Pásztorok online nyájjal

–  57 százalékon van a töltöttsége, elégnek kell lennie – pillant mobiljára az öltönyös, tizenhét éves srác, majd a telefont óvatosan az oltárral szemben kikészített faállványra helyezi. Az üresen kongó soltvadkerti evangélikus gyülekezeti házat a vasárnapi istentiszteletre hangoló kántor éneke tölti be. Ahogy végez a 192. ének első versével, megérkezik Homoki Pál, a lelkész. Egy rövid beállás az oltár előtt, és indul a felvétel, amit pár óra múlva, a vágás után már a Facebookon és a járvány miatt immár rendszeresen tartalommal frissülő YouTube-csatornán is megtekinthetnek a hívek.

Lelkes papok

A soltvadkerti lelkész szerint a vallási tartalmú internetes közvetítéseket egyre többen nézik. – A papság egy része nagyon lelkessé vált, ahogy érezhetően megnőtt az érdeklődés. Minket is megdöbbentett, hogy a vasárnapi igehirdetések szövegét a gyülekezet közösségi oldalán kétezer-ötszázan tekintették meg. Nagy dolog ez egy hétezer lelkes településen. Sokan nemcsak imádságokat közvetítenek, hanem kreatívabb tartalmakat is. Például egy nagykanizsai lelkész minden este élőben bejelentkezik, és énekel az erkélyéről. Manapság, amikor sokan az egyházat őskövületnek tekintik, bebizonyíthatjuk, hogy ez nem igaz – fejtette ki Homoki Pál. Azt is elmondja, hogy a papok legalább olyan komolyan veszik az internetes közvetítéseket, mint a pedagógusok a távoktatást. Pedig pár héttel ezelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy egy kis közösséget vezető papot, aki korábban csak húsz embernek prédikált élőben, az internet segítségével több mint ezren hallgassanak. Előfordulhat, hogy egyesek olyan népszerűek lesznek, hogy több tízezer követőre is szert tesznek a virtuális térben. De kiválóan vizsgáznak a soltvadkerti hívek is, akik annyira fegyelmezettek, hogy az összes keresztelőt visszamondták, még szűk családi körben sem kérik ezt a szentséget. Az úrvacsoráét viszont – amennyiben a haldokló vagy a családja kéri – házhoz viszik.

Bár a hazai templomok nem zártak be, a nyilvános szentmiséket határozatlan ideig felfüggesztették. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia múlt heti közleményében azt írta, a templomok mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért nem zárják be őket, de a nyilvános liturgiákat felfüggesztik, a híveket pedig arra bátorítják, hogy „otthonról kapcsolódjanak be a szent cselekménybe, ezzel is kifejezve, hogy minden szentmisében az egész egyház egyesül Krisztus áldozatával”. Luczay Hajni, akivel a kommentfalon ismerkedtünk meg, rendszeresen követi az online szentmiséket. Kérdésünkre elmondta, ez számára napi erőforrást jelent. – Ez lehetőség is, hogy az Istennel való találkozás egy újabb módját éljem meg. Sőt, a kamasz gyerekekkel közösen leülve, gyertyát gyújtva, a napi evangélium is szóba kerülhet, erőt, megoldást keresve az aktuális gondokban. Legutóbb meghívtam régi ismerősöket is, akik bekapcsolódtak a közvetítésbe. Több mint százan hallgattuk a misét – meséli.

Lélekben együtt

Oláh István, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora a Demokratának elmondta, azért nehéz megélniük ezt a helyzetet, mert a reformátusok mindig a közösség, az istentiszteleteken való részvétel, a együttes imádság, éneklés fontosságát hirdették. Hozzátette, az első gyülekezetek is úgy jöttek létre, hogy Isten közösségeket formált, ahol a gyülekezeti tagok gyógyító szeretettel vették körül egymást. Úgy látja: a gyülekezeti élet legfontosabb része sérül azzal, hogy a hívek nem tudnak találkozni a lelkipásztorral és egymással. A debreceni Nagytemplomból egyébként 2017 óta láthatunk online istentiszteletet, amelyet most a Debrecen TV is közvetít. – Az üres templomban a lelkész úgy vezeti a liturgiát, mintha a gyülekezeti tagok is jelen lennének. Abban hiszek, hogy Isten így is össze tud minket kötni, és lélekben együtt lehetünk. Nem szeretnénk, ha bárki úgy élné meg ezt az időszakot, hogy le kell mondania hitének gyakorlásáról, hiszen a lelki táplálékra most még inkább szükség van – mondja Oláh István.

Dr. Sipka Sándor, a Debreceni Református Nagytemplomi Gyülekezet presbitere szerint a mostani koronavírus által kiváltott helyzet ismét olyan állapot az emberiség számára, mint amit Pilinszky János így jellemzett: „Isten időnként átvérzi a történelmet.” – Új szemléletre és új cselekedetekre sarkall, valamint újraértékeltet sok mindent. A vallás gyakorlásában ez most átmenetileg szükségessé teszi az igehirdetések új formáját, amiben a hívek csak lelkileg veszik körül a szolgáló papot, és az otthonukból követik őt valamilyen távközlési formában – mondja a presbiter. Kiemeli, a lelkész nem az üres templomnak, hanem élő gyülekezetnek prédikál, hiszen a Debreceni Kollégium üzenete szerint: „Krisztus vére összeköt bennünket!”

Pásztor, nyáj nélkül

Mióta a járvány kitört, Nagy Ildikó a Jézus Szíve Jezsuita Templom internetes közvetítését nézi. Lapunknak elmondja, fájdalmas volt tudomásul venni, hogy misére sem lehet menni. – Hiányzik a közösség, hiányzik az atya, a vele való templomi párbeszéd, a személyes kontaktus, de legjobban a szentáldozás, hiszen ez köt minket össze Jézus Krisztussal, az egyházzal. Valószínű, a katolikusok legszebb és legnagyobb ünnepe, a húsvét megülése is magányos tevékenység lesz, amit fájó feldolgozni. Mégis meg kell ezt most érteni, és köszönettel tartozunk azért, hogy sok-sok templomban élő közvetítés formájában részt vehetünk a virtuális szentmiséken, és az egyház nem hagy magunkra minket – mondja

Elek László miskolci jezsuita atya a Jezsuita Rendtartomány miseközvetítéseit koordinálja. Pozitívumnak tartja, hogy az interneten egyre több a keresztény tartalom, és már nemcsak atyák és lelki vezetők, hanem zárt szerzetesközösségek is közvetítenek imádságokat, mert felismerték, lelkileg mennyire ki vannak erre éhezve most az emberek. – Hitünk szerint mindegy, melyik katolikus szentmisén veszünk részt, vagy melyik közösség közvetítését nézzük. Azt tapasztaljuk, mindenkinek fontos a saját közössége, és akinek van lehetősége, biztosan figyelemmel kíséri saját gyülekezetének közvetítését. A jezsuita közösség folyamatosan keresi a megoldásokat, hogyan lehet segíteni a híveknek. Nemcsak az internetes bérmálkozásra vagy a jegyesoktatásra gondolok, hanem a missziós, karitatív tevékenységekre is – mondja a jezsuita atya. A szentmise és a szentáldozás – úgy véli – nemcsak azokat köti össze, akik együtt imádkoznak a helyi templomban, hanem minden katolikust összekapcsol lélekben. A papok is nehezen élik meg ezt az időszakot, hiszen – ahogy fogalmaz – egy pásztor semmit nem ér a nyája nélkül.

A temetéseket csak egyszerűsített liturgiával és szűk családi körben tartják meg. Látogatnak betegeket is, de fokozott elővigyázatossággal, betartva a higiéniás előírásokat, a betegek kenetét is csak súlyos állapotúaknak szolgáltatják ki. – A szentségek alapvető jellemzője, hogy Isten szeretetének, kegyelmének valamilyen fizikai megnyilvánulása van, mint például a keresztség esetén a víz vagy a betegek keneténél a szentelt olaj. Ezeket most vagy fel kell függeszteni, vagy leegyszerűsíteni, hogy megfeleljen a biztonsági előírásoknak – teszi hozzá.

Salamon László, a mindszenti Mindenszentek Plébánia plébánosa a járvány előtt öt-tíz embernek misézett, most viszont már több mint ezerkétszázan nézik a szentmiséit. – Az első hívek jelenléte nélküli szentmise számomra nagyon megrendítő volt, de rájöttem, nekünk most az a dolgunk, hogy az üres templomokban is misézzünk, így tartva az emberekben a hitet, a reményt. Salamon atya naponta szeretne misézni, mert fontosnak tartja, hogy a hívek érezzék, bár a templomok üresek, a papok ebben a nehéz időszakban is szolgálnak. Közösségi oldalán arra biztatja a híveket, írják le miseszándékaikat. A legtöbben a családokért, a betegekért, az orvosokért, az egészségügyben dolgozókért szeretnék a szentmisét felajánlani. Sallanié Gresó Klári, akit Salamon László a Facebookon közvetített miséje kommentelőjeként ismertünk meg, a Demokratának elmondja, már nem tartozik az atya gyülekezetéhez, de korábban mindig örömmel járt a miséire, ezért nagyon megörült, amikor látta, hogy az atya online tart szentmisét. Ebben a rendkívüli helyzetben nagyon fontosnak tartja, hogy az egyházak ne hagyják magukra a híveiket, hiszen az ember bajban mindig a Teremtőjéhez fordul, ezért hálás azoknak a papoknak, akik felvállalják, hogy a virtuális térben a hívekkel legyenek.