„Oly gondosan művelt születéspolitika”

„Ez az ideológiai gyarmatosítás alantas útja, amely eltünteti a különbségeket – mint az úgynevezett genderkultúra esetében –, vagy a szabadság beszűkített fogalmait helyezi az élet valósága elé, például vívmányként dicsekedve az értelmetlen abortuszhoz való joggal, ami mindig tragikus vereséget jelent. Ehelyett milyen csodálatos, ha személy- és emberközpontú Európát építünk, ahol hatékony születés- és családpolitika működik, mint amilyet ebben az országban oly gondosan művelnek.” Ferenc pápa szavai ezek az április végi magyarországi apostoli látogatásáról, amelyek azt mutatják, hogy a Vatikánban is felfigyeltek Magyarország családpolitikájára. Ennek két – a Szentatya által is említett – eleme van: a gyermekek védelme és a genderkultúra elvetése, mellettük pedig a gyermekvállalást segítő és ösztönző családtámogatási rendszer.

A múlt héten aztán a CPAC Hungaryn jelentett vissza-visszatérő témát a gender­elméletet és az LMBTQ-lobbit elutasító családpolitikánk, Orbán Viktor pedig a magyar sikertörténet elemei között említhette többek között, hogy hazánkban negyven százalékkal kevesebb abortuszt hajtottak végre.

Tollvonással megszüntetve

Cikkünkben a családtámogatási rendszert két szempontból vizsgáljuk. Egyrészt azt nézzük meg, hogy az ezredforduló óta honnan hová jutottunk, másrészt felfejtjük, milyen főbb elvek és megfontolások állnak a döntések hátterében. Hogy milyen mélyről indultunk, azt kellően érzékelteti, hogy nyolcévnyi szocialista–szabad demokrata kormányzás – tetézve a világgazdasági válsággal – majdnem csődbe vitte Magyarországot. Medgyessy Péterék, majd Gyurcsány Ferencék mondhatni egyáltalán nem foglalkoztak a családokkal, megelégedtek az alanyi jogon járó segély, vagyis a családi pótlék kampányszerű emelésével.

Pedig lett volna miért foglalkozni velük: a kétezres évek elejére léptek szülőképes korba az úgynevezett Ratkó-unokák. A 2002 és 2009 közötti időszak viszonylag magas születésszámai egyébként feltehetően éppen ennek a nagy létszámú (1973 és 1977 között született) generációnak köszönhetők, ám tudatos támogatási politikával, családbarát környezet megteremtésével abban az időszakban sokkal több kisbaba láthatta volna meg a napvilágot. Igazolja ezt egyébként az is, hogy azokban az években rendkívül alacsony szinten, 1,3 körül stagnált a teljes termékenységi arányszám, amely azt mutatja meg, hogy a szülőképes korú nők életük során hány gyereket vállalnak. Értelemszerűen a mutatónak kettő fölött kellene lennie ahhoz, hogy egy adott közösség, társadalom lélekszáma legalább stagnáljon, és ne csökkenjen.

Akkoriban nemhogy támogató környezet nem volt, hanem az MSZP–SZDSZ-kormányok az első Orbán-kabinet számos előremutató intézkedését szüntették meg lényegében egyetlen tollvonással: az otthonteremtési programot vagy éppen a családi adózás rendszerét. Mindezek a tényezők együttesen 2011-re elképesztő mélypontra lökték a hazai demográfiai folyamatokat. Abban az évben született máig a legkevesebb gyermek Magyarországon (88049), a teljes termékenységi arányszám 1,23-ra zuhant, és hazánk történetében akkor, 2010–2011-ben kötötték a legkevesebb házasságot, évente mindössze 35 ezret.

Szisztematikus építkezés

Volt tehát honnan felállni és építkezni. Amint az ország gazdasági helyzete stabilizálódott (ne felejtsük, a 2010-ben megalakuló második Orbán-kormány egyik legfontosabb feladata az államcsőd elkerülése volt!), a jobboldali kabinet sorra hozta a családok életét megkönnyítő és a komoly anyagi támogatást jelentő intézkedéseket. A legfontosabbak ezek közül a családi adó-, majd járulékkedvezmény, a gyed extra és a diplomásgyed bevezetése, az otthonteremtési program a csokkal, majd később a falusi csokkal, a babaváró támogatás, a nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye, a jelzáloghitel- és diákhitel-tartozás elengedése, a bölcsődeépítési programok, az otthonfel­újítási támogatás vagy az olyan, ma már természetesnek vett intézkedések, mint a gyermekek óvodai ingyenes étkeztetése és iskolai ingyentankönyve.

A 2010-es évek második felére tehát komplex, minden élethelyzetben segítséget nyújtó családtámogatási rendszer épült ki. Ennek leglátványosabb eredménye, hogy a teljes termékenységi arányszámot ha nem is a hosszú távon szükséges 2 fölé, de legalább 1,6-ig sikerült feltornázni. Ez önmagában is óriási eredmény, de európai összevetésben is kiemelkedő változás: 2010 és 2022 között Magyarország érte el a legnagyobb mértékű javulást ebben a mutatóban. Hazánkban ez idő alatt 26 százalékkal nőtt a termékenységi ráta, Csehországban 21 százalékkal, miközben számos országban jelentősen csökkent, Finnországban például 22 százalékkal. Európában ma már sehol nem éri el ez a mutató a reprodukcióhoz szükséges 2,1-es szintet, a sokáig ezzel büszkélkedő Franciaországban (1,84) és Írországban (1,78) is jó pár éve csökkenés látszik. Ezzel a javulással viszont Magyarország érdemben az uniós átlag fölé került.

A születésszámokat nézve már összetettebb a helyzet. Bár az említett 2011-es mélypont után hét olyan év is volt, amikor bőven több mint 90 ezer gyermek látta meg a napvilágot, tavaly ismét csak 88400 kisbaba született. A csökkenésben a Covid-járvány miatti bizonytalanság komoly szerepet játszhatott. Érdemes felidézni ugyanakkor Fűrész Tündének, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) elnökének szavait, aki korábban arról beszélt, hogy ha a kormány 2010-ben nem vezette volna be a széles körű családtámogatási rendszert, akkor 2021-ig a ténylegesnél 136 ezerrel kevesebb gyermek született volna. 2021-ben például a korábbi gyermekvállalási kedv mellett nem 93 ezer, hanem mindössze 72 ezer (!) újszülött látta volna meg a napvilágot.

Vágyott gyermekek

Ebben az évben már több mint 3200 milliárd forintot fordítanak a családokra, ami háromszorosa a 2010-es összegnek, és a GDP több mint öt százalékát teszi ki. Fontos ugyanakkor, hogy a magyar családtámogatási rendszer nem csak arról szól, hogy évről évre egyre nagyobb összegek állnak rendelkezésre, hiszen az intézkedések hátterében komoly családpolitikai célok, elvek húzódnak meg. Nézzük meg most ezeket kicsit alapo­sabban!

Az egyik legfontosabb ezek közül a harmadik gyermek vállalásának ösztönzése, illetve a nagycsaládok támogatása. Kopp Mária és Skrabski Árpád, majd a KINCS kutatásaiból ugyanis tudjuk, hogy Magyarországon átlagosan még mindig kettő fölött van a vágyott gyermekek száma. Az is köztudott, hogy az első vagy a második gyermek után a harmadik vállalása korántsem magától értetődő, és sokaknál nem is érkezik az újabb baba. A magyarországi családtámogatások egyik fő célja ezért az, hogy a vágyott harmadik vagy többedik gyermek érkezésének legalább anyagi akadálya ne legyen.

Jól kirajzolódik, hogy a nagycsaládok arányaiban jóval nagyobb támogatásra jogosultak. A családi adókedvezmény például egy gyermek esetében havi tízezer forinttal magasabb nettó bért jelent, míg három gyermeknél – megfelelő nagyságú adóalap esetén – akár háromszor 33 ezret, vagyis csaknem havi százezer forintot. Az otthonteremtési programban pedig a nagycsaládosok tízmillió forint vissza nem térítendő csokra, emellett akár 15 millió forint kedvezményes hitelre jogosultak, miközben egy egygyermekes család 600 ezer forint támogatást tud csak igényelni, kedvezményes kölcsönt pedig egyáltalán nem. A KINCS egy 2020-as kutatása szerint egyébként a három gyermek vágyott életforma lett, a párok negyven százaléka ezt tartja ideálisnak, harminc százalékuk pedig a saját életében is legalább három gyermeket tervez.

Házaspárok előnyben

A másik fontos szempont, hogy bár a legtöbb támogatás minden élethelyzetben (házasok, élettársak, egyedülálló szülők számára egyaránt) igénybe vehető, a házaspárok mégis kitüntetett szerepben vannak. A babaváró támogatást például kizárólag házasok igényelhetik, de ugyanez a házaspárokat előnyben részesítő logika figyelhető meg az úgynevezett előre vállalt gyermekek esetében is. Ez a szempont a csoknál és a falusi csoknál jelentkezik, amelyeket a meglévők mellett a tervezett gyermekekre tekintettel is lehet igényelni. Mielőtt egyesek diszkriminációt kiáltanának, érdemes belegondolni, hogy az élettársi viszony jellemző tartóssága hogyan viszonyul a házasságéhoz, nem beszélve arról, hogy két-három gyermek későbbi tervezése alapvetően házaspároknál, és nem élettársaknál téma. Az például a KSH adataiból is kiolvasható, hogy a házaspárok átlagosan két gyereket vállalnak életük során, vagyis ők gyakorlatilag elérik az említett reprodukciós szintet. A nem házasságban élőknél viszont az átlagos gyerekszám csak 1,6-1,7 körül alakul.

A magyar családpolitika szempontjából ezért döntő jelentőségű, hogy fokozatos emelkedéssel, tíz év alatt megkétszereződött a házasságkötések száma: míg 2011-ben 35812, addig 2021-ben több mint 72 ezer pár lépett frigyre. Népesség­arányosan ezzel egész Európában Magyarországon köttetett a legtöbb házasság: ezer főre vetítve 7,4, míg az utánunk következő Lettországban és Litvániában 6-6. Eközben a válások is hat évtizedes mélypontra estek, 2021-ben „csak” 18 ezer házaspár vált el.

Fiatal édesanyák

Harmadik fontos szempontként pedig az édesanya életkorát kell említeni. Hornung Ágnes családokért felelős államtitkár lényegre törően fogalmazta ezt meg egy Magyar Nemzetnek adott interjúban: „Minél fiatalabb az anya, annál nagyobb valószínűséggel érkezik testvér a családba.” Ezzel ellentétben tudva levő, hogy a családalapítás ideje a modern nyugati társadalmakban teljesen kitolódott: míg néhány évtizede egy nő az első gyermekének jellemzően a húszas évei elején adott életet, mára ez egyre többeknél a harmincas évekbe lépve történik csak meg. Nem lóg ki e trendből hazánk sem, noha sok nyugat-európai országnál még mindig jobban állunk e téren. A 2021-es adatok szerint a magyar nők átlagosan 28,6 évesen szülik első gyermeküket, az EU átlaga 29,7 év. A lista élén Olaszország és Spanyolország áll, ahol 31,6 évesen szülnek csak a nők. Ez a kitolódott gyermekvállalási kor pedig egyenes arányban áll azzal, hogy Európában hosszú évek óta éppen e két országban a legalacsonyabb a termékenységi ráta (Olaszországban 1,25, Spanyolországban 1,19), ami szemmel látható abban is, hogy az olasz és spanyol családok egyre gyakrabban egykéznek.

Ennek jegyében kimondottan a korábbi gyermekvállalást ösztönzi a már évek óta igényelhető diplomásgyed, amelynek célja, hogy a felsőoktatási tanulmányaik alatt szülő nők is részesülhessenek a gyermekgondozási díjban. Az idén bevezetett új családtámogatási elemek pedig szintén ezt a célt szolgálják. A fiatalok szja-mentessége ugyanis 30 éves korig bővült azon nők esetében, akik gyermeket vállalnak – ez pedig nemcsak a munkaviszonynál jelent magasabb nettó bért, de a csed (csecsemőgondozási díj) és a gyed összegénél is. Szintén 30 év alatti gyermekvállaláshoz kötötték, hogy a teljes diákhitel-tartozást elengedi az állam, amennyiben egy fiatal hölgy gyermeknek ad életet, vagy örökbe fogad egyet.