Pegasus, a szárnyaló botrány

– Műbalhéról van szó?

– Egyelőre csak a kérdőjelek szaporodnak, tényként értelmezhető adatok, információk nincsenek. A vádakat mind az izraeli NSO, vagyis a szoftvert kifejlesztő cég, mind a hírbe hozott kormányok tagadják, mondván, senkinek a telefonjára sem telepítették rá a Pegasus nevű kém­programot.

– A botrány kirobbantói az állítólagos célszemélyek ötvenezres listáját mutogatják, és azt mondják, hogy tíz ország, illetve szerintük tíz diktatúra, köztük Magyarország titkosszolgálatai operáltak a Pegasussal. Ami érdekes, hogy Indiát leszámítva egyetlen nagyhatalomról sem esik szó, mintha az amerikai, az orosz, vagy a német szolgálatok annyira tisztelnék a polgárok jogait. És mintha a Pegasus lenne a földön az egyetlen telefonos kémprogram, amely ott volt állítólag a meggyilkolt szaúdi ellenzéki újságíró, Dzsamál Hasogdzsi telefonján is…

– Legalább kéttucatnyi cég készít hasonlót a világon. Jó ideje beszélünk már arról, hogy az USA például működtet egy Echelon nevű rendszert, amely az angolszász országok bevonásával gyakorlatilag bármilyen telekommunikációs tartalmat és kapcsolatot képes rögzíteni az egész világon, és archiválja is azokat. Ilyesmit a kínaiakról és az oroszokról is tudni lehet, bár az oroszok kifejezetten célirányosan dolgoznak. Azt is tudjuk, hogy az NSA nevű, technikai megfigyeléseket folytató amerikai szolgálat dán kollégák bevonásával titokban tenger alatti üvegkábelekre csatlakozott, és nyugat-európai kormányokat, illetve politikusokat figyelt meg jelentős számban, például Angela Merkelt és Emmanuel Macront is. Ma, főként így, a hibrid háborúk idején minden állam használja ezeket az eszközöket; aki lemond róluk, végzetesen kiszolgáltatja magát.

– Különben úgy tapasztalni, hogy nem csak az államok és titkosszolgálataik folytatnak lehallgatást. Bonyolítanak le itthon is magáncégek, biztonsági vállalkozások, információkkal kereskedő csoportok komoly lehallgatási akciókat?

– Az Iszlám Állam is előszeretettel használta a lehallgatás eszközét, ehhez saját hackercsapatot is működtetett. De tudjuk azt is, hogy az üzleti életben, a technikai fejlesztések terén, a multinacionális cégek versengésében is fontos fegyver a lehallgatás. És természetesen élnek vele komoly bűnözői csoportok is, ők a rendvédelmi szervek kommunikációs vonalaira állnak rá elsősorban.

– Egy ötvenezres listáról hallani. Ez hogy jöhetett össze? Minden titkos­szolgálat leadta egy központnak az általa lehallgatott személyek nevét?

– A lista azért is bajos, mert az az állam, amelyik megveszi az Izraelben az egyébként fegyvernek minősített Pegasust vagy valamilyen hasonló programot, garanciát kap arra, hogy nem kerülnek harmadik kézbe az általa begyűjtött információk. A fejlesztő cég, esetünkben az NSO teljesen megsemmisítené önmagát, ha listázna, és a listákat ki is szivárogtatná.

– Nem furcsa, hogy a Pegasus listáján hazai, kifejezetten progresszív gondolkodású személyek vagy például az indiai politikai ellenzék tagjai mellett olyan ász is szerepel állítólag, mint Bill Gates?

– Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy nemzetközi szinten mindenki megfigyel mindenkit. Idehaza óriási számok láttak napvilágot arról, hogy hány ellenzéki politikust, balliberális újságírót, jogvédő szervezetet és aktivistát hallgathatnak le a magyar hatóságok. Bizonyíték persze nincsen. Egyébként nagyon szigorúak a vonatkozó hazai szabályok.

– Valóban? Erről egészen mást mond a felháborodott ellenzék, épp azt emelve ki, hogy lazák a szabályok, és olyan gumikategóriák lapulnak benne, mint például a nemzetbiztonság fogalma…

– Amikor egy szolgálat egy személy vagy szervezet lehallgatását kéri az illetékes bírótól vagy az Igazságügyi Minisztériumtól, a nemzetbiztonság indoka kevés lenne az engedélyezéshez. Ahhoz fenn kell állnia a törvényben felsorolt bűncselekmények alapos, érvekkel, bizonyítékokkal megerősített gyanújának. Az 1995. évi 125-ös törvényről van szó, amelyet a Horn-kormány idején fogadott el az Országgyűlés, de már az Antall-érában megkezdődött a jogszabály komoly garanciákat tartalmazó tervezetének többpárti előkészítése. Minden politikai erő szerette volna kivédeni, hogy adott esetben elszabaduljanak a titkosszolgálatok, és átvegyék a hatalmat az Ország­gyűléstől. Annyit tudni kell még, hogy a kiadott lehallgatási engedélyeket digitális és nyomtatott formában is rögzítik. Tehát kizárhatók a szolgálatok gyakori vagy folyamatos törvénysértései. Ezt a hosszú évekre visszatekintő listát kompetenciá­val rendelkező ellenzéki képviselő is megnézheti. Kérdem, hogy miért nem teszi meg, ha olyan nagy a gyanú? Persze mindig akadt egy-egy kisiklás, különösen ha a 2002 és a 2010 közötti időszakot nézzük.

– Sokak szerint Soros György kreálta a botrányt. Talán úgy véli, értékes információk szivárognak ki a hálózatából, és szeretné, ha senki sem hallgatná le a továbbiakban az embereit és a szervezeteit…

– Én annyit tudok, hogy néhány hónapja létrejött egy nemzetközi újságírói csoport, a tipikusan sorosista szervezet, az Amnesty International szárnyai alatt. Ez egy tizenhét szervezetből álló oknyomozói brigád. Kiderült még, hogy az Amnesty Internationalnek van biztonsági részlege is. Jó kérdés, hogy miért kell ilyen egy jogvédő szervezetnek, amelynek ráadásul van egy biztonságtechnikai stúdiója is. A felturbózott botrány és a virtuális lista természetesen alkalmas arra, hogy elfedje a bábokat mozgató személyek valós szándékait.

– Ennyire naiv lenne Soros György? Fél, hogy lehallgatják? Több jel is utal arra, hogy a KGB embere ott ül mellette, másfél méterre. Akár a fia is lehet az… Vannak még titkok egyáltalán a világban?

– Vannak azért. Úgy döntöttek az oroszok a Moszkvát ért internetes támadásokat és vádakat látva, hogy a fontos államügyek és titkosszolgálati adatok adminisztrációját leveszik a számítógépes rendszerekről, és ezentúl papírt, írógépet és hagyományos dossziét használnak. És akárcsak a kínaiak, önálló internetes rendszert fejlesztenek, hogy teljesen leválhassanak az amerikai óriás techcégek hálózatairól, és kivédjék e nagyvállalatok információgyűjtő akcióit.

– Idehaza az ellenzéki média pillanatok alatt egymásra csúsztatta a Pegasus program kérdését, a listát és a magyar titkosszolgálatokat az őket irányító kormánnyal együtt…

– Ne csodálkozzunk, szűk esztendő múlva az urnákhoz járulunk, és most bedobtak egy labdát külföldről a magyar térfélre, ezt csapta le a hazai ellenzéki média. A gyorsaság, az összehangoltság is azt mutatja, megtervezett politikai akcióról van szó. Itthon szinte egy-két óra leforgása alatt barkácsolták össze az egészet, egymásra épülő elemekből, hogy a végén felrajzolhassák a gonosz Magyarország és a gonosz magyar kormány sötét árnyalakját. Bizonyítékok, tények, konkrétumok nincsenek, de már Watergate-botrányról beszél az ellenzék. És persze mindehhez az unió magyarellenes politikusai mindjárt csatlakoztak is.