Orbán kontra Soros

– Az utóbbi évek eseményei során nem csak az unióval kapcsolatos illúzióink vesztek el. Olykor az is megfordul a fejekben, hogy titkon levezényeltek egy rendszerváltozást Európa nyugati felében is, amit az „újbeszél” nyelv segítségével lepleznek előttünk. Ön mit gondol erről?

– A nyolcvanas-kilencvenes években az emberekben valóban égett a vágy, hogy csatlakozzunk a szabadság megtestesítőjének tekintett Nyugathoz. Ma már inkább kiábrándultságot tapasztalunk. Azt látjuk, hogy ma már Nyugaton fel sem lehet tenni azt a kérdést, hogyan kell élni, hogyan kell gondolkodni a változásokról. Az elit megmondja, mit kell gondolnunk a világról, hogyan kell élnünk a megváltozott viszonyok között. De nem csak a vélemények sokszínűsége elől zárják el a megnyilvánulás lehetőségét. A társadalmak is megváltoztak. A tapasztalható robbanás közeli feszültségek fő hajtóereje a migráció. Vegyes társadalmak alakultak ki, ahol a beáramlott tömegek integrációja szemmel láthatóan nem működik. Rémisztőek a bűnügyi statisztikák és feloldhatatlanok a kulturális ellentétek a különböző népcsoportok között. A bevándorlók mást gondolnak Istenről, mint az őshonos keresztények, másképp állnak a transzcendenciához, máshogy látják az emberek közötti viszonyokat, a férfi-nő kapcsolatot is. Az ellentétek feloldhatatlanok, de erről nem lehet nyíltan beszélni, mert az elit teljesen uralma alatt tartja a nyugati életformát, a közgondolkodást és a politikát. A kormányzatokból bürokratikus gépezetek lettek, eltűntek a fajsúlyos politikai vezetők. Csakhogy ez a bürokrácia vezetési válságba került. Mert a társadalmi, gazdasági feszültségek növekedése elérte a robbanásveszélyes szintet. Ezért csinálnak olyan színpadokat, olyan álproblémákat, amivel a feszültségeket le lehet vezetni. Ez mutatkozik meg az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban is. Mára elérték, hogy mindennél fontosabb legyen a hozzá való viszony. Azt mondják az embereknek: sorakozz fel a háború mellett! Ezzel a feszültséget kívülre helyezték. És ha így nézzük a dolgokat, akkor már nem is olyan fontos, hogy például egy francia alsó középosztálybeli melós hogyan él. Úgy vélik, így el lehet odázni a társadalmi robbanást.

– A statisztikai adatokból azonban úgy tűnik, hogy az a bizonyos alsó középosztálybeli francia, német, olasz vagy spanyol melós jóléte is megrendült az egymást követő válságok miatt. Ez nem aggasztja ezt az elitet?

– Olyan a helyzet, mint amikor az autóból már kifogyott a benzin, de egy ideig még tovább gurul. A jólét feltételei még fennállnak, de már repedezik az egész jóléti rendszer, a középosztály csúszik lefelé. De az elit ezt a problémát is igyekszik besöpörni a szőnyeg alá, és ott is tartani. Mert ha előkerül, akkor kell vele kezdeni valamit. És ezzel ismét eljutottunk oda, hogy nem szabad néven nevezni a bajt, mert csak így lehet időt nyerni ahhoz, hogy az elit bebetonozza a hatalmát. Ezt a célt szolgálja a migráció és a migrációs kvóta kilenc éve tartó erőltetése is. Úgy látják, hogy elkerülhetik a társadalmi robbanást, ha a migrációs problémát áttelepítik Közép-Európába is. Számukra elfogadhatatlan az olyan szigetek létezése, mint Magyarország. Ahol nincs bevándorlás, társadalmi béke van, kimaradnak a háborúból, és jól menedzselik a gazdasági folyamatokat is.

– Ezek szerint nem csak Soros erőlteti a migráció felpörgetését, bár nagyon pontosan kiszabta a feladatot az elitnek: évente egymillió embert kell befogadniuk az uniós tagországoknak. Ezt nyugatabbra nem kérdőjelezi meg senki?

– Soros valóban többször leírta, hogy fel kell bomlasztani a nemzetek Európáját és létre kell hozni a baloldal új szavazótáborát, hogy ne sérüljenek a mai hatalmi viszonyok. Az ezt szolgáló változások egyik fő motorja az az óriási hatalmi gépezet, amit úgy szoktunk nevezni, hogy Soros-birodalom. Mert Soros György nem kitaláció, mint a fogtündér. Valóban létezik, és a gazdaság, az államhatalom minden szintjén beavatkozik a nemzetek életébe, ha úgy diktálják az érdekei.

– A nyolcvanas évek végén a magyar államadósságról folyó tárgyalásokon Soros képviselte a Rothschild Bankházat a magyar tárgyalóküldöttséggel szemben. Felvetődik a kérdés: egy zseniális ember, vagy valójában egy pénzügyi csoport arca?

– Nyilván egy tehetséges ember, ám egymagában nem volna képes rá, hogy ekkora hatalmi gépezetet finanszírozzon, működtessen. Hiszen több mint száz országban működnek Soros-szervezetek, nem is tudni pontosan, hány ezer Soros-katona teszi a dolgát világszerte, elfoglalták a stratégiai pontokat. Ha akarja, tíz emberrel elintézi, hogy még a Kambodzsai Hírharsona is arról szóljon, Orbánnal baj van. De tudni kell, hogy a média vagy éppen az egyetemi világ csak egy-egy szegmense ennek a hálózatnak, amely úgy működik, mint egy ezerfejű Hüdra. Ha egy fejét levágod, újak nőnek a helyébe. Ám azt ne higgyük, hogy a hálózati személyeknek Soros egyenként átmosta az agyát. Eleve olyan embereket választ, akik hisznek az általa képviselt dolgokban. Már ki sem kell adni a parancsot, hogy gyűlölni kell Orbánt vagy támadni Izraelt. A szervezet magától is tudja, mi a teendője.

– Azt végképp nehéz megérteni, hogyan lehetséges, hogy éppen a Soros-szervezetek finanszírozzák az Izrael-ellenes egyetemi tüntetéseket. Akkor is, ha Soros György többször leírta a könyveiben, hogy a zsidóságnak nem az a dolga, hogy államot alkosson, hanem hogy diaszpórában élve tegyen szert befolyásra. Ez a mostani furcsa helyzet esetleg a zsidóságon belüli küzdelemre utal?

– Ez egy Sorosra jellemző ördöglakat. Ha őt személyében támadod, akkor antiszemita vagy. Akkor is az vagy, ha nem fogadod el, hogy Izraelt támadja. Soros egyébként persona non grata a zsidó államban. De valójában ilyen ördöglakatokkal van megtámogatva az egész óriási hálózata. Annak, aki fel akarja ezzel venni a harcot, megnevezve a problémákat és megnevezve Sorost, fel kell kötnie a gatyát. Sokan megpróbálkoztak vele, de nem jártak sikerrel. A magyar miniszterelnök megtette, megnevezte Sorost, sőt kitette óriásplakátra: nézzétek, ő maga az ördög, aki behozná a migránsokat, hogy szétverjék a nemzetállamot. Ráadásul a 2015-ben kirobbant migrációs válságban legyőzte Sorost, és ezzel fellépett a világpolitika színpadára.

– Ez volt a kezdete a közöttük zajló irgalmatlan küzdelemnek?

– Nem. Ennek a párharcnak közel négy évtizedes története van, csak éppen nem a szemünk előtt zajlott. Tudni kell, hogy Soros György és Orbán Viktor politikai karrierje egyaránt itt kezdődött Budapesten a nyolcvanas évek vége felé. 1992-ben, amikor a Fidesz toronymagasan vezetett a közvélemény-kutatások szerint, Soros New Yorkban tett egy ajánlatot Orbán Viktornak. Azt mondta neki: jól csináljátok, mindent hajlandó vagyok finanszírozni, hogy átvegyétek a kormányzást, nem lesz semmi gondotok. Ezt az ajánlatot Orbán Viktor visszautasította. Azt mondta, köszönjük szépen, mindenünk megvan. Ezzel megkezdődött a párharc, aminek a nagy része rejtve maradt az emberek szeme előtt. És kellett hozzá huszonöt év türelem, amíg a magyar miniszterelnök kivárta, hogy meglegyen az ereje felvenni a kesztyűt Sorossal szemben.

– Ez a küzdelem és az, hogy megnyerte a migrációs csatát 2015-ben, világhírűvé tette Orbán Viktort. Mi lehet ennek a végkifejlete?

– A küzdelem ma is tart. De azzal, hogy legyőzte Sorost, lett két tábor a világban. Az egyik oldalon állnak a globalizációban, birodalomépítésben érdekelt erők. A másik tábor tagjai azok, akik a szuverenista értékrendet képviselik. Nem véletlen, hogy Orbán Viktort és a magyarországi történéseket olyan élénk figyelem kíséri az USA-ban vagy Dél-Amerikában. Sőt, már a holland választásokon is képes volt győzelmet aratni egy olyan párt, amelyik a Fidesz–KDNP programját másolja. De persze a csata folytatódik, ez áll a Magyar Péter jelenség hátterében is.

– Vagyis M. P. nem az a magányos farkas, a platós néptribun, akinek követői hiszik?

– Egy magányos ember nyilván nem képes rá, hogy hetente finanszírozzon egy tömegtüntetést. Magyar Pétert feldobta az év eleji zűrzavar. Egyszerűen alátették a politikai infrastruktúrát, pénzt, tanácsadókat, mindent, amivel be tudtak indítani egy Volodimir Zelenszkij-típusú karriert.

– Ő lenne – Soros szavaival élve – a hasznos idióta, aki életben tartja a káoszt, amíg a kiszemelt NGO-vezetők átveszik a teljes ellenőrzést az államhatalom és a gazdaság fölött?

– Szerintem arra a kérdésre, hogy ő lenne-e a hasznos idióta, még a Soros-boszorkánykonyhákban sincs válasz. Szerintem még nem döntötték el, ő lesz-e Orbán kihívója. De ebben a történetben nem is ő a fontos, hanem azok, akik mögötte állnak. Tudjuk, mit akarnak: szétverni az ellenállás szigetét, a jobboldali kormányzású Magyarországot. A kaptafát is ismerjük. Hiszen a régiónkban, Bulgáriában, Csehországban, Ukrajnában és a volt szovjet tagköztársaságokban egy kaptafára vezényelték le a káoszteremtést és a hatalomátvételt.

– Soros számára nyilvánvalóan személyes ügy lett, hogy legyőzze Orbán Viktort. Vajon az új császár, Alex Soros is osztja ezt az apai törekvést?

– Azt nem tudom, neki is személyes ügye-e ez a küzdelem. Annyi azonban bizonyos, hogy neki nehezebb dolga lesz, mint az apjának. Sorost és céljait, eszközeit megnevezte a magyar miniszterelnök. Ezzel az a varázserő szertefoszlott, amit korábban a rejtőzködés biztosított számára. De Sorosék céljai nemcsak Magyarországról szólnak, elsősorban Európával kapcsolatosak. A Soros-projekt lényege, hogy Európát az amerikai befolyás alatt tartsák továbbra is. Az Orbán-projekt lényege pedig a független Európa megteremtése és benne Magyarország szuverenitásának megőrzése.

– Ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne egy jobboldali előretörés az uniós választásokon. Van rá esélyük a szuverenista erőknek?

– Magyarországon évtizedeknek kellett eltelniük, míg létrejött egy szervezett erő, amely szembe tud szállni ezzel a hatalommal. Európában rosszabb a helyzet, mint nálunk. Az uniós intézményhálózat pedig olyan, mint egy farkasverem, amelyet teljesen beszőtt a Soros-hálózat. Ezen kell rést ütni. A kérdés az, hogy azok az erők, akiket Orbán Viktor megjelenít, képesek lesznek-e lefaragni valamennyit ebből a hatalomból. A csata véresen komoly. A birodalomépítők nem tűrik a lázadást, és azt meg különösen nem, hogy a lázadók győzelmet arassanak bármilyen területen. A nagy játszmának folytatódnia kell. n