legkevesebbje. Napokat sem vesztegethet majd kormányalakításra, programegyeztetésre.

Azt sem felejtsük el, hogy a szocialistáknak csak három szavazat kell és meg tudják szavaztatni a költségvetést.

A mai napon, augusztus 30-án még nyár van. De már megkezdődött az ősz. Ami politikai nagyüzem lesz, az időjárástól függetlenül hosszú is és forró is lesz! Őszöd szelleme továbbra is kísért. A miniszterelnök a Megegyezés című nagy ívű, de semmitmondó dolgozatát az őszödi kormányüdülőben írta. Olyan is! Az SZDSZ döntését megkönnyítette az a tény is, hogy a közgazdászok és pénzügyi szakemberek többsége erős fenntartásokkal, sőt kritikával fogadta. Most úgy néz ki, hogy nincs bársonyos megegyezés. De azért várjuk ki a végét!

Mindenesetre az SZDSZ a mai nappal közelebb juttatta miniszterelnököt ahhoz, hogy jó könyveket írjon a baloldalról. Köszönjük SZDSZ!