„Korábban nem jellemző rizikókkal kell szembenézni a világpolitikában”

A kedd esti adásban Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet főigazgatója, Fodor Gábor, a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója, Hack Péter jogász, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és L. Simon László író, kultúrpolitikus voltak Gulyás István vendégei.

A műsorvezető felidézte, hogy Robert Fico a szlovák elnökválasztás második fordulóját követően maga is attól tartott, hogy a kialakult gyűlölet és frusztráció akár egy magas beosztású koalíciós politikus meggyilkolásába torkollhat, és a szlovák kormányfő ellen valóban meg is kíséreltek egy merényletet.

Schmidt Mária úgy fogalmazott, nehéz túltenni magunkat azon, hogy egyes emberek azt gondolják, hogy le lehet rendezni politikai vitákat egy másik ember megölésével. Ha nem leszünk képesek gátat szabni a politikai terrorizmusnak, akkor ki tudja, mi lesz ennek a vége? – mondta.

Olyan rizikókkal kell szembenézni a világpolitikában, amelyek korábban nem voltak jellemzőek, egy civilizált, békés társadalom így nem tud működni, ebből a csapdahelyzetből ki kell jönni – fogalmazott a történész.

Fodor Gábor leszögezte, hogy bármit is gondol az ember a politikai ellenfeléről, semmilyen vitát nem lehet erőszakkal lerendezni és ehhez mindenkinek tartania kellene magát.

A műsorvezetőnak arra a felvetésére, hogy a merénylet milyen irányba mozdíthatja el Szlovákiát, Fodor Gábor azt mondta, lát bíztató jeleket, például, hogy a leköszönő és a megválasztott szlovák államfő közösen álltak ki és mondták azt, hogy ez így nem mehet tovább.

Fodor Gábor ugyanakkor a szlovák és a magyar politikai kultúra közötti különbségekre is felhívta a figyelmet: szerinte az erőszak Szlovákiában jelen van, előfordult már nyílt utcán verekedés politikusok között a kampány idején, illetve a korábbi miniszterelnök, Eduard Heger ellen is megpróbáltak merényletet elkövetni, egy oknyomozó újságírót pedig meg is gyilkoltak.

Az intézetigazgató hozzáfűzte, hogy ha állandóan egymásra mutogatunk és hazaárulónak nevezzük a másikat, abból semmi jó nem sül ki, az ilyesmiből értelmes politikai vita soha nem születhet.

Hack Péter azt mondta, jó lenne, ha az erőszak kiszorulna a politikai kommunikációból, de erre nem sok esélyt lát, tekintettel arra, hogy ma sokkal több kattintást, nagyobb nézettséget lehet elérni az erőszakos tartalmakkal és sajnos a média jelentős része ennek megfelelően működik.

Az ELTE tanára szerint a politika rájött arra, hogy nem a sok energiabefektetést igénylő, szofisztikált üzeneteket kell közvetíteni az emberek felé, hanem az érzelmekre kell hatni.

Az a politikus, aki maga nem akar gyűlölködni, az is stimulálja a választóit. Akkor van baj, ha a politika olyan érzelmeket kelt, amelyeket már nem tud kezelni, a szellemet pedig veszélyes kiengedni a palackból – részletezte Hack Péter.

Szerinte merénylet után a közösségi médiában megjelent kommentekből arra lehet következtetni, hogy az előfeltételek megvannak ahhoz, hogy ilyesmi Magyarországon is megtörténjen. Ez akkor válik igazán veszélyessé, ha azok, akik békében és nyugalomban kívánnak élni, nem találják meg ennek ellenszerét – tette hozzá.

L. Simon László a témával kapcsolatban azt emelte ki, hogy egy kampányidőszakban különösen veszélyes például a háború témájával revolverezniük egymást a politikai ellenfeleknek, és hangsúlyozta: nem gondolta volna, hogy a társadalomban ennyi gyűlölet van és veszélyes, hogy ezeknek az őrülteknek a közösségi média felületet is ad.

Vélekedése szerint a véleménynyilvánítás szabadságának is vannak korlátai és a titkosszolgálatok feladata lenne kiszűrni az ilyen őrült kommentelőket.

Fodor Gábor szerint a demokrácia ezzel a jelenséggel is meg tud birkózni.

A beszélgetés második részében arról esett szó, hogy Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író a neme és bőrszíne miatt nem kaphatta meg a Világ Kultúráinak Háza irodalmi díját.

Gulyás István ezt védhetetlen rasszizmusnak és skandallumnak nevezte.

L. Simon László szerint ma például a rabszolgaság történetét nem lehetne megírni anélkül, hogy a szerző ne használna úgynevezett polkorrekt szavakat. Nonszensznek nevezte, hogy ebben a közegben például egy olyan mű sem díjazható, amelyet egy fekete szerző írt, de egy fehér fordított.

A kultúrpolitikus az eset kapcsán a híres írók, vagy éppen a Szépírók Társaságának tiltakozását hiányolta.

Schmidt Mária úgy fogalmazott, hogy ilyen esetekben mindig a műalkotás minőségét kellene nézni és nem azt, hogy az illetőnek milyen a neme, a bőrszíne, vagy a vallása.

Ha elfogadjuk, hogy ez a fajta minőségellenőrzés már nem szempont, akkor felesleges ilyen versenyeket hirdetni – hangoztatta.

Fodor Gábor felháborítónak nevezte a történteket és mindenféle kvótát elutasított. Úgy vélekedett: az lenne helyénvaló, ha az értékek versengenének egymással, ugyanakkor szerinte bizonyos típusú politikai szempontok megjelenhetnek, de a szakmai szempontok a fontosabbak.

Hack Péter szerint ha különböző faji, vagy nemi kvóták alapján dőlhet el az, hogy egyes felsőoktatási intézményekbe kit vesznek fel – ez pedig az ELTE tanára szerint Nyugaton rendszeresen előfordul – akkor ne csodálkozzunk azon, hogy ilyen esetek megtörténhetnek.