Otthonra lelt a Lakatos család

A Demokrata december 20-i számában megjelent írás.

A júniusi tűzeset után a három gyermekét egyedül nevelő Lakatos Zoltánnak a felsőzsolcai önkormányzat segített albérletet találni, ahol azonban csak október közepéig maradhattak, ugyanis az ingatlanban nem volt fűtés. Szeptember végén, a tűzeset után három hónappal találkoztunk a családdal, akkor az édesapa arra panaszkodott, hogy még nem talált megfizethető albérletet, és attól fél, ha fedél nélkül maradnak, a gyámügy elveszi tőle a gyermekeit. Beszámoltunk arról is, hogy két helyről kaptak pénzbeli segítséget. A Bing és Mesés Barátai nevű miskolci rendezvényszervező cég 375 ezer forint pénzadományt gyűjtött össze, míg az egyik kereskedelmi televízió riportműsorának köszönhetően 270 ezer forintot adakoztak a jószívű nézők. Cikkünk végén mi is olvasóinkhoz fordultunk, hogy pénzzel vagy egyéb adománnyal segítsenek a családon. Akkor még álmodni sem mertünk arról, hogy amikor két és fél hónap múlva viszontlátjuk a családot, lakhatási problémájuk megoldódik, nem kell többé aggódniuk a gyámügy miatt, és hogy a jóakaratú embereknek köszönhetően Zoltán egy éven belül újjá tudja építeni a leégett házat. De még ennél is hihetetlenebb és mesébe illő az, ahogyan a családfő élete alakult a cikkünk óta eltelt idő alatt.

Új otthon

Lakatoséknak október közepén mindenképpen el kellett hagyniuk ideiglenes albérletüket, csakhogy Zoltán még október elején sem talált másikat. Már nagyon szorította őket az idő, de vagy a kinézett ingatlannal akadt valami probléma – például nem volt konyhája –, vagy irreálisan sok kauciót kért volna a bérbeadó, vagy egyszerűen csak nem akarták kiadni a lakást egy háromgyermekes famíliának. Említettük, hogy a tűzeset után egy miskolci rendezvényszervező cég adománygyűjtő műsort rendezett a családnak. Amikor Dudás Ildikó, a fenti vállalkozás tulajdonosa megtudta, hogy nincs hová menniük, bérleti díj nélkül felajánlotta nekik, hogy költözzenek az Igricin található hétvégi házába. Igrici alig ezerfős település az M3-as autópálya tövében, Miskolctól negyven, a család előző lakhelyétől mintegy harminc kilométerre. Ide, egy száz négyzetméteres, háromszobás házba költözött a Lakatos család október 15-én.

– Ezt már a Demokrata olvasóinak pénzadományából vettem. Bízom benne, hogy kitart tavaszig – mutat Lakatos Zoltán a ház bejáratánál lévő hasított tűzifára, amelyet hatszázezer forintért vásárolt.

Mint elmondja, olvasóink összesen kétmillió-háromszázezer forintot küldtek cikkünk felhívása nyomán. Az adományok azóta is folyamatosan jönnek, tegnap is beérkezett harmincezer forint.

– Muszáj volt a leégett házamhoz kétszázötvenezer forintért konténert rendelnem, mert el kell takarítanom a romokat, továbbá a leégett tetőszerkezetet is renováltatnom kellett, hogy legalább ne ázzon szét teljesen a ház. Amikor pedig ide beköltöztünk, százötvenezerrel kellett feltöltenem az előre fizetős villanyórát. Ildikónak megígértem, a lakhatásunkért cserébe kifestem a szobákat, elvégzek néhány felújítást, mert ebben a házban már régóta nem lakik senki, így otthonosabbá is szeretném tenni. Az előszobában a linóleumot már kicseréltem laminált padlóra, a WC-t is rendbe hoztam, ezeket mind az adományokból tudtam fizetni – sorolja Zoltán, aki nem csak az anyagi segítségért hálás.

Egy ügyvéd olvasónk azzal kereste meg, segít pert indítani az elektromos vízmelegítőt gyártó cég ellen. A tűz az elektromos vízmelegítő fűtőszálának túlhevülése miatt keletkezett, aminek a tűzoltók szerint nem lett volna szabad megtörténnie, ha a gyártó cég minden szabályt betart. Az ügyvéd azért javasolja a pert, mert ha bebizonyosodik a felelősségük, olyan összegű kártérítést lehetne kérni, amely fedezné a ház újjáépítését. Egy Angliában élő olvasónk pedig azzal hívta fel Zoltánt, hogy átadja nekik ingyenes használatra a lillafüredi családi házát, maradhatnak, ameddig akarnak, cserébe csak annyit kér, hogy kisebb felújítási munkálatokat végezzen el. A házban azonban jelenleg ukrán menekültek laknak, így a család csak akkor tudna beköltözni, ha az ott lakók hazatérhetnek hazájukba.

Új hivatás

Beszélgetésünk közben megérkezik Dudás Ildikó is, a ház tulajdonosa, akinek a gyerekek úgy örülnek, mintha egy régen látott családtagjuk toppant volna be. Ildikó Zoltán facebookos bejegyzéséből szerzett tudomást a tűzesetről még a nyáron, és azonnal felajánlotta a családnak, hogy szervez nekik egy adománygyűjtő rendezvényt, amelyhez a termet a felsőzsolcai önkormányzat adta. A fentebb már említett Bing és Mesés Barátai nevű interaktív, gyerekeknek szóló előadással 375 ezer forintot sikerült összegyűjteni, azonban a pénznél is sokkal nagyobb ajándékot kapott Zoltán: csapattaggá vált a vállalkozásban.

– Nemcsak munkatársak lettünk Zoltánnal, hanem már-már családtagok is. Zoltán is szinte mindennap felölti a Grincs, a Miki egér vagy a Pókember jelmezét, hogy boldoggá tegye a gyermekeket, hogy segítsen a rászorulókon – mondja Ildikó, akinek van egy kozmetikai vállalkozása is, de a mesehősös előadásokkal már annyi meghívást kell teljesíteni, hogy a szépségiparban való tevékenységét jelenleg szünetelteti. A vállalkozás fő profilja a születésnapi partik szervezése, de lényegesen több a karitatív előadásuk, mint a fizetős.

– Nemrég felhívott minket egy vak édesanya, hogy születésnapja alkalmából szeretné kislányát meglepni az előadásunkkal, de nem tudja kifizetni sem a fellépti díjunkat, sem a benzinköltségünket. Nem sokat gondolkodtunk, ingyen elvállaltuk a felkérést – mondja Ildikó.

Mint megtudjuk, Bing nyuszi és mesehős barátai szeretnének segíteni az SMA-s Tomikának is, aki gerinceredetű izomsorvadásban szenved. Az életmentő gyógyszer hétszázmillió forintba kerül, a jó hír, hogy már csak százmilliót kellene összegyűjteni. Kérdésünkre, hogy karácsonykor is dolgoznak-e, Zoltán úgy felel, hogy nem tudná előadások nélkül elképzelni a karácsonyt, szerinte akkor lehet a legboldogabbá tenni a gyerekeket.

– Amióta Zoltán a csapatunk tagja lett, sokkal boldogabbnak látom.

– Mert most vagyok igazán boldog – teszi hozzá Zoltán.

Jövőre vissza

Megtudjuk, jelentkezett egy vállalkozó is, aki felajánlotta, anyagköltségen kicseréli a leégett ház nyílászáróit, nem kér érte munkadíjat. Előző cikkünkben írtuk, hogy többen felajánlották segítségüket a ház felújításában, de a tűzoltók azt mondták, a falak kötőanyaga annyira megsérült a tűzben, hogy vissza kell bontani a szerkezetet, így egy felújításnál jóval többre lenne szükség, hogy a ház újra lakható legyen. Zoltán most örömmel újságolja, hogy ezt szerencsére megússzák, talált ugyanis olyan vállalkozót, aki egy téglák közzé fecskendezett speciális kötőanyag segítségével azok eredeti anyagszerkezetét vissza tudja állítani.

– Januártól elkezdem a felújítást. Ha sikerül a konyhát, a fürdőszobát és az egyik szobát lakhatóvá tennem, akkor már be tudnánk újra költözni. Majd szépen lassan, szobáról szobára haladva rendbe hozom az egészet. Már van benne gyakorlatom, mert amikor beköltöztünk, akkor is így, lépésről lépésre újítottam fel – mesél a közeljövő terveiről.

Kérdésünkre, hogy szerinte mennyibe kerülhet a teljes renoválás, úgy válaszol, hogy legalább tízmillió forintba, de mindenképpen szeretnének visszaköltözni, hiszen az az otthonuk, és nem szeretne eltartott lenni, akármennyire hálás is Ildikónak.

– Lehet, hogy a ház felújításában is tudok neked segíteni – szól közbe Ildikó.

– Hogyhogy? – néz rá Zoltán csodálkozva.

– Van egy támogatóm, aki felajánlotta, hogy ha elkészül a tető, és a falak is rendben lesznek, akkor elvégzi a gépészeti munkálatokat, beszereli a gázkazánt, megjavítja a vízvezetéket, még a bútorokban is segít – mosolyog Ildikó Zoltánra, akit láthatóan nagyon meglepett a hír, és kicsit el is érzékenyül. Ildikó hozzáteszi, biztos benne, hogy a nyár elején a család már vissza tud költözni a felsőzsolcai házukba.

A család Igricin újra úgy lehet együtt, ahogy a tűzeset előtt. Zoltán édesapja ugyanis nem tudott a családdal menni az albérletbe, mert nem volt elég hely öt főre. Itt viszont újra együtt van a gyerekekkel a nagypapa is, aki éppen januári esküvőjére készül. A mosolygós arcokon végigtekintve tényleg úgy érezzük magunkat, mint a mesében, aminek mindig boldog a befejezése.