Fotó: ShutterStock/Lordn
Hirdetés

A Covid-járvány előtti demográfiai adatokból úgy tűnhetett, hogy a 2010 után bevezetett családtámogatásai eszközök hozzák a tőlük elvárt eredményeket, és a 2010-ben mért 1,2 körüli termékenységi rátát sikerül kettő közelébe tornázni. Az emelkedés azonban megállt, és azóta hullámzó értékeket regisztrálnak a demográfusok. Egyvalamiről azonban nem felejtkezhetünk meg: a magyar családtámogatási rendszernek van örvendetes mellékhatása is, segíti a középosztály folyamatos erősödését, szélesedését. Ez nem mellékes szempont, mert a kollektív emlékezet őrzi mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyeket átéltünk az utóbbi 35-40 esztendőben. A 90-es évek átalakuló világát, amely felmorzsolta a középosztályt; a balliberális kormányzás tizenkét évének emlékeit, széles rétegek lecsúszását, a családok meggyengülését, esetenként széthullását, amikor a vágyott gyermekek ezrei nem születhettek meg.

Otthon mint befektetés

A lépésről lépésre felépített családtámogatási rendszer azonban mégis fordulatot hozott nemcsak a termékenységi ráta alakulásába, a középosztálybeli családok életébe is.

– A családtámogatási rendszer intézkedéscsomagja sokat segített és segít – szögezi le Sebestyén Géza, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője –, hogy a magyar családok a középosztály tagjaivá váljanak, vagy ha már odatartoznak, anyagilag is megerősödjenek. A családi adókedvezmény progresszív jellegével egyszerre támogatja a gyermekvállalást és motiválja a szülőket, hogy képezzék magukat, vállaljanak magasabb hozzáadott értékű munkát, és nem utolsósorban hogy dolgozzanak Magyarországon. Ráadásul a juttatások jelentősen csökkentik a nők és a férfiak keresete közötti rést. Mindez együttvéve segíti a magyar családok anyagi erősödését, azaz a szegényebb családok középosztályba emelkedését és a középosztály anyagi helyzetének a javulását is.

Korábban írtuk

A Gazdaságpolitikai Műhely vezetője úgy látja, a csok támogatások abban segítenek, hogy a szülőknek és a gyerekeknek ne kelljen túlzsúfolt otthonokban lakniuk. Mint rávilágít, a nagyobb ingatlan kiváló nyugdíj-megtakarítás is, hiszen a gyerekek kirepülése után kisebbre lehet cserélni, és a két érték közötti különbséget akár nyugdíj-kiegészítésre is felhasználhatják a szülők. Mindezek mellett a csok jelentősen javítja a családok vagyoni helyzetét is.

Stabilitás kell

Sebestyén Géza kiemeli a babaváró hitel jelentőségét is. Mint mondja, ennek is a fentiekhez nagyon hasonló hatása van, segít a gyermekvállalás anyagi terheinek viselésében. Ellensúlyozza azt a veszteséget is, ami a középosztálybeli szülőket a gyermeknevelés érdekében a karrierépítésből kivont idő és energia a miatt éri. Mint a szakértő rávilágít: nemzetközi kutatások is alátámasztják, hogy e hatás csökkenti a gyermekvállalási kedvet a középosztálybeli családokban, ám ezt a magyar kormányintézkedések, így a babaváró hitel is mérsékelni tudják. Ez a veszteség egyenesen arányos az anyagi helyzettel, így a középosztály tagjainál nagyobb, mint az alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportoknál.

Fotó: ShutterStock/Xavier Lorenzo

Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője kitér arra is, hogy milyen komoly segítséget jelentett az óvodai férőhelyek bővítése, a nagycsaládból érkezett gyerekek ingyenes iskolai, óvodai étkeztetése, az ingyenes tankönyvek. Mindez stabilabbá teszi a családok anyagi helyzetét, javítja ellenálló képességét. Mint ahogyan a gyed, a gyes és a gyet, valamint a részmunkaidős álláslehetőségek szaporodása azok számára, akik nem kívánják teljesen feladni a karrierjüket a gyermekáldás miatt.

Hal helyett háló

Ma már a családtámogatási intézkedések mellett más eszközök is rendelkezésre állnak, amelyek egyszerre segítik a gyerekek iskoláztatását, a családok megerősítését, a munkaerőpiaci igények kielégítését és az alsó középosztály felemelkedését, a társadalmi mobilitást. Ezek között az egyik legfontosabb az az ösztöndíj- és támogatási rendszer, amely a azoknak nyújt segítséget, akik nyolcadik osztály után valamelyik szakképző intézményt választják.

Bauer Béla szociológus, a Századvég vezető kutatója egyetért azzal, hogy a szakképzési rendszer átalakítása valóban a középosztály szélesedését, a társadalmi mobilitást szolgálja. Ám úgy látja, óriási jelentősége van annak is, hogy a jobboldali fordulat visszaadta a munka, a szaktudás becsületét. Ezzel azt a dilemmát is megválaszolta, hogy hálót vagy halat kell-e adni a leszakadóknak. Mert segélypolitika helyett az előbbi teszi lehetővé széles rétegeknek az anyagi boldogulást. Ám ehhez olyan biztos alapokat és kereteket kell nyújtania a politikának, amelyek erősítik a családok értékátadási képességét is.

A szociológus szerint e téren van még feladata a magyar társadalomnak. Mert, mint mondja, a középosztálylét nem csak biztos anyagi hátteret jelent, egyben felelősségvállalást is a nagy társadalmi célokért. Bauer Béla úgy látja, a közgondolkodás ma még elsősorban a szakmai karriert, a gazdagságot tekinti valódi sikernek, a családi értékeket, például a gyermekvállalást ezek mögé sorolja. Ezt a helyzetet az változtathatná meg, ha közmegegyezés jönne létre a legfelső társadalmi csoport és a középosztály között az értékválasztási rangsor ügyében. Az ilyen közmegegyezés erőteljesen támogatná, hogy a középosztály széles rétegei felsorakozzanak a demográfiai célok mögött.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Önállóság foggal-körömmel?

Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatásvezetője nem anyagi okokat lát a gyermekvállalási hajlandóság csökkenésében. Mint mondja, a korábbi generációk lényegesen kevesebb anyagi támogatást kaptak a gyermekvállaláshoz, mint a ma szülőképes korban lévő nemzedék. Lehetőségeik is lényegesen szűkebbek voltak, mint amivel a mai tizen- és huszonévesek számolhatnak. Ennek ellenére megszülettek a vágyott gyerekek, igaz, a kétgyermekes családmodell lett általános a hatvanas évektől. A fiatalok lehetőségeit bővíti az is, hogy már a megszületendő gyerekek ígéretével is olyan kedvezményes hitelekhez juthatnak, amilyenekhez régen hozzá sem férhettek a fiatal családok. A klinikai szakpszichológus szerint a mindenki előtt nyitva álló gyermekintézmény hálózat, a bölcsődei, óvodai ellátás, a sokféle tanulási, képzési lehetőség szintén a családok stabilitását, a tervezhető jövőt szolgálják.

Hal Melinda a bajok gyökerét elsősorban a fiatalok mentális állapotában látja. Mint mondja, a mai tizennyolc évesek közül minden negyedik mentális problémákkal küzd, pedig néhány év múlva ők fognak családalapító korba lépni, és dönteniük kell a gyermekvállalásról. Erre azonban nincsenek felkészülve. Elköteleződési és megküzdési képességeik hiányosságai miatt nem tudnak hosszú távú terveket kovácsolni. Ez nemcsak a demográfiai adatokban mutatkozik meg, ma már érzékelhető a gazdaságban, a munkaerőpiacon, a migrációban és az emigrációban is. Gondokat okoz, hogy a fiatalok tekintélyes része képtelen meggyökeresedni egy-egy munkahelyen, és nehezen hoznak meg magánéleti döntéseket is, különösen hosszú távra.

Hal Melinda úgy látja, súlyos társadalmi következményei vannak annak is, hogy a média azt sulykolja a fiatalokba: foggal-körömmel légy önálló, őrizd meg a függetlenségedet, szabadulj meg minden olyan köteléktől, mint amilyen egy stabil párkapcsolat, a család vagy éppen a gyermek! Különös tehertétel ugyanis a fiatal családoknak, hogy többnyire magukra vannak hagyva a gyerekek megszületése után a hétköznapokon felmerülő problémáikkal, noha vannak már olyan alapítványok, klubok, társaságok, amelyek támogatást nyújtanának. A társadalomnak kellene aktívabbnak lenni ilyen támogató közösségek létrehozásával.

Hal Melinda a lelki egészség megerősítésében, egy nemzeti szintű, értékorientált mentális egészségstratégia kidolgozásában látja a megoldást ezekre a gondokra. Mint kiemeli, már a tizenéveseket fel kellene készíteni arra, hogy a családalapítás egy szövetség vállalása, és a gyermek érték. Igenis meg kell küzdeni a család stabilitásáért, nincsenek instant megoldások. Az élet nagy kérdéseire mindenkinek magának kell megtalálnia a választ.

Többen, de nem elegen című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.