Kezd a magyar közéletben egy erkölcsileg elfogadhatatlan hangnem teret nyerni – véli ifj. Lomnici Zoltán. Az alkotmányjogásszal a Jobbik új plakátkampánya kapcsán arról beszélgettünk, lehet-e közszereplőket büntetlenül lopással vádolni.

– Lehet büntetőjogi következménye a „Ti dolgoztok, ők lopnak” plakátkampánynak?

– Rendelkezünk már történelmi tapasztalatokkal arról, hogy a politikus közvetlenül a dolgozókat szólította meg. A kérdés jogi hátterét vizsgálva rögzíthetjük, hogy a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság a szólásszabadság tekintetében szélsőségesen liberális gyakorlatot alakított ki, amely formálta, egyesek szerint deformálta a bírói gyakorlatot. Ezért, noha új Alaptörvényünk van, mégsem egyértelmű, hogy egy ilyen plakátnak lehetnek-e polgári vagy büntetőjogi következményei. Álláspontom szerint a plakáton szereplő mondat tényállítás, amely öncélú mocskolódásnak minősül. Amennyiben a magyar bíróság a sértettek javára döntene, akkor is valószínű, hogy valamelyik Soros által finanszírozott civil jogvédő Strasbourgba vinné az ügyet. Az emberi jogi bíróság gyakorlatáról már vannak tapasztalataink, és tény, hogy magyar szempontból sokszor furcsa ítéletek születnek: a köztörvényeseknek mindig igazuk van, viszont az őshonos magyar kisebbség vagy a kommunista rémuralom áldozatainak sérelme nem éri el az ottani bírák ingerküszöbét.


– Van lehetőség állampolgári feljelentésre közösség elleni izgatás bűntette vagy gyűlöletkeltés miatt?

– A plakát sokakat megbotránkoztat, de a véleménynyilvánítás szabadságának bírói értelmezése meglehetősen tág, még olyan esetekben is, ha a jogsérelem nem vitásan fennáll. A tapasztalatok fényében nem tartom valószínűnek, hogy a bíróság garázda magatartásnak minősítené a plakátok tartalmát.


– Ezek szerint közszereplőket büntetlenül lehet lopással vádolni?

– Az egyik legfontosabb probléma az, hogy Habony Árpád nem közszereplő. Az a tény, hogy valakinek sikeres vállalkozásai vannak, az illetőt még nem teszi közszereplővé. Habony Árpád ráadásul kifejezetten kerüli a sajtót. Attól, hogy a sajtó valakivel folyamatosan foglalkozik, még szintén nem jelenti azt, hogy valaki közszereplőnek minősülne. A közszereplés szándéka nélkül a magánszemély még a média igyekezete ellenére sem válik közszereplővé. A közszereplőket érintő ügyekben a jogszabály nem sorolja fel tételesen, mi minősül jogsértésnek, a döntés minden esetben az egyéni bírói mérlegelésen alapszik. Alapelvként bűncselekmény elkövetését minden jogállamban csak jogerős bírói döntés állapíthat meg, ehhez képest a plakáton szereplő mondat hamis tényállítást közöl. Aki ilyet állít, miért nem tesz feljelentést, és miért csak a plakátokon mond ítéletet?


– Ezt talán a plakátozók is tudják, mert a Jobbik logója alig látható.

– A megbízót vagy a finanszírozót pedig fel sem tüntetik, de lehetnek sejtéseink. Attól függetlenül, hogy az érintettek végül perelnek-e vagy sem, ez a plakát annak kezdeményezőjét, a mögötte álló pártot, illetve a plakátkampány támogatóját minősíti. Kezd a magyar közéletben egy erkölcsileg elfogadhatatlan hangnem teret nyerni, amely inkább a politikai pornográfia kategóriájába tartozik. A Momentum Mozgalom egyik vezetője nemrég ordenáré stílusban adott interjút. Ez szokatlan, hiszen a rendszerváltoztatás óta létezett egy olyan erkölcsi minimum, amit eddig a politikusok betartottak. Eddig bízhattunk abban, hogy politikusaink rendelkeznek egyfajta erkölcsi minimummal. Nagyon károsnak tartanám, ha ezt feladnánk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata


– A Jobbik plakátja az SZDSZ egykori Lop-Stop kampányát is eszünkbe juttatja.

– A Jobbik átvette az SZDSZ stílusát, hiszen a liberális párt óriásplakátokon fordult a néphez, azzal, hogy: „Jöjjön el a te országod.” A Jobbik tehát jó tanítványnak bizonyult. Az a párt, amely meghonosította Magyarországon a cigánybűnözés fogalmát, merít a balliberális gyakorlatból, ezért nincs ok azon csodálkozni, hogy Heller Ágnes veszi védelmébe Vona Gábort. Érdemes összehasonlítani a Jobbik plakátját az MSZP „Fizessenek a gazdagok” feliratú plakátjával. Mindkét gondolat marxista gyökerű, és az ötvenes évek hangulatát idézi. Sokan úgy vélik, hogy összenő, ami összetartozik. A Jobbik rendre együtt szavaz a baloldallal, és különösen érdekes volt, hogy Horváth Attilát nem szavazták meg alkotmánybírónak. Nemet mondtak a nemzeti szuverenitással kapcsolatos Alaptörvény-módosításra, és várhatóan nem fogják megszavazni a civil törvény módosítását, sőt a lex CEU-t sem. Kérdés, hogy ezt hogyan magyarázzák meg a választóiknak.


– Nyugaton mennyire jellemző, hogy a politikai ellenfelek egymást hamis tényállításokkal járatják le?

– Egységes európai gyakorlatról nem beszélhetünk, de Nyugaton ez általában nem jellemző. Kell egyfajta közéleti, közpolitikai kulturáltság is, hogy ilyen jellegű plakátok ott ne jelenjenek meg. Az is igaz, hogy a liberális politikai elit és értelmiség a legmesszebbmenőkig el szokott menni, ha az ellenfeleiről van szó. Donald Trumppal sem bánt kesztyűs kézzel a liberális média. Bár most Németországban a török kormány kérésére felségsértési per indult, mert a német köztelevízió egyik műsorvezetője a török államfőt sértegette, ugyanakkor a német kancellár bejelentette, kezdeményezi az ezt lehetővé tevő jogszabály megsemmisítését. Németországban a kisebbségeket, főként a migránsokat érintő kérdésekben rendkívül szigorúan lépnek fel. Fontos, hogy egy közéleti kultúra miként tartja kordában a véleménynyilvánítás szabadságának túlburjánzását. Az amerikai elnökjelöltek által szignózott kampányvideókban sokszor fogalmaznak meg kemény állításokat. A 2016-os amerikai választási kampány új elemeket tartalmazott, Donald Trump csalónak titulálta Hillary Clintont. Viszont a kemény, negatív kampányt nem szabad összekeverni a valótlan tényállítással.


– Az új Alaptörvény hogyan viszonyul a véleménynyilvánítás szabadságához?

– Az előző, kommunista alapokon nyugvó alkotmány egy technokrata jogszabály volt. Az Alaptörvényben most ideológiai többlettartalom jelent meg. Hangsúlyosan utal az emberi méltóságra, amely fontos és kiemelten védendő érték, sőt bizonyos esetekben az emberi méltóságot a véleménynyilvánítás szabadsága fölé helyezi. Például ha kisebbségek sérelméről van szó, vagy az emberi méltóság egyértelműen sérült, akkor falba ütközik a véleménynyilvánítás szabadsága. Hosszú időre és szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a hangsúlyeltolódás a magyar bírói döntésekben is érzékelhető legyen. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye is rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan. Néhány biztató döntés ellenére a közélet környezetszennyezői alappal remélhetnek védelmet a strasbourgi testülettől, ahol a bírák jelentős hányada politikai kinevezett, és olyan országokból érkezik, ahol az emberi jogok gyakran zárójelbe kerülnek.

Lass Gábor