– Miképpen alakulnak át?

– Az emlékparkban turisztikai célú látványfejlesztés folyik. A körképet is magába foglaló rotunda épületet kívülről új lemezekkel fedik le, bent pedig új kiállítóterek és interaktív kiállítások nyílnak. Maga a festmény is új látványelemmel bővül, az eddigihez képest más szemszögből lehet majd megtekinteni. Egy üveg járólapokból kialakított ösvényen haladhatunk majd a terepasztal fölött, ami a megújult fény- és hanghatásokkal együtt szinte megeleveníti a honfoglalás korát.

– Amikor régebben beázott az épület, megrongálódott a körkép. Mi lesz vele?

– Felkértük a budapesti Szépművészeti Múzeum restaurátorait, hogy portalanítsák, vagyis vegyszeres kezeléssel tisztítsák meg a festményt. A későbbiekben lesz még egy változás. Amikor az előző érában restaurálták a képet, az Árpád melletti lobogókat nem az eredetinek megfelelően festették meg. Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy speciális technikával átvilágítsák a zászlókat, és megnézzék, milyenek voltak korábban, ennek megfelelően pedig újrafestik őket. Az eddigi munkálatok után március 27-én végre megnyitotta kapuit a skanzen rész, április elejére készül el a körkép, a rotunda és a kiállítótermek munkálataival pedig várhatóan május közepére végeznek. Első nagy ünnepünk a Szeri Húsvét lesz, április 4-én és 5-én, ahová egész napos programokkal várjuk az érdeklődőket. Október 30-ig, a szezonzárásig szinte minden hétvégén lesz valamilyen rendezvény. Különböző, a honfoglaláshoz és az Árpád-korhoz kapcsolódó régészeti, néprajzi, antropológiai kiállításokkal várjuk a látogatókat. Modern technikai eszközök segítségével bemutatásra kerül például az, milyen külső tulajdonsággal bírhattak honfoglaló eleink. A Betyártoborzón megelevenedik a betyárok és a pandúrok letűnt világa, Nepomuki Szent János ünnepén, azaz a halásznapon horgászversenyt rendezünk, pünkösdhétfőn pedig lovas versengés keretében kerül kiválasztásra a pünkösdi király. Új színfolt a kutyakiállítás, ahol főként a magyar fajták kerülnek bemutatásra. Évről évre ismétlődő terménynapokat rendezünk, mint a hagymanap, paprikanap vagy a dinnyenap. Idén újdonság az Anjou-nap, ahol nagy szerepet kap a gasztronómia. 1996-ban volt az emlékpark virágkora, amikor átadták a Feszty-körképet. 560 ezren látogatták meg abban az évben, de ez a szám csökkenni kezdett. Az ember szívesen megnézi egyszer-kétszer a festményt, de harmadszor már nem biztos, hogy eljön. Hogy mindenki számára újat tudjunk nyújtani, átalakítjuk a Nemzeti Parkot. A Csete-jurtákban jelenleg természetrajzi kiállítások vannak, ám úgy gondolom, Ópusztaszer jellegéből fakadóan inkább a magyar történelmet kellene bemutatni.

– Hogyan képzeli el ezt?

– A jövőben helyet kap az emlékparkban a Szent Korona másolata, és bemutatjuk történelmi zászlóink másait is. Egy erdélyi népművész fából megfaragta uralkodóinkat, a történelmi Magyarország összes vármegyéjének címerét, illetve egy-két nagyobb csatajelenetet, és nekünk adományozta mindet, így a jövőben ezt is megtekinthetik a látogatók. Nagy hangsúlyt fogunk fektetni a gyerekek nevelésére, oktatására. Szeretnénk, ha szórakozva, észrevétlenül és tevékenyen tanulnának, így kiegészítve, segítve a lelkiismeretes pedagógusok munkáját. A halastónál kipróbálhatják, hogyan halásztak eleink, milyen lehetett száz éve kortársaik élete, korabeli tanórán vehetnek részt, de agyagozhatnak, faraghatnak is. Szeretnénk újraindítani a szentesi malmot, így egyrészt ez lenne az ország egyetlen működő szélmalma, másrészt a gyerekek a gyakorlatban tapasztalhatnák meg, hogyan készül a kenyér. A skanzenben bemutatjuk a biokertészkedést, szürke marhák, mangalicák, baromfik népesítik majd be a tanyák udvarait. Szeretnénk fölépíteni egy várat, illetve egy tizenhat méter átmérőjű hordót, aminek az egyik felében kocsimúzeumot, a másikban bormúzeumot, középen pedig egy száz főt befogadó konferenciatermet üzemeltetnénk. Szervezni kezdtük a nyári, háromnapos szabadegyetemet és a Nyílzáport, amire várhatóan két és fél, háromezer résztvevő jelentkezik idén. Augusztus 21-én az István, a király rövidített változatával várjuk az érdeklődőket, mindemellett huszárok, barantások és egyéb hagyományőrző szervezetek vállalták, hogy bemutatót tartanak a 2010-es évben.

– Van-e valamilyen szálláslehetőség azok számára, akik esetleg több napig szeretnének maradni?

– A Szeri Kempingben sátor- és lakókocsihelyek, négyszemélyes apartmanok és kétszemélyes faházak állnak a turisták rendelkezésére, de a környező kistelepüléseken is meg tudnak pihenni.

– Milyen pénzből fejlesztenek?

– Az emlékpark nem kap egy fillér állami támogatást sem, pedig Európában összesen harminchárom körkép van, tehát már ezért is kuriózumnak számít a művészi igényű ópusztaszeri. A romantika egyik legkiemelkedőbb festményéről, illetve történelmünk egyik meghatározó helyszínéről beszélünk, ami még inkább érthetetlenné teszi, hogy ennyire nem foglalkoznak vele. Hasonló létszámú látogatottsággal bírunk, mint a szentendrei skanzen, amit majdnem egymilliárd forinttal támogat az állam. Az adók egy százalékából minimális pénzmennyiség gyűlt össze, így most nagyrészt a megyei önkormányzat által nyújtott 160 milliós tagi kölcsönből gazdálkodunk. Sajnos az elmúlt években annyira elhanyagolták az emlékparkot, hogy a skanzennek például van olyan része, amit le kell bontanunk. Ahhoz, hogy a látogatói létszám jelentősen emelkedjen, marketingköltséggel kellene rendelkeznünk, több bevétel jönne, amiből jobban tudnánk gazdálkodni.

– Ön közgazdász, miért vágott bele ebbe a kalandba?

– Az elődöm történész volt, ő más szemszögből nézte a dolgokat. Nekem az a feladatom, hogy mint közgazdász, hátteret teremtsek az itt dolgozó, szakemberekből álló csapatnak. Elsődleges szempont, hogy az emlékpark érdekeit szolgáljam, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy havi 160 ezer forintért járok át mindennap Kecskemétről. A barátaim azt mondták, nem vagyok normális. Valóban, ezt csak elhivatottságból lehet csinálni. E jelentős történelmi helyszínnek méltó helyre kell kerülnie nemzeti értékeink között. A megyei önkormányzat fölismerte, hogy Ópusztaszer mit jelent a magyarság számára, úgyhogy erején felül támogat bennünket. Ha már az ország gazdaságilag és morálisan is mélyre csúszott, legalább a nemzeti értékeit őrizze meg és ápolja, ezzel talán elindulnánk a jó irányba.

Szencz Dóra