Katasztrófaövezetté vált egész Borsod, a patakok és a folyók egyesültek, tengerként zúdultak az utakra, termőföldekre, több ezer ember veszítette el otthonát. A helyiek abban bíznak, nem esik több eső, és a jövőben ésszerűbben építkeznek az emberek.

Kitelepítették Ócsanálost, és alig akadt olyan település, amelyet elkerült volna a Bódva, a Hernád vagy a Sajó vize. Pénteken Borsodban járt Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter. A Fidesz mély vízben kezdi a kormányzást. A miniszterelnök találkozott azokkal az emberekkel, akiknek elmosta otthonukat az áradat, majd a kettészelt város hídján tartott sajtótájékoztatót.

– Amint túl leszünk a közvetlen veszély elhárításán, átfogó tervet készítünk az árvízvédelmi intézkedésekre, károk elhárítására vonatkozóan. Rendbe kell hozni a középületeket, enyhíteni az emberek gondjait, újjá kell építeni ezt a régiót, hogy jobb állapotban legyen, mint az árvíz előtt, de most a legfontosabb teendő megóvni az emberi életeket – hangsúlyozta a miniszterelnök.

A kormány több ezer katonát, rendőrt, börtönőröket és még rabokat is vezényelt a katasztrófaövezetbe.

„Fáradunk”

Kecskeméti Éva a katasztrófa által sújtott kisvárosban kalauzol.

– Ez nem árvíz, hanem özönvíz, nézzék csak, összeért a Bódva a Kincsem patakkal. Tősgyökeres edelényi vagyok, de ilyet még nem láttam. A baj összehozta az embereket, de nő a feszültség is. Fáradunk, idegesebbek vagyunk, nem tudom, mi jöhet még. Sok családot kitelepítettek, de több ismerősöm képtelen elhagyni a házát. A lányomék kerekesszékben élnek, péntek hajnalban a rendőrök jelezték, hogy csomagolni kell, de nem keltek útra. Próbáltam telefonon meggyőzni őket arról, hogy menjenek, azt tanácsoltam nekik, vitessék fel az értékeket a padlásra. A nagyobb unokám átvette a kagylót és közölte: ölbe veszem anyut, viszem az emeletre, ő a legértékesebb a házban – sorolja a nyugdíjas asszony.

Az idősebbek azt mondják, a víz alatt álló területek jelentős része valamikor a Bódva ártere volt, nem értik, miért építettek ide lakóházakat. Sokak szerint az emberi felelőtlenség okozta a tragédiát, hiszen a házak előtti vízelvezető árkokat is betemették a lakók, így a rengeteg csapadék nem tud hol lefolyni, csak kering. A kertekből, pincékből szivattyúzzák a vizet, amit nincs hova önteni. A veteményesek tönkrementek, sok helyen a tyúkok és a nyulak is elpusztultak. A helyiek életét nemcsak a folyó és a patak áradása keseríti meg, hanem a csatornákból szökőkútként feltörő szennyvíz is: az utcákon piszkos, büdös víz kering. A vöröskereszt ételt, italt oszt a károsultaknak és a védekezőknek. A városba vezényelt tűzoltók, rendőrök és az önkéntesek napok óta talpon vannak, egy katona szundikál az egyik ház kerítésén ülve, az ebédjét sem fogyasztotta el, elaludt evés közben. Az embereket az akarat tartja ébren.

Molnár Oszkár, a település polgármestere az elmúlt hat nap alatt mindössze 6-7 órát aludt, éjszakánként kint jár a terepen. Sokaknak az éjszaka közepén kellett elhagyni otthonukat, az egyik férfi a nagy sietségben a lakásba zárta kutyáját, később tűzoltók hozták ki a megrémült állatot. A tulajdonosok látni akarják elhagyott ingatlanaikat, őket motorcsónakon szállítják házaikhoz a tűzoltók, többen bekukkantanak az ablakon keresztül, majd tovább állnak, várják, hogy apadjon a víz. Sok helyen szünetel az áram- és a vízellátás, lajtos kocsik járják a várost, osztják az ivóvizet.

Edelényt kettévágta a Bódva. A hídon hatalmas munkagépekkel, a belvárosban csónakkal lehet közlekedni. Ismerősöm városnézésre indul, csónakba ül, én a folyót választom, a szabolcsi tűzoltók szorítanak helyet a markológép kanalában. Sose utaztam még ilyen különös járművön, de biztonságosnak tűnik. Beszállás után összehúzódik a kanál, majd a levegőbe emelkedünk. A helyieket is ez a gép szállítja egyik partról a másikra. Ez a tömegközlekedési eszköz. A munkagép megáll, megvárja az utazni vágyókat, ingázik a város egyik oldaláról a másikra. Fentről még lesújtóbb a látvány, hatalmas területet ural a víz. A híd alját mossa a megvadult folyó. Hatalmas sebességgel rohan a Bódva, félelmetes az ereje. Az emberek kétségbeesett pillantásokat vetnek a tébolyult folyóra, a cipőbolt tulajdonosa a kezét tördeli, majd imát mond. Üzletét még nem érte el a víz.

A túlélésért harcolnak

Edelény negyede víz alatt van, több épület összedőlt, ez a sors vár az összes vályogházra. Az utcákon két méternél magasabb víz folyik, a helyzet lesújtó.

– A Bódva folyó nevet elfelejthetjük, ha a völgy egészéről beszélünk, inkább Bódva-tengernek nevezném térségünket – mondta még szombaton a Demokratának Molnár Oszkár, a város polgármestere. – Tegnap itt járt a miniszterelnök úr, s kijelentette, minden támogatást megkapunk, a város jelentős részét újjá kell építeni. Azok a házak, amelyek egy hete vízben állnak, nem ússzák meg maradandó károsodás nélkül, számtalan ember otthona odalett. Ez a történet a beregi újjáépítésre emlékeztet, de korai még ilyesmin gondolkodni, egyelőre a túlélésért megy a harc. A Bódva jobb partján nagyobb károk már remélem, nem történhetnek, de a másik oldalon még gőzerővel folyik a védekezés, ez a játék még nincs lefutva. További kétezer ember otthonát védjük.

Edelény a nemzeti összefogás szimbólumává vált.

– Néhány perce egy fiatal önkéntes keresett fel, Szegedről érkezett. Az ország minden pontjáról, Budapestről, Szombathelyről jönnek a segítők. Senki nem gondolta, hogy valaha ilyen árvíz levonulhat itt, lassú apadásra számítok, a helyzet nem oldódik meg két-három nap alatt – hangsúlyozta Molnár Oszkár.

A bajok átlépték Edelény határait. Megvadult a Sajó és a Hernád is. A borsodi utak járhatatlanná váltak, megbénult a vonatközlekedés, több települést teljesen elzárt a víz, Miskolcot alig lehetett megközelíteni. Sorra omlottak össze a házak az özönvíz által sújtott megye településein.

A Hernádon minden idők legnagyobb árhullámával vették fel a harcot az emberek. A megvadult folyók, patakok egyesültek és tengerként mosták el a borsodi falvakat, kisvárosokat.

Hét végén már mindenki érezte, Borsodban a lét a tét. Több településen két méternél magasabb víz zúdult végig az utakon. Mindenhol védekeztek, egyre szervezettebbé vált a támadó vízzel szembeni ellenállás.

Káosz Felsőzsolcán

Felsőzsolcán, ahol a katasztrófa vasárnap emberéletet is követelt, nem ment gördülékenyen semmi.

– Fejetlenség, káosz van mifelénk. Péntek éjjel dolgoztunk, hordtuk a zsákokat, arra gondoltunk, hátha ide is elér az ár, majd lefeküdtünk. Hajnalban hátulról, a kertek felől tört be a víz, hiába raktuk tele az utcát homokzsákokkal. Ha lett volna itt valaki, aki levezényli a védekezést, most kiállhatnék az autóval, nem kellene csónakkal közlekedni – sorolja a bajokat Kiss Gyula Felsőzsolcán.

Csöbör Katalin, a körzet országgyűlési képviselője a vízben álló zsolcai körforgalomban arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lett volna szabad beépíteni az ártereket. A politikus szombaton a káosz miatt megszervezett egy új védelmi bizottságot, kezébe vette az irányítást.

A helyi emberek a miskolci városvezetést hibáztatják, amiért a város szélén egymást érik a multinacionális cégek, azt állítják, a rossz helyre épített bevásárlóközpontok miatt kapott Felsőzsolca tengernyi vizet.

– Az 1974-es árvíz semmi volt ehhez képest. Hiába jönnek az önkéntesek, nincs, aki megmondja, mit tegyenek. Hol homok nincs, hol zsák, a polgármestert el sem lehet érni – panaszolja egy másik férfi.

Szombaton a lakosság egy részét már kimenekítették Felsőzsolcáról, ám sokan nem akartak útra kelni, maradtak. Szombat éjfél körül Miskolc minden pontján szirénáztak a rendőrautók, rohantak Zsolcára, ahonnan több mint ezer olyan embert kellett kimenteni, akik korábban kétségbeesve védték tulajdonukat. A helyieket a természeti katasztrófa mellett a társadalmi feszültségek is megviselték a hétezer lelkes borsodi kisvárosban.

– A cigánysort később öntötte el a víz, szombat éjjel ők is pánikba estek. Ellopták az út közepéről a homokzsákokat és hatalmas gátat építettek maguk köré. Volt, aki a zsákok tetejére állt és onnan üvöltötte, „fulladjatok meg magyarok, mi nem fogunk”. Ez a primitív ember fel sem fogta, hogy ha nagy a baj, mindannyian ottmaradunk, mellettem több roma is emelte a gátat, mialatt megvadult szomszédjuk ordítozott. Ne csodálkozzon rajta, hogy nem mernek mozdulni az emberek, inkább az emeletre húzódnak, ott várják az apadást. Nálunk mindennaposak a betörések, van, aki csak arra vár, hogy kiürüljön a ház. Nem hagyhatom itt mindenem, széthordanák a sáskák, az anyóst kitelepítették, az asszony is ment a gyerekkel, nekem maradnom kell – mondja az elkeseredett zsolcai férfi.

A fosztogatók nem csak a kisvárosra csaptak le, betörtek több áruházba is. Vasárnap fegyveres rendőrök érkeztek a káosz völgyébe. A cigánytelep lakói közül sokakat a miskolci sportcsarnokban és közintézményekben helyeztek el ideiglenesen, ahol az önkormányzat illetékesei tájékoztatták őket az együttélés szabályairól és arra kértek mindenkit, tartsák be a házirendet. A sportcsarnokban, közintézményekben olyan emberek vannak, akik mindenüket elveszítették. A karitatív szervezetek ide ruhákat, takarókat is várnak.

A zsolcai káosz szerencsére nem ütötte fel máshol a fejét. Megyeszerte szervezetten több mint húszezer ember segítségével zajlott a védekezés.

– Rendkívül magas a Hernád, Gesztelyben még száz ház van veszélyben, Szendrőládról 400 embert kellett kitelepíteni, Ócsanálosról mindenkit sikerült kimenteni, de ott maradt 141 ember, ők védekezni akartak. Hernádszentandrást elzárta a víz, de szerencsére bírják a töltések. A megközelíthetetlenként emlegetett településekre is sikerült bejutnunk, még az orvosi ellátás sem szünetel, vasárnap traktorral vitték be a háziorvost Kiskinizsre. Edelényben és Szendrőn hatalmas területek kerültek bajba, még egy hidat is elsodort a víz, de szerencsére apadnak a folyók. Mindenütt legalább 50 centiméterrel magasabb a vízszint, a Hernád pusztításának útját álltuk szombat éjjel, mert rengeteg segítséget kaptunk, ha nem tudtuk volna megfékezni a folyót, ugyanolyan gátszakadások következtek volna be, mint a Bódva mentén – tájékoztat vasárnap este dr. Ódor Ferenc, a megyei védelmi bizottság elnöke. – Hajnali fél kettőkor az egyik legnagyobb fuvarozási vállalkozó hívta a szervezőinket, és azt mondta: „gyerekek, húsz autót adok, hogy tudjátok szállítani a homokzsákokat”. Páratlan összefogást szült megyénkben a rendkívüli helyzet. Kisütött a nap, apadnak a folyók, de nem merem még kijelenti, hogy túljutottunk a holtponton, várjunk még egy hetet az optimizmussal – teszi hozzá óvatos derűlátással.

Az utcákon is csökken a vízszint, de az áradás után a fertőzések is komoly veszélyt jelentenek az itt élőkre. Van, akit ideiglenes szállásokon, míg másokat rokonoknál ért a hétfő reggel, de akadtak olyanok is, akik nem hagyták el életveszélyessé vált otthonukat, amit az ólálkodó tolvajoktól védtek. Több ezer ember maradt fedél nélkül, víz alatt vannak a termőföldek, a Bükk életveszélyessé vált, sorra dőlnek ki a hatalmas tölgyfák. Számos iskolában nincs tanítás, az emberek nem mennek dolgozni, több település romokban hever. A szikrázó napsütésben a borsodiak abban reménykednek, nem jön több csapás, és hamarosan újjáépítik a katasztrófaövezetet. A bölcsebbek abban reménykednek, a kárelhárítások után talán ésszerűbben osztogatják majd az építési engedélyeket, mint eddig. A városfejlesztési koncepció részeként Miskolc szélein gombamód szaporodtak a nagy áruházak, amelyek árterületekre épültek. Ezen a több hektáros részen a szabad föld korábban megfogta a csapadékot. Most özönvíz zúdult Felsőzsolcára és az utakra. Az esztelen mohóságnak azonban ára van: a multik is vízben állnak. Medárd napján azonban – Istennek legyen hála – hétágra sütött a nap.

Juhári Andrea