Önmagára talál a Balaton

– Selymesen tiszta a víz. Mi változott, hiszen sokszor volt piszkos és zavaros?

– Valójában csak a második világháború után kezdődött meg a nagyüzemi gazdálkodás körben a Balaton partján. Az állattartás, növénytermesztés következtében sok szerves anyag mosódott be a tóba a befolyó vizekkel, ez pedig beindította az eutrofizációt, a folyamat a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején csúcsosodott ki. Aztán jöttek a nagy algavirágzások, amelyek komoly halpusztulásokat okoztak, igaz, a híres hatvanötöset nem ez váltotta ki, hanem a DDT bemosódása. Hatszáz tonna hal veszett oda, a süllőállománynak a 85 százaléka. De említhetném az 1991-es angolnapusztulást is, azóta nem is telepítettük ezt a fajtát a tóba. Igen, vannak most tengerszerűen tiszta helyek, különösen a keleti medencében, a Tihanytól Akarattyáig húzódó részen. A nyugati medence, ahová a legtöbb befolyó víz érkezik a Zalán keresztül, nem ennyire tiszta, de azért sokkal tisztább, mint korábban.

– Mi a fontosabb, a Balaton idegenforgalmi bevétele vagy a tó biológiája?

– Nem lehet elválasztani a kettőt. Amikor azt szeretnénk, hogy minél tisztább legyen a víz, minél jobban pörögjön a fürdőturizmus, akkor kevésbé kedvezünk ezzel a tó biológiai életközösségének, például a benne élő halaknak, mert a tiszta víz táplálékszegény közeg. Csípi a szúnyog a vendéget? Évtizedeken át irtották kémiailag, ami aztán kisebb-nagyobb mértékű halpusztulásokhoz vezetett, főleg a keszeg sínylette meg. Minél nagyobb az ember lábnyoma a Balaton partján, annál inkább ki van téve a tó a kedvezőtlen hatásoknak. A döglött hal egyfajta indikátor, mert a pusztulásának valami komoly oka van.

– Meddig bírja a Balaton azt a civilizációs nyomást, ami járvány nélküli időkben ránehezedik?

– Egyre nagyobb terhelést kap a tó, de mindig születtek olyan intézkedések, amelyek ellensúlyozták. Például hosszú ideig a Balatonba érkezett Zalaegerszeg tisztított szennyvize, ettől van az a foszforterheltség, amit most a nyugati medencében tapasztalni. A foszfor ott van lenn az üledékben, és ki is oldódhat adott esetben, ami nagy problémát okozna. De a nyolcvanas években megépítették a Kis-Balaton első ütemét, hogy javítsanak a helyzeten, és már kész a második ütem is, tehát a Zala vize ezen a természetes szűrőrendszeren keresztül jut a Balatonba. Sokat jelentett az is, hogy mára kiépült a parti települések csatornarendszere. Alapos kotrással rengeteget lehetne még segíteni a tó tisztaságán, igaz, igen komoly költséggel járna. De dolgozik maga a természet is, van egy apró kagylófaj, amely 15-20 éve jelent meg a Balatonban, nagyon hatásosan szűri a vizet.

– Beszélünk a háztartások mosószereiről, a gazdaságokban alkalmazott műtrágyáról, és most szóba került a horgászok etetőanyaga is…

– Egy bizonyos távolságban már felszámolták a part menti állattartó telepeket, ez a szennyezőforrás tehát megszűnt. A növénytermesztési tevékenység is korlátozódott, így csak kevés szerves anyag mosódik be még a csapadékosabb időkben is. Ezért a tavalyelőtti nagy algavirágzást többen is a horgászok által beszórt etetőanyagnak tudták be. Megvizsgáltuk, kiderült, hogy a horgászok által bevitt pár tonna foszfor olyan kis mennyiség, hogy az nem okozhatott gondot. Ráadásul ez a tápanyagterhelés egységesen oszlik el, körbe a tó partján, vagyis az algavirágzásnak mindenütt jelentkeznie kellett volna, de nem így történt.

– Korábban több helyi polgármester is felvetette, hogy legyen a Balaton a Nyugaton már innen is, onnan is kitiltott jetskisek paradicsoma, merthogy ez jól fizető réteg. Mások viszont a horgászokat várták volna ide egész Európából. Ön milyen koncepció jegyében lát munkához?

– Nem zárja ki a kettő egymást, elég nagy a Balaton felülete. Csakhogy törvény tiltja a robbanómotor használatát a zaj, a mesterségesen keltett hullámok és fürdőzőkre leselkedő balesetveszély miatt. Megtalálta a tó a maga igazi közönségét, sok ezer vitorlás úszik a vízen, no meg rengeteg a horgász is. És marad a robbanómotorokra vonatkozó tiltás.

– Most éppen milyen összetételű hal­állománya van a Balatonnak?

– Változás kezdődött. Jószerivel eltűnt például a hatvanas évektől telepített busa, ami egyébként egy távol-keleti, folyami fajta. Akkor azt gondolták, hogy jelentős mennyiségű, olcsó húst ad majd a lakosságnak, a nagy tömegű állomány azonban kiszűrte az őshonos halak ivadékainak szolgáló táplálékot, és azok nehéz helyzetbe kerültek. Így járt a süllő is, jóllehet rendes körülmények között a Balaton ideális élőhelye ennek a fajtának, és a keszegnek is. Mióta nincs busa, és az angolnaállomány is erősen leapadt, teljesen megváltozott a parti öv vize, megjelent benne az elveszettnek hitt sügér, sőt, visszajött a kipusztultnak tartott menyhal is. Négy éve dolgozunk már a visszahonosításán.

– Az ősnádasok viszont fogynak, főként Tihany környékén. Mit lehet tenni e téren?

– Egy hosszú folyamat következményeiről beszélünk. Az északi part, így például a tihanyi nádasok is különösen nehéz helyzetbe kerültek. Többek között a klímaváltozás miatt. Azelőtt az északi szélirány volt uralkodó a Balatonon, most a déli és délnyugati az, ami pont az északi oldalra sodorja a hullámokat, és a nád nem bírja az erős hullámverést. Szerepet játszott a nádpusztulásban az oktalanul betelepített amurállomány is, amely többek között náddal táplálkozik. Tavaly azonban mégiscsak megjelent néhány száz hektárnyi új nádas a Balatonon, főként a déli parton, olyan helyeken, ahol addig nem is volt. Bizakodjunk!

– A miniszteri biztosnak nagyon sok szervezettel kell együttműködnie. Hogyan kezeli majd a már most is meglévő érdekellentéteket?

– Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Balaton Fejlesztési Tanács, Magyar Turisztikai Ügynökség, Balatoni Hajózási Zrt., vízügyi igazgatóság, hosszan sorolhatnám még… És persze sok-sok civil szervezet. Megértés, belátás, türelem. Szükség lenne például egy ipari kikötőre a kotróhajók, uszályok és más vízi eszközök számára. Örülnének a kotrásnak a civilek, mert így egyre tisztább lenne a víz. A kikötőt viszont környezetrombolónak tartják. Márpedig a kotrókat el kell helyezni valahol, javítás, karbantartás végett is. Most csak egy érdekellentétet említettem a több tucatból. Meg kell találni a konszenzust, számomra ez a legnagyobb kihívás.

– Lehangoló volt az iszapos part látványa a nagy vízhiányok idején. Most nem fenyeget hasonló veszély?

– Előfordult, hogy egymást követő években is negatív volt a Balaton vízkészlete. Több párolgott el belőle, mint amennyi érkezett a vízgyűjtő területeiről. Tudni kell, a Balaton Európa egyik legsekélyebb tava, a sekélység pedig segíti a párolgást. A másik, hogy roppant kicsi vízgyűjtő területe. A római Galerius császár le akarta csapolni, de Mária Terézia is ugyanezt tervezte. Most a szakemberek igyekeznek felkészülni a szárazabb periódusokra, szándékosan magasabban tartják egy kicsit a vizet. Enyhülni látszik végre a téli-tavaszi szárazság, aggodalomra nincs ok, rendben van a Balaton vízszintje.