Istenem, ha Kibédi Ervin ma élne…

Dr. Szeszák Ferenc

Azt énekelné reggeltől estig: „Én nem hiszen, hogy normális vagyok…”. Hogy miért pont ezt? Mert pár nappal ezelőtt friss híreket közölt a TV egy bankrablásról. Nagy adag optimizmussal mutatta a térfigyelő kamera által felvett jelenetet, amelyen minden szereplő gondosan el volt takarva!? És ha én fel tudnám ismerni őket? Vallomást tudnék tenni? Egyáltalán: a bűnözéssel kapcsolatos felvételeken mindig mindenki takarva van! A gyanúsítottak azért, a rendőrök meg másért. Volt viszont egy ember, akit még takarva nem láttam soha: Zuschlag! Minden héten elkísérték valahonnan valahová; aranykeretes szemüveg, kifogástalanul vasalt ing és bilincs. Pedig elítélve még mindig nincs!

Miért írtam Zuschlagot múlt időben? Mert most már ketten vannak: Budaházy sincs takarva! És miért kell Budaházyhoz a vízágyú? Mert a cipőbe helyezett disznómaradványokkal kapcsolatban megilleti a magyarokat az ártatlanság vélelme! Nézzenek utána a provokáció kifejezés jelentésének!

Mert szakértői kormányunknak olyan miniszterelnöke van, akinek nincsenek politikai ambíciói (Obamával biztos csak ultizni akar). És a kormány olyan törvényeken dolgozik betonszilárd önbizalommal, melyeknek áldásos hatását 2011 után „élvezhetjük”. Ugyanilyen önbizalommal munkálkodik Magyar Bálint oktatási rendszerünk „továbbfejlesztésén”.

Mert Dávid Ibolyától Madách azt kérdezné: „Hol volt köröd, hol volt erőd előbb?” Az elnökasszonyt ismerve seperc alatt jönne a válasz: „Csak hódolat illet meg, nem bírálat!”

Mert leglegálisabb parlamentünk Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választása kapcsán csörgősipkás bohócot csinált a Magyar Köztársaság Elnökéből.

Mert a Magyar Nemzeti Bank vagyona ugyanazokban a kezekben van, mint a Simor Andrásé…

Nincs tovább, vagy csak én fáradtam bele? „Ki tanyája ez a nyárfás?”

Hozzászólás

Pölczman Imréné

A 2002-es választás előtt a közvélemény-kutatók adataira támaszkodva hitte el a Fidesz, hogy nyerő pozícióban vannak. Most ezt a hibát nem szabad elkövetni. Akkor én nagyon meg voltam lepődve azon, hogy nem kezdték el a kampányt idejében. Míg a szocik nagyon készülődtek a választásra, addig az én drága Viktoromék alig-alig kampányoltak. Olyan gyenge kampány mellett, s sajnos még hazudtak is, természetes a vereség.

A magam részéről megteszem a felvilágosítást a Sötétségben, sok ember beletörődik azt gondolva, ezek ellen nem lehet semmit sem tenni. Ha olyannal beszélek, aki nem volt szavazni, és jó személyes ismerősöm s panaszkodik, mondom meg sem hallgatlak, mert mit tettél azért, hogy változzon a helyzeted?

Nyugdíjas vagyok, van öt unokám, s nem mindegy, hogy milyen életük lesz. Férjemmel voltunk a piros vonattal a csíksomlyói búcsúban, ott imádkoztunk Magyarországért, édes hazánkért. Felemelő volt, ahogy fogadtak bennünket, anyaországiakat. Mindenkit elküldenék oda hazaszeretet tanulni. Remélem nem imádkoztunk hiába.

Én nem is értem!

Dr. Szeszák Ferenc, Debrecen

Már egy egész rendszerváltással ezelőtt (Isten 6 nap alatt…) zajlott le az EP szavazás, és azóta erre a rovatra senki semmit nem küldött! Senkinek semmi mondanivalója, vagy úgy főbe kólintottak bennünket az eredmények?

Hát kaptunk egy pár nagy frászt felülről, de főleg alulról… Ez utóbbihoz nem vagyunk szokva. Én a legnagyobb frászt Lendvai Ildikótól kaptam a szemem alá. „…Mi tovább kormányzunk, mert még sok feladatunk van…”. Most fogjuk bevezetni a 16. havi nyugdíjat, most szállítjuk le az ÁFÁ-t 3 százalékra, a fiatal anyák számára pedig a GYES-t bruttó fizetésük 100 százalékában állapítjuk meg az újszülött kis magyar állampolgárok 5 éves koráig (a szándékolt blabla tőlem, nem mindegy, hogy mi NEM valósul meg?). Arra viszont emlékszünk pontosan, hogy Lendvai Ildikó az aczélos kultúrpolitika nomenklatúrájához tartozott. Abban a korszakban lett öngyilkos Sós Imre, Latinovits, Ruttkai, Domján Edit, Szécsi Pál. Nekem is csak az jut eszembe, ebből elég!

Közben, mintha mi sem történt volna, miközben számítógépem billentyűivel viaskodom – (dátumot l. alább) – Aradszky László az ATV Fásy által bérelt/birtokolt mikrofonján keresztül követ el mindent szórakoztatásunkra: „Nem csak a húsz éveseké a világ…” (ebből is doszt’ elég). Figyelem! Előbb-utóbb úgy is az övék lesz!

Más. És ekkor itt van ez a – nem találok szavakat, próbálok a médiából ihletet meríteni – nacionalista-neonáci-fasiszta-neofasiszta-rasszista-neorasszista-antiszemita-neonyilas gyülekezet-csőcselék-MAROKNYI KISEBBSÉG-csoportocska-pártocska… Lehet, hogy pár kifejezés nem pontos, de nekem a NEONYILAS a legrokonszenvesebb, amit az ATV-ből merítettem, ez biztosan hiteles. No comment. Göncz Kinga pár nappal korábban megismételte Hazánk új, kortárs bölcsének fordulatát: június 7-e után 8-a lesz. Kinga asszony, ön eltalálta a szarva közt a tőgyét!

Nem hagyhatom ki: miközben alkotok, az ATV tovább mulat: „Kicsit szomorkás a hangulatom máma…”

Lássunk tisztán!

Botyánszki György, az FTC Békés Megyei Baráti Kör elnöke, a Zöld Sas Lovagrend nagymestere

Bosszantó, hogy egyesek még mindig nem nyugszanak bele, hogy a (volt) Rózsa Ferenc Gimnázium (Békéscsaba) neve meg lett változtatva. (Szerencsére sokan vannak olyan emberek is, akik örülnek a változásnak.) Gyakori zaklatásoknak vagyok emiatt kitéve. Természetesen nem félek, és nem adom fel az elveimet.

A „történelmi” hűség kedvéért: 1995-ben felszólítottuk az akkori békéscsabai MSZP–SZDSZ-többségű városi közgyűlést, hogy változtassák meg a kommunista múltú Rózsa Ferencről elnevezett gimnázium nevét. A baloldali pártok, a gimnázium igazgatója, szülők, diákok stb. élénken tiltakoztak ellene. Előterjesztésünket a közgyűlés visszautasította. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Petőfi ligeti úgynevezett „csillagszobrot” nagy harcok árán, követelésünkre lebontották. Bizonyára belátták, hogy ez a szobor külsejénél fogva is irritálja a lakosságot. Közben „levertük” a kommunista emléktáblát is a Melósról. Oroszlánrészünk volt a hajdani Lenin-szobor eltávolításában is – ennyit a múltról.)

A Rózsa Ferenc Gimnázium névváltoztatásával kapcsolatos előterjesztést 2008-ban megismételtük. A tiltakozások hasonlóak voltak, mint 1995-ben. Szerencsére ekkor már más volt a helyzet, a közgyűlésben a jobboldal került többségbe. Ők nem utasították vissza az előterjesztésünket. Igaz, a szoclib közgyűlési tagok dühöngtek emiatt, és határtalan ellenállást tanúsítottak. Nem maradt el az FTC BMBK Zöld Sas Lovagrend bírálata sem. (Aki látta a közvetítést a Csaba TV-ben, az bizonyságot szerzett erről.) A közgyűlés elfogadta az előterjesztésünket. Hálásan köszönjük nekik, elsősorban Vantara Gyula (Fidesz) polgármester úrnak! Így hát a csabai gimnázium Andrássy Gyuláról, az országunk felemelkedéséért sokat tett hazafiról lett elnevezve.

Honfitársaim, ne sirassák Rózsa Ferencet, egy olyan „embert”, aki a bolsevik diktatúrát akarta bevezetni hazánkban! Gondoljanak csak bele, ha 1989 előtt egyesek Andrássy Gyuláról akarták volna elnevezni a csabai gimnáziumot, mi lett volna velük?

Apáink bölcs mondása

Dr. Szeszák Ferenc

A mondást gyermekfejjel gyakran hallottam: „Ne igyál előre a medve bőrére!” Jobboldali elemzők és politikusok fölöttébb magabiztosan beszélnek a Fidesz győzelméről, de talán még ennél is gyakrabban a kétharmados győzelméről a 2010-es országgyűlési választásokon. Szerintem akkor jön el az elégedett mosoly ideje, mikor majd 2010-ben, annak a tavaszi vasárnapnak az estéjén ezt a eredményt kihirdetik, az MSZP pedig lovagiasan gratulál a Fidesz győzelméhez. Addig pedig a jobboldal legyen sokkal körültekintőbb és óvatosabb! Ha össze is van maszatolva annak a medvének a bundája, azért még harcképes!

Lendvai Ildikónak

BF, Budapest

Tisztelt pártelnök asszony! Tudom, hogy rendszeres olvasója a Demokratának, ezért e lap hasábjain írok önnek. Nagy örömmel hallgattam az egyik rádióban a nyilatkozatát, miszerint számos fideszes önkormányzat is szed ingatlanadót. Ez valóban így van, abban a budai kerületben is ahol lakom, van ingatlanhoz kapcsolódó adó, kommunális adó néven, évi 10.000 Ft. Megvallom őszintén szívesen fizetem, mert egyrészt a nyugdíjamból ki tudom fizetni, másrészt tudom, hogy a kerület szebbé, jobbá tétele érdekében használják fel. Egy apróságra azonban szeretném felhívni a figyelmét.

Az önök által bevezetni kívánt (ön által „sok esetben humánusabbnak” mondott) ingatlanadó, vagy ahogy önök nevezik: vagyonadó (én útonállásnak nevezem), ennek a most szedett kommunális adónak a hetvenszerese. Ezt ön sem gondolhatja komolyan, hogy be tudom fizetni, ez ugyanis a nyugdíjam fele. Így nem marad más megoldás, mint majd az örököseimre hagyom a kifizetését.

Egész életemben dolgoztam, két kezem munkájával, adózott jövedelmemből rendbehoztam az apám által 1930-ban épített házat, hogy hagyhassak valamit az örököseimre, én barom még hozzá is építettem, ahelyett, hogy lebontottam volna belőle.Ezáltal sz….rá válik életem egész munkája, hála önöknek. Vagy talán azt gondolja, hogy 64 évesen új életet tudok kezdeni valahol máshol egy olcsóbb környéken?

(Gondolom önök szerint a közeli Farkasréten 2-3 négyzetméteren lenne a legjobb nekem. Legalábbis a tervezetük ezt látszik igazolni.)

Trianon „i(gaz)sága”

Gál Ferenc, Erdőbénye

Szomorú dátumhoz közeledünk a magyarság naptárában. 89 éve annak, hogy a Trianoni békeszerződés következtében darabokra szedték hazánkat. Minden igaz magyar ember számára gyászos ez a nap. Annak ellenére, hogy a szocializmus évei alatt erről nemhogy megemlékezni, de még csak beszélni sem volt igen szabad, sokak lelkében fájdalmas 1920. június 4-e! Ekkor csonkították meg drága hazánkat. Elvették területünk 2/3-át. Telkeket, szomszédokat, családokat szakítottak szét. Nyomorítottak lettünk. Azóta a tehetetlenség fájdalmas dühe él a szívünkben. De nem felejtünk. És a magyar ember nem felejt! Ékes bizonyítéka ennek, hogy Erdőbényén az Általános Iskola falán az alábbi felírat olvasható:

1938-1939

SZENT ISTVÁN ÉVÉBEN

TRIANON GYÁSZA UTÁN

A MAGYAR FELTÁMADÁS HAJNALÁN

Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,

Hozzád fohászkodunk árva maradékid.

Tekints, István király szomorú hazádra,

Fordítsd szemeidet régi országodra.

Erdőbénye a tatárok, törökök, Habsburgok által sanyargatott népe nem felejt. Nagyon remélem, hogy ebben az országban nagyon sok hasonló település létezik még. Az a mondás járja, hogy a „történelem ismétli önmagát”. Remélem, hogy nemsokára elkövetkezik az az idő, amikor ismét Nagy Magyarországról beszélhetünk.

Annak pedig végképp örülnék ha tudnám, hogy – az országunk feldarabolását különösen szorgalmazó – Clemenceau akkori francia miniszterelnök forogna a sírjában.

Koalíció

Egy nyugdíjas

„Sok jó ember kis helyen is elfér” – szól a mondás. Sajnos, még a multik sem építettek 200 személyes cellát, így még a frakciók is csak a kötelező sétán találkozhatnak! Micsoda diszkrimináció!!! Az, hogy: „haza mindenek előtt”, remélem nem a sztárügyvédek honoráriumának függvénye lesz! A BTK a tizenharmadolást nem ismeri.

Horthy Miklós otrantói csatája, avagy miért arany minden, ami külföldi?

Kőszegi Szabina

Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon honnét ered a hajlamunk arra, hogy egy szellemi terméket –legyen az könyv, film vagy szakirodalom- jobbnak, sőt kiemelkedőnek tartunk csak azért, mert szerzője nem magyar származású. Nemrég került a kezembe Paul G. Halpern angol-amerikai történészprofesszor könyve az otrantói csatáról, amelyet nagy lelkesedéssel kezdtem olvasni, pontosan azért, mert a szerző az egykori ellenséges oldalhoz tartozik, és mert a téma különösen érdekel. A fordító szerint soha ilyen elfogulatlan, tárgyilagos szakmunka nem jelent meg a témában. Hamar be kellett látnom azonban, hogy ez nem így van.

A szerző meglehetősen elfogult a saját oldala iránt, ahogy minden valamirevaló brit alattvaló az lenne, ez teljesen természetes és érthető. A probléma nem itt van, hanem ott, hogy elfogultságát valaki(k) magyarként kritika nélkül a magukénak érzik.

Mire a könyv végére értem, megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy ennek a műnek számunkra más haszna nincsen, mint hogy szerzője olyan külföldi dokumentumokhoz is hozzájuthatott, amelyekhez magyar kutatók nem, ezért a másik oldalról is részletes adatokat közöl. Egyebekben a könyvben egy sor olyan megjegyzés található, amely – számomra legalábbis – lesújtó.

Ezzel kapcsolatban csak egy-két dolgot szeretnék megjegyezni. A szerző a legteljesebb lelki nyugalommal az „osztrák” jelzőt használja az osztrák-magyar helyett- merőben kényelmi szempontból természetesen. Kíváncsi lennék, hogy vajon mit szólnának a brit vagy francia történészek, ha egy magyar kollégájuk – kényelmi szempontból – Skóciára, Walesre, Észak-Írországra, ne adj isten Baszkföldre mint önálló területre hivatkozna. Erős a gyanúm, hogy kitörne a botrány.

Fordítva miért nem történik meg ugyanez? Ha egy laikus nevezne bennünket osztrákoknak, fogcsikorgatások közepette ugyan, de eltűrném. Történészprofesszor részéről azonban szarvashiba. Talán meg kellene magyarázni ennek az úriembernek, hogy a Monarchia keretein belül Magyarország, a közhiedelemmel ellentétben nem perszonál-, hanem reálunióban állt Ausztriával, vagyis az uralkodó személyén, a közös hadügy, külügy és az ezeket fedező pénzügyön kívül nem sok közünk volt egymáshoz. Éppen ezért használtuk a k.u.k. Kriegsmarine kitételt, hogy önálló államiságunk ezáltal is kifejezésre jusson. A különbség kicsi, de lényegbevágó.

A szerző háttértudása más szempontból is ordítóan felszínes, már ami a közép-európai történelmi eseményeket illeti. Ausztria és Magyarország jelenleg azért nem tengeri hatalmak, fejtegeti a gyengébbek kedvéért, mert területük a világháború után „drasztikus mértékben lecsökkent.” Mintha bizony országok területe „csak úgy”, magától, valamiféle partszakadás vagy egyéb természeti katasztrófa következtében szokott volna lecsökkenni, és ehhez az ő hazájának semmifajta köze nem lenne.

Egy másik gyöngyszem, amikor Horthy Miklós kétes és vitatott politikai szerepvállalása kerül terítékre. A kormányzó úr megmentette az országot, és mindaddig kézben is tartotta, amíg az egykori szövetségesek (Nagy–Britannia például) és kisantant csatlósaik által ránk erőltetett gazdasági és politikai kényszerpálya újabb katasztrófába nem sodorta. Ennyi történt. Bizonyára sok olyan dolog van a 20. század magyar történelmében, amelyet joggal lehet kétesnek minősíteni; Horthy Miklós története nem az.

Úgy gondolom, a tárgyilagossághoz ezek az információk is hozzátartoznak. A pongyola féligazságok lehet, hogy kielégítik a széles közönséget, azokat azonban, akik egy ilyen könyvet egyáltalán a kezükbe vesznek, semmiképpen.

Azon már nem is csodálkoztam túlzottan, hogy a szerző gőzerővel próbálja a szerecsent kimosdatni. Megható és mulatságos például, amikor arról ír, hogy az angolok hogyan igyekeztek egymást „agyonplecsnizni” a vesztett csata után, vagy amikor kaján gyönyörűséggel képzeleg arról, hány nyelven hangozhatott fel káromkodás, amikor a Helgoland cirkáló majdnem belerohant a füstködben a Novarába, majd a Saidába. Mindezzel nincs is semmi gond. Egészen természetes, hogy igyekszik egy kissé lehúzni az ellenfelet, csak hogy saját oldalát különbnek tüntethesse fel- még ha ez egy kicsit hasonlít is a giccses amerikai filmekre, amelyekben a hős jenki katonák minden háborút megnyernek, még azt is, amelyiket nem. Egyszóval a könyv hadtörténeti része érdekes és olvasmányos, éppen csak elfogulatlannak nem nevezném. Mint ahogy a hasonló osztrák és magyar munkák sem azok. Ugyan miért is lennének?

Az otrantói csata története talán az egyetlen olyan dolog a világon, amely még most is ugyanazzal a lelkesedéssel tud eltölteni, mint tizenhat éves koromban, amikor először került a kezembe. Meggyőződésem, hogy minden magyar embernek ismernie kellene – főként, mivel a világ összes haditengerészeti akadémiáján tananyag. Jobban ismerik mások, mint mi, akiket a leginkább érint, és akik jelentékeny részt vállaltunk benne. Lehet persze fintorogni, hogy csak azért győzhettünk, mert az ellenség durva hibák sorozatát követte el. Ez igaz, de nincs semmi jelentősége. Focimeccsek után sem szokás sopánkodni, hogy az ellenfél mennyi gólt rúghatott volna. Nem rúgott, és ezt mindenki tudomásul veszi. Tény, hogy Otrantónál mi győztünk, minden erő- és nyersanyagbeli hátrányunk ellenére, és erre teljes joggal lehetnénk büszkék ahelyett, hogy jó kommunisták módjára agyonhallgatjuk.

Egyre kevesebb reményt látok arra, hogy ez a nemzet valaha is megtanulja becsülni önmagát, győzelmeit, nem érez valami beteges kényszert arra, hogy felemelt kézzel elhatárolódjon saját hőseitől –horribile dictu talán még büszke elfogultságot is érez maga iránt. Ahogy azt minden épeszű népség teszi. Természetesen lehet úgy is folytatni, ahogy eddig. De a javaslatom az: ne tegyük! Soha senki nem fogja nekünk ezt megköszönni, mint ahogy eddig sem tették.

Tudom, eléggé történelmietlen párhuzam, de nekem Horthy Miklósról mindig a népmesében szereplő „kicsi királyfi” jut eszembe, aki egyetlen szál tarisznyával legyőzte a sárkányt és az óriásokat, és elnyerte a királyságot, még ha később szükségszerűen bele is bukott a még nagyobb sárkányok és óriások elleni harcba. Talán meg kellene próbálnunk követni. A kormányzó úr sokkal pozitívabb módon volt elfogult, mint a tisztelt professzor. Egész életében sokra tartotta az angolokat mindazok ellenére, amit velünk műveltek, bennünket pedig nagyon szeretett. Még az emigrációban írt utolsó mondataiban is hazája sorsa miatt rettegett, nem pedig a sajátjáért, pedig oka lett volna rá bőven. Melyik 20. századi vagy jelenkori politikusról mondható el ugyanez? A kérdés persze merőben költői, de végiggondolásra mindenképpen érdemes.

Segítsünk a miniszterelnöknek!

Kercsó Alpár

Tisztelt Miniszterelnök! Tekintettel arra, hogy lassan nyolc éve egyetlen épelméjű és az önök által oly sokszor szónokolt ország érdekét szolgáló ötlettel nem sikerült előrukkolnia az önt éppen miniszterelnök-helyettessé, tojásfogó pajzzsá avanzsáló pártnak és szakértő kádereinek, valamint tekintettel az országot, az ön és pártja áldozatos sáskajárásának köszönhetően minden más országnál jobban sújtó válságra, állampolgári kötelességemnek érzem segíteni az ön kormányának munkáját. Ezért kérem, vegyék fontolóra javaslataimat, mindnyájunk oly hőn óhajtott boldogulása érdekében!

Javaslom, hogy a magyar történelmi zászlókon cseréljék ki a különböző, valamiféle dicső múltra, valamiféle nemes eszmékre utaló feliratokat, s helyükre hímezzék a „Fájni fog!” örökbecsű mondatot, méltó emléket állítva ezzel az ön példátlan éleselméjűségének, politikai és szociális érzékenységének, kommunikációs készségének valamint dicsőséges jövőbelátó képességének.

Javaslom továbbá, hogy a fővárosi közgazdaságtudományi egyetemen az ön eddigi gazdasági ténykedései alapján készült jegyzetekből oktassanak, hiszen meglehetősen ritka tehetségre és vállalkozói vénára vall úgy csődölni be cégeket, hogy közben soha sem felelőssége sem sorsközösséget nem vállalt, nem kellett vállalnia. Ezen tudás birtokában a jövő magyar közgazdái igazi pannon gazdasági csodát teremthetnek majd.

Az államháztartás hiányának mérséklése céljából javaslom nem csak a tizenharmadik, amúgy az ön elvtársai által, kampányeszközként bevezetett, nyugdíj, de a teljes nyugdíj eltörlését. A szocialista fogalmak szerint improduktív, ráadásul adót sem fizető magyarországi idősek túl nagy terhet jelentenek a feltörekvő magyar államnak, aki, miután több évtized befizetett járulékait látványos hatékonysággal tüntette el, már képtelen az egyre kevesebb aktív dolgozó bérsarcaiból eltartani őket. Az állami elvonás minimum szintentartása mellett, az így megtakarított pénzt fordítsák a bankok, különösen a külföldi magántulajdonban levő bankok feltőkésítésére valamint a veszteséges állami vállalatok vezetőségének, az igazgatótanácsi tagok, felügyelő bizottsági tagok, minisztériumi aktatologatók és tanácsadók prémiumára.

Javaslom, hogy az éhenhalt vagy megfagyott nyugdíjasok üressé vált házaiba, lakásaiba egy hivatalosan kisebbségként kezelt, valójában talán már nem is annyira kisebbség hajléktalan vagy nem európai szintű hajlékkal bíró tagjait helyezzék el. A továbbra is lakatlan ingatlanok fából készült részeit az előbbi ingatlanok téli fűtésére használják, a kipusztult öregek kamráiban fellelhető, túlfogyasztásra utaló luxuscikkeket (nagymama lekvárja, befőttek, savanyúságok, ne adj’isten szalonna, kolbász) pedig az immár fűtött helyiségek lakóinak táplálására. Ezáltal úgy az állam, mint az önkormányzatok jelentősen visszafoghatják a most nyakló nélkül kifizetett segélyek mennyiségét. Az így megtakarított összegekből pártalapítványok finanszírozását javaslom, ifjú szocialisták képzését, egy új és sikeres balos nemzedék létrejötte érdekében.

Javaslom a kórházak, rendelőintézetek, orvosi rendelők számának drasztikus csökkentését, bezárás útján. A felszabaduló ingatlanokat még fizetőképes, külföldi befektetőknek kell eladni, a befolyt összegek 90%-át újabb fővárosi metróvonalak építésére, 10%-át pedig a „Gondoskodj önmagadról”, valamint „Hogyan halj meg orvos nélkül” című oktatófilmek kormányközeli producerein keresztül hasznosítani. Javaslom a libahús, tojás, toll teljes kitiltását az ország területéről, távlatilag Európából is.

Javaslom a már számtalanszor leadózott, lejárulékozott, leáfázott pénzből épített vagy vásárolt házak, lakások ingatlanadóját az illető ingatlan értékének húsz százalékában meghatározni mindazon háztartások esetében ahol több mint két (kettő) négyzetméter jut egy főre. Amennyiben a személyekre jutó lakófelület meghaladja a négy négyzetmétert, luxusadót kell kivetni. A luxusadóból befolyt összeget egy elkülönített pályázati alapba kell helyezni, melyből olyan minisztereknek vásárolhat új, reprezentatív gépkocsit a kormány, akik szolgálati autója már legalább tízezer kilométert futott, vagy valamelyik rokona szemet vetett a kocsira. Ugyanez az alap kínálna támogatási lehetőséget kizárólag frissen kinevezett, kizárólag pénzügyminiszter által, kizárólag méregdrága, kizárólag négyszintes, vízeséssel ellátott villát építő részére.

Itt jegyzem meg, hogy az ingatlanadó értékalapú lenne. Az ingatlan értékét független szocialista értékbecslők határozzák meg, jutalékos rendszerben, azaz az értékbecslő munkadíja egyenes arányban nőne a megállapított értékkel. Az értékbecslés során szigorúan tilos lenne a mai valós piaci érték figyelembe vétele, mely, a magyar ingatlanpiac mélyaltatása okán, az esetek többségében a nullához közelít. Az adó alapja a megállapított érték háromszorosa átlag állampolgár esetében, fele a szocialista kötődésűeknél és 0% párttagok, vezető állami tisztségviselők esetében.

Sem értékbecslésre, sem ingatlanadó megfizetésére nem köteles az a fővárosi tömbházlakó, aki kedvezményes áfával és állami támogatással távfűtött lakást birtokol, illetve az, akit kihalt nyugdíjasok házába telepítettek és a szomszéd üres házból nyert faanyaggal fűt.

Adóellenőrzési javaslatom: Az a magyar állampolgár, aki legalább nyolc éve személyautó tulajdonos, és autóját a mai napig üzemeltetni képes, kötelező tárgya legyen az adóhivatal vagyonosodási vizsgálatának. Az a magyar állampolgár, aki a munkáltató által biztosított étkezési utalványok megadóztatása után is naponta több mint egyszer étkezik, legyen tárgya az adóhivatal vagyonosodási vizsgálatának.

Javaslom minden központi állami támogatás azonnali megvonását azon települések önkormányzataitól, melyekben, az ott élők politikai-ideológia éretlensége folytán, az ellenzéki pártok képviselői vannak többségben, és az így visszatartott pénzt azon települések között szétosztani, melyekben metró épülne, ha épülne, kormánypárti az önkormányzat és legalább az ország fővárosai. Így biztosítani lehetne a stabil szavazóbázist azon politikailag-ideológiailag igen érett erők részére, melyek egyedül képesek kiráncigálni hajánál fogva kis hazánkat abból az iszapos kátyúból, melybe egyedül voltak képesek belenavigálni.

Az oktatás minden szintjét fel kell számolni. Az így kiüresedő építményeket részben értékesíteni lehet, az arra kevésbé alkalmasak kiválóan alkalmasak lehetnek vadkender melegházi termesztésére, feldolgozására. Ezzel számos munkahely teremthető, annak minden állami költségvetést gazdagító vonzatával együtt, biztosítható az ellenzéki-kormánypárti szabadelvűek kielégíthetetlen étvágyának csillapítása, s ezáltal a további adómódosítások garantált megszavazása a parlamentben. A vadkenderből előállított végtermékek fogyasztása, EU pályázati pénzekkel megtámogatott reklámkampányok segítségével, jelentősen csökkentheti a különböző, természetesen a későbbiekben eltörlendő, fiatalokat érintő fejkvótákat, utazási kedvezményekre költött összegeket stb. Az így megspórolt költségvetési milliárdokból a fiatalok külföldre távozását előmozdító kampányokat finanszírozhatunk.

Az ifjak kivándorlása a közeljövőben az aktív, adócsaló, fekete és eltitkolt jövedelmekből tengődő lakosság fogyásához vezet, majd, ebből kifolyólag, a nyugdíjra igényt tartók eltűnéséhez. Levéve ily módon ezeket a hatalmas terheket a jóakaratú állam válláról, beköszönt a béke kora. Az aranyló nemzeti egység csodás ideje.

Tisztelettel kérem javaslataim megfontolását, figyelembe vételüket országépítő munkája során.

Magyar nép elleni genocídium

E. L., Gyöngyös

Józsué könyve 6-7. rész: Jerikó bevétele: „Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget…” Aj város elfoglalása: „Józsué nem eresztette le a kezét…, amíg Aj valamennyi lakóját ki nem irtották”. Az ókori népirtás elítélésében nem elég határozottak, sajnos, a mai keresztény egyházak, márpedig Krisztus mindenki iránti szeretetet hirdetett, és a keresztények Őt követik. Ma a magyar nép elleni lassú genocídiumnak vagyunk tanúi, mely nem órák, hanem évtizedek alatt történik, rejtett eszközökkel. Ebbe a folyamatba illik a politikai támadás a radikális nemzeti oldal ellen. A választási plakátokon rasszizmusukat már nem is leplezik. Előzmények? – A fiatal korosztály mérgezésének eltűrése: a dohányzásra rászoktatás (dohánygyári ügynökök), az alkoholfogyasztás elleni fellépés elégtelensége, valamint a drogfogyasztás liberalizálását célzó kampányok, SZDSZ politikusok részvételével.

Az abortusz rászabadítása a magzatokra. K.J., az SZDSZ politikusa mondta egy hajdani lakossági fórumon: az abortusz csak annyi, mintha egy bőrdarabot távolítanánk el a karunkról. 6-7 milliónyi megkezdett élet pusztult el így Magyarországon. Az etnikai arányok mesterséges megváltoztatása: a nem magyar etnikumú népességet oly módon segélyezik, hogy érdekelt legyen a szaporodásban. A dolgozó magyar fiatalokat hátrányosan megkülönböztetik, az ő gyerekük nem fog annyi családi pótlékot kapni, mint az állástalan roma gyereke. A demográfiai mutatók alakulását eltitkolják, a cigányság robbanásszerű szaporodásáról nem lehet számokat látni, pedig ez közérdekű adat. Ezeket a tényeket figyelmébe ajánlom az összes „demokráciát féltő” rasszistánknak, és a közömbösöknek egyaránt.

Pécsi polgármester választás

Gróf Endre közgazdász, Pécs

Páva Zsolt polgármesterré választása nemcsak a nemzeti oldal és az Ő győzelme, hanem a tisztesség győzelme is a félrevezetés, a hazugság, az álnokság, a kétszínűség, a törvényszegés, a korrupció, a gátlástalanság stb. fölött is, ami az MSZP és hűbérura, az SZDSZ elidegeníthetetlen „attribútuma”. Nagy igazságtalanság lett volna, ha Szili Katalin kerül Pécs élére, aki kiemelkedő szintű méltóság birtokosaként jórészt kimeríti mindazon jellemzőket, amelyek az országot és Pécsett is anyagilag és morálisan a tönk szélére juttatták. Ebben különösen elítélendő az a törvényszegése, amelyet éppen Őneki kellett volna mindenek felett példamutatóan elhárítania.

Diurnus Gyurcsány méltatása

Zsigmond Gábor

Bodor Pál korábban Ceausescuról is írt hasonló méltatásokat, míg ott élt. A forradalom után tudta, hogy nincs ott maradása. Úgy látszik, ő mindig a hatalmon lévőkről ír ilyen ötvenes évekbeli stílusú hízelgéseket. Felmerül a kérdés: 2010-ben Orbán Viktort fogja talán ily’ gusztustalanul méltatni?

Ez az az ország…

Csuha István

Kockahideg éj báránybőr köntös leple alatt

Üvegtarka kaszás, áll a halál némán és arat.

Jajmezőinket sikolyvirág borítja el, Itt halott, aki él, vagy élni mer.

Nem bontja szárnyait madárdal, A semmi ül diadalt a halállal.

A farkas báránybőrbe öltözve oktat

Itt mindenki lophat, aki megveti a lelket

S a démon, kit maga előtt terelget Nevetve kommunikálja

Ez itt az élet, szünet nélküli üzlet

Ha ügyes vagy, melledre plecsnit tűzhet A miniszter, a gengszter, a hatalom bábja

Akit fentről csak akkor vágnak hátba, Ha kilép, vagy kikacsint a sorból

Ez nem az ókor, ahol adják-veszik a rabszolgákat

Itt szabad ember csak a szolga

Akinek van még, akinek lenne dolga,

De bevégezte tervét már a gazság.

És írástudónak lenni szégyen

S a csillag sem ragyog már az égen

Az igazságot sem szomjazzák régen.

Ez a kor, ez az ország, ahol a tolvajt is kifosztják

Ahol a vért festéknek nézik, ahol a bajt Bajnaival tetézik.

Itt az javít, ki előtte rongált, e film évekre prolongált.

És csak akkor halljuk meg a kiáltást Ha a kiáltót a sírból kiásták.

Te ember, ki része vagy még a teremtésnek:

Ne áltasd, ne ámítsd magad, a sánta kutya már rég nem szabad.

Ne haladj, azzal a korral, melyet már régen meghaladtál

Maradj ember, mint eddig, hogy megmaradjál.

Naív vagyok

Dr. Szeszák Ferenc, Debrecen

Hallgattam április 10-én este a Péntek 8-at a HírTV-n. Rákay Philip többször hangsúlyozta az összefogás jelentőségét a jelenlegi politikai helyzetben. Istenem, mióta magyarázzuk ezt már saját magunknak? Történelemből csak halvány középiskolás jeggyel tudom magamat dokumentálni, viszont azt, hogy „Mikor fogunk már összefogni, mikor mondunk már egy nagyot.” Ady Endre írta 1908-ban, a dolog tehát már akkor sem volt rendben.

Szélsőséges adatok röpködnek lépten-nyomon fülem hallatára, mennyi volt a Polgári Körök által szervezett nagygyűlésen a részt­vevők száma a Hősök Terén? (80 000-nél kevesebbről senki nem szólt!) De miért nem tudom, mit mondott ott Makovecz Imre? Nem láttam Császár Attila onnan leadott riportját sem. Olyan bölcs kiszólás van a magyarban, hogy „Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal!” De vajon az ugyanolyan bölcs, hogy „Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a jobbik!” Azt meg a Demokratában lehet olvasni, hogy az EP választásra nem akar elmenni 52%, bizonytalan 10% (az annyi, mint 62%). De nyugodt erő vagyunk!