Örökbe fogadó anyák

Negyedszázados fennállásuk alatt 1119 újszülöttet segítettek szerető örökbe fogadó családhoz a Gólyahír Egyesület munkatársai. Az évente megrendezett Gólyahíres Családok Országos Találkozója rendezvényükön 2-300 örökbe fogadó család osztja meg egymással a szülővé válás örömét. Valamennyien nyílt örökbefogadás során vihettek haza kisbabát, vagyis a vér szerinti szülő és az örökbefogadó megismerhették egymást az eljárás folyamán. Mindkét fél és az őket támogató, segítő civil szervezetek legfőbb szándéka a gyermekéletek megóvása.

Életet adó és örökbefogadó

Vásárhelyi Judit 1998-ban fogadta örökbe az akkor újszülött Ádámot, ráadásul ő volt az első örökbe fogadó anya Magyarországon, aki a kisfiú születésénél is jelen lehetett. A gyermeknek életet adó, nagyon nehéz anyagi körülmények között élő vér szerinti anyának az volt az egyetlen feltétele a nyílt örökbeadásnál, hogy a kisfiút ne mutassák meg neki a szülőszobában, és a továbbiakban se keressék vele a kapcsolatot. Amint Vásárhelyi Judit fogalmaz, a hölgy csak így tudta meghozni a fájdalmas döntést és lezárni életének addigi szakaszát, amiért tisztelet érdemel, hiszen igyekezett gondoskodni a gyermek jövőjéről.

– Abban a különlegesen intim helyzetben Ádám születése leírhatatlan élmény volt, maga a csoda. Olyan tapasztalás, amelyet aligha tudok szavakkal kifejezni, inkább csak megélni lehet. Mindig is anya szerettem volna lenni, így abban a pillanatban új időszámítás kezdődött az életemben. Amint a karjaimban tarthattam az újszülött Ádámot, a fülébe súgtam, hogy „mostantól én leszek a te mamid”. Az életet adót a szülés alatt végig segítettem, átéreztem a helyzetét, hiszen mindkettőnk legfőbb célja az volt, hogy a gyermeknek minél jobb legyen. Voltaképpen az „életet adó” kifejezést is én hoztam be a hazai köztudatba, mert felemelőbbnek tartottam, mintha a szülő nő, a vér szerinti vagy biológiai anya szófordulatot használtuk volna.

Vásárhelyi Judit elmeséli, hogy a hölgynek akkor már volt egy 14 éves fia a korábbi kapcsolatából, de a várandóssága alatt az új párkapcsolata is tönkrement, ezért egyedül, támasz nélkül maradt. Így dönthetett az örökbeadás mellett, amelyet civil szervezet közvetített.

– 27 évvel ezelőtt a nyílt örökbefogadás még gyerekcipőben járt. A témával foglalkozó szervezetek épphogy csak bontogatták a szárnyaikat, alig állt rendelkezésre szakkönyv, nem voltak tanfolyamok, és az internet is korlátozottan volt hozzáférhető. Jómagam is végigmentem azon az érési folyamaton, amelynek során a szívem teljes melegével, őszintén ki tudtam mondani, hogy bárki gyermekét elfogadom, ami véleményem szerint elengedhetetlen hozzáállás. A családom teljes odaadással viszonyult az örökbefogadáshoz, a kórházban a szüleim is örvendezve várták az immár kilencedik unokájukat. Számunkra természetes volt, hogy akkor is vállaljuk a babát, ha valamilyen betegséggel, illetve fogyatékossággal születik, vagy éppen nem fehér bőrű. A visszautasítás ugyanis a mi meggyőződésünk szerint cserbenhagyás lett volna…

A szőke hajfürtös, kék szemű Ádám, akit Judit csak kis hercegként emleget, szerencsére egészségesen jött a világra. A ma már külön háztartásban élő, vendéglátásban dolgozó fiatalember alkalmanként előadásokat is tart a Gólyahír Egyesület által kisbabára váró családok számára szervezett programokon.

A civil szervezetnél Vásárhelyi Judit hosszú évek óta önkéntesként tevékenykedik, és a közösségi eseményeken mindig szívesen mesél sorstársainak arról a csaknem három évtizeddel ezelőtti napról, amikor édesanya lett.

Civilek a krízisterhesekért

Mócsa Nikoletta, a Gólyahír Egyesület elnökségi tagja arról tájékoztat, hogy az elmúlt években kevesebb csecsemőt fogadtak örökbe egyesületük segítségével. Számuk az utóbbi két esztendőben nem érte az átlagosnak tekinthető 49-et: míg tavalyelőtt 37, addig 2024-ben 22 újszülöttet vittek haza támogatásukkal a nem vér szerinti szülők. A tendenciát azzal magyarázza, hogy 25 évvel ezelőtti megalakulásuk óta már sokkal több civil szervezet foglalkozik krízishelyzetben lévő, nyílt örökbeadást választó várandós anyák támogatásával, így a feladat is jobban megoszlik közöttük.

– Szervezetünket nem az örökbeadás-közvetítésére alapítottuk, hanem krízisterhes kismamák támogatására és a csecsemőgyilkosságok megelőzésére. Számunkra az igazi siker, ha a vér szerinti családban tudjuk tartani az újszülötteket. Évente több mint kétszáz kelengyecsomagot küldünk ki olyan rászoruló családoknak, ahol nincsen örökbeadási szándék, és a tárgyi adományok nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek a vér szerinti szüleikkel maradjanak. Önkéntes szakembereink minden megyében elérhetők, és a (06 80) 203 923-as krízisvonalunkon is készséggel nyújtunk felvilágosítást aktuális kérdésekben.

Felelős, nehéz döntés

Mócsa Nikoletta arról is beszél, hogy az egyesület látókörébe kerülő 17–44 év közötti várandós nők helyzete annyiban hasonlít, hogy egyaránt komoly egzisztenciális problémákkal küzdenek.

– Nagyrészt egyedül, családi támogatás nélkül élő, gyakran állami gondozásból kikerült személyekről beszélünk, akiknek sokszor még a lakhatásuk sincs biztosítva. Számos esetben éppen azért kerülnek válsághelyzetbe, mert az elhagyatottság elől valamilyen kötődést keresve párkapcsolatba menekülnek, de krízisterhesség esetén mégis magukra maradnak. A fiatal, jövedelem és számos esetben társadalombiztosítás nélkül élő lányoknak még a nem kívánt terhesség elleni védekezésre sem telik. A vér szerinti szülők között akadnak olyanok is, akik egyedüli családfenntartóként nem tehetik meg, hogy a már meglévő gyermekeik mellé újabb testvért vigyenek haza – sorolja a példákat a szakember.

Mócsa Nikoletta hangsúlyozza, hogy az örökbeadást választó nők szégyellik a körülményeiket, és vívódásokkal teli hetek, hónapok alatt hozzák meg felelősségteljes döntésüket, ami egyáltalán nem könnyű a számukra.

– Nem mindenkinek adatik meg, hogy jó anyagi körülmények közzé szülessen. Úgy vélem, hogy ítélkezés helyett sokkal inkább méltányolni kellene azokat a gyermekükről nyílt örökbeadással gondoskodó szülő anyákat, akik azért vállalják az eljárást, mert biztonságos környezetben szeretnék tudni az újszülöttet.

A Gólyahír Egyesület elnökségi tagja hozzáfűzi, hogy a gyámhivatal által kiállított alkalmassági határozat birtokában jelentkező örökbe fogadó szülők eltérő társadalmi háttérből jönnek. Megkeresik őket jómódú, magasan képzett, de szerényebb megélhetésű, alacsonyabb iskolai végzettségű párok is, évente mintegy kétszázan.

– Több civil szervezettel egyeztetve úgy vélem, hogy indokolt lenne újra kötelezővé tenni a jelenleg önkéntes 40 órás felkészítő tanfolyamot a gyermeket örökbe fogadni szándékozók számára, hogy maradéktalanul tisztában legyenek a rájuk váró szülői feladatokkal.

Amint fogalmaz, ismeri a szociális ágazat szakemberhiányából eredő problémákat, ám szerinte a gyermekáldás előtt álló nehéz sorsú egyedülálló anyák szélesebb körű – a felvilágosítástól a lakhatásuk megoldásán át az anyagi segítségnyújtásig terjedő – állami támogatásával még több esély nyílhatna arra, hogy a kisbabák az eredeti családjukban nevelkedhessenek.