Pilinszky János születésének évfordulójára készült dombormű Gárdonyban

Rétvári Bence a Gárdonyi Géza Emlékházon található Fejér megyei irodalmi emlékfalnál, Pintér Balázs szobrászművész alkotásánál arról beszélt, hogy a száz éve született költő „nem kinyilatkoztatni és nem másokat meggyőzni akart, csak megosztani azt a vívódást, megosztani azt az istenkeresést, ami az ő életét jellemezte, az igazság keresését, az útkeresést.”

Mint mondta, a kommunista diktatúrának ennyi is elég volt ahhoz, hogy Pilinszkyt betiltsa, pedig csak a saját vívódását vetette papírra, ugyanakkor már az igazság kimondása is lázadásnak számított akkoriban. A költő nagyon sokaknak segített kifejezni azt, amit a saját szavaikkal nem tudtak volna megfogalmazni, nemcsak a kortársainak, hanem a ma emberének is – fűzte hozzá.

Rétvári Bence szerint Pilinszky nem akart semmiféle divatot követni, nem irányzatokat és izmusokat akart követni, hanem egyedi gondolatvilágát akarta mindenkivel megosztani, ezért lett egyéni karakter, kortalan művész.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy Pilinszky Jánosé egy rendkívül összetett életmű, és bár a terjedelme nem túl nagy, de a sűrítettsége, a minősége egészen fantasztikus. Leszögezte: Pilinszky „mindannyiunk előtt jár, és mindannyiunk fölött van”. Úgy vélte, hogy életműve valójában már távol van a ma emberétől és klasszicizálódott, azonban kikristályosodott költői életműve megkérdőjelezhetetlen mindenki számára.

Erdei Péterné, Gárdony város alpolgármestere felidézte, hogy Pilinszky Jánossal volt szerencséje személyesen találkozni 1980-ban és hosszan beszélgethetett vele egy baráti családnál. Lenyűgöző személyiség volt, szavait átitatta az istenhit, őszintén és nyíltan beszélt Istenről egy olyan korszakban, egy olyan világban, amikor egy családi temetésen a Himnusz eléneklésének is súlyos következményei lehettek – mondta.

Hangsúlyozta, hogy Pilinszky János bátran kiállt hitvallása mellett a maga csöndes, de határozott módján. Mindenre kiterjedt a figyelme, mindenkire és mindenre odafigyelt, olyan légkör vette körül, amelyből sugárzott a jóság és a szeretet.

Pilinszky János száz éve, 1921. november 27-én született. A Kossuth- és József Attila-díjas költő, a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja. Budapesten született, a piarista gimnáziumban már költőnek készült. Az egyetemen előbb jogot, majd művészettörténetet hallgatott, de diplomát nem szerzett. Első verseit a Napkelet, a Vigilia és az Élet közölte, ez utóbbinak segédszerkesztője is volt.

1946-tól az Újhold című folyóirat társszerkesztője volt, de szoros szellemi és személyes kapcsolat fűzte a Vigiliához és a Válaszhoz is. Első kötete, a Trapéz és korlát a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, és elnyerte érte a Baumgarten-díjat. 1947-48-ban ösztöndíjasként Rómában tartózkodott.

Hazatérve „pesszimizmusa” miatt kiszorították az irodalmi életből, éveken keresztül kiadói korrektorként dolgozott, az irodalomba az 1957-es Aranymadár című kötetével tért vissza, és ekkor lett az Új Ember című katolikus hetilap belső munkatársa is. Haláláig nagyrészt itt jelentek meg tárcái, művészetkritikai írásai, filozófiai mélységű vallásos és bölcseleti elmélkedései.

A hetvenes évektől itthoni népszerűsége is nőtt, 1971-ben József Attila-, 1980-ban Kossuth-díjat kapott. Sorra jelentek meg kötetei. Utolsó évei nagy részét Velemben és Székesfehérváron töltötte. Halála váratlan volt, szívinfarktusban hunyt el Budapesten 1981. május 27-én. Művei jelentős hányada csak halála után jelent meg kötetbe gyűjtve, 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja lett.

A Fejér Megyei Irodalmi emlékfalat, amely Fejér megyei költőknek és íróknak állít emléket Gárdonyi Géza születésének 151. évfordulóján, 2014-ben avatta fel Rétvári Bence. Eredetileg huszonkét bronz dombormű került Gárdonyi Géza szülőházának falára, majd 2017-ben Csoóri Sándor (1930-2016) portréja is felkerült az emlékfalra huszonharmadikként. Pilinszky Jánosé a huszonnegyedik dombormű.