Nemzeti jelképek, a múlt öröksége és tisztelete nélkül nem létezhet nemzet. Ilyen örökségünk az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és a rotundájában elhelyezett Feszty-körkép, amelynek legutóbbi tíz évét népszerűsége mellett a fennmaradásért folytatott harc jellemezte.

A kedélyeket Nagy Lászlónak, a Park ügyvezető igazgatójának évadzáró sajtótájékoztatóján elhangzott múltelemző, jövőlátó helyzetértékelése izzította fel. Ennek lényege, hogy a többségi tulajdonos Csongrád Megyei Önkormányzat az elmúlt tíz esztendő során normatív támogatásban nem részesítette a közhasznú társulást, nem támogatta a tervezett nagyberuházásokat, elmaradtak az ellentételezések, s hogy a mintegy 50 millió forint, amit a főtulajdonos a múltban a park egészére szánt, a jövőben nem elégséges a szükséges fejlesztésekre a vagyon működtetésére. Indoklásul a közhasznú szerződésre és más közhasznú társulások állami, önkormányzati támogatására hivatkozott. Mindez nem is vert volna fel ekkora port, ha a közgyűlést az elmúlt másfél évtizedben uraló szocialistákat nem váltja fel az ország többi megyéjéhez hasonlóan a Fidesz-többség. Ettől kezdve politikai felhangot kapott az ügy. A Demokrata annak járt utána, hogy jelenleg milyen a viszony az érintett felek között, és ez hogyan befolyásolja az Emlékpark jövőjét. Találkozásunkkor Nagy László elmondta, hogy helyzetértékelő fejlesztési programját az októberben felálló új önkormányzat összetételének ismerete nélkül, nem bántó szándékkal, már szeptember 15-én elkészítette. Ebben értékelte az idei évet és az 1995 óta eltelt időszakot, jelezte eredményeiket, gondjaikat, felvázolta a jövőt. Elmondása szerint azt szerette volna, hogy a közgyűlésnek tiszta képe legyen a helyzetről és a feladatokról. Egyértelművé tette, hogy az ötmilliárdos vagyon – benne a 11 éve kiállított körkép, a rotunda, az 55 hektáros terület, a harminc éve működő falumúzeum – fejlesztése és működtetése saját bevételből már semmiképp nem képzelhető el. Sajtótájékoztatójában nehezményezte, hogy miközben szemére vetik az évközi 12 milliós veszteséget, elfelejtik megemlíteni a 80 milliós vagyongyarapodást és a 200 milliós eredménytartalékot. Mindezt akkor, amikor az országban tapasztalható súlyos megélhetési gondok elsőként a kultúra területén éreztetik hatásukat, felére csökkentették a korábbi félmilliós látogatószámot, jóllehet, ebben a tekintetben még így is az első tíz között vannak az ország 800 múzeuma között. – Az 1300-1900 forintos belépőjegy ellenére a közelmúltban köszöntöttük a 3,5 milliomodik látogatót. És még ez is kedvezményes ár, mert egy 2000-ben megjelent kormányrendelet kötelezővé tette a kedvezményezést, viszont az ennek következtében kiesett 200 milliót azóta sem ellentételezte senki – sorolja gondjaikat Nagy László, majd jelentésének pártpolitikai mentességének hangsúlyozására két levelet vesz elő az asztalán tornyosuló iratcsomagból. Az egyiket 2001 márciusában Rockenbauer Zoltánnak, az Orbán-kormány Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma miniszterének írta, amelyben a kedvezményes belépők ellentételezését kérte. Kérelmét azzal utasították el, hogy a többségi tulajdonos – a szocialista vezetésű – önkormányzat részesül a normatív támogatásból, amit tetszése szerint használhat fel. Mint tudjuk, a megyei önkormányzat az elmúlt tíz esztendőben ezzel a lehetőséggel nem élt. A másik 2005 szeptemberében kelt beadványát Benedek András, Gyurcsány Ferenc államtitkára a jogszabályi háttér hiányára hivatkozva utasította el. Megjegyezte még, hogy az Emlékpark támogatás nélkül is szép eredményeket ért el, ezzel együtt jóindulatuk jeleként 4 millióval segítenének. Csakhogy végül még ezt a csekély összeget sem utalták át. Márpedig lett volna mire költeni. A körképet magába foglaló rotunda 1996 óta beázó födémét egyszer már kicserélték – az ügy a bíróságot is megjárta -, ám a jelenlegivel sem mentek többre. A helytelen átszegecseléssel kilyuggatták az úgynevezett tegolát, a szél aláfújt, alatta elrohadt a szigetelés, amit évente újból és újból többmilliós költséggel javítgatnak. Emellett kezdettől fogva csapnivaló az egész épület hőháztartása, gondot okoz a páralecsapódás. Helyszíni fényképeink jól mutatják a mennyezeti beázásokat, a körkép nedvesedését, a befolyó csapadék felfogására szolgáló vödröt(!). A teljes felújítás 100-120 millióba kerülne, ám a norvég pályázat elnyeréséhez szükséges önrészt az Emlékpark nem tudja biztosítani. – Az önrész hiánya akadályozta meg két másik elképzelésünk megvalósítását is. A Világhírű Magyarok bemutatása végül más szervezésben a budapesti Millenniumi Parkban kapott helyett, míg 3-4 évvel ezelőtt az első magyarországi témapark részeként beharangozott nomád skanzen létre sem jöhetett. A működtetésről szóló 2007-2013-ig terjedő időszak terve arról szól, hogyan tudnánk a szükséges pénzt pályázatokkal megszerezni, amelyhez viszont az önrészt a nyolc tulajdonos biztosítaná – vázolja a múltat s jövendőt az ügyvezető igazgató. Az ésszerűnek tűnő javaslatok elfogadása tehát a Csongrád Megyei Önkormányzattól függ, amelynek új elnöke, Magyar Anna egy szinte áthághatatlan akadályra hívta fel figyelmünket. – Az alig két hónapja megalakult testület örökölte a tíz év óta megoldatlan helyzetet, az idén egymilliárdra rúgó 6,5 százalékos hiányt, továbbá a kormányzati megszorító intézkedések következményeként az előző testület által augusztus óta felvett 300 milliós működési hitelt. Ha a pénzügyi kormányzat 2007. évi tervezetét vesszük alapul, ami az idei 17 milliárdos bevételhez képest jövőre 1,4 milliárddal kevesebbel számol, az így keletkező hiány csaknem 20 százalékosra emelkedése már az önkormányzati intézményeink működőképességét veszélyezteti – mutatja költségvetési táblázatot az elnök aszszony, aki egyébként gazdasági szakember. Működésük elmúlt két hónapja alatt, amit lehetett, kihúztak az idei költségvetésből, nem vettek bútorokat, nem cserélték az átlagban 220 ezer kilométert futott hivatali autókat, és nem osztanak jutalmakat. Nem úgy, mint Gyurcsány Ferenc az egyes kormánytagoknak, tesszük hozzá magunkban. A helyzet annyira súlyos, hogy Magyar Anna a miniszterelnöknek címzett felterjesztését még az önkormányzat szocialista képviselői is egy emberként szavazták meg. Ebben felhívták figyelmét, hogy az önkormányzati törvény kötelezi az Országgyűlést az előírt önkormányzati feladatkörök ellátáshoz szükséges anyagiak biztosítására. Kérték továbbá, hogy „…alakítson ki kompenzációs rendszert a megnövekedett működési költségek csökkentése, valamint az intézmények működtetésével összefüggésben előírt minimumfeltételek enyhítése érdekében”. A reménytelennek tűnő helyzet ellenére a megye szívén viseli az Emlékpark sorsát, hírveréssel, marketinggel segítené. Már döntés született például a Tourinform iroda Ópusztaszerre helyezéséről. Nagy erő rejlik az együttes fellépésben: a Móra Ferenc Múzeummal összefogva, egymás kiállításait népszerűsítheti a két intézmény. A múzeum tervezi egy bécsi, fáraók kori gyűjtemény szegedi bemutatását, amely nagy érdeklődésre tarthat számot. Itt lesz a lehetőség, hogy a látogatókat meghívják egyúttal Ópusztaszerre is. Nemcsak a Feszty-körkép megtekintésére: megemlíthetjük az Emlékparkban működő szabadiskolát, amely múzeumpedagógiával, régészettel, néprajzzal, történelemmel, tájvédelemmel őrzi múltunk emlékeit. Hogy az Emlékpark kht.-ként történő működtetése jó döntés volt-e, nem egyértelmű. Így ugyanis a kormány valóban nem köteles az intézménynek normatív támogatást adni, bár a közcél érdekében megteheti, viszont a kht.-nek több pályázatra van lehetősége az önrész biztosításával. Ezzel visszaérkeztünk a kiindulóponthoz. Megvalósulni látszanak Lamperth Mónika nyilvánosságra került szavai, amelyek szerint a megyei önkormányzatokat működésképtelenné fogják tenni, és Kóka János gazdasági miniszter a Magyar Tudományos Akadémia jövőjére – csak a műszaki részlegeit hagyná meg – vonatkozó kijelentései. Nem véletlenül említette Nagy László, hogy a kultúra áruvá, a Nemzeti Kulturális Örökség pedig pusztán kulturális turisztikai termékké silányult, miközben számára olyan nem mérhető részlet is fontos, mint az Emlékparkból távozó látogatók véleménye. Ópusztaszer lényegét pontosan ebben a lelkiségben, az együvé tartozásban, az oszthatatlanságban látja. A hely szelleme alkalmassá teszi a magyarságot nemzeti azonosságának erősítésére úgy a Kárpát-medencében, mint azon túl. És ebben tökéletesen egyetért vele a megyei közgyűlés elnöke. Már csak az a kérdés, hogy az ország legfelsőbb vezetőit is ez a szemlélet vezérli-e? Szakács Gábor