Pikó András becsapta a józsefvárosi cigányokat
Újra muzsikálhat a Józsefvárosi Cigányzenekar, amelyet Pikó András baloldali polgármester megszüntetett tavaly a magyar kultúra napján. A kerület fideszes vezetése még a pénzügyi-gazdasági világválság időszakában döntött úgy, hogy szerény alapfizetéssel támogatja a vendéglátós zenészekből alakult társulatot, így akadályozva meg, hogy szegregációs csapdahelyzetbe kerüljenek. A polgármester úgy szüntette meg a zenekart, hogy soha meg sem hallgatta előadásukat.
Nehéz lenne megszámolni, hány Kossuth-, Liszt Ferenc-díjat és hány nemzetközi versenygyőzelmet mondhatnak magukénak a Józsefvárosi Cigányzenekar művészei. És persze azt is nehéz lenne számba venni, hány év vendéglátásban szerzett tapasztalat van a hátuk mögött. Amikor a vendégeket csak a pillanat teljesítménye érdekli: a technikai tudás, az őszinte művészet. A muzsikusok mögött mégis nehéz évek állnak.
Az ezredforduló környékén a cigányzenekarokat sok helyen kiszorították az éttermekből az egy szál szintetizátoron játszó zongoristák vagy éppen a zenegépek, így olcsóbban megúszták a vendégek szórakoztatását a vendéglősök. A cigány muzsikusok kirajzottak a világba, Nyugaton tárt karokkal fogadták őket a szórakozóhelyek és a szállodahajók. A nagy gazdasági-pénzügyi válság idején pedig tovább szűkültek az állandó bevételt biztosító fellépési lehetőségek. Ezen a helyzeten akart változtatni Benga-Oláh Tibor cimbalmos, a helyi roma kisebbségi önkormányzat elnöke, aki nemzetközi hírnévnek örvendő muzsikustársaival életre hívta a Józsefvárosi Cigányzenekart. Később, Kocsis Máté, majd Sára Botond polgármestersége idején az együttes finanszírozását átvette a kerület, szerény ám biztos fizetést biztosítva a zenekar tagjainak. Az alapítók célja nem kevesebb volt, mint életben tartani azt a sajátosan magyar zenekultúrát, amit a cigányzenészek képviselnek, enyhíteni a zenekart alkotó muzsikusok anyagi gondjait, és felmutatni a kiemelkedés útját a kerületben élő roma fiataloknak.
A polgármestert nem érdekelte
Ám a kerület zenei életét felpezsdítő együttes fölött kimondta a halálos ítéletet a 2019-es önkormányzati választások után pozícióba került balliberális képviselő-testület és Pikó András polgármester. Először negyvenötre, majd tizenöt főre csökkentette a hatvantagú együttes létszámát. Tavaly pedig, a magyar kultúra napján feloszlatta a zenekart. Pikó polgármester a járvány miatti szűkös anyagi lehetőségekre hivatkozott, és arra, hogy a kerületi zenei életről más elképzelései vannak, mint elődeinek, pályázat kiírását fontolgatta, amelyen majd különböző alapítványok indulhatnak.
– Pikó polgármester lépése övön aluli ütés volt a zenészek ellen – mondja Kathy Horváth Lajos nemzetközi hírű hegedűművész, zeneszerző, a zenekar művészeti vezetője. – A Covid-járvány kellős közepén számolta fel a zenekart, éppen akkor, amikor nullára csökkent a fellépési lehetőségek száma. Ezzel a lépéssel az önkormányzat elvette azt a picike fizetést is a zenészektől, amiből egy darab kenyeret tudtak venni a családnak, vagy kifizetni egy-egy esedékes számlát. Ezzel a lépéssel a baloldali politikusok igazolták, hogy nincs bennük semmiféle szociális érzékenység, és nem becsülik semmire azt a cigány zenei kultúrát, ami nekünk is köszönhetően megbecsülést szerzett Magyarországnak az egész világon.
Kathy Horváth Lajos, aki Yehudi Menuhin tanársegéde volt a diploma megszerzése után, úgy látja: az a legszomorúbb a történetben, hogy Pikó polgármester egyszer sem hallotta muzsikálni a zenekart, soha nem volt kíváncsi rá, milyen értéket képvisel a játékunk.
Pikó András persze nem is tudja, mit veszített ezzel. Soha nem hallotta, micsoda tűz, méltóság és életöröm árad, ha a zenekar Kodály– és Bartók-darabokat vagy Brahms magyar táncait, Liszt rapszódiáit játssza, nem hallotta tőlük a kállai kettőst, a Monti-csárdást vagy éppen az operettslágereket, az édes-bús klasszikus magyar nótákat sem. És persze nem tudja, milyen óriási munka van amögött, hogy megszólal egy zenekar. Hiszen akik a Józsefvárosi Cigányzenekarban muzsikálnak, mindannyian 4-5 évesen kezdtek ismerkedni a hangszerükkel, és olyan esemény nem következhetett be, hogy valaki elmulassza a napi gyakorlást, egészen pályája végéig.
– Nagyon nehéz időszak van a hátunk mögött – ezt már ifjú Kállai Kiss Ernő mondja, akinek az édesapja Liszt-díjas klarinétművészként egyik alapítója volt a együttesnek. – A zenészcsaládok gyakorlatilag teljesen jövedelem nélkül maradtak a járvány idején. Pedig Pikó András mindent megígért az önkormányzati választások előtt. Azt mondta, lesz pénz, fellépések, dolgozhat a zenekar. Aztán leradírozott minket a térképről.
Missziós feladatok
Ifjú Kállai Kiss Ernő pályája során bejárta az egész világot, miközben 38 évig muzsikált zenekarával a Margitszigeti Nagyszállóban. De a Nagyszálló bezárt, most zongorakísérettel ad koncerteket a még nyitva tartó termálrészen. Ez biztosítja a megélhetést a családnak. Legnagyobb büszkesége a fia, aki a New York-i zenész- és színészképző egyetemen, a Juilliard konzervatóriumban szerzett diplomát, és immár a Magyar Állami Operaház közszeretetnek örvendő koncertmestere.
A 150 éves múltra visszatekintő muzsikuscsaládból származó Sárközy Lajos Junior Prima díjas hegedűs, az első balatonfüredi prímásverseny és a Magyar Rádió dzsesszhegedűsversenyének győztese, aki a lengyelországi Thelemann nemzetközi verseny első helyezését is elhozta, a két szűk esztendő után ma már optimista. Mint mondja, a dolgok lassan visszatérnek a régi kerékvágásba. A belvárosi étterem, ahol muzsikál a saját zenekarával, újra működik, most éppen hollandiai turnéra készül, majd várja Monte-Carlo, ahol egy húszfős, válogatott csapat Kathy Horváth Lajos vezetésével három koncertet ad. A fiatal prímás 15 éve van a pályán. Mint mondja, feltette rá az életét, hogy ápolja a kávéházi cigány muzsika hagyományát.
A Józsefvárosi Cigányzenekar azonban nem csak hírességekből áll. Benga-Oláh Tibor, az együttes vezetője a zenekar és a helyi roma önkormányzat ügyeinek intézése mellett Kathy Horváth Lajossal együtt irányítja a fiatalabb muzsikusok képzési programját is. Mint mondja, a konzervatóriumból vagy a Zeneművészeti Egyetemről frissen kikerült zenészeket még tanítani kell, hogy mindenütt megállják a helyüket a pályán. Segítenek nekik repertoárjuk felépítésében, irányítják, terelgetik őket, hogy megszilárduljon saját stílusuk. Ez a munka akkor sem maradt abba teljesen, amíg a zenekar nem működött. Minden idősebb muzsikus tudta, hogy egy pályakezdőt nem lehet magára hagyni, különösen ilyen nehéz időszakban.
– A zenekar 2009-es megalakulásától kezdve mi mindig jó kapcsolatokat ápoltunk a polgármesterekkel és a képviselő-testület tagjaival – mondja Benga-Oláh Tibor. – Pártállásra tekintet nélkül mindenki megértette, hogy a Józsefvárosi Cigányzenekar nemcsak kiváló muzsikusokból áll, de missziós feladatokat is magára vállal. Én Pikó Andrástól sem kértem mást, amikor beleült a polgármesteri székbe, mint hogy megkapjuk azt, amit az elődeitől is megkaptunk. Pikó mindent megígért. Mégis szélnek eresztette a zenészeket, sőt még a roma önkormányzat támogatását is kevesebb mint a felére csökkentette, pedig a roma lakosság aránya a kerületben húsz százalék körül van. Amikor nála jártam, csak annyit mondott, hogy a cigányzenekar helyett valami mást akarnak létrehozni. Hogy mit, azt nem tudta, talán még ma sem tudja.
Sára Botond, Józsefváros korábbi polgármestere hasonlóan látja a dolgokat, mint a muzsikusok. Mint mondja, azzal, hogy a 2019-ben megválasztott balliberális városvezetés szélnek eresztette a zenekar tagjait, gyakorlatilag hadat üzent a cigányságnak is. Megmutatta, hogy nem tiszteli sem azt a kulturális hagyományt, sem a tudást és tapasztalatot, amit a cigány muzsikusok képviselnek. Akkor vette el tőlük az utolsó kereseti lehetőséget, amikor a járvány miatt gyakorlatilag leállt a kulturális élet, nem voltak rendezvények, és világszerte bezártak a szállodák, éttermek. Ilyen körülmények között ez különösen embertelen volt.
Eredmények helyett pusztítás
Benga-Oláh Tibor, a zenekar vezetője és a korábbi városvezetés nem nyugodott bele az ítéletbe. A zenekar felélesztésének ügyét Kocsis Máté és Sára Botond korábbi polgármesterek és az Alapítvány a Polgári Józsefvárosért felkarolta, és kormánytámogatással a zenekar új életre kelt, igaz, a pénz, amiből gazdálkodhatnak, egyelőre hat hónapi működésre elég.
– Amint meghallottuk, hogy Pikó András felszámolta az együttes, elkezdtünk dolgozni azon, hogy megtaláljuk a módját a folytatásnak – mondja Sára Botond. – Így a muzsikusok bruttó 90 ezer forintos jövedelemre tehetnek szert a zenekar tagjaként. Ez szerény összeg ugyan, de hatvanöt családnak jelent biztos bevételt, akárhogyan alakul is a járványhelyzet. Természetesen tovább dolgozunk azért, hogy hosszú távon is megoldjuk a finanszírozást, hiszen a zenekar pótolhatatlan értéket képvisel.
Mindazonáltal Sára Botond leszögezi: Pikó András és az önkormányzati testület balliberális többsége a regnálásuk óta eltelt két és fél évben semmi érdemleges eredményt nem tud felmutatni. Annál több pusztítás fűződik az ő irányításukhoz. Bezártak két óvodát, holott Józsefvárosban sok a több gyermeket nevelő család. Megszüntették a helyi polgárőrség támogatását, ami komoly nehézségeket okoz a rendfenntartó szervezeteknek is. Mindezek mellett éppen a 2021-es kultúra napját találták alkalmasnak arra, hogy felmondjanak a zenekar tagjainak, és bezárják az országos hírű Józsefvárosi Galériát. Felszámolták a Horánszky utcában lévő diák- és kisvállalkozási központot is, amely abban segítette a fiatalokat, hogy egy jó ötletre támaszkodva képesek legyenek felépíteni és működtetni saját vállalkozásukat. Mindezt a pénzhiányra hivatkozva. Arra azonban volt pénz, hogy 70 új tanácsadói szerződést kössenek magánszemélyekkel és a Soros-féle NGO-hálózathoz köthető szervezetekkel.
– Azt is megígérte Pikó – mondja Sára Botond –, hogy az 1100 rossz állapotban lévő üresen álló önkormányzati lakást kiutalja a rászoruló kerületi lakosoknak. A választások után azonban beismerte, hogy ezek a lakások lakhatatlanok. Azért hajléktalanokat sikerült beköltöztetnie önkormányzati ingatlanokba, holott nekik inkább megfelelő orvosi ellátásra és szociális támogatására lenne szükségük, hogy ismét alkalmasak legyenek az önálló életre. A városvezetést nem érdekli, hogy ez a helyzet milyen feszültségeket teremt a hajléktalanok és a józsefvárosi polgárok között. Összességében elmondható: Pikó Andrásnak sikerült két év alatt ismét hajléktalangettót és drogtanyát teremteni egy korábban virágzásnak indult városrészből.
A zenészek és Oláh-Benga Tibor elszántságának köszönhetően Pikó András polgármester kudarcot vallott. A hozzá nem értésből, gőgből, lenézésből táplálkozó embertelen kerületi döntés ellenére a zenekar él, újra szól a muzsika a Józsefvárosi Roma Önkormányzat színháztermében. Farsangi bálra és koncertre is készül az együttes. De ha felkérést kapnak, családi eseményekre is elmennek, igaz, csak néhány fővel.
– Én mondom – szögezi le Benga-Oláh Tibor –, Pikó András kulturális diktatúrát vezetett be Józsefvárosban csak azért, mert ők nem szeretik a magyar cigányzenét. Talán azért, mert a nevében benne van, hogy magyar.
Ifjú Kállai Kiss Ernő azt mondja, most minden zenész nagyon örül, hogy az alapítvány Kocsis Máté és Sára Botond segítségével újra bizalmat szavazott a zenekarnak. Így most gőzerővel próbálnak, hogy felélesszék a repertoárt. És persze várják a fellépési felkéréseket.
