– Milyen céllal jött létre egy évvel ezelőtt a Civil Összefogás Fórum?

– A civil erők Magyarországon 1956 óta nem tudtak jelentősen megmozdulni, de az elmúlt években olyan szorításba került a társadalom, hogy az emberek egymásra találtak. A nyomorúságos idők mindig összehozzák az embereket, és lehet reménykedni, hogy a válság egy katarzisba fordul át. Ezért gondoltuk úgy tavaly áprilisban, hogy ki kell mennünk az utcára tüntetni, és ezt a rablóhadat le kell váltani. Most már ők is tudják, mennyivel jobban jártak volna, ha már akkor távoznak a hatalomból, de nem volt semmiféle politikai kultúrájuk felismerni, ha megjelenik kétszázötvenezer ember a Hősök Terén, az a civil társadalom egy nagyon jelentős megmozdulása. A „Döntsön a nép” felszólítás süket fülekre talált a Parlament előtti tüntetésünkön is, ahol ötvenezren tiltakoztak Bajnai Gordon miniszterelnökké választása ellen. De nem volt hiábavaló, mert megmutattuk, hogy képesek vagyunk fegyelmezetten, de megalkuvás nélkül ellenállni, kifejezni a véleményünket.

– A tüntetések után alig lehetett hallani a CÖF-ről. Mi történt azóta?

– Kiépült a szervezeti rendszerünk, amely a jelenlegi társadalmi struktúrában egy új minőséget jelentő szervezeti rendszer. Egy civil szervezet a hatalmi ágak között egyensúlyt tart, továbbá megőrzi a hatalom és a nép egyensúlyát, pro és kontra működik. A kormány irányába egyrészt erős kontrollal kell bírjon, másrészt orientációt, iránymutatást is kell adnia. A Civil Összefogás a lokálpatriotizmus szervező ereje, a helyi társadalom kezdeményezéseinek gondozója, az állam törvényhozó törekvéseinek előkészítője és a társadalmi kontroll biztosítója. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségével együtt megalakítottuk a Társadalmi Kerekasztalt, és ma már több mint ezer civil szervezet támogatását tudhatjuk magunk mögött. Létrehoztunk tíz kerekasztalt, mint például az Elszámoltatási Kerekasztalt, az Egészségügyi Kerekasztalt és a Jogalkotási Kerekasztalt.

– A „kerekasztal” elnevezés utalás arra, hogy a rendszerváltás előtt felálló Ellenzéki Kerekasztal mintájára egyfajta rendszerváltáson dolgoznak?

– Azt szeretnénk, ha mindenki megértené, a rendszerváltás csak akkor következhet be, ha a kétharmados törvényeken is tudunk változtatni. 1989 óta vagyunk paktumország. Óriási különbség van paktum, kiegyezés és az összefogás között. Sajnos az elmúlt húsz évben az összefogásról nem, csak annak hiányáról, illetve a hiány következményeiről szereztünk tapasztalatokat. Társadalmi összefogás helyett a pártok kiegyezésére épített hatalmi berendezkedésnek voltunk tanúi. Így lettünk az induló demokráciából pártokrácia, majd paktumország. Az összefogás és a kiegyezés a társadalom két, egymásnak ellentmondó működési elve. A kiegyezés célja nem a közjó érvényesülése, hanem egy szűkebb vagy tágabb csoport hatalmi törekvéseinek érvényesítése, melyből a közérdek általában kimarad. Ezzel szemben az összefogás a közös nemzeti ügyek lehető legmagasabb színvonalú megoldása, amely nem igényel paktumokat.

– Mi a feladata a Társadalmi Kerekasztalnak?

– Közvetítő szerepet kíván ellátni a polgárok és a kormányzó hatalom között. Az első ülésen döntöttünk arról, hogy szükség van egy társadalmi szerződésre, amely a civilek véleményét, orientációját, elképzeléseit fogalmazza meg arról, hogy melyek legyenek az új kormányzat legfontosabb nemzetstratégiai lépései. Az emberek véleményét országjárással gyűjtöttük össze, majd ezt tizenkét pontban megfogalmaztuk, és harminc neves értelmiségit kértünk fel, hogy véleményezzék azokat. A Fidesz–KDNP választási programjában már feltűntek olyan elemek, amelyek a Társadalmi Szerződésben is szerepeltek. A Társadalmi Szerződést Orbán Viktornak és Semjén Zsoltnak a választások előtt adtuk át. Úgy látjuk, az elképzeléseink iránt nyitott a leendő kormány. A Társadalmi Kerekasztal a civilek javaslatait folyamatosan egyezteti a kormánnyal. A kormány és a parlament törvénytervezeteit megvitatjuk a polgárokkal, így létre jöhet az a társadalmi konszenzus, amely a közjó megvalósítását szolgálja, és a polgárok ellenállása helyett tárgyiasul az összefogás ereje.

– Mi most Magyarországon a népakarat?

– Az első és legfontosabb a rend, enélkül nincs társadalom. Törvényes eszközökkel haladéktalanul meg kell kezdeni az oligarchia gazdasági és társadalmi életünket behálózó, kiépült rendszerének felszámolását. Magyarország legnagyobb problémája, hogy eltűnt az erkölcs, a morál, a rend, ezeket nagyon gyorsan helyre kell állítani. A rend hiánya vezetett a szélsőjobb előretöréséhez is. Ha a társadalom úgy érzi, hogy a közjó érvényesül, hogy a nemzeti ügyekben előrébb megyünk, akkor nem lesznek szélsőségek egyik oldalon sem. Most olyan történelmi helyzet van, ami nem mindig adódik egy nemzet életében. Ilyen volt Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás vagy Széchenyi idején. A második legfontosabb a gazdaság talpra állítása. A CÖF egy patrióta gazdaság híve. Csak annyira legyen nyitott a magyar gazdaság, amennyire a nyugati államoké is. Ha a kínai vagy a török vállalkozó úgy bérel egy üzletet, hogy fizet iparűzési adót, áfás számlát ad, és nem feketemunkást alkalmaz, akkor boldogan látjuk hazánkban. De ha ezeket nem teszi meg, akkor egy olyan gesztust teszünk másoknak, amellyel tönkremegy az állam és a magyar vállalkozó. Nagyon meg kell gondolni, hogy támogatjuk-e a multinacionális vállalatokat. Nemcsak az a probléma, hogy tíz évig nem fizetnek nyereségadót, hanem az, hogy nem kényszerítjük arra, hogy magyar alvállalkozókkal dolgozzon. Visszaviszi a termelést a saját országába, mert itt tönkretette a feldolgozóipart, ezáltal Magyarországon munkahelyek szűnnek meg. Nemcsak azt kell nézni, hogy a tej tíz forinttal olcsóbb, hanem azt is, hogy emiatt ötven forinttal többet fizetünk szociális segélyként, mert a magyarnak nincs munkája.

– A Társadalmi Szerződés első pontja az új Alkotmány. Fontosságát tekintve is ez az első?

– Tisztában vagyunk vele, hogy az ország talpra állításának sürgető teendői és a gazdaság állapota az alkotmányozás megkezdését egyelőre háttérbe szorítja. De az alkotmányozást, amely valószínűleg négy évig fog tartani, el kell kezdeni. A magyarok kilencven százaléka az 1949-es alkotmányt sem lélekben, sem gondolatban nem tudja elfogadni. Egy gyökeresen megváltoztatott új alkotmányra van szükség, mert a jelenlegi a magyar nemzet számára nemcsak lelkileg és a múlthoz való viszonya miatt elfogadhatatlan, de jogi tartalmában is gyökeresen megújításra szorul. Egy olyan állami berendezkedést konzervál, amely formálisan ugyan tartalmazza a népfelség elvét, de ennél tovább nem megy. Olyan alaptörvényt kell a legjobb jogászok és a civil társadalom részvételével megalkotni, amely a népfelség elvét nemcsak deklarálja, de a gyakorlatba is átülteti. Az elmúlt nyolc évben ötvenöt alkotmányellenes törvényt hoztak, és ötvenhétszer követtek el alkotmányos mulasztást. Egy törvény mindig a társadalom alapjaiból indul ki, nem felülről. Ha egy törvény nem találkozik az emberek akaratával, lásd a népszavazás során megsemmisített törvények, akkor azok nem jó törvények. Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a jogalkotási törvényt is, így új jogalkotási törvényre is szükség van. A jogalkotási döntéseket azonban nem lehet csak a pártokra bízni. A civil kontrollt a társadalmi viszonyok szabályozásának már az előkészítési folyamatába be kell vonni. Ez a kétkamarás Országgyűléssel érvényesülhet, amely tekintetben Magyarországnak történelmi hagyományai vannak, de Európában is tizenhét országban működik kétkamarás parlament. Létre kell hoznunk azt az intézményrendszert, ahol a közvetlen demokráciát önkormányzati szinten is lehet gyakorolni. Az nem elég, hogy megválasztjuk a képviselőket, mert azok sokszor elszakadnak a választópolgártól. Az önkormányzati rendszerünkből szinte teljesen hiányzik a civilek közvetlen részvétele. A CÖF ez irányú törekvése egybeesik a leendő kormányzati hatalom elképzeléseivel, hiszen utóbbi deklarálta, hogy a hatalom működtetésébe a polgárokat be kívánja vonni.

– Mennyire lehet egy szervezet civil, ha kiáll egy pártszövetség mellett?

– Bár politizálunk, de nem párt politizálunk. A civil társadalmat nem ideológiák vezérlik, azokat meghagyjuk a pártoknak. A civileknek nem egy pártot, hanem saját nemzetüket kell választaniuk. Akkor leszünk elégedettek, ha a nemzeti ügyek, a közjó, az igazságosság megvalósul. A társadalmi igazságosság csak úgy valósítható meg, ha a jó hatalommal együtt tudunk működni. Pascal mondta, hogy az igazságosság hatalom nélkül tehetetlen, a hatalom az igazságosság nélkül zsarnoki. Az igazságosság a társadalomba beágyazódott rend alapja és biztosítéka, ugyanakkor a jó hatalom erejének forrása és hordozója. Az igazságosság az érdekek értékalapú és nem pártpolitikai szempontú súlyozását jelenti. Igazságos társadalomban a közjó a többségi és a kisebbségi érdekérvényesülés arányának optimális fenntartása mellett érvényesül. A többségnek joga van a kormányzásra, a többség érdeke érvényesül, de úgy, hogy a kisebbség érdekei nem sérülnek, mert a demokrácia alapvető elve, hogy a kisebbség többséggé válhat. Amikor jelentősen sérülnek az érdekek, mert egy hatalmi érdekviszony valósul meg, nem pedig a demokrácia érdekei, akkor a CÖF-nek fel kell lépnie.

– Van a magyar népben még elég türelem, hogy kivárja az ország rendbetételét?

– Most türelmesnek kell lennünk. A magyar alapvetően türelmes, hiszen ezt a nyolc évet is végigasszisztálta. Akik eddig kormányoztak, azok viszont nagyon türelmetlenek lesznek, mert szeretnének minél előbb visszatérni a hatalomba. Pedig kormányon semmi mást nem csináltak, csak hitelből biztosították a hatalmukat. Nem a gazdaság jobbátételén munkálkodtak, hanem az IMF-től vettek fel hitelt, ezzel egy pillanat alatt az IMF gyarmatává váltunk. Azt hitték, választásokat lehet nyerni azzal, ha azt mondják, hogy nem csődölt be az ország, csak azt nem hangoztatják, milyen magas kölcsönt és milyen nagy kamattal vettünk fel. Át kell ütemezni az adósságot, nincs más lehetőség, mert ha a belső piac nem kezd el működni, nem indul be a termelés, akkor nem tudjuk visszafizetni. Adócsökkentés, a bürokrácia és a feketegazdaság visszaszorítása, ezek elkerülhetetlenek. Amit tönkretettek, egy pillanat alatt nem lehet újjáépíteni, ezt be kell látnunk. De ha a kormány nagykoalícióra lép a civil társadalommal, és visszaszorítja azokat az ellentétes erőket, amelyek csak a hatalomért próbálnak majd mozogni, a jó kormány mellé oda fog állni az egész társadalom.

Lass Gábor

* * *

A Társadalmi Szerződés 12 pontja:

1. Új alkotmány kidolgozása a történelmi hagyományainkat követve, a népfelség elvét helyreállítva, az állampolgárok és a civil társadalom képviselőinek széles körű bevonásával, végül népszavazáson történő megerősítésével.

2. A kormányzati, kormánypárti politikusok és közhivatalnokok teljes körű elszámoltatása, a nemzeti vagyon eltékozlásáért, az ország társadalmi és gazdasági csődjéért felelős személyek erkölcsi és jogi felelősségre vonása.

3. A nemzetünk megmaradásához, jövőjéhez elengedhetetlen – még állami tulajdonban lévő – vagyonunk megtartása, a már eladott javak törvényes visszaszerzése. A köz- és magántulajdon, továbbá a nemzeti vagyon alkotmányos védelme.

4. Termőföldünk magyar kézben tartása, a külföldieket földtulajdonhoz juttató zsebszerződések megsemmisítése, az édesvízkészleteink, ásvány- és termálvizeink magyar köztulajdonban tartása, hasznosítása.

5. A közbiztonság helyreállítása, az élet-, és vagyonvédelem területén az állam kiemelt felelősségének megteremtése. A rendőrség szakmai, erkölcsi megerősítése a szabályok betartatása és a bűnüldözés érdekében.

6. Emberközpontú, egészségkultúránkat fejlesztő, közcélú egészségpolitika, az ezt megalapozó, átlátható és ellenőrizhető társadalmi egészségbiztosítással, annak intézményrendszerével. Az érintettek méltányossági és döntési jogával.

7. A nemzetfogyás, a népesség összetételének további, a magyarságot katasztrófába sodró változásainak megakadályozása, a családok feltételekhez kötött, kiemelt állami támogatása, a családsegítő adózás bevezetése és a fiatalok itthon tartása.

8. A magyar vidék, a falvak életképességének megteremtése, iskoláik, orvosaik, templomaik, boltjaik, postáik megtartása, a termelők szövetkezéseinek, termékeik piacra juttatásának támogatása és segítése.

9. A munkavállalók zömét foglalkoztató kis- és középvállalkozások védelme, megerősítése, megújulásuk segítése. A fenntartható fejlődésüket, munkahelyteremtésüket, zöldipari beruházásaikat középpontba állító gazdaságpolitika.

10. A nemzettudat felébresztése, építése történelmünk és keresztény hagyományaink alapján. Minőségi köz-, és felsőoktatás, tantervek, valamint pedagógusképzés. Az alapiskolákban az erkölcs- és hittan tanulásának kötelező választhatósága.

11. A Magyar Köztársaság határain kívül az Európai Unióban vagy a közösségen kívül élő magyarok állampolgárságának visszaadása. A szülőföldön maradás érdekében, területi és kulturális önállósági törekvéseik támogatása.

12. Nemzetépítő, értékőrző, nyelvünket ápoló és védő, törvényben szabályozott, mértékadó közszolgálati és kereskedelmi média megteremtése, amely közvetít a politika és a civil szervezetek, a közszereplők és a polgárok között.