Petőfi Kínában

– Hogyan kezdődött a személyes Petőfi-története?

– Kamaszkoromban találkoztam először a Szabadság, szerelem és a Lennék én folyóvíz… című költeményekkel. Ezek Kínában széles körben ismertek, a Szabadság, szerelem a kínai tananyag része. Érettségi után az egyik legrangosabb pekingi egyetem magyar szakára jelentkeztem, ahol kínai és magyar nyelvű Petőfi-kötetekhez is hozzájutottam. Miután megtanultam magyarul, eredetiben kezdtem olvasni Petőfi verseit. Rájöttem, hogy a kínai fordítások sok esetben hibásak, irodalmi szempontból helytelenek, nem adják vissza a versek eredeti szépségét. A legnépszerűbb, 1950-es években publikált Petőfi-válogatást nem is magyarról, hanem eszperantó nyelvről fordították kínaira. Meg kell menteni Petőfit Kínában, és hitelesebb, valós képét kell közvetíteni a kínai olvasóknak – ezzel a gondolattal kezdtem el foglalkozni Petőfivel.

– Ön nemcsak Petőfi verseinek fordítójaként, hanem munkásságának kutatójaként is ismert. Milyen volt az első kínai nyelvű Petőfi-fordítás?

– Az első Petőfi-fordításhoz egy meglehetősen érdekes történet fűződik. 1880 áprilisában a Kolozsvárott megjelent Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok című folyóiratban volt olvasható a Reszket a bokor, mert… című vers, hogy úgy mondjam, kínai fordítása. Wilhelm Schott, a Berlini Egyetem sinológusa fordította le a művet, aki magyarul és kínaiul egyaránt jól tudott. A Schott által klasszikus kínaira átültetett költeményt később Tsen Ki-tong, a kínai császárság német követségének munkatársa finomította. Bár Schott és Tsen Ki-tong kínai karakterekkel dolgozott, a kolozsvári lapban a latin betűkre átírt verzióját adták le, és az újságban is úgy publikálták. Vélhetően azért, mert akkoriban sem a szerkesztőség, sem a nyomda nem rendelkezett kínai írásjegykészlettel. Később, 2014-ben aztán ezt az 1880-as kínai fordítást sikeresen átültették kínai karakterekre is.

– Kolozsvár messze van Pekingtől. Hogy jutott el Petőfi híre Kínába?

– Ez a történet sem kevésbé érdekes és szövevényes, mint a kolozsvári fordításé. A rendelkezésemre álló adatok szerint az első kínai írásjegyekkel leírt, lefordított Petőfi-vers a Szabadság, szerelem volt, ez Csou Cozsen (Zhou Zuoren) író nevéhez fűződik, és 1907-ben készült. Ám ez sem Kínában, hanem Tokióban jelent meg, a helyi, kínai nyelvű Tienji Pao (Tianyi Bao, Mennyei Igazságosság) című folyóiratban. A lap ellenezte az alkotmányos monarchiát, az utópikus szocializmust és a köztársasági forradalmat támogatta, épp ezért illett szellemiségéhez a Szabadság, szerelem eszméje. Az első, kifejezetten Kínában publikált Petőfi-vers A hazáról volt, amelyet szintén Csou Cozsen fordított. A vers az 1914 februárjában kiadott Kínai Novellavilág című sanghaji lapban volt olvasható. Petőfi Sándort azonban nem Csou Cozsen, hanem Baj Mang és Lu Hszün tette igazán ismertté a szélesebb közönség előtt.

– Baj Mang és Lu Hszün. Kik ezek?

– A kínai köztudat Lu Hszünt (Lu Xun) a XX. század legfontosabb proletár írója, gondolkodója és forradalmáraként tartja számon. Az Új Kultúra Mozgalom egyik vezetője. Lu Hszün az ezerkilencszázas évek elején orvosi egyetemre járt Japánban. Jellemző szociális elhivatottságára, hogy a kínai nép gyógyításának akarta szentelni életét. Az egyetemen német nyelvet is tanultak, mivel ebben az időben a német orvostudomány nagyon magas színvonalat képviselt. Lu Hszün 1906-ban végül az irodalom felé fordult, úgy látta ugyanis, hogy a kínai társadalom nem testi, hanem szellemi kihívásokkal küzd, a kínai nemzetet a dekadens, régi trendből kell kigyógyítani. Esszéket, novellákat, prózákat írt, és fordított is. Munkássága mély hatást gyakorolt a kínai kultúrára és irodalomra. Baj Mang pedig egyike a Baloldali Írók Szövetségéhez tartozó öt vértanúnak, akiket 1931 februárjában kivégeztek a Kuomintang elleni forradalmi tevékenység miatt. Baj Mang író és költő volt, mindössze 21 évet élt, mégis jelentős nyomot hagyott a kínai irodalomtörténetben. Leghíresebb munkája Petőfi Szabadság, szerelem című mottóversének kínai fordítása. Összesen 99 verset és 11 versfordítást hagyott hátra. Leghíresebb verseskötetét, A Gyermek pagodáját Lu Hszün szerkesztette 1936-ban, a szerző halála után. Művei forradalmi jellegűek, imperializmusellenes hangvételűek, szenvedélyes karaktere leginkább József Attiláéhoz hasonlítható.

– József Attilát említi, mint a híres kínai költőhöz hasonló karaktert. Hogy került mégis Petőfi a közép­pontba?

– Lu Hszün német és angol könyvekből ismerte meg Petőfit, 1908-ban a Tokióban kiadott kínai nyelvű folyóiratban publikált esszéjében mutatta be először az olvasóknak a magyar költőt, 1925-ben pedig már a Pekingben megjelenő Szófonálban publikálta több versfordítását. Másik hősünk, Baj Mang 1927-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait Sanghajban, német nyelv és irodalom szakon. Az egyetemi évek elején került kezébe egy német nyelvű Petőfi-kötet, az Alfred Teniers által szerkesztett és 1887-ben Bécsben kiadott Gedichte von Alexander Petőfi című kiadvány. Baj Mang saját visszaemlékezése szerint egy antikváriumban talált rá kötetre, ennek azonban ellentmond az, hogy a könyv első oldalán fivére neve szerepel, aki a kiadvány első tulajdonosa lehetett. Valószínűleg a német nyelvet tanuló öccsének küldte Európából, mivel a Kuomintang tisztjeként Németországban volt ekkoriban kiképzésen. Baj Mang visszaemlékezésében gyakorlatilag hazudott azzal kapcsolatban, hogyan jutott a könyvhöz, ennek az oka az lehetett, hogy a két testvér politikai nézetei szöges ellentétben álltak egymással. A lényeg azonban az, hogy a fiatal forradalmár-író Petőfi Sándor szenvedélyes rajongója lett. Elsőként Petőfi életrajzát fordította kínaira, amit 1929 májusban elküldött a Lu Hszün által szerkesztett Áradat folyóirathoz. Lu Hszün, aki ismerte és szerette Petőfi munkásságát, nagy örömmel vette a fiatal költő fordításait. Miután átnézte a kéziratokat, bekérette a német nyelvű alapszöveget, hogy ellenőrizhesse a fordítást. Június 24-én Bai Mang személyesen kereste fel Lu Hszünt sanghaji lakásán, és átadta a Teniers-féle kötetet, amelyet a pekingi Lu Hszün Emlékmúzeumban őriznek a mai napig. Kettejük barátsága a forradalmi elhivatottságon túl a Petőfi iránti tiszteleten alapult. Lu Hszün végül Baj Mang fordítását közölte az Áradatban, kilenc rövidebb Petőfi-vers társaságában. Utószóként Baj Mang fogadalmat tett, hogy egy teljes kötetet szentel majd Petőfi verseinek, amelyet a kínai nemzetnek ajánl fel. Baj Mang mártírhalála miatt azonban soha nem kerülhetett rá sor. A két irodalmár életén keresztül kínai emberek milliói ismerték meg Petőfi nevét, egyben a középiskolai tananyag részévé is vált.

– Állítólag a Szabadság, szerelem még magánál Petőfinél is ismertebb Kínában. Mi a rövid vers sikerének a története?

– A Bai Mang kezébe került Alfred Teniers-féle Petőfi-kötet 18. oldalán szerepel a Szabadság, Szerelem című vers német verziója, amelynek címe szó szerint Mottó lett. Bai Mang a német szöveg bal oldalára tintával írta le a kínai fordítást, szintén négysoros formában, cím nélkül. A mottóvers kínaiban egy klasszikus versforma, a Szabadság, szerelem pedig minden tekintetben megfelelt a rímszabályoknak, minden sor pontosan öt karakterből áll, dallamosan hangzik, tartalma vonzerővel bír és motiváló, illetve könnyen megjegyezhető.

A vers mondandója amúgy nagyon közel áll a kínai lélekhez. Nem csoda, hogy a XX. században Bai Mang fordításán kívül még másik nyolc kínai verziója volt ismert különböző irodalmárok tollából. A legelterjedtebb azonban kétségtelenül a Bai Mang-féle változat lett.

– Ha erősíteni akarnánk a magyarok hírnevét Kínában, akkor Petőfire lehet alapozni? Jó kiindulópont lehetne? Érdemes volna a magyar államnak felkarolnia ezt a missziót?

– Petőfi mindenkit megelőzve a leghíresebb magyar Kínában. Utána legfeljebb Liszt Ferenc nevét ismerik. A Petőfi márkanévre tehát bátran lehet alapozni. Példaként említhetném, hogy a Petőfi 200 emlékév alkalmából Kínában a Szucsoui Városi Könyvtárban Lu Hszün – Petőfi Irodalmi Kiállítás nyílt januárban, három hónapig lehet megtekinteni. Március 22-én pedig a pekingi magyar nagykövetség idei nemzeti ünnepi rendezvényét a pekingi Lu Hszün Emlékmúzeumban tartják. Tehát a gyakorlat is azt mutatja, hogy Petőfi a két ország kulturális kapcsolatoknak egyik szilárd alapköve, híd a két nemzet között.

– Milyen hatása van egy Petőfi-versnek kínai nyelven? Át lehet adni a Petőfi-versek szellemiségét? Például a Még kér a nép című vers ereje megmarad?

– „Izzó vastrónon őt elégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg, / Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok: / Ismét pusztíthat e láng rajtatok!” A második Petőfi-kötetem fordítása alatt felerősödött bennem a felelősségérzet az iránt, hogy minél érthetőbb formában kerüljön a kínai olvasók elé Petőfi verseinek kínai változata. Éppen ezért a történelmi hátérről is írok egy-egy forradalmi verséhez magyarázatként, hiszen a kínaiak szó szerint nem érthetik a versek mondanivalóját, ha nem tudják, ki volt Dózsa György, és milyen szerepet játszott a magyar történelemben, milyen volt Petőfi kora, mi történt, miért jelenik meg az izzó vastrón, és mit jelent az, hogy „ismét pusztíthat e láng”…

– Milyen esélyei vannak a magyar irodalomnak Kínában? Kik azok a szerzők, akiknek műveit érdemes volna kínaira fordítani?

– Szerintem a kultúra egyik legfontosabb alapköve az irodalom, amely erős híd a nemzetek, a népek között. Az irodalmon keresztül lehet a legjobban megismerni egymást, egy nép történelmét, eszméit, gondolkodását. Mindennapi életét, a társadalmát, politikai viszonyait is az irodalmon keresztül érthetjük meg a legjobban. A válasz tehát az, hogy azt érdemes lefordítani, ami a leginkább beszédes a magyar nemzet megismertetése szempontjából. Eddig Petőfi mellett Vörösmarty Mihály, József Attila, Veres Péter, Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Zalka Máté, Illés Béla, Mándi Éva, Szabó Pál, Urbán Ernő, Csizmarek Mátyás, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Márai Sándor, Szőcs Géza, Dalos György, Bartis Attila, Dragomán György, Máriás Béla és Müller Péter művei váltak kínai nyelven hozzáférhetővé. Én mindezek mellett a költészetet tartom a legfontosabbnak, véleményem szerint a regények kétségtelenül fontos kulturális termékek, azonban a költészet tartósabb kapcsolatot, életre szóló kötődést jelenthet.

– Nemrég kiadták a Három királyság romantikus története regénytrilógiát magyarul. Hogy állunk mi, magyarok a kínai irodalommal? Mit ajánlana a magyar közönségnek a kínai irodalom kínálatából?

– A Három királyság történetének teljes terjedelmű magyar nyelvű kiadása hatalmas eseménynek számított a kínai–magyar kulturális kapcsolatokban. Monumentális művekről van szó, gigászi munka volt azok irodalmi igényű fordítása is. A magyar sinológusok, műfordítók az 1950-es évektől kezdve ültetnek át magyar nyelvre kínai irodalmi műveket. Mind a négy nagy klasszikus kínai regény – Nyugati utazás, Vörös szoba álma, Vízparti történet – megjelent már magyarul. Ezek mellett klasszikus és modern kínai mesterek, költők, regény- és drámaírók alkotásai kerültek a magyar olvasók elé. Tőkei Ferenc, Weöres Sándor, Csongor Barnabás, Galla Endre, Miklós Pál és az idén 85 éves Kalmár Éva elévülhetetlen érdemeket szerzett a kínai irodalom magyarországi megismertetésében. Korunkban Hamar Imre, P. Szabó Sándor tanulmányozta a kínai irodalmat, Zombory Klára pedig a Magyar–Kínai Baráti Társaság elnöki teendői mellett jelenkori kínai írók műveit fordítja. Magyar nyelven olvasható kínai versek tekintetében elsősorban a Dalok könyvét, Csü Jüan, Li Taj-po, Po Csü-ji és Tu Fu verseit, a Tao Te Kinget (Az Út és Erény könyve) tekintem szinte kötelezőnek. A kortárs szerzők művei közül a 2019-ben kiadott A tökéletlenség dala – Versek Guangdong tartományból című kötetet érzem figyelemre méltónak, amely Zombory Klára fordításában került a hazai közönség elé.