Martin Ehl, a Hospodarske noviny című cseh napilap külpolitikai szerkesztője a magyar miniszterelnökről írt elemzést az angol nyelvű Transitions Online-on.


Fotó: MTI, archív, illusztráció

“A politikai vezetés egy olyan tudományág, amelyben a modern Európa nem jeleskedik” – kezdi cikkét Ehl. – “És ez nem csak Európára igaz: rendkívül kevés olyan politikai vezető létezik a világon, aki képes lépést tartani a nemzetközi eseményekkel, a digitális társadalommal, és a változó gazdasági tereppel. De létezik valaki Közép-Európában, aki példaként szolgálhat azok számára, akik sikeres vezetőkké akarnak válni a mai világban”.

Sikerét pedig, magyarázza Ehl, elsősorban annak a stílusnak, energiának, stratégiának és taktikának köszönheti, amelyet munkájának szentel. 

“Mindezen személyiségjegyek és módszerek csodálatot és választási győzelmet hoztak hazájában, a szomszédos országok vezetői körében pedig követendő példaként szolgálnak. Igen, jól tippeltek, akiről beszélek, az nem más, mint a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor” – elégíti ki olvasói kíváncsiságunkat az elemző.

Miután leírja, hogy jelen állás szerint Magyarországon a töredezett ellenzék pártjai az áprilisi választásokkor legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy a kormánypártokat megfosztják kétharmados parlamenti többségüktől, felteszi a kérdéseket: “A most 54 éves Orbán hogyan nőhetett egyfajta guruvá a jobboldali populisták szemében Lengyelországban és Ausztriában, sőt, még távolabb is? Miért ő vált szlovák kollégája, Robert Fico csodálatának titkos tárgyává, holott [Fico] az ellenkező oldali, szocialista táborhoz tartozik? A német és francia politikusok miért nem szállnak szembe uniós szinten Orbánnal?”.

Több oka is van ennek, állapítja meg Ehl. 

Elsőként kiemeli a magyar kormányfő “teljes odaadását a politika, mint tudományág iránt”, megemlítve, hogy az 1989-es, Nagy Imre újratemetésén elmondott, híressé vált beszéde óta Orbán Viktor egyértelműen a politikának áldozza életét.

Másodsorban megemlíti a miniszterelnök kimagasló szónoki képességeit és azt, hogy például a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) elnökével, Jaroslaw Kaczynskivel szemben angol nyelven és könnyedén szembeszáll az őt támadókkal, ráadásul azt is megtanulta, hogyan kell befolyásos uniós barátokra szert tenni.

“Ám Orbán kezében van még egy ütőkártya: gondosan építette fel a kapcsolatot a német kereszténydemokratákkal, és mostanában elsősorban a konzervatív bajor párttal” – jegyzi meg Ehl, hozzátéve, hogy az Ausztriában a választások után kialakult helyzet pedig még inkább Orbán Viktor kedvére való.

“Ami a belpolitikát illeti, a 2002-es elveszített választások után Orbán türelmesen építette újjá és egyesítette a magyar jobboldali erőket, majd a 2010-es választásokon visszavette a hatalmat. Ezután szélsebesen és hatékonyan változtatta meg a politikai rendszereket, miközben belpolitikai ellenfelei a saját problémáik – a korrupciótól a bizalomvesztésig – tengerében fulladoztak” – olvashatjuk az elemzésben. – “Orbán bebizonyította, lehetséges a politikai és gazdasági hatalom centralizálása még egy exportorientált világgazdaságban és egy európai uniós tagállam esetében is”.

“De a legfontosabb politikai tehetsége abban a határozottságban rejlik, amivel az általa kitűzött célokért küzd. A célokkal nem kell egyetértenünk (…), ám Európában éppen arra a képességre van most szükség, amit Orbán oly’ elképesztő módon kamatoztat. Csak egy politikus versenyezhet a magyar vezetővel: Emmanuel Macron. A francia elnöknek azonban nincs meg az a tapasztalata, amit egy fájdalmas vereség és három győzelem jelent – ez ugyanis Orbán Viktor elmúlt 14 évének a mérlege” – zárul az elemzés.

(demokrata.hu)