Paloták a törvényen kívül

Szánalmas vagy inkább dühítő, hogy még a városi polgármester sem tudott lapunk szolgálatára állni a megbeszélt időpontban, mert váratlanul neki is tanúmeghallgatásra kellett menni a rendőrségre.

– Néhány hete kénytelen voltam rájuk hívni a járőröket, mert egyikük, a Gábor Csaba, aki engedély nélkül épített palotát a Temető utcában, azt kiabálta a fél városon keresztül utánam, hogy én rasszista meg fasiszta vagyok, és jobb lesz, ha vigyázok magamra – sorolja László Attila a szitkokat az egykor jó nevű pilisi csárdából átépített polgármesteri hivatalban, ahol mostanság jóval több a veszekedés, mint a mulatság. – Garázdasági ügy lesz ennek a vége, mert ő és a társai tűrhetetlen életvitelükből adódóan lassan leuralják az egész városközpontot. Vége a türelemnek, máris eljárások tucatjait indítottuk meg velük szemben.

Csak győzzék papírral meg idegekkel, hiszen az egykor nemcsak szorgalmas, de békés tót atyafiak serege mára ugyancsak felhígult és elvadult: a közel tizenkétezer lakos közül mintegy ezer azoknak a romáknak a száma, akik régóta élnek a város telepein, miközben a Budapestről idehúzódó büntetett előéletűek, illetve drogosok is lehetnek vagy kétszázan, míg a sokszor magyarul sem beszélő gábor cigányok legalább nyolcszázan, akik közül minden másodiknak lakcímkártyája sincs, ha igazoltatják őket, buletint (útlevelet) mutogatnak.

Felsőbbrendűek tetőléccel

A polgármester szerint emelkedő számuk és többnyire ismeretlen, de jelentős anyagi „kondíciójuk” félelmetes etnikai átrendeződéshez vezethet, ami azonnali beavatkozást sürget. Migrációs nyomásuk mostanra akkora társadalmi megbotránkozást váltott ki, hogy már el is kezdték utaztatni az iskolás gyerekeket, a tősgyökeres családok meg sorra vándorolnak el.

A koránál fogva is sokat látott riporter csak hüledezik, amikor Horváth Miklós képviselő, városgondnok arról mesél, hogy távollétében miként verték agyon drogos romák vasrudakkal az istállóban tartott kétéves bikaborját. Még ennél is szörnyűbb volt a másik gaztett, amikor az ellopott pónilovat állítólag láncfűrésszel darabolták fel, majd megették, és kecskéket fejeztek le. Idén nyáron pedig – szerencsére vérmentes akcióban – tetőlécekkel kergették be az önkormányzat munkásait a közeli óvodába.

– A Meseréti óvodánk kerítését újította fel önkormányzatunk kft.-je, amikor gábor cigányok jöttek oda autóval – adja elő a feljelentéssel záruló történetet a hatóság embere, Pércsiné Dancsok Marianna aljegyző. – A támadást megelőzően arra kérték őket dolgozóink, hogy szíveskedjenek máshol parkolni, mert zavarják a munkájukat. Erre telefonálgatni kezdtek, és perceken belül tucatnyi cigány ember jelent meg, káromkodva tetőlécet, husángot ragadtak, a melósok meg befutottak előlük az épületbe.

Utoljára néhány napja akarta a nyílt utcán megölni – legalábbis szóban – az egyik Olasz becenévre keresztelt büntetett előéletű cigány vezető a polgármestert meg a városgondnokot, mert gyerekeiket elzavarták a veszélyes főút mellől nyugodtabb helyre játszani. A másik cigány vezető, a gáborok főnöke, becenevén Breki nem gyalog, hanem luxus Mercedesből szokott fenyegetőzni a főutcán. Mára odáig fajult a helyzet, hogy a város Olasz vezette régi romái meg az új, Breki-féle gáborok erősen megutálták egymást, és gyakran dorongokkal meg konyhakésekkel kapnak hajba, a magyarok pedig mindkét társaságtól rettegve, elhúzott ablakfüggönyök mögött próbálják átvészelni a küzdelmet. Amikor a pénz, a balhé és az üzlet mellé a drog is odakeveredik, akkor még véresebb összetűzések kerülnek műsorra, például a Mátyás király utcában vagy a Homoki meg a Krekács dűlőben.

Gábor Áronhoz semmi közük

Az aljegyző asszony emlékei szerint úgy 10-12 esztendeje láttak először Pilisen vastag bajszú, pajeszos, fekete kalapos, lakkcipős férfiakat, akiket nem sokkal később fonott hajú, földig érő rózsás szoknyás, lila papucsos hölgyek követtek. Aki beszélt közülük magyarul, azt állította, ők a Romániához csatolt magyar Korondról, Nagyváradról, Marosvásárhelyről jöttek át, és nemzeti hősünkről, Gábor Áronról kapták a nevüket, merthogy „az is cigány volt”. Ami nem igaz. Gábor Áron római katolikus székely gyalogrendű kisbirtokos határőrcsaládban született, apja Bereck falu főjegyzője, nagyapja pedig a szenátori testület tagja volt. A gáborok vonatkozó források szerint havasalföldi cigányok, a kalderás (rézműves; a román căldare, vagyis kazán, üst szóból – a szerk.) oláh cigányok törzséhez tartoznak.

– Az már az elején feltűnt, később el is mondták nekünk, hogy az uraik messzire eljárnak pénzt keresni, külföldre is, mialatt a nők egyedül nem mehetnek ki az utcára, nem ülhetnek biciklire vagy buszra, nem vezethetnek autót, mert a gáborok anyagilag és minden másban különbek, sőt rangosabbak a többi cigánynál – sorolja ismereteit az aljegyző asszony. – Nem is keverednek velük például a régi Dühöngő nevű telepen, helyette elkezdték 15-18 millióért felvásárolni a lerobbantabb városi házakat. Mára oda jutottunk, hogy százmilliós palotákat is építenek, persze önhatalmúlag és mindenféle engedély nélkül. Aki szólni mer, az rasszista meg fasiszta, adóról pedig hallani sem akarnak.

A gáborféle sajátos fészekrakás hamar Pilisre csábított rokont, barátot és szeretőt úgy, hogy mára iparággá fejlődött a szobáztatás meg az ágyra járás. Például a régi kocsmában kialakított szobákban több mint húszan laknak bejelentés nélkül. Mivel mindegyikük vezetékneve Gábor, csak a keresztnevük alapján – Krisztofer, Edmund, Rikárdó, Nikolett, Dzsenifer, Noémi stb. – lehet őket egymástól megkülönböztetni, míg hivatalosan, mivel okmányaik nincsenek, sehogy. Közülük a Csaba keresztnevű, aki miatt a polgármestert tanúmeghallgatásra idézték, olyan cirádás, faragott oszlopos, kovácsoltvas kerítésű palotát rittyentett két telekre a Temető utcában, amelyhez hasonlót csak Bánffyhunyadon vagy a szintén bicsaklott ízlésű Beverly Hillsben látni.

Koszból virágzik a maffia

Ugyanakkor a Homoki meg a Krekács dűlőben vagy a Dühöngő telepen térdre rogyott vályogviskókban, szatelitantennákkal páváskodó deszkabódékban verik a blattot, isszák a Hellt, kólát, szippantják a füvet. A városgondnok, aki képviselősége előtt a pesti Bajcsy-kórház műtőse volt, és akit fizikai erejénél fogva Bivalynak becéznek, szívesen végigkalauzol kopott terepjárójával a periférián túli élet stációin. Amikor már úgy érzem, több rossz nem jöhet, lelassít egy szemétdombon guggoló vityillóval szemben egy három lábon bucskázó kutya mellett, és mondja a történetet: itt egy öreg cigány ember lakott, akit a szomszédai vittek el a postára a nyugdíjáért, de soha többet nem jött haza. Napok múlva széthasított fejjel találtak rá.

Szó nélkül zötykölődünk vissza, utunkat köd, csend és illegálisan felpúpozott szemétdűnék kísérik. Az ágybérletnél is többet hoz a sitt meg a piszok, koszból virágzik a szemétmaffia. Mivel a gáborok között akadnak ügyes kezű bádogosok, rézművesek vagy univerzális pénzcsinálók is, számukra az építőipar több mint aranybánya. Bontani, burkolni, csempézni, aztán a felesleges WC-kagylót, műanyag bútort, szurkoshordót árokba, útszélre, csóró cigányok telkére túrni, a borsos lerakói díjat meg zsebre tenni, ebben is van jócskán pénz. Nekik óriási haszon, a teremtett természetnek meg Pilis költségvetésének fojtó méreg. Akik alacsonynak ítélik a hazai Praktiker-horizontot, azok átkelnek a határokon és Németországban, Szlovákiában, Lengyelországban, Szerbiában és persze hogy Romániában vállalkoznak, lopott autókkal üzletelnek, csereberélnek aranyat, falikart, újabban pedig szeletet hasítanak a drog- és a migrációs piacból is.

Tősgyökeres pilisiek állítják, hogy a gáborok geopolitikai okokból vetettek szemet városukra, új szálláshelyükre, hiszen innen Pest, ahol tárgyalni elegáns, csak fél óra, de a környező országokat is, ahol csak az ördög tudja, mit művelnek, néhány órán belül elérhetik. De, ami ennél is fontosabb, ugyanilyen gyorsan el is hagyhatják. A pilisi illegalitás pedig ápol és eltakar.

A központban épült Peni parkolójából az apró szemű esővel összefogott déli harangszó elkergette a ködöt. Elő is bújtak a földig érő, tarka szoknyás, gazdagon felékszerezett asszonyságok, kalákában vásárolnak, gyakran euróval fizetnek, ha bárki közelít hozzájuk, mint én is, azonnal sarkon fordulnak: se szó, se fénykép! Pintér Zoltán érettségizett, háromszakmás, ötgyerekes és tősgyökeres cigány ember mosolyogva mondja, hogy hidegben kevésbé mutatkoznak, és mindig mindenkit kerülnek.

– Nekünk, magyar cigányoknak ellenszenvesek, lassan csak vendégek lehetünk Pilisen. Odáig jutottunk, hogy félünk egymástól, a magyarok pedig mindkettőnktől – kezdi őszinte helyzetértékelését Pintér. – Breki, aki Kanalasról magyarosított Kertészre, meg az Olasz felosztották egymás között a várost. Brekié a négyes út jobb, Olaszé pedig a bal oldala. Brekit régebben vajdának is felavatták, most a gáborok elnöke, védőszentje, Magyar Pétere. Belőlük él, védelmi és ágypénzt szed tőlük, van, akitől százezer forintot havonta, szóval ő a király. Mercikkel, BMW-kkel, Porschékkal repesztenek a városban, és a Dragon nevű roma ember benzinkútjára járnak kávézni, energiaitalozni, közben tárgyalnak és szervezkednek. Rengeteg pénzük, kapcsolatuk van, felénk ezerrel megy a bűnözés, a kábítózás és nemcsak milliárdok, de életek forognak kockán.

A nő szolgál és lebabázik

A városgondnok Bivalyra licitálva sorolja vízióit. Például – úgymond – ha azonnal kristály nevezetű kábítószerre volna szükségem, fél órán belül idehoznák a parkolóba, pakkját ötezer, a gyerekpakkét hétszáz forintért. De ha megtudnák, hogy újságíróval beszélget és köp neki, ugyancsak fél órán belül márkás kocsik lepnék el a parkolót, és ököllel meg bottal vernének szét bennünket. Ezt sem árt tudni.

– Uralkodó és kegyetlen a gábor cigány – mondja Pintér. – Én csak tudom, és nem vagyok rasszista, mert a fajtám. Breki, az atyaistenük a cigány jogvédő Száva Vincével együtt intézi a gáborok minden ügyes-bajos dolgát, persze jó pénzért. Ez egy óriási biznisz. Nincs mire várni, vissza kell venni tőlük a várost! Én nem félek, magával is azért beszélgetek. Volt olyan is, hogy összevertem egy-két gábort.

Ujjat kell húzni velük, mert a kényszerű együttélés sarkos problémái már az óvodában, főként pedig az iskolában is jelentkeznek. Azt mondják, a nyolcéves gábor gyerek már pillangókéssel jár, az iskolában fenyeget, eljátssza a felsőbbrendűt, ha pedig szól a tanár, rárontanak az apák. Különbnek, egyedinek nevelik őket, és gyakran kamaszkorban kiválasztják a fiúnak a lányt, igyekeznek a tágabb családon belül házasodni. Esküdni, mulatni és szülni hazajárnak Romániába. Hétköznap a férfi uralkodik, a nő szolgál és lebabázik. Aki vallásos közülük, az a Hit Gyülekezetéhez, a Jehova tanúihoz vagy a pünkösdistákhoz jár feltöltődni.

A polgármester állítja, az önkormányzat már ujjat húz velük és állatvédelmi, hulladékügyi, birtokvédelmi, építéshatósági ügyek, tűzgyújtási szabályok megszegése, közbiztonsági szabálysértések és közút szabálytalan használata, valamint gyerekekkel kapcsolatos szabálytalanságok miatt eljárások garmadát indították meg velük szemben. Ezentúl Pilisen kétes kilétű gáborokat nem honosítanak és nem esketnek meg, ugyanakkor a helyi rendőrőrs mellett nyolcfős rendvédelmi csoportot alakítanak, akiket két polgárőr-egyesület 25 tagja segít majd éjjel-nappal. Szemétkommandót állítottak fel és közbiztonsági alapot nyitottak, ahová egyetlen hét alatt a lakosok, az egyesületek és a vállalkozók több mint félmilliót fizettek be üzemanyagra, eszközökre és éjjellátóra.

Éjjel látó kuvaszok

Nekem három éjjellátóm is van, újságolja a mindössze 22 esztendős hentesfiú, Pércsi Krisztián.

– Mind a három kuvasz. Azok rajtam kívül mindenkiben betolakodót látnak, évente cserélem a birtokon a kapudeszkákat, mert még azt is lebontják. Nem félek én senkitől, hét évig küzdősportra is jártam, mostanában pedig tíz sertést, 50 szárnyast tartok, meg egy lovat, az Elzát gondozom. Vállalok disznóvágást, kolbász- és sonkafüstölést, eszem ágában sincs elmenni innen. Én vagyok Pilis jövője. Otthon már rakásra való cigányasszony-szoknyát őrzök, a három kuvasz zsákmányolta mindet. Barátságos ember vagyok, ha értük jönnek a tulajdonosaik, szívesen visszaadom őket. Mit akarok kihozni ebből? Csak azt, hogy mi nem vagyunk rasszisták, nekünk ez az otthonunk és mi itt akarunk büszkén, boldogan élni.

Pilis, miközben önvédelemből ujjat húz a hívatlan bajkeverőkkel, szeretetet és békességet hirdet. Advent utolsó vasárnapján a város képviselői, tehetősebb lakosai, vállalkozói és egyesületei összesen 1200 adag töltött káposztával, halászlével, szarvaspörkölttel várják a Petőfi parkba azokat, akik a születés, a kereszténység varázslatos ünnepén kizárólag a szeretet és a békesség jegyében szeretnének együtt lenni.

Bivaly még hozzáteszi: senkitől sem kérünk lakcímkártyát. Mire utamra engednek, árokparttól a templomtorony keresztjéig felszállt Pilisen a köd.