Pannónia szíve dobog

2014-ben három polgármester úgy döntött, összefog egy olyan térségben, amit a második világháborút követő évtizedekben mostohán kezelt és elhanyagolt az akkori országvezetés. Ugyanis a magyar arisztokrácia krémjének volt itt birtoka és gazdasága, az adott területre jutó főúri kastélyok száma talán itt a legnagyobb hazánkban. Bicske, Vál és Martonvásár turisztikai fejlesztési koncepciójához mára további húsz település csatlakozott – ezek közül, persze, főleg Felcsútra ugrik a média. Pedig a „Pannónia szíve” elnevezés egy igazán értékes és komoly kezdeményezést takar.

Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

Alcsútdoboz, Bicske, Bodmér, Csabdi, Csákvár, Etyek, Felcsút, Gánt, Gyúró, Kajászó, Lovasberény, Martonvásár, Mány, Óbarok, Ráckeresztúr, Szár, Tabajd, Tordas, Újbarok, Vál, Vereb, Vértesacsa és Vértesboglár: Fejér megye északi részéről van szó, ahol az évezredek alatt kultúrák sora talált otthonra. Az első városépítők a rómaiak voltak, a térség azért kapott jelentősebb szerepet, mert Pannonia provincia legfontosabb útjai keresztezték itt egymást. Később a magyar honfoglalók érkezése után is a figyelem középpontjába került, miután félúton található Szent István királyságának két központja, Esztergom és Székesfehérvár között – mi több, a legenda szerint I. István király itt, a Máriavölgyben ajánlotta Szűz Mária oltalmába az országát.

Pannónia szíve később híres nemesi családok birtokává vált, a középkori Csákok után az Esterházy-családnak Csákváron, a Batthyányaknak Bicskén, a Brunszvikoknak Martonvásáron, a Czirákyaknak Lovasberényben, az Ürményieknek Válon, a Sajnovicsoknak Tordason volt gazdasága és kastélya, a „legmagyarabb Habs­burg”-ként emlegetett József nádornak pedig Alcsút­dobozon.

Az alcsútdobozi Habsburg-kastély portikusza. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

Együtt könnyebb

– Sokszor kapjuk meg azt az alaptalan vádat, hogy a miniszterelnök miatt vagyunk olyan különlegesen kedvezményezett területe az országnak. Pedig az igazság az, hogy ezt a térséget sokáig szándékosan háttérbe szorították – állapítja meg Tessely Zoltán, aki 2008-tól 2014-ig Bicske polgármestere volt, 2010-től országgyűlési képviselő, jelenleg pedig a Pannónia Szíve és a Velencei-tó térségének területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosa. – Magyarországon itt találhatók meg a legsűrűbben a ne­mesi családok kastélyai, számos európai hírű mintagazdaság is működött ebben a régió­ban. Egy nagyszerű, csodálatos vidékről van tehát szó, tele kulturális, gasztronómiai és mezőgazdasági értékekkel, gazdag szellemi örökséggel. Sajnálatos módon a második világháború után mindezt igyekeztek veszni hagyni, eltörölni.

Tessely Zoltán. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

Ennek a folyamatnak szomorú szimbóluma az alcsútdobozi Habsburg-kastély, aminek csupán impozáns portikusza maradt meg, a kastély hiányzik mögüle: volt egy kétes eredetű tűzeset, ami után hagyták, hogy az emberek széthordják, ami a kastélyból még megmaradt.

A három polgármester azzal a szándékkal fogott össze, hogy ezt a folyamatot megállítsa. Felismerték, hogy a néhány ezer fős közösségek labdába sem rúghatnak a fejlesztési lehetőségekért folyó versenyben, együtt viszont hatékonyabban előállhatnak nagyszabású elképzelésekkel. Összefogásukhoz további húsz település csatlakozott, 2016-tól pedig Tessely Zoltán, a terület országgyűlési képviselője kapta a feladatot, hogy a Pannónia Szíve és a Velencei-tó térségének területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosként összehangolja a térségre vonatkozó elképzeléseket.

Így született meg a Pannónia szíve program, aminek nevét Pálffy István újságíró 2010-es útikönyvének alcíme adta. Tartalmát elsősorban infrastrukturális, közlekedési és idegenforgalmi fejlesztések jelentik, valószínűleg Pátka lesz a huszonnegyedik település, ami csatlakozik a programhoz. 3,7 milliárd forintot kaptak az első és a második kormánydöntés szerint, a beruházások középpontjában először Etyek állt.

Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

– Olyan cégért, turisztikai zászlóshajót akartunk választani a kezdeményezésnek, ami már valós idegenforgalmi vonzerőt jelent. Etyeken a közösség felépített egy brandet, és ennek méltó megjelenést akartunk adni az új Gasztrosétány formájában – meséli Tessely Zoltán. – Az újhegyi sétány mellett az Öreghegy, a Kecskegödör és a Körpincék területe is fejlődik, negyven kilométer hosszan kerékpárutat építettünk, Tarján–Csabdi–Bicske–Etyek-nyomvonalon.

A harmadik ütem júliusban indult, ami közel 1,5 milliárd forintos támogatást jelent, ebből például bővülnek a térség oktatási intézményei és a bicskei kulturális központ is. Közben Martonvásár is gazdagodik, egy tízmilliárd forintos kormánytámogatás részeként az MTA agrárinnovációs központja épül az egykori Brunszvik-kastély szomszéd­ságában, a látogatóközpontot nemsokára átadják. A város továbbá mintatelepülés kíván lenni az Okosváros (Smart City) koncepció kialakításában. Bicskén megújulhat az európai műveltségű polihisztor, Nagy Károly egykori csillagvizsgálója, a közelben pedig egy sportrepülőtér is megépülhet. Ezenkívül a vidék kiránduló-útvonalai is épülnek, illetve folytatódik az Esztergom–Etyek–Ercsi-kerékpárút kiépítése, ami a Dunát a Dunával fogja összekötni.

Az MTA leendő agrárinnovációs látogatóközpontja Martonvásáron

Vidékre csábítani

Összesen 106 fejlesztést szeretnének idővel megvalósítani, a következő áttörés attól várható, ha a Pannónia szíve bekerül a budapesti agglomerációs gyűrű kiemelt turisztikai fejlesztési területei közé. Ezzel lehetőség nyílik például pályázni a szálláshelyek bővítéséről szóló Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Programra. Esztergom–Visegrád, a Dunakanyar, Gödöllő–Ráckeve és Pannónia szíve–Velencei-tó lesz az a négy nagy térség, amelyet kiemelten fejleszteni fognak, ha a kormány elfogadja a Magyar Turisztikai Ügynökség anyagát. Ennek keretében a Pannónia szíve húsz, a Velencei-tó térsége tízmilliárd forintos támogatásban részesülne, Velencén például egy vizes csodák palotája, illetve egy szélsportbázis épülhet.

– A turizmus a gazdaság egyik látványosan fejlődő ága, jelenleg olyan mutatókkal rendelkezik hazánkban, amelyekről évekkel ezelőtt álmodni sem mertünk – mondja Tessely Zoltán. – A külföldiek többsége elsősorban Budapestet látogatja, és átlagosan két napot tölt el a fővárosban. A cél, hogy kicsit kimozdítsuk őket a városból, egy további fél nappal megtoldva az ittlétüket. Valószínűleg nem fognak több órát utazni, a vidéki célpontokhoz nyilván közvetlenül kell érdeklődést teremteni, ám egy félórás-órás útra szívesebben elmennek, ha érdemes.

Az elképzelés kulcspontja a közlekedés fejlesztésében van. A kisvasút jelenleg az Alcsúti Arborétumtól a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiáig, keskeny nyomtávon közlekedik és minden rosszindulatú híreszteléssel ellentétben hozza a pályázatban előre tervezett számokat, a kirándulók szívesen használják. Ennek vonalát mindenképpen továbbépítik majd, a tervek szerint Bicskére is befuthatna. Mivel a szakasz egy részét már régebben felújították normál nyomtávon, a legvalószínűbb, hogy ennek közepén lenne egy keskeny nyomtáv is a kisvasút számára. Bicskén a város legfontosabb fejlesztéseként megújul a vasútállomás. Ebben a térségben valaha volt egy működő vasúti szárnyvonal, ami összekötötte Bicskét Székesfehérvárral, de a kommunizmusban a szűk látókörű vezetés megszüntette. Most ezt szeretnék újraépíteni.

A váli Ürményi-kastély. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

– A következő központi terület, amire koncentrálunk, Vál lesz, ami az M7-es lehajtójától öt percre van, tehát Budapestről ugyanúgy könnyen megközelíthető. Vala­ha járási székhely volt, az Ürményiek mind a kastélyt, mind az egyházi épület­együtteseiket tekintve óriási épített örökséget hagytak a közösségre, amit az saját erőből nyilván nem tud fenntartani – vázolja a helyzetet a miniszterelnöki biztos. A kastélyt egy magántulajdonostól vásárolta meg az állam, az Országgyűlés kiemelten védett nemzeti vagyontárggyá nyilvánította, de nyilván olyan funkciót kell kapnia, hogy el tudja tartani önmagát.

Fejér megye legnagyobb templomának felújítására az egyház jelentős forrásokat nyert el, az egykori váli uradalmi magtárban pedig irodalmi ifjúsági és turistaszálló létesülhet, elsősorban Vajda János örökségére alapozva. A kastélyt az Ürményi család után a Dreherek birtokolták, és építettek egy borospincerendszert pezsgőtrezorral, amit pedig méltó módon használni szeretne a település.

– A programok kialakításához rengeteg helyi fórumon kérdeztük meg a lakosokat. Vannak tenni akaró közösségek, civil szervezetek, amelyeknek az elszántságát, aktivitását ki kell aknáznunk az ügy érdekében, mert nem biztos, hogy ez a jövőben is így marad. Ugyanis az ilyen értékteremtő közösségek manapság nehezebben formálódnak, mint amikor még búcsúba, bálokba, falusi összejövetelekre összejárnak az emberek – mondja Tessely Zoltán.

Regionális értékek

Etyek valóban gyönyörű példája annak, hogyan tud egy település lépésről lépésre, rendezvényről rendezvényre fejlődni és épülni, önerőből és támogatásból egyszerre. Gyönyörű kandeláberek, padok, egységes dizájn és térkő jellemzi a tavaly átadott Gasztrosétányt, amit hangulatos pincék öveznek a portékáikat kínálva.

Rókusfalvy Pál. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

A helyi fejlődés egyik fő motorja Rókusfalvy Pál, aki 1997-ben érkezett Etyekre, és két évre rá alapította az éttermét. Habár a média világából jött, igazi gazdálkodóvá vált, a helyiek mindig elismerően mesélik róla, hogy ez az ember tényleg fent ül a traktoron hajnalban.

– A helyiek adtak nekem borászati tanácsokat, én pedig az addigi kommunikációs-rendezvényszervezői tapasztalataimat tudtam átadni, egyszóval jól kiegészítjük egymást – mesél a kezdetekről Rókusfalvy Pál.

A Pincefesztivált és a Kezeslábast 2003-ban rendezték meg először, ezek – évente 50-70 ezer látogatóval – feltették Etyeket, a legfiatalabb borvidéki települést az országos bortérképre. 2013-ban döntöttek úgy, hogy bővítik a rendezvények számát, így született meg a minden évszakban jelentkező Etyeki Piknik, amely mellett más eseményekre is sor kerül, legutóbb például nagy sikert aratott a Sajtmustra, ahová az ország harminc legjobb kézműves sajtkészítője jött el, de októberben lesz Élményszüret, novemberben Libadalom, aztán Advent: ma már évente 150 ezren érkeznek Etyekre.

– Már sok fejlesztési koncepciót adtam le mindenkinek, akinek lehetett, 2015-ben nagyon örültem, hogy végre meghallgattattunk. Kezdünk hasonlítani egy osztrák vagy olasz borvidék megjelenéséhez, több tucat kiváló borászat fogadja a vendégeket, továbbá itt a Halmi Pince szörpkészítő műhely, a Sajtút Állomás, a Sonkamester, a Desszert Pince, a Gingalló Csokoládéműhely, ami erősíti azt az elképzelést, hogy a borturizmus önmagában nemcsak bort jelent, hanem kultúrát is – teszi hozzá Rókusfalvy Pál.

A vállalkozások pedig erősítik egymást, ha az egyik vendéglátóegységben valamilyen rendezvény van, a másikból hozza a desszertet, a szörpöt, a sörkészítők bort is ajánlanak és fordítva. A településen hétvégén általában hat-hét esküvő zajlik párhuzamosan, hétköznap pedig jellemzően külföldi csoportok érkeznek.

Mindennek persze óriási munkahelyteremtő ereje van a térségben, de jövőképet és identitástudatot is ad a helyieknek. Egy régi sváb településről van szó, ahol az 1800-as években szó szerint pezsgő élet folyt, mert amikor Törley a budafoki pezsgőgyárat 1882-ben elindította, rájött, hogy a közeli Etyeki-dombság hasonlít Champagne-hoz a talaj meszes tartalma miatt, vagyis alkalmas pezsgőalapú borok készítéséhez. Nagyon sok történet maradt fent helyi szinten azokból az időkből, a most élettel újra megtöltött pincék is akkor épültek.

– Az a mániám, hogy a regionális érték a világban egyre nagyobb szerepet kap a turizmusban. Most valójában kettős közösségalakítás történik, miközben megpróbálok egyre több embert Etyekre hozni látogatóként, a helyieket is igyekszünk arra ösztökélni, hogy ne Budapestre menjenek pénztárosnak, hanem a saját értékeiket használják ki, a kertjüket termelésre, a házuk egy részét falusi szálláshelyként. Minden etyekinek lehetősége van, hogy csatlakozzon ebbe a történetbe, folyamatosan figyeljük a pályázatokat, már elég erős a közösség ahhoz, hogy tudjuk egymást segíteni.

Tavaszra kiépül egy e-bike kölcsönző, hiszen egy dimbes-dombos vidékről van szó, ahol viszont ott a Korda Filmstúdió, a golfklub, a göböljárás-pusztai horgásztó, az Alcsúti Arborétum, ahová el lehet látogatni. Készült egy nagyon hasznos okostelefonos alkalmazás, az e-tyek, amiben megnézhető egy térképen, hogy éppen melyik vendéglátóegység van nyitva, hol lehet megszállni, milyen útvonalon juthatunk el oda, milyen eseményekre mikor kerül sor.

A váli római katolikus templom és Csonka-torony. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

A szíve közepében

Etyeken sétálgatva kikerülhetetlen a Sonkamester, az egyik leghangulatosabb portával: Árpás László tizenhét éve kezdett itt dolgozni, és tíz éve nyitotta meg az éttermét. Talán nem is csak a felújított épületek, hanem az ambiciózus, tehetséges emberek lehetnek a térség új jelképei. Ahogy arra jártunk, rögtön ránk öntötte hitvallását, életszeretetét, és a tűzhely mellett sütögetve mindjárt megkövetelte, hogy mindenbe belekóstoljunk, üljünk le egy percre, és élvezzük ki az utolsó napsugarakat egy pohár bor mellett.

A Sonkamester pincéje. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

– Sokan nem tudják, milyen jó ez a hely. Élhető, jók az emberek. Mese, hogy Magyarországról mindenki el akar menni. Ismerek szakácsokat, akik kimentek Angliába, és most másod- és harmadvonalban foglalkoztatják őket – mondja Árpás László. – Édesapám magyar, édesanyám német, a bátyám Münchenben él, én is lehetnék most Németországban, de jobban érzem magam itt. Nincs meg máshol az a vidámság, ami bennünk, magyarokban megvan.

Annak örül a legjobban, hogy ha kisüt a nap, megjelennek az új sétányon az emberek, és akkor is jönnek, ha éppen nincs semmilyen rendezvény. A cég most uniós támogatásból Közép-Európában is az egyik legnagyobb méretű sonkaérlelőt, egy háromezer négyzetméteres komplexumot épít. Ők télen-nyáron nyitva vannak.

Árpás László. Fotó: Somfai Sándor, Vermes Tibor/Demokrata

– Sokan csak akkor nyitnak ki, ha van vendég, ezt fordítva kéne, de ez már az ő dolguk. Nálunk minden hétvégén itt van a zongoristánk, ha esik, ha fúj – meséli a Sonkamester tulajdonosa.

Ha hideg van, bemennek, begyújtanak a kandallóba, legalább hangulatosabb lesz.

– Hozunk borokat, és mellé olyan finom ételeket, hogy visszakívánod magad a világba!

Mi kellhet ennél több?