Őszintén az elhalálozásokról
Magyarország a világon egyedüliként a Covid-halálozások között tartja nyilván azokat a súlyos alapbetegséggel rendelkezőket, akiknek az életét a fertőzés rövidítette meg. Más államok járványstatisztikáiban azonban csak olyan személyek szerepelnek, akiknek a halála kizárólag a vírus számlájára írható. A statisztikusok szerint az adatok éppen ezért nem vethetők össze. Tisztább képet kapunk a kór pusztításáról, ha az éves többlethalálozás számait vizsgáljuk.
Az ellenzék foggal-körömmel harcol, hogy megrendítse az emberek bizalmát abban, kezelhető keretek között tudjuk tartani a járványt. A cél érdekében a keleti vakcinák szüntelen támadása mellett ismét azt emlegetik, hogy Magyarországon halnak meg a legtöbben a világon Covid-fertőzésben. A fröcsögő parlamenti beszédek, a balliberális lapok és portálok cikkei és a közösségi oldalakon közzétett bejegyzések azt mutatják: az ellenzéki pártkatonákat egyáltalán nem befolyásolják a tények vagy a szakmai szempontok. Kezükre játszik, hogy a statisztikusokon kívül kevesen vannak, akik átlátják, valójában mit mutatnak a napi, heti vagy éppen éves halálozási adatok.
Erősíti a balliberális hazugságok, csúsztatások erejét, hogy a napjainkban nyugdíjaskorba lépő Ratkó-gyerekek és a némileg korábban, a háború után születettek egészségi állapota valóban rosszabb az európai átlagnál. E nagy létszámú békeviselt nemzedék felnőttkorában olyan megpróbáltatásoknak volt kitéve, amikre nem készítette fel őket a gyerekkoruk. Túléltek két rendszerváltozást, egyet 1990-ben, egyet – szerencsére – 2010-ben. Megélhették egzisztenciájuk többszöri megrendülését, kipróbálhatták a változó viszonyokhoz való alkalmazkodásnak, a küzdelemnek és az önkizsákmányolásnak számtalan módját, ami elvezetett odáig, hogy népbetegség lett a magas vérnyomás, a szívbetegség, a diabétesz, a rák. Vagyis éppen azok a megbetegedések, amelyek hordozói a legvédtelenebbek a Covid-vírussal szemben, és a legnagyobb számban esnek áldozatul a járványnak, növelve a napi-heti-havi halálozások számát.
A leggyengébb pont
Ha pusztán a heti halálozási adatokat vizsgáljuk, szögezi le dr. Békeffy Magdolna belgyógyász, valóban plasztikusan kirajzolódik a járványgörbe alakulása.
– Ahogyan emelkedik a megbetegedések száma, rendszerint úgy emelkedik az elhalálozásoké is. Ám érdemes megvizsgálni, milyen alapbetegségekben szenvedtek azok, akik feladták a vírussal való küzdelmet. Hiszen az elhunytaknak mindössze néhány százaléka halt meg kizárólag a Covid-fertőzés következtében. A betegek elsöprő többségénél a vírus csak felgyorsította a halálhoz vezető folyamatokat.
Az orvosi diagnózist alátámasztják a halálozási lista adatai is. Az elhunytak valóban elsöprő többsége valamilyen komoly alapbetegséggel küzdött, amikor elkapta a koronavírust. A súlyos szív- és érrendszeri betegségek, valamint az olyan anyagcserezavarok, mint a diabétesz mellett feltűnően sok az áttétes rákkal küzdők aránya.
A jelenségre dr. Békeffy Magdolna ad magyarázatot. Mint mondja, a daganatos betegek legyengült immunrendszere képtelen gátat vetni a vírusok szervezeten belüli gyors szaporodásának. Tovább gyengíti életesélyeiket, ha a megfertőződés például a sugárkezelés vagy a kemoterápa alatt-után következik be.
A Covid komoly veszélyt jelent a diabéteszben szenvedőkre nézve is. Hiszen minden kórházi ápolásra szoruló fertőzött nagy dózisú szteroidkezelést kap, hogy elkerülje az úgynevezett citokinvihart, amelynek során az immunrendszer veszélyesen felfokozott reakciója lép fel, pestiesen szólva túltolja a védekezést. A szteroidok azonban a lappangó cukorbetegséget is felszínre hozhatják, és kezelt diabétesz esetében is felboríthatják a szénhidrát-anyagcserét, ami végzetes lehet.
A szív- és érrendszeri, valamint más, súlyos alapbetegséggel küzdők esetében azért lehet drámai kimenetelű a megfertőződés, mondja dr. Békeffy Magdolna, mert a vírus azon a ponton támad, ahol a legvédtelenebb a beteg.
– Ez az érintett szervek olyan gyors állapotromlását eredményezheti, hogy minden orvosi erőfeszítés ellenére az élettel összeegyeztethetetlen állapot állhat elő.
A fentiek mellett a belgyógyász az elhízás kockázataira is figyelmeztet. Mint mondja, az extrém zsírpárnák rendkívüli módon megnehezítik a beteg átlélegeztetését, ami gyorsan elvezethet a tragikus végkimenetelhez.
Mindez bőven megmagyarázza, miért halnak meg olyan sokan azok közül, akik előrehaladott alapbetegségük mellé begyűjtöttek egy koronavírus-fertőzést is. Nagy kérdés azonban, hogy – mint az ellenzék állítja – valóban szégyenkeznünk kell-e az elhalálozások magas száma miatt, ha megvizsgáljuk más országok adatait. Dr. Békeffy Magdolna szerint egyáltalán nem.
– Magyarország az egyetlen állam, amelyik az alapbetegségtől függetlenül a Covid áldozataként tartja nyilván azokat, akiknél igazolt a fertőzés. Minden más ország statisztikáiban a beteg alapbetegsége jelenik meg a halál okaként.
Eltérő módszerek
A nemzetközi adatszolgáltatási gyakorlatnak ez a sajátossága azért is különös, mert a politikusok és a különböző területek szakértői az utóbbi száz évben fontosnak tartották, hogy pontos képük legyen a hazájukban és a nemzetközi térben zajló folyamatokról a helyes döntések érdekében. Ez különösen igaz napjaink globalizált világában. Magyarország a többi közép-európai országhoz hasonlóan ezért igazította saját adatgyűjtési gyakorlatát az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a szabályaihoz. A nemzetközi szervezetek pedig általában igyekeznek valamiféle útmutatást adni az új jelenségek, folyamatok számbavételéhez. Ezeket az útmutatókat az államok általában elfogadják, és ehhez igazítják saját adatgyűjtésüket.
Ezúttal azonban nem így történt. A WHO ugyan már tavaly tavasszal kidolgozott egy protokollt, miként kell rögzíteni a halálokot, ha a covidosnak komoly alapbetegségei is voltak, ám az államok elsöprő többsége nem képes az útmutatás szerinti adatközlésre a kórházak és a halottkémek leterheltsége, vagy éppen, mint például Afrika számos országában, az egészségügyi rendszer fogyatékosságai miatt.
Magyarországon mindez nem így van, hiszen az egységes népegészségügyi hálózat és ellátórendszer alkalmazkodni tudott az adatrögzítési szabályokhoz. E tények alapján egyértelmű, hogy egyszerűen nem vethetők össze az egyes országok által közzétett napi, heti, havi Covid-halálozási adatok. Vagyis az a vád, amely szerint Magyarországon halnak meg a legtöbben a járvány következtében, egyszerű hazugság.
A számok beszélnek
A statisztikusok természetesen mindig megtalálják a módját, hogy rendet teremtsenek a káoszban. Tóth G. Csabának, a KSH Népességtudományi Kutatóintézete tudományos munkatársának tanulmánya szerint közelebb jutunk a valós adatokhoz, ha a járvány előtti és az alatti halálozások számát hasonlítjuk össze. A többlethalálozások számából meglehetős biztonsággal kimutatható a vírus pusztításának mértéke. Az így összevethető adatok arra is rávilágítanak, hogy az egyes államok mennyire voltak hatékonyak a vírus elleni küzdelemben.
Tóth G. Csaba kutatásai szerint tavaly a koronavírus megjelenésétől kezdve az év végéig közel 14 ezerrel, azaz havonta átlagosan 14 százalékkal többen haltak meg, mint ha nem lett volna járvány. Ez a szám megegyezik az Eurostat által közölt átlaggal.
Még kedvezőbb ránk nézve a mutató, ha az éves halálozási többlet adatait vizsgáljuk. Ezek szerint míg az uniós átlag 11,5, addig Magyarország 8,7 százalékot könyvelhetett el. A kutató becslése szerint a miénknél lényegesen rosszabb helyzetben vannak olyan tagállamok, mint például Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Csehország, Románia vagy Belgium. Igaz, a hazai adatoknál némileg jobbak a számok mások mellett Németországban, Svédországban, Dániában, Finnországban.
Tóth. G. Csabának a többlethalandóságra vonatkozó becslése szerint az elhunytak 86 százaléka 65 évesnél idősebb, tíz százalékuk 50–64 éves volt. Az ennél fiatalabbak körében a többlethalandóság négy százalékot tett ki.
Még beszédesebbek a Központi Statisztikai Hivatal adatai. A KSH internetes oldalán a halálozások számait heti bontásban megtaláljuk 2015. január 1-jétől (https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0068.html) máig. A heti halálozások csak 2020 végén tértek el a többéves átlagtól érzékelhetően, ám öt év távlatában a hetenkénti halálozások grafikonján jelentős változás nem figyelhető meg.
Az eddig napvilágot látott számok igazolják, hogy helyes volt a döntés, miszerint először a legveszélyeztetettebb korosztályokat kell beoltani. Lapzártánk idejére e korosztály kilencven százaléka sorra került, és jó úton halad a náluk fiatalabb, de krónikus betegséggel küzdők immunizációja is. Mindez azt mutatja, hogy valóban méltánytalanok és aljasak a halálesetek számának alakulása miatt indított ellenzéki támadások, amelyek pusztán a bizalom megrendítését szolgálják, lenullázva a védekezésben küzdő orvosok, járványügyi szakemberek és rendvédelmi dolgozók erőfeszítéseit. Abban a reményben, hogy a gyászolók fájdalma révén a balliberális pártok képesek lesznek politikai előnyt kovácsolni a keserves járványhelyzetből.
