Orbán Viktor a 301-es parcellánál emlékezett
Orbán Viktor és Lévai Anikó fehér rózsákat helyezett el az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imre néhai miniszerelnök sírjára a 301-es parcellában. A kormányfő és felesége megemlékezett a névtelen áldozatokról és névtelen elesettekről is.Hatvanegy éve, 1958. június 16-án végezték ki az 1956-os forradalom és szabadságharc után törvénysértő perben halálra ítélt Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst. A kivégzések harmincadik évfordulóján, 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) felhívást intézett a társadalomhoz az 1956 utáni megtorlás áldozatainak erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációja érdekében. Június 16-án mintegy négyszázan koszorút helyeztek el a 301-es parcellában, és felolvasták a megtorlások 244 áldozatának névsorát, ugyanezen a napon a párizsi Pére-Lachais temetőben a családtagok jelenlétében felavatták Nagy Imre jelképes sírját.
Az állampárt 1988-ban „kegyeleti kérdésnek” minősítette az ügyet, kapcsolatba lépett az ellenzékkel és a családtagokkal. 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (MSZMP KB) Politikai Bizottságának tagja egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: az MSZMP KB történelmi albizottsága a kutatások alapján „népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek”(…)
„1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés”.
Pozsgay Imre nyilatkozatával a rendszer legfontosabb tabuja dőlt le.
Nagy Imre és mártírtársainak exhumálása 1989 áprilisának elején ért véget a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában.
A holttesteket arccal lefelé, összedrótozva, kátránypapírba csomagolva találták meg.
A hozzátartozók és a Történelmi Igazságtétel Bizottság a temetés időpontjának a kivégzés 31. évfordulóját, június 16-át javasolták, amit a kormány elfogadott. Június 8-án megállapodás született, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke részt vesz a gyászünnepségen, és kifejezi a kormány és a parlament tiszteletét az 1956-os forradalom áldozatai előtt.
1989. június 16-án, a nemzeti gyász és megemlékezés napján a Műcsarnok lépcsőjén ravatalozták fel Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsóját, valamint a tragédia minden mártírját és hősi halottját jelképező hatodik, üres koporsót. A gyászszertartáson mintegy 250 ezer ember búcsúzott a mártíroktól, beszédet mondott Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor és Király Béla,
a legnagyobb hatású szónoklatot azonban vitathatatlanul Orbán Viktor tartotta.
Az ünnepélyes újratemetést a 301-es parcellában tartották, a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát. A síroknál a családok által felkért szónokok mondtak búcsúbeszédet, végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án – azon a napon, amikor Kádár János, az állampárt első embere meghalt – a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, az elítélteket posztumusz, bűncselekmény hiányában felmentette.
A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt.
