– Amikor kiderült, hogy Orbán Viktor elszámoltatásért felelős kormánybiztosnak kérte fel, a sajtóban voltak, akik rögtön párhuzamot vontak az előző kormány közpénzügyi államtitkára, Keller László és az ön tevékenysége között.

– Pedig a két helyzet jelentősen különbözik. Ha visszaemlékszünk, 2002-ben a szocialisták és a szabad demokraták egy folyamatosan fejlődő gazdaságot, jó állapotban lévő országot vettek át, a kampányban is azt mondták, hogy több pénzt kell adni az embereknek. Akkor szó sem volt egyre nagyobb mértékű eladósodásról, megszorításról, üres kasszáról. Aztán jött a balliberális kormányzat, jött Keller László, és elkezdődött az előző kormányhoz szerintük kötődő személyek szisztematikus levadászása. Keller feljelentésgyárat működtetett, politikai megrendelésre kreált botrányokat. Aztán az idő bebizonyította, hogy felesleges munkát végzett, hiszen senkit nem ítéltek el az ő feljelentései nyomán, a vádak ugyanis nem bizonyultak igaznak. Mit látunk most? Megroppant gazdaságot, növekvő eladósodást, emelkedő munkanélküliséget, óriási hiányt. És látjuk azt is, hogy már most számtalan korrupciógyanús ügyet vizsgálnak a hatóságok, s Zuschlag Jánostól Hunvald Györgyön át Hagyó Miklósig jól ismert nevek várják a rácsok mögött a jogerős döntést.

– Ezek szerint az igazságszolgáltatás teszi a dolgát. Akkor miért van szükség arra, hogy kormányzati szinten foglalkozzanak az ügyekkel?

– A BKV-botrányoktól Sukoróig számtalan gyanús ügyről tudnak az emberek. Bár tény, mostanában egyre több eset kerül az igazságszolgáltatás elé, ugyanakkor évekig azt tapasztalták a választók, hogy soha egyetlen politikust nem vontak felelősségre. Ezért, teljesen érthetően, elegük lett ebből a következmények nélküliségből, társadalmi elvárás volt, hogy ilyen tekintetben is új időszak kezdődjön. Úgy gondolom, a megkapott kétharmados támogatásban ez az igény is benne volt. Mi megígértük a kampányban az elszámoltatást, s ezt az ígéretünket is betartjuk. Az átadás-átvétel után a hivatalos iratok a kezünkbe kerültek, olyan papírokba is módunk van betekinteni, amelyeket eddig nem láthattunk. Az én feladatom az, hogy a gyanús ügyeket megvizsgáljam, és ahol szükségét látom, ott ezeket az iratokat a hatóságokhoz továbbítsam. Ez teljesen törvényes és demokratikus folyamat, hiszen aki nem követett el törvénysértést, annak nincs oka a rettegésre, aki pedig gyanúnk szerint vétett a jogszabályok ellen, annak sorsáról nem mi, hanem az igazságszolgáltatás szervei döntenek.

– Miért eshetett önre a választás ezen a poszton?

– Erről Orbán Viktort kellene megkérdezni. Talán része lehetett ebben annak, hogy pályafutásom során nem ez az első hasonló feladat. Miután 1998-ban a Fidesz delegáltjaként az ÁPV Rt. felügyelő bizottságába kerültem, vizsgáltuk például a Mosonmagyaróvári Timföldgyár privatizációját.

– Ahol találkozhatott Gyurcsány Ferenc és cége, az Altus nevével is…

– Mint ahogy később is, amikor a 2002–2006-os parlamenti ciklusban tagja voltam a Gyurcsány–Apró családi és gazdasági érdekkör meggazdagodását vizsgáló bizottságnak. Hasznos tapasztalatokat, ismereteket szereztem akkor is. Emellett a parlamentben több mint ezer interpelláció, írásbeli kérdés fűződik a nevemhez különböző privatizációs ügyekben. Jogászként mindig érzékeny voltam a gyanús esetekre.

– Mely ügyeket fogják vizsgálni?

– Már a kampányban megjelöltünk tizenegy területet, amelyet mindenképpen megnézünk alaposabban. Ezek közé tartozik a BKV szétlopásának ügye, a kormányzati negyed, Sukoró, az MTV-székház eladásának és építésének ügye, a Posta-székház eladása, a Budapest Airport és a Malév privatizációja, valamint az állami cégvezetők végkielégítéseinek ügyei. De természetesen nemcsak ezek kerülnek terítékre, hanem a ma még a közvélemény előtt nem ismert, kisebb ügyek is. Mondok egy példát: az egyik államtitkár ötmillió forint vissza nem térítendő támogatást adott a felesége cégének, amikor az egy pályázaton vett részt. Hiába „csak” ötmillióról van szó, ez a módszer is tűrhetetlen. Vannak olyan példák is, mint mondjuk egyes Volán-társaságok esete, ahol nagy forgalmú járatokat szerveztek ki off shore-hátterű cégeknek. Miért nem érte meg ezeket a Volánnak működtetni? Szóval igyekszünk minden területre figyelmet fordítani, és sajnos ilyen, úgymond kisebb ügyek százai derülhetnek még ki. S az alaposság nemcsak azért fontos, hogy az elmúlt nyolc évről pontos mérleget készíthessünk, hanem azért is, mert csak úgy lehet lezárni a múltat és új rendszert építeni, ha ezeket a kérdéseket nem hagyjuk függőben. Szakszerűen és körültekintően fogunk eljárni, hogy ahol törvénytelenség történt, ott az elkövető ne úszhassa meg a felelősségre vonást. Szerintem például eseti bizottságok, vizsgálóbizottságok formájában, nem megspórolható az sem, hogy egy-egy nagyobb üggyel az Országgyűlés is foglalkozzon, minden prekoncepció nélkül meghallgatva az ilyen történetek szereplőit, azokat, akik a döntéseket hozták. Csak így lehet visszaállítani a politikusok tekintélyét.

– Ezek szerint nem csupán a nagy, az előző kormányzathoz közvetlenül köthető eseteket vizsgálják? Hiszen csak Budapesten ügyek tucatjai váltak ismertté, a végkielégítésektől az olyan tanulmányokig, mint az úgynevezett fonódó villamoshálózaté, amely oldalanként egymillió forintba került.

– Betűnként ötezer forintba. Természetesen foglalkozunk az ilyen esetekkel is, hiszen itt is közpénzekről van szó, nem is jelentéktelen összegekről. Például a kérdésben említett fonódó villamos-tanulmány kapcsán kétszáznegyvennégymillió forintról. Nem az a baj, ha egy állami vagy önkormányzati cég szakértőt alkalmaz vagy tanulmányt készíttet, de egyrészt ennek legyen kézzelfogható haszna, eredménye, másrészt legyen reális a kifizetett összeg. Meggyőződésem, hogy súlyos milliárdokat spórolhatunk meg, ha a jövőben csak valós munkáért és csak reális összegekért lehet szerződéseket kötni.

– Két évre szól a megbízatása. Mit gondol, mikor tud már egy hozzávetőleges adatot mondani arról, milyen károk érhették az országot a törvénytelen ügyek kapcsán?

– Ez ma még megjósolhatatlan. De azért vállaltam ezt a feladatot, hogy ahol megsértették a jogszabályokat, azokat az ügyeket megismerhessék az emberek, így ezen eseteket folyamatosan a nyilvánosság elé tárom, tárjuk majd. Az új rendszer egyik alapja a nyíltság és az őszinteség.

Bándy Péter